A Csend az ÖrökkéVALÓ létezése.
Túl a vízen
Az elme Forrásában pihen.
Örökké VALÓ a Lét Teljessége.
Vagyok A KI VAGYOK.
ÉN AZ VAGYOK.
A szavak kimerültek.
A szolipszizmus zsákutcája
Az alábbiakban egy személyes levelezés összefüggő részleteit osztom meg minden kedves érdeklődővel. Ennek azért tulajdonítok nagy jelentőséget, mert ezen keresztül nagyon lényegre törően kifejtésre került azon, szolipszizmussal kapcsolatos álláspont, amelynek ismerete nélkül sokan zsákutcába, szellemi és spirituális értelembe vett fekete lyukba kerülhetnek, amelyből nem könnyű, vagy egyeseknek egyenesen lehetetlennek tűnik kikecmeregni. Ezen az oldalon – miként a könyveimben is kifejtésre került tartalmakban – soha nem szolipszisztikus, hanem azt teljességében, és minden tekintetben meghaladó, annak felette álló, így annak spirituális értelemben téves individualizmusát meghaladó, elvető, elutasító értelmezésben kerültek kifejtésre a lét végső forrására irányuló tézisek, paradoxonok. Az alábbiakban olvasható termékeny és tömör gondolatcsere ezért valójában az ősi,
Metafizika
A valódi és valós metafizikai tudás soha és semmilyen körülmények között nem a fizikainak nevezett valóságból eredő elvont és elvonatkoztatott, logikai dedukció és absztrakció. Ebből következően – az EGYre és az EGÉSZRE vonatkozóan – nem a metafizikának van szüksége a modern, vagy posztmodern kori tudomány és tudományosság jóváhagyására, hanem pont ellenkezőleg. A tudomány a részről szerezett, elvont és elvonatkoztatott tudás, pontosabban ismeretek relatív és ebből következően folyamatosan változó, változásban lévő rendszere, mely semmilyen értelemben sem rendelkezik és rendelkezhet semmilyen abszolút érvényű, végső következtetéssel az élet, a létezés, a lét metafizikai kategóriáit illetően. Az a tudás és az a tudomány, amely le- és különválik,
A csapda
A pragmatikus ész legnagyobb problémája önmagában van elrejtve. A pragmatikus ráció, a világot önmagában és folyamatosan egy megoldandó problémaként közelíti meg. Nem látja át a saját csapdáját, hogy önön szemlélete az, amely az örök problémákat újra és újra előidézi. Miért gondoljuk, hogy a világot – mint egy problémát – meg kellene oldanunk? Minden megoldott probléma újabb megoldatlan problémákat eredményez, a láncnak így soha sincs vége. Az élet nem megoldható, de miért gondoljuk mindenáron, hogy meg kell oldanunk, ahelyett hogy azt annak és akként ismernénk meg, mint ami annak természete?
A kEGYelem VALÓsága
A valóság – mint fogalmi meghatározás – jelenvaló tárgyalása és tárgyalhatósága csak és kizárólag a tudat, ezen belül konkrétan az emberi tudat által vethető fel. A materialista megközelítés szerint a tudat, a tudattól független valóság (anyagi világ) terméke, a tudatcentrikus megközelítés szerint azonban minden tárgyalható valóság a tudat által, a tudattal és a tudatban jön létre, áll fenn és szűnik meg. Szándékosan nem alkalmazzuk az idealizmus, vagy az extrém idealizmus gondolati megközelítését, mert ez a filozófia szintjén a materializmus (realizmus) kontra idealizmus vitájára egyszerűsítené le a tárgyaltakat, ám jelen értekezés középpontjában eme duális, mesterségesen létrehozott ellentétpár meghaladása a cél, a valóság kizárólagosan tudati függőségként és okozatként való tárgyalhatóságának szempontjából.
Gondolatok az Elgondolhatatlanról
A Teljesség válhat-e bármi és bárki által tejesebbé?
Ha igen – a logika szabályai szerint – a Teljesség nem teljes. Ha nem, akkor pedig bármi, amit tapasztalhatok, az már az eleve Létező létezésének a megtapasztalása. Minden történés és történet, minden gondolat, érzés és érzelem – egy időparadoxonnal élve – már a kezdetek kezdete előttől van, volt és megtörtént, az EGY végtelen álom-KÉPeinek tudati, elme-valóságként való megjelenése. Ezt az álmot, ezeket az álmokat tartjuk mi valóságnak. Erre reagálunk úgy, mintha most történne mindez. Az időtlen VALÓ teljességében létrejövő idő illúzióját, az időbevetettség tudati valóságából megérteni a maga teljességében,
A VALÓság igazsága
Míg az igazságra vágyom, és nem a VALÓságra, nem léphetek be a Mennyek Országába. Az abszolút, RÉSZrehajlás és minen szem-ponttól mentes igazság, az EGY, a Teljesség VALÓsága. A néző és a nézőpontok EGYbeolvadása, a VALÓ EGY és EGYetlen, igátlan igazságában. SzemÉJünk, önmagunk halála ez, mely EGYedül VALÓ, ÉN-MAGunk feltámadása.
Emóciók
A VALÓságtól és az ÉN VALÓtól való eltávolodás mindig emóciókat eredményez. Az emóciók a májá és a lílá része. A kérdés az, uralhatja-e a máját és a lílát pusztán a tiszta ráció, mikor a legnagyobb irracionalitás az, hogy ÉN mint én, önMAGamtól MÁSnak képzelem magam?
Gondolatok az alázatról
Ha valaki szeret, és tisztel bárkit és bármit, szüksége van-e vele szemben az alázatra? Feltételezi-e a szeretet és a tisztelet az alázatot? Az alázat feltételezi-e a szeretetet és a tiszteletet? Miért és kiknek fontos az alázat, és az alázattal járó magatartás?
Hogy ki milyen tartalommal tölti meg ezt a szót, az eleve meghatározza azokat a válaszokat, melyek a fenti kérdésekre adandóak. Megvizsgálva azonban ezt az igen kifejező szót, hogy alázat láthatjuk, hogy semmi mást nem tartalmaz, mint egy viszony kifejezését: a, al, alá, aláz, aláza (régiesen), alázat.
XXI. századi anziksz
(Egy földönkívüli magonauta virtuális képeslapja az otthoniaknak címezve)
Az Új Kór hajnalán, az érték és az értékteremtés helyébe a haszon és a haszontermelés lépett. A teremtést felváltotta a termelés eszménye. Az érték – mint relatív fogalom – meghatározója maga a haszon (profit) és a profittermelés mértéke lett. Az élet szolgálójává lett a gazdaságnak, minden gazdasági tevékenységnek, és nem a gazdaság a szolgálója a továbbiakban már az életnek, egymás gazdagításának: a teremtésnek. A rabszolgaság hihetetlen mértéke mindez, miközben rabszolgák milliárdjai hiszik magukat szabad, tudatosan létező embereknek.
A modern súdra már nem rabszolga, már nem jobbágy,
