Információ és Tudás
Egy és egyetlen valóság által születhet meg bennünk a tudás, ez a megélés avagy a megtapasztalás.
Minden más csak és csupán információ, semmi több, semmi más.
Egy-eS vagy Két-eS?
A tudó és a tudós között csak egy „s” a különbség.
A tudós tudománya mégis ettől az egy „s”-től lesz két-es.
Tudósból Tudó
A tudós akkor válhat tudóvá, ha megszűnik benne a kételkedés az örökké-valóság végtelen bölcsességében, egységében. A KÉT-ségek, a lehetőségek EGYesülése, együtt szemlélése, együtt látása az, amely minden létezőt nem egymást kizárólagosan tekint, hanem egymással kiegészülve, egyesítve, egyesülve.
Tudás és Bizonyosság
A valódi bizonyosságnak nincs szüksége bizonyításra. A valós tudásnak és igaz tudónak az élő bizonyossága nem található a tudósok és írástudók önigazoló, önabszolutizáló, absztrakt, élettelen világában. A tudás önmagát szétosztva ott él minden létezőben, minden élőben, mely rejtve marad az önön igazságukat keresőknek, és felfedi magvát a maguk igazságát elengedőknek.
A Tudás önmagát a tudósok és írástudók szeme elé rejtette. A tudás teljessége csak a szabadságban tárulhat fel, melyben kihunyt a birtoklás önpusztító lángja, hogy megszülethessen helyébe az Örökkévaló végtelen valóságának a fénye.
A tudomány vallása és a vallás tudománya
Ha a tudományt nem dogmatikus, anyag-vallású emberek művelnék, akkor fennállna a veszély, hogy a tudósok tudóvá válhatnának, és meglátnák az Örök Igazságot. Ennek megakadályozására jött létre a mai kor felülről irányított, tudóskodó, önabszolutizáló, önimádó materialista tudománya.
Ha a vallásokat és a spirituális irányzatokat nem dogmatikus, spirituális-materialista vallású emberek alapítanák, terjesztenék és éltetnék, akkor fennállna a veszély, hogy az emberek könnyedén megtalálhatnák önmagukban, egymásban, minden létezőben az Örök Igazságot. Többé már nem lenne szükségük semmilyen vallásra. Ennek megakadályozására jött létre a mai kor minden felülről irányított vallása, és minden alulról szerveződőnek beállított szintetikus, öntömjénző, hamis spiritualitása.
Isten-KÉP
Miért lenne szükséged bárkire, hogy hitesse veled az Istent, a Forrást, a Teremtőt, a Mindenség Teljességében Jelenlévőt? Miért kellene elképzelned az Istent, mikor láthatod Őt? Milyen képet mutathat róla az a pap, mester, vagy guru, aki azt gondolja, ezáltal nem lesz KÉP-mutató?
Az Isten-kép ott van minden egyedi, egy-szerű, egy-szeri, megismételhetetlen, ép kép-MÁSban. Benned él az Isten, magad vagy a KÉP. Élj hát Istenképp! Ébredj tudatodra, válj magodért felelőssé, mert csak így válhatsz tudatos teremtővé. Teremtő képzeletedbe ne hagyd, hogy mások ültessenek képet, találd meg magodban a benned élő egyedi EGY-ÉNiséget! Ha meglátod a valós képet, mindenre képes leszel. Nem lesznek számodra képtelenségek.
Isten
Nincs szükségem arra, hogy elképzeljem az Istent, mert látom Őt. Látom magomban, látom Benned, Mind-Őnkben. Látom minden Létezőben, minden Élőben. Ő a minden elképzelhetőt magában foglaló, és egyben minden képzelgésünket meghaladó Végtelen Való, a múlhatatlan és a mulandó teljességében testet öltő Örökkévaló.
Szeretettel: a MÁSik TE – F.J.T.
*********
Latest posts by FJT (see all)
- Túl a vízen - 2019. február 7. csütörtök
- A szolipszizmus zsákutcája - 2018. december 11. kedd
- Metafizika - 2018. december 8. szombat
- A csapda - 2018. november 23. péntek
- A kEGYelem VALÓsága - 2018. november 15. csütörtök
Ha az ember önMAGából csírát fakasztana és e nemes lÉLeksarj feltörhetne a komor sötétségből a fénylő ég felé, ez a pont lehetne a tudatos megnyílás első fázisa. De a mai kor embere szájtátian vár, várja a csodát, álságos bámulatában pedig észre sem veszi, a létezés csodáit a duzzadó, és elnyomó egójától.
A spiritualitást struccpolitikaként használja, és ossza az észt, a lélekről meg a mennyországokról prédikál, miközben a fizikai struktúrába ágyazódott lelke tétlenÜL vár, és mereng az ego erejében vergődő kivetülése siralomjátékán.
Az előadás végén, miután a függöny legördült, a tükör előtt állva kaján vigyorral az arcán megmondja magának a frankót, “na megmondtam nekik a f@szát”!
De ez csak az ő igaza, illetve felisMERése és nem mindenkié!! Addig amíg az emberek nem a megérzéseikkel cenzúrázzák a feléjük áramló információ folyamot, addig a sötétség az úr.
Goorran )+(
“De ez csak az ő igaza, illetve felisMERése és nem mindenkié!! Addig amíg az emberek nem a megérzéseikkel cenzúrázzák a feléjük áramló információ folyamot, addig a sötétség az úr.”
Ezt igaznak tartom. Az intuíciónk vagyis a megérzéseink azok, amelyek képesek összekötni minket a szellemünk valóságával, annak képeivel, tudásával, tisztánlátásával. A megérzések véleményem szerint azon szellemi információk, melyek a lélek síkjára vetítődnek ki érzetek, érzések stb. formájában. A sugallatok is a szellemi sík üzenetei, de ezek többnyire konkrétan gondolatok, képek formájában jelennek meg a fizikai valóságunkban. (Fenntartom a jogot, a tévedésre 🙂 )
A mai (vagy bármilyen) kor szellemi síkon megszülető problémáira nincs válasz semmilyen spiritualitás szintjén. A vertikális sík (lásd: ./2013/05/19/a-kereszt-az-orokkevalo-iranytuje/ ) létezésének ismerete nélkül könnyű az emberi lényt kényszerpályán tartani. A mai korszellem egy szellemiség terméke. Bármilyen szellemiség a szellem szintjéről indítja a lelki és a fizikai síkra gyakorolt hatását. Hiába erőlködöm tehát hogy a dombról meglássam a hegycsúcsot, és hiába képzelgek arról, hogy mi lehet a hegy csúcsán, ha még nem tettem meg az utat odáig. És akkor is lesz még magasabb és még magasabb szintje a szellemi hierarchiának.
El kell felejteni tehát azt a téves képzetet, hogy a szellemi síkon, jóval felettünk megszülető tervek meghiúsítása anélkül lehetséges, hogy megértenénk annak az intelligenciának a működését és motivációját, mely mindezt mesteri módon álcázza a szemünk elől. A spiritualitás eleve a lélek formaságokba zárására jött létre, és nem a lélek szakrális önvalójának megismerésére. A spiritualitás a valódi létszakralitásban ilyen formában nem is létezhet, mivel a szakrális létszemlélet nem darabolja szét a létet szakrálisra és nem szakrálisra. A szakrális létszemlélet azt jelenti, hogy az emberi sz@rban is akár az aranyban vagy az emberben, minden élőben és létezőben egyaránt benne van az Isten. Nincs szükség tehát spiritualitásnak nevezett mesterségesen létrehozott közegre ahhoz, hogy az ember kapcsolódhasson a teremtett világ szakralitásához.
A mai kor egy több ezeréves szellemi tervezőmunka fokozatos kivitelezésének az eredménye. Ennek a szellemi erőtérnek van ma az emberiség alávetve. Eme hosszú folyamat termékeiként születtek meg a vallások is, a spirituális irányzatok és mindazon lélekbutító és emberpusztító eszmék, hiedelmek melyek az embert szép fokozatosan leválasztották a világ szakrális és szerves egységének a tudatáról. Ez a folyamat, viszont nem a földi hatalmasságok szintjéről irányított és sugallt, hanem az azt meghaladó szellemi hierarchia szintjéről ered. Ezért naivitás azt gondolni, hogy a probléma átlátható és megoldható a maga teljességében arról a szintről, mely nem oka, hanem következménye annak. A valódi ébredése az emberi lénynek akkor kezdődik (és folytatódik a további ébredések folyamatán át) mikor képes meglátni az összefüggéseket a szellemi és az anyagi világ valósága között. A lélek szerepe ebben az értelemben pedig nem értelmezhető, mivel valójában az emberi lényen belül a lélek egyfajta közvetítő a szellemi lét valósága és az szellemi lét valósága által létrejövő anyagi világ valósága között. A megoldás tehát azon a szinten keresendő, ahol minden valóság megszületik, ez pedig a szellem szintje. Bátorság. A fény ott van mindenkiben, és csak rajtunk áll, hogy beengedjük e szellemi börtönünk sötétségébe, hogy lassan kirajzolhassa a viliág valódi arcát számunkra.
A világ valódi arca ma a harc, manapság az ezotéria a spiritualitás zászlóit magasan lebegteti a tudásra éhes tömegek szeme előtt!
Személyiség fejlesztő tréningek, és kurzusok tucatjait hirdetik, miközben a marketing oltáránál a hívek keményen áldozhatnak, az amúgy is keskeny családi kasszából!
Önismeret!!
Talán ez, és a mindent átölelő szeretet mutathat irányt, a megértés ajtaja alatt beszűrődő FÉNY irányába.
)+(