Előre bocsájtom, hogy ez az írás sértő lehet mindazoknak, akik valamilyen teista világnézet, vallás vagy spiritualitás követői, ezért kérem, csak azok olvassák el, akik kellő szellemi és érzelmi rugalmassággal rendelkeznek eme igen kényes téma tárgyalásához.

Az évek során rengeteg világnézetet, hitet, vallási és spirituális meggyőződést nyílt alkalmam megismerni. Rádöbbentem arra, hogy olyan, hogy „a világ” és „a valóság” – mint fogalom és mint tapasztalati valóság, minden ember számára mást és mást fed és jelent. Léteznek különböző rendszerek ezek egységesítésére és magyarázatára, de attól, mert valaki ezeket többé vagy kevésbé a magáévá teszi az még nem jelenti azt, hogy az mások számára is élő,

…tovább »

Elmélkedés a világ – valóság – tudat hármasáról

Az emberi lények jelentős hányada nem kíváncsi a világ és a valóság tudati olvasatának kondicionálatlan változatára. Mit értek ez alatt? A tudati valóság kondicionálatlan változata nem más, mint dogmák, hitek, hitelvek, eszmék, vallások, spiritualitás és tudomány mentes rátekintés a világra, a világban észlelhető jelenségekre, a világban tapasztalható valóságokra. De lehet-e bármilyen önmagára tudatos létező ezen világra való rátekintése teljesen kondicionálatlan, amikor bárhogyan is vizsgáljuk a valóságot, az soha nem független a tudattól, és saját nézőpontunk egyedi, egyéni meghatározottságától? Mennyire válhatunk „objektívvá” egy teljességében szubjektív, tudati valóságban, ami maga az emberi létezés?

…tovább »

Bizonyos körökben (pld. vallás, kreacionizmus, metafizikai tradíciók) zsigeri szinten elutasítják az evolúció elméletet. Sokat vizsgáltam ezt a kérdéskört, és végül is arra jutottam a fenti megközelítésektől függetlenül, hogy evolúció – abban az értelemben, hogy pld. az emberi létezés egy töretlen, és egyértelműen, az időben folyamatosan fejlődő tendenciát mutató, exponenciális fejlődés-láncolat – tényleg nem létezik. Az evolucionizmus nem más, mint egy nézet, amely csak és kizárólag a lineáris időfelfogást ismeri, ezért kényszeredett módon próbálja értelmezni és igazolni a jelent, mint egy töretlen fejlődés következményét. Én személyesen nem tagadom, hogy a megnyilvánult létezés egy folyamatos változás, egy folyamatos kibontakozása azon szellemi valóságoknak,

…tovább »

A Föld nevű bolygón olyan szellemi valóságok határozzák meg az emberi tudattereket és tudathorizontokat, amelyekben az emberi elmék és tudatok egy mindent meghatározó kondicionáltságon keresztül tekintik mind egyedi, mind közös valóságuk. Ezen szellemi valóságokat gyűjtőnéven világnézetnek nevezhetjük. A világnézet minden emberi valóság olyan központi, sarkalatos pontja, amely a maga észrevétlenségével sokak számára még csak az egyéni tudatosítás szintjére sem emelkedik, holott szinte minden ember képes megnevezni saját valóságából olyan világnézeti elemeket, melyek meghatározzák egyéni valóságát, létezését, gondolkodását, viszonyulását, motivációit, cselekvését. A világnézet – nagy általánosságban – egy tudati programozottság eredménye.

Világnézeti semlegesség csak olyan közösségekben és társadalmakban valósítható meg,

…tovább »

Az alábbi gondolatok azokhoz szólnak, akik elmebörtön helyett nem keresnek újabb elmebörtönöket, és akik a szabadságot – mint megragadhatatlan, kezdeti és végső valót és lényeget – nem kívül, nem mások által létezőként, hanem önmaguk lényegeként ismerték fel. Keveseknek mondhat sokat, és sokaknak mond igen keveset mindez.

A Biblia, (Ószövetség és Újszövetség) a Korán, a judeo-kereszténység, az iszlám és minden jelenkori vallás nem több, mint olyan elmeprogram, melyek a tömegek manipulálására és irányítására lett kitalálva. A „New Age” spiritualitása ennek egy áltudományos köntösbe öltöztetett, látszólag emelkedettebb, szubtilisabb változata, azonban valójában mindez nem más, mint egy még durvább, még félrevezetőbb,

…tovább »

Lényegtelen, hogy egy mítosz tartalmaz-e igazságot vagy sem, valós vagy valótlan-e, életigenlő vagy életellenes-e, ami fontos az az, hogy azok akik hisznek benne, és magukénak vallva azt, a világot, a valóságot benne értelmezik, képesek-e valós közösséget alkotni, a mítoszt soha meg nem kérdőjelezve, így tovább éltetve azt és tovább élve benne.

A mítosz és az emberi létezés szinte szétválaszthatatlanul egybefonódik egymással, bármilyen korról is legyen szó a könyvekben ismertetett történelemben. Szándékosan mellőzném most azt a témát, hogy amit ma történelemtudománynak hívunk, az mennyire vehető komolyan, pusztán csak két szempont alapján is: először is a történelmet mindig és mindenkoron a győztesek írják,

…tovább »

(Szocio-ideológiai szájbergroteszk)

Létezik egy régi bölcs mondás: a sz@rnak hiába adsz új formát, mert attól a lényeg még ugyanolyan büdös marad. Kissé cizelláltabban úgy is mondhatnánk, a bélsár re-formálása (újra formálása) nem eredményez kellemesebb környezetet. Az ürülék építőanyagként való felhasználása viszont csakis mocskot, undort, bűzt, betegséget és túlburjánzó viszketegséget okozhat, ezt már Weöres Sándor is rég leírta. Isten hozott a szűnni nemakaró reformkorban, amelynek jelenleg a posztmodern utáni szakaszát éljük. A felvilágosodás és a Nagy Francia Elmezavar kora óta minden „modern” társadalmat állandó lázban tart, mint valami mágikus, hipnotikus varázsige, szociális mantra: a reform.

…tovább »