Létezik-e bármi / bárki ha a megfigyelő nem létezik?
Létezik-e a megfigyelt, ha megszűnik a megfigyelő léte?
Létezik-e bármilyen valóság a megfigyelőn kívül?
Létezik-e a megfigyelő számára bármilyen valóság, mely tőle független?
A lét és a létezés kinek / minek a számára létezik?
Létezik-e bármilyen valóság, ha megszűnik az azt érzékelő, akiben visszacsatolódik a valóság létezésének az értelmezése?
Ki / mi az, akinek / aminek a valóság létrejön, létezik?
Ki / mi az, aki / ami a valóságot érzékeli?
Ki / mi az, aki / ami a valóságot megéli?
Létezik-e érzékelés, megélés a megfigyelőn kívül?
Létezik-e bármi / bárki a megfigyelőn kívül?
Ki / mi a megfigyelő és ki / mi a megfigyelt?
A megfigyelő honnan ered?
A megfigyelt honnan ered?
Ha megszűnik a kívül és a belül állapota a megfigyelőben, létezhet-e továbbra is különálló valóságként, lényegiségként a megfigyelő és a megfigyelt?
Mi a valóság?
Mi az elme?
Mi hozza létre a valóságot?
Mi a forrása a valóságnak és mi a forrása az elmének?
Az elme a forrása a valóságnak, vagy a valóság forrása az elmének?
Lehet-e közös forrása a valóságnak és az elmének?
Mi az abszolútum?
Meghatározható-e bármilyen abszolútum az elme segítségével?
Van-e abszolút válasz az elmén belül az elme által alkotott bármilyen (abszolutizáló és / vagy relativizáló) kérdésre?
Van-e az elme számára bármi önmaga létezésén túl?
A lét és annak hiánya a nemlét megtapasztalható-e az elmén kívül?
Azonos-e a megfigyelő az elmével?
Létezik-e a megfigyelő, ha megszűnik az elme tevékenysége?
Értelmeződhet-e bármilyen valóság, megtapasztalás ha megszűnik az elme tevékenysége?
Ki / mi az, ami /aki az elme létét vagy nemlétét tudatosítani képes?
Mi a tudat?
Mi a tudat forrása?
Létezik-e tudat megfigyelő nélkül?
Létezik-e megfigyelő tudat nélkül?
Létezik-e a tudat és a megfigyelő az elme nélkül?
Megszűnik-e a megfigyelő ha megszűnik a tudat és az elme?
Mi történik a tudattal, ha megszűnik az elme működése?
Ki / mi az, aki / ami számára létezik a tudat, az elme, a megfigyelő és a megfigyelt?
Megszűnhet-e a tudat, az elme, a megfigyelő és a megfigyelt elkülönültsége?
Kinek / minek szűnhet meg a tudat, az elme, a megfigyelő és a megfigyelt elkülönültsége?
Kinek / minek létezik a tudat, az elme, a megfigyelő és a megfigyelt elkülönültsége?
Azonos-e a tudat a megfigyelővel?
Feltehet-e önmagának önmagáról kérdéseket az elme, ha az elme azonos a megfigyelővel?
Láthatja-e tükör nélkül önmagát a szem?
Létezik, létezhet-e bármilyen abszolút bizonyosság az elmének az önmaga által teremtett kérdésekre adott válaszok abszolút voltát illetően?
Rátalálhat-e az elme önmaga forrására úgy, hogy az így szerzett megtapasztalás, megélés önmagán belül értelmezhető legyen?
Abszolút-e az elme?
Relatív-e az elme?
Véges-e az elme?
Ha véges felfoghatja-e a végtelent?
Ha végtelen, képes-e saját forrásába visszajutva feloldódni abban, megszüntetve önmaga létét és működését?
Eggyé válhat-e az elme saját forrásával úgy, hogy azt önmagán kívül állónak érzékelje?
Ki / mi az aki ezen kérdéseket felteszi az elmének?
*********
Ezek pusztán megválaszolatlan kérdések, melyek többé vagy kevésbé talán benned is felmerültek.
Az igaz válasz EGYedül önMAGodban születhet, önMAGod kérdéseire. Ha választ adnék számodra mindezen kérdésekre, az nem több és nem kevesebb mint az én valóságom lenne. Egy újabb rendszert, nézőpontot, valóságot teremtene. (Már önMAGában a kérdések feltevése is képes erre.) Itt és most ezt nem teszem meg.
Az elme kérdéseket teremt, hogy válaszokat kereshessen. Ameddig válaszokat keres addig újabb és újabb valóságokat teremt. Azt lát, amit önMAGa megteremt, megteremtett. Végtelen játék ez, végtelen lehetőségekkel. Ez az írás egyetlen céllal született: a JÁTékos vágyából, aki Az „ELMén INENN” játszik a gondolatokkal, elemében lévén eleven elméje elmélkedésében. Ahol a kérdések megszűnnek, ott válaszok sincsenek, ott VALÓság van. Ahol válaszok sincsenek ott az elme megszűnik játszani, s ahol a játék véget ér, ott az elme teremtője önMAGa forrásába, az EGY-ÉNbe visszatér. De ezek még mindig fogalmak, képek, melyek nem léteznek az örökkévaló SEMMI KÉPtelenségében, ami a MINDENség KÉPeiből ölt testet.
*********
A Teljességben:
MAGomban a Föld, MAGomban az ÉG, MAGom vagyok a LÉTra – melyen LÉTre jöttem.
(Weöres Sándor után szabadon)
Jó utazást, jó játékot kívánok mindÉNkinek, ki a kérdések valamelyikében önMAGára talál elméje játéka közben!
Latest posts by FJT (see all)
- Túl a vízen - 2019. február 7. csütörtök
- A szolipszizmus zsákutcája - 2018. december 11. kedd
- Metafizika - 2018. december 8. szombat
- A csapda - 2018. november 23. péntek
- A kEGYelem VALÓsága - 2018. november 15. csütörtök
A kérdéseid zöme a szellemre vonatkozik amely testekbe burkolódzik életről életre.
Ahogy elhasználja a tapasztalatok szerzésének idején ugy váltja fel ujra:) – de mindig ÖN MAG a marad.
Speciel én egy bolondos vizöntő vagyok voltam és leszek többnyire:)
Sokkal racionálisabban fogalmazol, (mint én, magyarul én vagyok a bogarasabb, s nem kor kérdés):)a szabadságod ellenére is….
A szellem alapkaraktere nem változik csupán a feladatokhoz egyes energetikai hélyazatok.
Amikor olvastam a sok kérdét ez a Hindu Upanisádokból forditott vers jutott az eszembe….mert eme kérdésekre itt a válasz.
Szabó Lőrinc:
“EZ VAGY TE!”
Ne sirass, fiam, Szvétakétu! Én se
sírok már érte:
nem olyan fontos dolog a halálom.
Semmi sem vész el ezen a világon,
egy a lélek és ezer a ruhája
s a valóság csak ez a könnyü pára.
Ne sirass, Szvétakétu!
Száz virágból hordják össze a méhek
a drága mézet,
száz illatot és száz színt elkevernek,
így találják meg a sokban az egyet:
egy a valóság s ezer a ruhája,
a lélek az egy, ez a könnyü pára,
hiszed-e, Szvétakétu?
Folyamok futnak keletnek, nyugatnak
és megnyugodnak;
melyik melyik volt, nem tudja a tenger.
Én is megteltem már az örök eggyel:
egy az anyag s minden más csak ruhája,
lelkünk öltözik, ez a könnyü pára,
érzed-e, Szvétakétu?
Vágd meg e fügét! Mi van benne? Csak mag?
Vágd szét a magvat!
Mit látsz? Semmit? – Ez a semmi a magban,
ez nő meg fává, ez a láthatatlan:
ez a lélek, a mindenség csirája,
ez a valóság, ez a könnyü pára,
tudod-e, Szvétakétu?
Eltűnik, mint ha sót teszel a vízbe,
de ott az íze:
mindenen átcsap az örök lehellet:
az isten él, az isten A Te Lelked:
ez a valóság, melynek nincs halála,
ez a mindenség, ez a könnyü pára:
Ez Vagy Te, Szvétakétu!
Minden egyes ember egy Szvétakétu azaz felszálló és leszálló csillag (Kétu)
Mikor odaát vagyunk az lesz az evilág és a mostani a másvilág..mindig egy ajtón ki be sétálgatunk….ide oda.
Kedves Gizus / Hegel!
A fentiekkel mind egyetérteni mind azonosulni tudok eddigi megéléseim alapján. Köszönöm, hogy mindezt leírtad, és külön köszönöm a verset. A szellemre fogékony ember sokszor öntudatlanul mondja ki a legnagyobb igazságot, és beletelhet évekbe vagy életekbe, mire annak megélésére eljut. Az elme a valóság vetítőgépe, amelybe mi magunk fűztük be a filmet, mielőtt a moziba megvettük volna a jegyet. A film nézése közben aztán mindenről megfeledkezve lelkesen azonosulunk egy szereppel, szereplővel. Olyannyira valósághű minden, hogy elfeledkezünk tökéletesen arról, hogy mi írtuk a filmet, mi rendeztük meg, mi vagyunk a filmszínház, a szereplők, a vászon és a vetítőgép is egyetemben. Pontosabban: EGY-ÉN.
Az a bizonyos ajtó, a te hasonlatodat folytatva tehát a mozi ajtaja. Mielőtt belépünk rajta a Teljesség-Tudat, a Végtelen Szellem, a Megnevezhetetlen, EGY-ÉN vagyunk, pontosabban EGYes számban: Aki VAGYOK. Aki VÁGYOK megélni a valóságom, amit álmodok, megteremtek. Szem-ÉJ-iségeket teremtek, én-eket. Milyen csodálatos szó ez, hogy ének. Az ÉN-ek éneke: az ének. Ez az ének viszont csak a moziban, a színházban, a megtestesült, anyaggá sűrűsödött szellem valóságában hallható, mert ehhez szükséges, hogy az EGY-ÉN önmagától elkülönülhessen, és önMAGát szemlélhesse, vagy önMAGát megélhesse úgy, mint aki mindentől és mindenkitől független. A valóság teremtése a legnagyobb bűvésztrükk, ami valaha létezett. Az elme bűvésztrükkje, mely a vetítőgép maga, mely a valóságot a örökkévalóság vásznára kivetíti. Az Élet a Léten belül az a valóság, melyet az EGY álmodik.
Amit ezen az oldalon leírok, azt nem könyvekből olvastam össze. Tudom, embernek hihetetlen lehet, hogy 39. életévemben mi közöm van ezekhez a gondolatokhoz? Kinyilatkoztatásnak, vagy üres filozófiának is lehet venni mindezt, de valójában mindez nem más, mint egy egy-én önMAGára ébredésének története. Pontosabban szavakban absztrahált mozaikok belőle. Tanúságtétel a valóság egy olyan dimenziójáról, amely mindannyiunk lényegét képezi, mégis a játék létrejöttéhez, a valóság megéléséhez el kell feledkeznünk minderről. Az anomáliája vagyok az uniformizáció korszakának, ami és aki emlékeztet MAGunkra, szóban, képben, zenében. EGY-ÉN tudatára ébredt Anomália. Sz(v)ét a két út a KETTŐSSÉGben az egyik nevem. Lényegem megnevezhetetlen. Semmi és Minden. Sem MI és MINDén. EGY MÁSik TE. MAGom EGY lényegű MAGoddal: Veled.
Szeretettel: egy-én
Kb 2002 táján már nagyon zizegtem sok volt a földi tapasztalás és kevés hozzá az információm hogy miért velem történik és MIÉRT pont ÉN szivok.
Meditációban bejött vagy le tök mindegy látom magam odaát fényből szött testek alkudoznak kivel mikor hol mit fogunk csinálni…olyan volt mint amikor az ovisok a homokózóban ücsülnek és megállapodnak a játékszabályokban….majd nem ugy történik mert itt nem emlékezünk a megállapodásra.
Előbb meghalunk mert képtelenek vagyunk fejlődni leállunk mint a bedöglött akkus autó.
Vagy? tovább fejlődünk tapasztalásainkat bővitjük illetve elérkezünk egy olyan áldott formációba ahol mintha kegyelmet kaptunk volna a teljesitményeinkért és nyaralhatunk…
DE! az alapszemélyiség sem a nehézségek közepette sem a nyaralás idején alapból nem változik.
Akit a Végtelen Teremtő tanitónak akar kinevelni az tanitó is marad minden fokozaton aki pedig mondjuk mások biztonságáért lesz majd felelős az mindvégig akármilyen bolondos is Örzőként fog felfejlődni avgy müködni:) Én azért valahogy látom magamon kivül hogyan lehet a többiekre is vigyázni…
Érdekes ezt a verset évtizedek óta szeretem, és mikor volt miért a végrendeletemet irtam azt kértem ezt olvassák fel nekem minden papi hókpók helyett…DE igy a Szvétakétu nevét most értettem meg mi:)
Izgalmas mikor valami értésre lel.
Két régebbi írásom ajánlanán tisztelettel figyelmedbe, ha esetleg nem olvastad volna:
./2012/07/05/az-os-tudat/
./2014/04/10/istenember/
Ezekben modellbe foglaltam pár alapvető dolgot a világlátásomból.
Máris kattanok. Eddig ezt hallgattam: https://www.youtube.com/watch?v=pNdwKyxqutY
Bevallom örömmel tölt el a tanulás, mert ugye a jó pap is mégis:)
Aztán a,okor tanulásra figyel az ember meg a lánya akkor ártó gondolatai nincsenek merthogy vagy figyeli az előadót vagy amit olvas vagy gondolkodik másról.Mondjuk az előadással kapcsolatosan mindig valamelyik megélt tapasztalat igazolja a tanultakat vagy adalék ami hiányzott és AHA élményt ad.
Ugy vélem hasznos a közösség javára is merthogy 1x a gondolataim a tudás hullámait sokszorositják,2 hasznosan töltöm a nyugdijas éveimet a következő továbbjutáshoz valami értéket még épitek magamba.
Báár állitólag a szellem ami felépiti lényegében a finom és biológiai anyagi testeket az tud mindent.
Jut eszembe a rovásirást is gakoroltam de valószinü az a 6-7 éves kor biza majd 10x eltelt igy kicsit nehézkes a megjegyzése.
JKis Imre vegyészmérnők, igy tuti tudja miről beszél.
🙂