(Vizsga helyett – önmagamnak és minden testvéremnek)
Magyar – számomra – az az ember, aki a másik emberben képes meglátni az Embert, a Teremtő arcát, az Isteni Szikrát, még akkor is, ha amaz az ellenfele. Magyar az az ember, aki az Égi Erkölcs Lángjának a fáklyavivője, azé az erkölcsé mely az Isteni Valóságból ragyog minden élőre. Ez az erkölcs nem más mint a világ, a létezés, az élet ősi rendje. A végtelen EGYségben megnyilvánuló és abból forrásozó Élet sokszínűségének tudója és tisztelője. Az EGY-et tudók, vallók és élők közössége. Az Istentudók közössége.
Magyar – számomra –