Amikor a Cél az Útban testesül meg
Akkor a Út a Célban teljesül be.
Amikor a Cél maga az Út és az Utazás lesz
Akkor az Út Igazsággá, az Igazság Életté lesz.
F.J.T.
The following two tabs change content below.
Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
Latest posts by FJT (see all)
- Túl a vízen - 2019. február 7. csütörtök
- A szolipszizmus zsákutcája - 2018. december 11. kedd
- Metafizika - 2018. december 8. szombat
- A csapda - 2018. november 23. péntek
- A kEGYelem VALÓsága - 2018. november 15. csütörtök
Mit szólnál egy lózungok és fennkölt jelzőket nélkülöző – Cél, Igazság, Élet stb… – önfeledt útonjáráráshoz…? …csak úgy a magad örömére…?
Lehet, hogy hihetetlen, de azon töprengtem az utóbbi napokban párszor, hogy papirusz vajon olvassa-e még az egyre meredekebbnek és egyre érthetetlenebbnek tűnő gondolatfüzéreimet. Erre mit látnak szemeim… Hát ezért kellet egy négysorost írjak tele lózungokkal, hogy végre életjelt kapjak felőled 😀
A kérdésedre válaszolva: lehet szó a sima útonjárásról is, sőt, már jó ideje rádöbbentem arra is, hogy talán nem sok értelme van leírnom bármit is, azon kívül, hogy fennáll a veszélye annak, hogy amit leírok az előbb utóbb kötelezni fog arra hogy megéljem. Az EGYszerűség valódi lényege túl van a szavakon, de én még a szavakat nem engedtem el. Talán majd az is sikerülni fog ha eljön az ideje.
“…csak úgy a magad örömére…?”- talán mert van valami, ami még kikivánkozik és szeretné megosztani.
“talán nem sok értelme van leírnom bármit is”- dehogynem, mig úgy érzed, addig van értelme.
Én pedig köszönöm, mert/hogy a kirakósom pár kockáját Tőled kaptam/kapom.
A felismerések szavakba öntése és megosztása egy belső kényszer. Egyszerűen át kell adnom őket, akár fájdalmas, akár örömet szerez ami benne foglaltatik. Az viszont örömömre szolgál, ha esetleg bármi inspirálót adhat, hogy a mozaikok helyre kerülhessenek a képben. Köszönöm a figyelmed.
Szerintem, ahogy ezeket leírod az mind nagyon rendben van. Számomra érdekes dolog, ami nagyon foglalkoztat, és erről csak nagyon kevesen beszélnek. Hogy tulajdonképpen hova tart és mibe alakulhat át ez az egész. Ha alaposan megvizsgáljuk ezt az életnek nevezett valamit, akkor rájöhetünk, hogy az, amit most életnek hívunk az a halál. Mi a halálban élünk! Vagyis minden, amit eddig ismertünk az a halál állapotában van. Legalábbis amit az elme „halálnak” nevezett el. Bármerre nézünk, mindenhol a halálnak valamilyen formáját láthatjuk. Körbevesznek minket a temetők, bármerre indulok el, biztos beleszaladok egy temetőbe. Már az is sokatmondó, hogy az emberiség legismertebb jelképe egy keresztre feszített haldokló fickó. Mindenhol kórházak, „gyógy”szerek. Tele vagyunk fegyverekkel, bombákkal, mérgező vegyianyagokkal. Amíg egyetlenegy fegyver is van a világban, abból ugye már semmi jó dolog nem sülhet ki. A filmek a média tele van halállal. Itt van ez a törékeny testünk, amihez elég annyi, hogy megbotlassz és nekicsapódsz egy sziklának vagy neked jön valami jármű, máris szétloccsan. Tele van a világ „vad”állatokkal, sétálgatsz valahol és megmar egy mérgeskígyó vagy skorpió vagy megcsap egy nagy medve a mancsával. Földrengések, árvízek, szélviharok, hőség, hideg és mindenféle természeti katasztrófák. Megesszük az állatokat, vagy néha az állatok minket, meg az állatok egymást, szóval mindenki megeszik mindenkit, ami már önmagában egy borzalom. Aki eszik, azt megeszik, ugyebár. Szóval, milyen élet az ami meghal?
Vicces amikor sokan azért küzdenek, hogy valami jobb rendszer legyen, feltétel nélküli alapjövedelem meg alternatív energia, mindenféle technikai kütyük meg minden ilyesmikkel. Hova? Erre a rettenetre? Szerintem ezt a hamis anyagot akárhogy csűrjük-csavarjuk ebből semmi igazi nem fog kialakulni, csak a valóságnak valamilyen torz, de láthatóan inkább egyre torzabb formája. Nem beszélve a „múlt”-ról, ami most még ott van az elménkben és állandóan bezavar. És ez csak néhány példa volt, lehetne még milliónyi dolgot sorolni. De tegyük fel, ha holnaptól mindenki így gondolkozna, mint te, Jocó, így is élne, és mindenki boldog lenne, minden amire szükségünk van, elérhető lenne mindenki számára (az már más kérdés, hogy kerülne az oda, na mindegy), akkor is mi értelme lenne. Ezért lett volna több millió év kínlódás, hogy eljussunk oda, hogy egy szőrös majomtestben szép ruhákban bolyongunk itt a Földön föl s alá, és megvitatjuk a történéseket. Itt megállna a fejlődés, ezért lett volna a teremtés? Nagyon nem hinném.
Szóval nyilvánvaló számomra, hogy ennek az egésznek TELJESEN át kell alakulnia, ha egy igazi világot és életet szeretnénk.
Mondjuk ebből a szempontból nézve megértem amit írtál: „talán nem sok értelme van leírnom bármit is”. Azért örülök, ha megosztod velünk gondolataidat, szeretem olvasni.
Kedves gzoli!
Örömmel olvastam gondolataid, melyek az alábbi bejegyzés megírására inspiráltak engem: ./2014/03/12/alfa-es-omega/
Több dolog összegezésre került benne, ajánlom figyelmedbe szeretettel. Az általad megfogalmazottak pedig egy mélyen gondolkodó ember következtetései, melyek bennem is hasonlóan megfogalmazódtak nem egyszer. Köszönöm őket!
Hiába no, a nők mégiscsak lepcsesek:) A te 4 sorosod nálam 12 re sikeredett 55 évesen.
Táncot járok az ingovány felett
Apró léptekkel, kis szatén cipőben
Sors-buckákon lépdelek,
nehéz szívem sugarából
fölém szivárvány ível.
Hol alatta bújok éppen,
könnyem visszfényén dereng
búcsú és a szerelem.
Oly régen a hídon vagyok
s a nap a fényét ontja rám,
apró léptekkel…..
kis szatén cipőben,
átléptem az ingoványt
2001.
Párdon a fenkőlt jelzőkért de én szimbólumokban gondolkodom annak vélem inkább.
Kedves Nővérem!
Bár az Örökké-Valóságban, EGYben senki senkinél nem idősebb, mivel az Idő van az EGY zsebében, s nem az EGY az Idő zsebében. Amikor az EGY KETTŐVÉ lesz, hogy a relativitás végtelenségében az ÖrökkéVALÓ abszolútuma álomba merüljön, olyan álomba, melyben a Teljesség elfeledkezik önMAGáról, akkor minden önMAGa álmából bomlik szét, és árad tovább. Ezért ha Nővéremnek szólítalak, akkor is tudom, hogy én a dédnagyanyád is vagyok EGYben, s te Öregapám, hisz az EGYben nemek sincsenek, csak IGENek. Minden létezik, és mégis semmi sincsen olyan értelemben, ahogyan a mulandóság, a viszonylagosság világában azt tapasztaljuk. Ezért nincsenek fogalmak, sőt képek sem már, a visszafelé vezető úton, mert egy idő múlva azok is semmivé foszlanak.
Az EGYből a KETTŐsségbe tartva lassan szilárdul meg az álom, kezdetben a mindennel EGYlényegű Szeretetből vágyak születnek, a vágyak képeket álmodnak, a képek ideákat, és az ideák végül testet öltenek. A visszafelé vezető úton a Teljesség Tudata, mely mindannyiunk lényege ugyanezt az utat teszi meg. A megszilárdult ideák lassan feloldódnak, KÉP-lékennyé válnak, majd a KÉPek feloldódnak a beteljesült vágyak őstengerében, és amikor mindezen ÍZteni VÍZ-TEN-ger újra elpárolog, visszacsapódik a Szeretetbe, az ÖRÖKKÉVALÓ LÉT teljességébe. A Tudat útja ez.
Szent Amnézia és Anamnézis. A Lét titka ez, amikor a Teljesség elfeledkezik ÖnMAGáról, és belefeledkezik önMAGába, hogy újra és újra MAGára ébredjen, emlékezni kezdjen arra, hogy ő a Teljesség, ő a Végtelen, ő a kezdet és a vég nélküli örök Semmi és Minden. Bennünk ölt testet, mert a bennünk öltő nem rajtunk kívül létezik, hanem mi magunk vagyunk. Az EGY vagyunk. Az EGY vagyok. Az EGY-MÁSainak álmából való ébredése nem más, mint az EGY-ÉN emlékezete. Minden lefoszlik, minden álom, és a színtiszta VALÓ marad csak, és amikor az is megszűnik létezni, akkor ragyog fel a semmin túl, mindenek ős Forrása, Lényege: a Szeretet.
Az általad írt sorokban a női lélekből áradó lírai finomságban ölt testet az a valóság, amit a fenti, nem túl könnyen emészthető formába öntöttem. ezek után kéretik nem elnézést kérni a fennköltségért, mivel ezen az oldalon a fennköltség fogalma maximálisan ki van merítve. Köszönöm szívből, hogy megajándékoztál MAGunkat a fenti sorokkal!
Először a képeddel kapcsolt irást olvastam és mondom húúú a most 34 évét ünneplő fiammal lehet egyidős(80 mármint1980évjárat)
Sokat dolgoztam fiatalokkal és megvallom nem azért mert a jelenleg divatos trendet képviselném hanem azért szerettem közöttük lenni mert sokat tanultam tőlük, még ezt a klavit se igazán tudnám a tanitásuk nélkül kezelni minden más technikai eszközzel egyetemben.
Igen a biológiai fiatalság rugalmasan tart sőt a fiataloktól való tanulás mégjobban:)
Örömteljes olvasni itt a honlapodon….
Plyan mint az ablakpárkányomon az orchidea amit ha megforditok egyik nap másnapra uj helyzetet keres magának….kömunikálunk simogatjuk egymást szavakon keresztül…és magunkat ha Tat vam asi?!:)
Amikor a lélek erős impulzusok alá kerül valahol kell egy szelep amerre a feszültség kienged – és 90-99 bezárólag ápoltam temettem és amikor fájtam verset irtam buszon utcán vagy álmomból felriadva…
Akár tökéletesek vagy se a jambusok daktilusok, verslábak, mégis a lélek nyelve a kép-alkotás és a szó is nem más mint KÉP-alkotás.
A lélek gyógyszere a szeretet és az a müvészetben mutatkozik meg….
Én sem járok templomba tornaórára)áll leül térdel áll térdel leül, és majd jön a perselyes a tagdijért. Gondolom egy séta a parkban a fák lombjait hallgatva meg a madarakat ólcsóbb (felesleget odalehet adni aki rászorúl, Szt Anti szolgáiigen kövérek már)és eredményesebb lélekemelésre:)))
Tehát egyettérthetünk ebben is.
:)))