Az alábbiakban egy személyes levelezés összefüggő részleteit osztom meg minden kedves érdeklődővel. Ennek azért tulajdonítok nagy jelentőséget, mert ezen keresztül nagyon lényegre törően kifejtésre került azon, szolipszizmussal kapcsolatos álláspont, amelynek ismerete nélkül sokan zsákutcába, szellemi és spirituális értelembe vett fekete lyukba kerülhetnek, amelyből nem könnyű, vagy egyeseknek egyenesen lehetetlennek tűnik kikecmeregni. Ezen az oldalon – miként a könyveimben is kifejtésre került tartalmakban – soha nem szolipszisztikus, hanem azt teljességében, és minden tekintetben meghaladó, annak felette álló, így annak spirituális értelemben téves individualizmusát meghaladó, elvető, elutasító értelmezésben kerültek kifejtésre a lét végső forrására irányuló tézisek, paradoxonok. Az alábbiakban olvasható termékeny és tömör gondolatcsere ezért valójában az ősi, spirituális igazságok megerősítése, melyekhez mindketten eljutottunk, különböző utakon. Az ok amiért e gondolatok megosztásra kerültek EGYszerű: remélhetőleg MÁSoknak is épülésükre lesznek. Ezúttal is köszönöm Barátomnak, hogy ezen gondolatok közlésébe beleegyezett.

**********

Kedves Jocó!

Köszönöm az olvasnivalót. Érdekes dolgokat kezdtem el gondolni és ennek kapcsán találtam egy evolucionista dokumentum filmet, ami ugyan jó nyomon jár, de ha éppen azt amiről Te beszélsz figyelembe venné, akkor egy zseniális ismeretterjesztő film lehetne….

Ime:

Üdvözlettel:

S.

**********

Kedves S.!

Köszönöm, hogy figyelmembe ajánlottad ezt az érdekes filmet. Végignéztem, és a meglátásom az, hogy a “matéria” szintjén helytálló meglátások vannak benne. Ennek a nézőpontnak a sajátos korlátját, önmaga emeli azzal, hogy a tudatot azonosítja az aggyal, pontosabban leegyszerűsíti az érzékszervi-agyi valóság tengelyére. A filmben a tudat, mint munkafogalom sem hangzik el, az individuális elme pedig – mint az agyat működtető “szoftver” – meg sem jelenik. Ez egy analógiával élve olyan, mintha a számítógépen megjelenő valóság egyedül és kizárólag a hardver, a központi egység terméke lenne. Pedig tudjuk jól, hogy maga a hardver önmagába és önmagától semmire sem képes, más szempontból pedig maga a hardver sem más, mint “megszilárdult” szoftver, azaz egy összetett idea megjelenése.

A film nagy erénye, hogy a valóság individuális karakterét próbálja az érzékszervi szinten is némileg túlmutatva bizonyítani. Az a tény, hogy bizonyos szempontból mindnyájan a múltban élünk, csak azt az ősi igazságot éleszti újra, hogy az érzékelés szintjén tulajdonképpen semmi sem valóság, pusztán az érzékszerveink általi illuzórikus érzeteket és azok absztrakcióit éljük valóságként. Igazad van, a film a maga nézőpontjából az agy szintjére egyszerűsítve végül is reális keresztmetszetet nyújt, a valóság illuzórikus és individuális voltáról. Az is igaz, hogy jelenleg ezzel a tudományos szemlélettel messzemenőbb következtetéseket levonni hivatalosan nem lehet. Ahhoz a tudomány kellene a metafizika szolgálóleánya legyen, és ez jelenleg teljességgel lehetetlen.

Még egy gondolat: tulajdonképpen az ember közvetlenül semminek a megtapasztalására nem képes abból, amit anyagnak, anyagi, érzéki valóságnak nevezünk. Mindig, és folyamatosan tulajdonképpen csak magát az érzékelést tapasztaljuk, soha nem közvetlenül magát azt, amit az érzékelés tárgyának nevezünk. Ilyetén módon maga a megtapasztalás pusztán érzékszervi benyomás, az amit tapasztalunk, az valójában nem is létezik akként, amiként azt az érzékelés termékeként hisszük.

Az anyagi világ közvetlenül tehát soha nem tapasztalható meg az érzékszerveink segítségével, önmagunkat emberként azonosítva, tulajdonképpen önmagába az érzékelésbe vagyunk bezárva. Ilyetén módon – szintet ugorva – az elme és a tudat szintjén az is érthetővé válhat, hogy tulajdonképpen az egész fizikai világ, benne az érzékelésünk, az érzékelések tárgyai, és minden érzéklet nem más, mint az EGYetemes Elme által létrehozott bonyolult mátrix, amelyen belül mi – mint individuális elmék – azt képzeljük, hogy az érzékelő, az érzékelés és az érzékelt egymástól különálló, egymástól független érzéki valóságok együttese. Mivel minden tudat, és minden valóság tudati természetű ezért valójában az érzékelő, az érzékelés és az érzékelt EGY, ám önMAGában, önMAGától és önMAGa által képessé válik eme hármasságnak, a tudati szeparációban történő létrehozására, azaz az illuzórikus valóság megszilárdítására az elmével, és az elmében.

Érdekelne, ha idő engedi leírva, hogy milyen érdekes dolgokat kezdtél el gondolni?

Üdvözlettel: Jocó

**********

Kedves Jocó!

Köszönöm a reagálást. Nos ebben az utolsó pár mondatban részben elmondtad, amit én gondoltam:

” Az anyagi világ közvetlenül tehát soha nem tapasztalható meg az érzékszerveink segítségével, önmagunkat emberként azonosítva, tulajdonképpen önmagába az érzékelésbe vagyunk bezárva.”

Az ember valójában tudattöredék, kicsiny része egy hatalmasabbnak. Ha ez a tudattöredék visszatér a nagy Egészbe, valójában az Egész tudat teremtési folyamata tovább zajlik. Ez azért is fontos, mert sokan azért jutnak zsákutcába a szolipszizmussal, mert megragadnak azon a ponton, hogy mi van, ha a tudatom leáll? Akkor a valóság is megszűnik? Csak az én érzékelt valóságom, azaz modellem szűnik meg. Pontosabban visszatér az Egészbe. Ha kipusztulna az egész emberi faj, akkor is maradna minden, amit valaha érzékeltünk mint tárgyi valóságot, mert az Egész tudat továbbra is kivetíti azt, ha nem nekünk akkor másoknak, de mindenképpen Önmagának, mert mi ugyanaz vagyunk.

Üdvözlettel:

S.

**********

Kedves S.!

Magam is így vélem, és mint tudod jól, ezért is definiáltam írásaimban az EGY-ÉNt, mint azt az EGY és EGÉSZt, amelyben minden tudatrész van, s mint kezdet és vég nélküli létezés mindMAGunk VAGYunk. EGYszerre vagyunk RÉSZ, és EGÉSZ. Ez az igazi misztérium, amit a résszé vált individuum, mint individuális elme nem foghat fel, a maga teljességében. De a bennünk, részekben újra EGYetemessé vált elme igen. Ezért a szolipszizmus tulajdonképpen az individuum szintjére leegyszerűsített olyan filozófiai nézet, ami a metafizikai VALÓságból kiszakadt részigazság, de ami pont azért zsákutca, mert az egyed, az individuum szintjén értelmezi az EGY-ÉNt, vagyis a személy feletti EGYetlen Tudatot és Létet, VALÓságot.

Ezért nem értik az írásaim azok, akik személyüknél hatalmasabb valóságot még csak elképzelni sem képesek, (vagy ha igen, akkor azt csak és kizárólag maguktól különálló valóságként létezőnek) illetve azok, akik a tudomány szintjén pedig még hipotézisként sem engedik meg azt, hogy a rész és az Egész között valójában megszüntethetetlen, folyamatos kapcsolat van, és mindnyájan tulajdonképpen eme LÉT és TUDAT vagyunk, akkor is, amikor résszé válva, tulajdonképpen EGY és EGYetlen, személy feletti VALÓságunkat tapasztaljuk a májá fátylába bonyolódva. Ez a Teljesség, használható rá az ŐS OK, Isten vagy bármilyen fogalom, amely jelentését illetően tisztázott a fentiek tekintetében. Amiről tehát a kezdetektől fogva írok, az nem szolipszizmus, mert az EGY-ÉN-MAGomság a végső, személy feletti VALÓ, a Teljesség, az az EGY és EGYetlen ÉN, mely mindnyájan vagyunk. Individuumként IS. Azonban az egyes szám első személyt azért alkalmazom, mert valójában úgy is mint személy feletti egyetlen ÉN, és úgy is mint személyes én, mindnyájan egyek és egyetlenek vagyunk, és ez a vagyunk tulajdonképpen királyi többes, spirituális értelemben IS, mert a létezésben valójában csak egy és egyetlen VALÓság, ha úgy tetszik ÉN létezik, (Teljesség, Isten) és ez az EGYetemes VALÓ sokszorozza meg önmagát minden létezőben, pontosabban létezőként. Tehát Te és én, elválaszthatatlanul EGY és ÉN VAGYunk, VAGYOK. SzemÉJünkben örökké halandók, ám EGY-ÉNünkben örökké halhatatlanok.

Szeretettel:

Jocó

The following two tabs change content below.

• A Szerzőről
• Legutóbbi bejegyzések

FJT

Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.

Latest posts by FJT (see all)

• Tudathatár – ajánló - 2019. július 8. hétfő
• Túl a vízen - 2019. február 7. csütörtök
• A szolipszizmus zsákutcája - 2018. december 11. kedd
• Metafizika - 2018. december 8. szombat
• A csapda - 2018. november 23. péntek