Miért van az, hogy a világ ősi kultúráját és műveltségét hordozó nyelvünk, az ezt beszélők, művelők és az ez által műveltek közössége az utóbbi ezer évben egy tragikus periódusát éli történetének, történelem néven? Miért van az, hogy a világ egyik legősibb nyelve (ha nem a legősibb) ma soha nem látott pusztításnak van kitéve, és ezen pusztítást ma javarészt pont azon értelmiség végzi, mely magát magyarnak nevezi? Tudatosság vagy tudatlanság, nemtörődömség, hitevesztettség, vagy saját – vélt, de nem valós – gyökereinktől való undor, elfordulás következménye mindez? Mi az az ős ok, ami miatt mindez létrejött, létrejöhetett, és ami miatt egyre szűkebb és megosztottabb azon emberek közössége is,
FJT bejegyzései
Isten majma, majmok istene
Mi a bajom az evolúció elmélettel?
Semmilyen elmélettel nincs probléma addig a pontig, ameddig azt a hatalmi érdekek nem kezdik el belesulykolni az emberiség tudatába, azért hogy a tudatformálás eszközeként, mítoszt teremtve, az így létrejött mítosznak az emberi tömegeket médiumukká tegyék. Az ilyen módon befolyásolt emberi tömegek aztán könnyen áldozatává válnak a mindenkori mítoszalkotóknak. Az evolúció egy mítosz, mely a tudomány köreiben sem nyert bizonyítást, mégis a világ nagy része – még a magukat vallásosnak mondók jelentős tömegei is – ennek a szemüvegén át tekintik a valóságot. Az evolúción keresztül megnyilvánuló teremtés elmélete is csak annak a vallásos szemléletnek a kudarca,
MAG
MAGfizika, MAGfüzér – MAGosság
Méta, meta jelentései:
méta, métafa (székely szó) = határjelző
meta (görög) = előtt, fölött, kívül, után, túl (előtag szóösszetételben)
méta (latin) = célpont
metafizika = Az a bölcseleti ág, olyan gondolkodás, amely a “fizikai, természeti valóságon túli”, “érzékek feletti” dolgokat, az Istent, lelket, halált, ideákat, stb. kutatja.
fizika: phűszisz = természet
méta-méla-mélázik: aki elmélázik az belerévül a valóságba.
Nyelvészeti kutatások szerint (Varga Csaba, Kiss Dénes munkássága) az ógörög egyértelmű rokonságot mutat a magyarral.
Alfa és Omega
Az emberiség ma a halál kultúráját éli és élteti. Paradox módon, ehhez mégis az élet rendjére van szüksége, viszont javarészt azért, hogy azt pusztíthassa. A fő probléma talán ott kezdődött, amikor megjelent a mai kor paradigmája egy olyan istenképpel, melyben az Isten az emberen kívülre került, mint az abszolutizált egész, az ember pedig az Istenen kívülre, mint a relativizált rész, az a rész melynek többé nincs EGYsége a Teremtővel. Az egészben a rész és a részben az egész így kettéhasadt, és vele együtt hullott szét a valóság, benne a világ EGYsége. Ez több mint 3000 éve tartó folyamat, melyről már írtam.
A cél
Amikor a Cél az Útban testesül meg
Akkor a Út a Célban teljesül be.
Amikor a Cél maga az Út és az Utazás lesz
Akkor az Út Igazsággá, az Igazság Életté lesz.
F.J.T.
Út a Teljességbe
A tudat akkor képes rátágulni a valóság végtelenségére, amikor az elme képes kilépni a ráció fogságából, s átlépni az élő VANság jelenébe, az intuitív, érzékektől mentes, közvetlen valóság-szemlélésbe. A ráció az Ért-Elem az intuíció az Él-Elem. Az ráció a megértés, az intuíció a megélés eszköze. Csak azt érthetem meg, amit előbb megéltem, így a megélés hiánya a megértést lehetetlenné teszi. A világEGYetem, a Valóság, önMAGunk, EGY-ÉNiségünk megélése nélkül semmit sem érthetünk meg. A rációt az intuíció megelőzi, az intuitív módon megélt valóság teljessége pedig a ráció által csak töredékessé válva jeleníthető meg. Meg kell-e mindent értenünk amit megélünk,
Végtelen EGY
A semmiben nem volt Valami. A semmiben nem volt Minden.
A semmiből nem lesz Valami. A semmiből nem lesz Minden.
A Semmiben VAN Valami. A Semmiben VAN Minden.
A Semmiből akkor lehet Minden, ha a Semmi maga a Minden.
A Semmi nem más, mint a megnyilvánulatlan Mindenség, a Minden pedig a megnyilvánult Semmiség.
A Semmi magában hordozza a Mindent és a Minden magában foglalja a Semmit.
A Semmi benne VAN a Mindenben és a Minden benne VAN a Semmiben.
A Semmiség benne VAN a Mindenségben és a Mindenség benne VAN a Semmiségben.
A Semmi a Minden felé tart és a Minden a Semmi felé tart.
120
Benne van a Háromság. A világ hármassága, mely újra az EGYbe vezeti vissza a tapasztaló tudatot. Az EGY mikor megnyilvánul belép a KETTŐsségbe, mely az örök ellentétek birodalma. Az Ős-Tudat állandóan keresi a kiEGYenlítődést, az egész földi élet, a lét eme megnyilvánulása, mely során az EGYségből kiszakadt isteni tudatMAG miközben személyiségének megélései által az örökkévaló EGY-ÉNt gazdagítja, folyamatosan arra vágyik, hogy ismét eggyé váljon saját lényegével, saját önazonosságát képező EGY és oszthatatlan állapotával. A hármasság az a minőség, melyben ez az EGYesülés újra megtörténhet. Amikor a kettő eggyé lesz, ez a hármasságban történik meg, mert a hármasság az, ami a kettőt egyesíteni képes.
Vákuum
A posztcivilizációs érában élünk, egy olyan “kultúrában”, mely valójában nem kultúra, sokkal inkább annak a hiánya. A kultúra szó jelentése elsődlegesen művelést jelent. Ahhoz, hogy egy társadalom egy kultúrában magát a kultúra eszményeinek alávetve művelhesse, először is valós eszményekre van szüksége, olyan eszményekre, melyek magasabb rendűek saját, kizárólagosan öncélú, önző, individuális érdekeinél. Ma már a társadalom fogalma is félre van értelmezve, nem hogy a kultúráé, mely valójában ugyanúgy nem létezik mint a társadalom. Kultúra helyett ugyanis a műveletlenség és annak fitogtatása a jellemző, amint a társadalom is pusztán egy olyan kiürült, többszörösen virtualizálódott fogalom lett, melyben a társas együttlétezés helyébe a társas egyedüllét lépett.
KÉP
Minden létező mely a szellem anyagi természetében ölt formát, a Teljesség megvalósulatlan képeit teljesíti be, a megtestesülés folyamában. Minden létező, mely a fizikainak nevezett valóságban alakot ölt nem más, mint az öröktől létező szellemi valóság egy részének a beteljesülése. A kép maga a szellemi valóság, a képzelet az az intuitív tudati állapot, intuitív látás, mely által az emberi lény a szellemi valóság közvetlen szemlélésére képes. A képzelet által szemlélt szellemi kép, valóság, létező akkor tud testet ölteni, ha az azt szemlélőnek létezik valamiféle képessége annak a megformálásához. Ennek a képességnek a minősége fogja meghatározni a megvalósult szellemi kép tisztaságát, tökéletességét,