Ebben az írásban megpróbálom megvilágítani, hogy miért vált OKtalanná az emberi lény, a magát legOKosabbnak vélő racionalizmus és szcientifizmus korában. Tisztán metafizikai jellegű megközelítésbe helyezve vizsgálom a jelenséget, annak ideológiai alapjait és azok alkalmazott, társadalmi filozófiaként való kiterjesztését. Ezért hatványozottan érvényes, hogy kinek nem inge, ne vegye magára, tisztában vagyok ugyanis avval, hogy bizonyos megállapítások egybehangzóak lehetnek, bizonyos vallásoktól érkező és a tudománynak címzett kritikai észrevételekkel, ám vizsgálódásom alapállása nem vallásos meggyőződés, miként nem materialista, ateista, tudományos vagy tudományoskodó sem.

Tudományos-materializmus, evolucionizmus, ateizmus. Három olyan fogalom, melynek globális tudat- és világkép formáló, szellemi erőtere sikeresen alakította át a Földet,

…tovább »

Az alábbi írást egy kérdés szülte: „Előző életeink feltárulhatnak-e előttünk hipnózisban?” Az alábbi kifejtésben megpróbálok egy olyan nézőpontot felvázolni, melyben tágabb perspektívába helyezve értelmezhetjük a hipnózis és az inkarnáció-reinkarnáció fogalomkörét, a tudományos, vallásos és a spirituálisnak nevezhető gondolati keretekben.

A mai tudományos-materialista pszichológia szerint, a hipnózisban az embernek a saját, egyéni valósága tárható csak fel, ami szimbolikus valóság csupán. A hivatalos tudományos álláspont tehát a hipnózisban feltárt valóságot nem ismeri el valóban megtörténtnek, hanem csak szimbolikusnak. Ez nagyon lecsupaszított, és részleges kivonata a mai hivatalos tudományos megközelítésnek.

Én személyesen a tudományt nagyon korlátozott eszköznek tartom az emberi lény belső valóságának a feltárásához.

…tovább »

Az a kultúra, mely létének középpontjába nem a Szeretetet állítja, abszolút értelemben véve megvonja önmagától a lehetőségét a valódi ki és beteljesedésnek. A Szeretet vonzásában élő emberi kultúra a Lét legteljesebb, legmélyebb, legmagasabb rendű megvalósulását képes megtapasztalni, ami csak az örökké változó Életben lehetséges. Az ilyen kultúrának nincs erkölcsre, jogra, törvényre szüksége, mert egyetlen erkölcs, egyetlen jog, és egyetlen törvény uralkodik felette, melyre a művelés minden cselekménye irányul, és ez: a Szeretet.

Kultúra

A kultúra alatt egy olyan eszmény köré szerveződő emberi-társadalmi struktúrát értek, mely eszmény olyan szellemi erőtérrel rendelkezik, ami a benne élő embert az eszmény szellemi-lelki-anyagi megnyilvánulásaiban művelni képes.

…tovább »

Az a metafizika, mely nem a valóságon alapul, könnyen válhat áldozatává a nihilizmusnak, vagy az olyan ideáknak, melyek az élet felszámolásának szolgálatába szegődtek. Mielőtt tovább mennénk, több fogalmat tisztáznunk kell a fenti axiomatikusnak tűnő kijelentéssel kapcsolatban.

Metafizika: az a tudatforma, mely a fizikainak nevezett valóságon túli létre irányul, és racionális gondolati modellként megkísérli a megtapasztalt valóságból kiindulva megnyitni a tudatot az őt egyszerre meghaladó és ugyanakkor magában foglaló, de általa még nem megtapasztalt valóság felé. A metafizika nem tudomány, nem rendelkezik egzakt módszerekkel, módszertannal tevékenysége művelésére. A metafizika több mint tudomány, mert képes abban az ősi egységben gondolkozni,

…tovább »

Előhang

Az ember problémamegoldó képességénél csak egy nagyobb: a problémagyártó képessége. A lét forrása: EGYszerűség.

Bevezető

A valóság makacs dolog. Szembesít minket a képzelet tökéletlenségével. A képzelet makacs dolog. Szembesít minket a valóság tökéletességével. Ami igaz, annak a duális gondolati modellben igaz az ellenkezője is, de ami hamis annak az ellenkezője vajon igazság-e? Nos, mielőtt elvesznénk az üres szofizmusban, üssünk le egy központi jelzőkarót ebben a fenti gondolatmenetben. Tegyük ezt annak tudatában, hogy a karót mi ütöttük le, ezért ennek tudatában bármikor kihúzhatjuk, ha az általa engedett gondolati modell mozgástere netán kényelmetlenné válna,

…tovább »

Bevezető

Az alábbiakban megjelenített „képlet” teljesen KÉPlékeny. Bár matematikainak vagy fizikainak tűnő aránypár, mégsem az. Talán úgy jellemezhetném, hogy egy sajátságos kísérlet a szellemi valóság képletes extrakciójára és absztrahálására, mely egyfajta metafizikai jellegű továbbgondolása annak a kor, világkép és tömegtudat formáló fizikai elvnek, melyet Einsteinnek tulajdonítanak, vagyis a relativitás elméletnek. ( E = m.c2 ) E szerint az anyag egész más definíciót kapott, mint azt a newtoni fizika addig tételezte, és leegyszerűsítve azt is jelenti mindez, hogy az anyag valójában egy erő, energia megjelenési formája. A fény sebessége meghaladhatatlan abszolútum az einsteini világképben. Ez viszont a gondolkodó ember számára újabb kérdéseket eredményez.

…tovább »

Sokáig hittem a Világ valódiságában. Ameddig létezett számomra a világ, mint megdönthetetlen valóság addig éltem vele vagy harcoltam ellene. Ráébredtem arra, hogy minden amit valóságnak neveztem eddig, az nem más, mint az elmém kivetülése. Nem én vagyok az első, Életet tapasztaló tudat a Létben, aki ráébredt erre, és valószínűleg az utolsó sem.

A racionalitás mindenhatóságának korában, a materialista dogma uralma által jegyzett korszakban, ahol a vallások zöme pusztán csak előregyártott válaszok és kiüresedett kultuszok halmaza, vagy még annyi sem, és a spiritualitásnak nevezett ősemlék MAGunkról pedig többnyire csak a szabad szellem karikatúrája lett,

…tovább »