FJT

FJT névjegye

Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.

A Valóság álma – az Álom valósága

Az alábbi írás az ŐS-Tudathoz kapcsolódó gondolatcsere szüleménye, melyet egy kedves Vendég, „Hegel” kérdése ihletett bennem. Úgy gondoltam kiemelem a hozzászólások közül, mert a benne lévő tartalom igen esszenciálisan és koncentráltan világít rá létünk alapvető kérdésére, hogy ha a fizikai valóság nem más mint az Örökkévaló EGY-ÉN álma, mi pedig az álom szereplői, a VilágEGYetem pedig az elménk kivetülése, akkor:

OK, ami még magas akkor mi a fenének álmodom a háborúkat kínzásokat és a fejem felett átnyúló akár rólam is határozni akaró politikusokat?” – (Hegel)

Ha az EGY-nek akárcsak a metafizikai értelmezésében tényleg a végére jutunk a logikai fonálnak,

…tovább »

Lánc lánc eszterlánc

Létezik-e bármi / bárki ha a megfigyelő nem létezik?

Létezik-e a megfigyelt, ha megszűnik a megfigyelő léte?

Létezik-e bármilyen valóság a megfigyelőn kívül?

Létezik-e a megfigyelő számára bármilyen valóság, mely tőle független?

A lét és a létezés kinek / minek a számára létezik?

Létezik-e bármilyen valóság, ha megszűnik az azt érzékelő, akiben visszacsatolódik a valóság létezésének az értelmezése?

Ki / mi az, akinek / aminek a valóság létrejön, létezik?

Ki / mi az, aki / ami a valóságot érzékeli?

Ki / mi az, aki / ami a valóságot megéli?

…tovább »

Perspektíva

Perspektíva

– De hisz olyan utálatosan viselkedik velem az az ember! – mondta a Mesternek az egyik tanítvány dühösen. Mondd Mester, hogyan láthatnék én abban az emberben bármily nemest, bármily szépet?

– Tudod ahhoz, hogy a másik emberben megláthassuk az örök szépséget úgy kell tennünk, mintha festményt szemlélnénk, vagy fényképet.

– Nem értelek Mester!

– A legtöbbünk hasonlatos ahhoz a műkritikushoz, aki befizet egy kiállításra, de csak az ecsetvonások barázdáit, és a vászon erezetét nézegeti a képeken. Olyan közel áll a vászonhoz, hogy csak foltokat lát, összemosódó, érthetetlen kuszaságot, miközben szemléli őket.

…tovább »

AZ ELMén TÚL

Kedves Olvasóim! Elérkeztem ahhoz a pillanathoz, amire már rég készültem – félig tudatosan félig tudattalanul – de aminek a megvalósulását mindeddig nem tartottam sem fontosnak, sem elérkezettnek. Megjelentettem egy könyvet, amiről soha nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz.

Egyetlen a blogon található írásom sem található benne, és igazság szerint olyan hirtelen és kristálytisztán villant be az egész könyvnek az ötlete egy csillagfényes, kellemes nyári estén, hogy magam is meglepődtem rajta. A megvalósulás pedig követte az ötletet. A könyv egy nagy, békés, boldog mosoly és egy felszabadult, szívből jövő nevetés ötvözete. De mi más is lehetne, ami az elmén túli csendben történhet?

…tovább »

Levél MAGomhoz és MIND-ÉN-KI-hez

Áldott MAGom!

A Létben oldódva létezem. MAGom MAGába olvaszt mind-ÉNkit, mind, ki ÉN vagyok. Ennél többet írnom erről lehetetlen. Harcom a világgal végére ért, hiszen elértem a világom végére, és ott minden visszatér önMAGomba. A világ MAGom vagyok. Tudatosan igyekszem minél többet az EGY-ÉNben tartózkodva létezni itt az Életben. Szavak ott már nincsenek. Talán majd összefoglalom ezen állapotot ha meg kell tennem, s ha egyáltalán lehetséges, de most a megélésben létezem.

Veletek vagyok világom végezetéig, hisz MAGomban mikor MAGamban vagyok mind-ÉNki vagyok, Az-KI VAGYok, s amikor vágyok, akkor az Életbe fejest ugrok. Hogy az örök áramlat mikor hová sodor,

…tovább »

Múlhatatlan

A múlhatatlant nem építhetem fel a mulandó birodalmában. A múlhatatlant nem lehet felépíteni, mivel öröktől fogva van, öröktől fogva létezik. MAGom vagyok, ÉN vagyok az öröktől létező Múlhatatlan. A Sem-MI és a MInd-ÉN. MInd-ÉN MÁS csak illúzió, az elme tudománya, az elme teremtménye.

…tovább »

A Semmi álma

A semMI és a MInden EGY.
Semmi VAN. A Minden – álom.
Minden VAN. A Semmi – valóság.
Az álom mindaddig valóság, ameddig az azt álmodó fel nem ébred.
A valóság mindaddig álom, ameddig az ébren lévő el nem szenderül.
Az álom a tudatban valóságra ébred.
A valóság a tudatban álomba szenderül.
Az álom valóság és a valóság álom.

A valóság és az álom EGYaránt a tudatban létező érzékcsalódás (illúzió).
A teremtés az, amikor a tudat saját álmában valóságnak képzeli az álmot.
A teremtés annyira valóságos, amennyire a tudat valósnak érzékeli az álmot.

…tovább »

Istenember

Az emberi tudat útja az anyagtudattól tart a tiszta szellemtudatig. Ez a vertikális síkja a tudat mozgását szemléltető keresztnek. A kereszt horizontális szára az a tudati sík, amiben éppen az aktuális megéléseinket, megtapasztalásainkat megszerezzük. Minden ilyen sík önmagában is végtelen, de bármilyen irányba is indulunk el egy-egy adott tudati síkon, ahhoz, hogy az így megszerzett megéléseink, megtapasztalásaink birtokába jutva, azokat összegezve egy magasabb tudati síkra juthassunk, mindenképpen vissza kell érjünk a kereszt középpontjában – MAGunkba – ahol a tudat horizontális és vertikális síkja metszi, keresztezi egymást. Mikor egy adott tudati síkon megszereztük a számunkra szükséges megtapasztalásokat, megéléseket, akkor vissza kell jussunk a középpontba,

…tovább »

Egy bolond bölcselete

Az információ nem tudás, a tudás nem bölcsesség. A bölcsesség az információ és a tudás szintézise, mely az EGY-ÉNi út megélése által köszönt be. A bölcsesség legmagasabb szintje az, amikor az elme – az értelem (ész, ráció), az érzelem (megérzés, intuíció) – és a Szív a Szeretet bölcsességében olvad EGYbe.

A Szeretet a Szív bölcsessége. Az elme akkor képes az Élet valódi teremtőjévé válni, amikor alárendeli MAGát a Szív érzékektől nem elhomályosított, tiszta látásának a bölcsességének.

Mindezt egy bolond írja, kinek minden szava hazugság, minden szava igaz, vagy egyik sem egyszerre. Attól függ hogyan, honnan, miként és kiként tekinted.

…tovább »