A valódi és valós metafizikai tudás soha és semmilyen körülmények között nem a fizikainak nevezett valóságból eredő elvont és elvonatkoztatott, logikai dedukció és absztrakció. Ebből következően – az EGYre és az EGÉSZRE vonatkozóan – nem a metafizikának van szüksége a modern, vagy posztmodern kori tudomány és tudományosság jóváhagyására, hanem pont ellenkezőleg. A tudomány a részről szerezett, elvont és elvonatkoztatott tudás, pontosabban ismeretek relatív és ebből következően folyamatosan változó, változásban lévő rendszere, mely semmilyen értelemben sem rendelkezik és rendelkezhet semmilyen abszolút érvényű, végső következtetéssel az élet, a létezés, a lét metafizikai kategóriáit illetően. Az a tudás és az a tudomány, amely le- és különválik,
Kiemelt kategória bejegyzései
Gondolatok az Elgondolhatatlanról
A Teljesség válhat-e bármi és bárki által tejesebbé?
Ha igen – a logika szabályai szerint – a Teljesség nem teljes. Ha nem, akkor pedig bármi, amit tapasztalhatok, az már az eleve Létező létezésének a megtapasztalása. Minden történés és történet, minden gondolat, érzés és érzelem – egy időparadoxonnal élve – már a kezdetek kezdete előttől van, volt és megtörtént, az EGY végtelen álom-KÉPeinek tudati, elme-valóságként való megjelenése. Ezt az álmot, ezeket az álmokat tartjuk mi valóságnak. Erre reagálunk úgy, mintha most történne mindez. Az időtlen VALÓ teljességében létrejövő idő illúzióját, az időbevetettség tudati valóságából megérteni a maga teljességében,
A Sötétség tündöklése – könyvajánló
„A Sötétség tündöklése” című metafizikai elmélkedés-gyűjteményt a vaskori valóság ihlette. „Soha nem volt szándékomban könyveket írni, a sors vezette végig a tollam. Korunk harsogó, zűrzavaros, túlnyüzsgéses és agyonkommunikált világában pedig egyre nehezebb a mélyebb értelmű szellemi tartalmak eljuttatása az azt befogadni vágyó elmékhez. Aminek azonban meg kell születnie, az akkor is meg fog születni erre a világra, ha nagy a kockázata annak, hogy esetlegesen nem lehet mások, csak a létrehozója kedvére. De bármilyen mű is szülessen egy alkotó ember által, őszinte és szabad csak akkor lehet, amikor már nincs szüksége általa semmilyen önámításra.” – vallja a Szerző.
A Sötétség tündöklése
A valós metafizikai szemlélet mindig és minden tekintetben felette kell álljon mindennemű moralizálásnak, hiszen aki az egészre kíváncsi, az nem ragadhat bele semmilyen morális-etikai nézetbe. Emberi tudatként viszont többnyire nehéz elfogadni azt a tényt, hogy sosincs erkölcstelen társadalom, pusztán a jelenlegi, vaskori közerkölcsök azt tükrözik, ami a társadalom nagy része számára erkölcsileg elfogadott, kimondva vagy kimondatlanul pedig ezen szemlélet a halál kultúrájának megteremtőjévé, fenntartójává majd elpusztítójává lett, benne magával az emberiséggel.
Nem célom semmiféle moralizálás, azonban a teljesebb képhez hozzátartozik annak az ismerete is, hogy a morál és az etika tekintetében igen is léteznek magasabb és alacsonyabb rendű értékrendek,
ZENe
Néhány felvétel az elmúlt évek zenei terméséből. Experimentális-improvizatív pillanatképek a tudat magasságaiból és mélységeiből. Hogy ZEN-e vagy sem, azt mindenki MAGa döntse el. (A felvételek meghallgatásához minőségi HiFi audió berendezés, vagy sztereó fülhallgató, és elmélyült nyugalom ajánlott. A lejátszási lista a kép alatt görgethető.) Szeretettel Mind-ÉN-KInek.
A KFS Trió:
Kányádi Róbert Zsolt – dobok, ütős hangszerek
Fazekas József Tamás – basszusgitár
Szátvári Csaba – elektromos és akusztikus gitár
Tiszta víz
Elmélkedés a világ, a valóság és a tudat természetéről
Minden tapasztalás elme. Aki ezt felfogta, annak a számára egy út bizonyosan véget ért. Ezer más kezdődhet azonban, amely az elme természetére, és az elmében az elme által létrejövő valóságot illeti. A kérdéseknek a lineáris, mindent láncolatként és egymásból következőnek feltételező logika törvénye szerint, elméletileg sosincs vége. Látnunk szükséges, hogy egy idő után az olyan fogalmak, mint például isten, sem bírnak semmilyen abszolút érvénnyel. Isten nem más, mint egy olyan megfoghatatlan elmekonstrukció, amely mögé és amelybe emberi generációk sokasága a maga világmagyarázatát belecsomagolta.
ÉN VAGYOK
ÉN és AZ Atya EGY vagyunk
Ezen írás nem hivatott semmilyen dogmatikus nézőpont megerősítésére, ezért csak azoknak ajánlott, akik a vallásos, sőt bizonyos metafizikai értelmezések, nézőpontok elengedésére is képesek. Semmilyen írást nem tart abszolút értékűnek, sem a keresztény, sem az ind-hindu tradíció könyveit, ám nézete szerint mindkettő bőségesen tartalmaz a lét végső igazságaira utaló tartalmakat. Természetesen e jelen értekezés sem lehet véges természeténél fogva “végső kinyilatkoztatás” – így mindenki kellő kritikával szemlélje – melynek elsődleges célja nem egy új szellemi kalitka létrehozása, hanem az általa meglátott Örömhír új perspektívába való helyezése és szemléltetése.
A zsidó-keresztény hagyomány a jelenlegi exoterikus formájában nem ismeri az Abszolútum realizálhatóságának metafizikai szintjét.
Krisztus és Antikrisztus
A „Krisztus és Antikrisztus” című metafizikai értekezés a kozmikus körforgás egyre gyorsuló időfolyamában élő, önMAGuk és létük örök, változatlan forrását kutató tudatoknak szóló üzenet. Azoknak a figyelmébe ajánlom, akik már ráhangolódtak az általam közreadott szellemi tartalmakra, és azon sajátos fogalomkészletre, melyet az ezt megelőző művekben is használva, tisztázni igyekeztem. „Az ébredés metafizikája”, és a „Reductio ad Absolutum” című művek folytatása ez, így a teljesebb érthetőség végett ezek ismerete szükséges. Jelen mű középpontjában az időnek, mint tudati koordinátának a problematikája áll,
Reductio ad Absolutum
A “Reductio ad Absolutum” egy metafizikai értekezés a tudatról és a térről, melyet .pdf formátumban tettem alább megtekinthetővé és letölthetővé erre a linkre kattintva azok számára is, akik nem rendelkeznek Scribd fiókkal.