Az emberi tudat útja az anyagtudattól tart a tiszta szellemtudatig. Ez a vertikális síkja a tudat mozgását szemléltető keresztnek. A kereszt horizontális szára az a tudati sík, amiben éppen az aktuális megéléseinket, megtapasztalásainkat megszerezzük. Minden ilyen sík önmagában is végtelen, de bármilyen irányba is indulunk el egy-egy adott tudati síkon, ahhoz, hogy az így megszerzett megéléseink, megtapasztalásaink birtokába jutva, azokat összegezve egy magasabb tudati síkra juthassunk, mindenképpen vissza kell érjünk a kereszt középpontjában – MAGunkba – ahol a tudat horizontális és vertikális síkja metszi, keresztezi egymást. Mikor egy adott tudati síkon megszereztük a számunkra szükséges megtapasztalásokat, megéléseket, akkor vissza kell jussunk a középpontba, és ha ez sikerül, akkor köszönthet ránk egy újabb tudati ébredés. Ezt az ébredést nem a személyiségünk (egónk) irányítja. Az addig megszerzett megélések ekkor olyan módon szintetizálódnak a tudaton belül, hogy az hirtelen képes lesz ráébredni az addigi sík működésének az átlátására, amiben addig a megéléseket, megtapasztalásokat megszerezte. Ez a felismerés viszont csak egy magasabb tudati síkra való jutás által lehetséges, magyarán csak az képes átlátni az alatta lévő tudatsíkot, aki maga is megjárta azt, de képes volt fölé emelkedni. Ez a tudat útjának kétdimenziós modellje. Valójában azonban a tudat nem kétdimenziós, hanem végtelen sok dimenziót foglal magában, és nem síkban hanem térben. Ezért jó a tudat modellezésére a gömb modell. A gömb modellben minden ember egyedi tudata van modellezve a következő képen.

A gömb közepében áll az egyéni tudatMAG, vagyis az EGY-ÉN. (Ez nem azonos a személyiséggel, az egóval, de a tudatnak emberi formában megnyilvánult állapotában a személyiség is a része.) Mindenki egyéni tudatgömbje a tudati érzékelés fókuszával képes rátágulni arra a végtelen valóságra, melynek az ő tudati gömbje a része. Virtuálisan a legnagyobb tudati gömb MAGa az Isten. Istenben a Teljesség nyilvánul meg, így minden emberi lény tudati gömbje ebben a teljességben létezik, erre tágul rá, vagy akár ellenkezőleg, ebben szűkül be. A tudatnak ugyanis kétféle mozgása létezik, az egyik a tágulás, a másik a szűkülés. Az Isten tudati gömbje valójában csak virtuálisan gömb, mivel végtelen. Az Isten tehát maga a végtelen Valóság, mely EGY és EGYetlen. Ebben a végtelen valóságban létezik minden és mindenki, ebben léteznek az egyedi emberi tudatgömbök. Ugyanakkor minden emberi tudatgömb egyben maga is az isteni tudatMAG MAGva, a RÉSZ az EGÉSZben. Ez azt jelenti, hogy az emberi tudat pusztán egy állapota az isteni tudatnak, amely önmagát határolja le az emberi tudat formájában, de amely tudat önMAGában is az isteni tudat Teljessége, de ez a teljesség emberként nem érzékelhető. Ahhoz, hogy ez az egész földi játék létezhessen az isteni tudatnak arra van szüksége, hogy lehatárolja magát tetszőleges számú emberi tudati gömbben. Ez a korlátozott érzékelés azután létrehozza az egyedi valóságokat, melyeket mi emberi lényekként érzékelünk. Valójában viszont csak EGY és EGYetlen valóság létezik, és ez az EGY és EGYetlen Isteni Tudat teljességében található, melynek a mi emberi tudatrész érzékelésünk is a része. Így van az, hogy az emberi lény EGYszerre az Isten teremtménye, és EGYszerre MAGa az Isten. Minden emberi lényben ugyanaz az EGY és EGYetlen tudatMAG létezik, csak annyiféle tudati gömbben, valóságérzékeléssel és megéléssel, megtapasztalással, ahány ember. Ez vezet oda, hogy olyanok vagyunk, mint a vakok, akik az elefántot tapogatják. Mindenki ugyanazt az elefántot tapogatja, mégis mást érzékel belőle, pedig valójában ha a valóság az elefánt, akkor valóság csak EGY van. Az illúzió lényege tehát abban van, hogy ugyanazt az isteni lényeget, amely EGY és EGYetlen, mindnyájan másként és másnak érzékeljük. Ez minden emberi lény egyedi és megismételhetetlen személyes valósága, pontosabban valóságképe. Ehhez szükséges a személyiség, az egó léte, ami lehatárol minket a végtelen isteni tudatban a végtelen isteni tudatból. Gömb a gömbben. A virtuálisan legnagyobb gömbben (Isten) pedig végtelen számú ilyen lehatárolódott tudatgömb jöhet létre, mint teremtmény. (Nem összetévesztendő a teremtett világokat modellező matrjoska modellel.)

A fentieket alkalmazva a tudat ébredése alatt azt értem, amikor egy adott tudati síkon szerzett megélések olyan mértékben teljesednek be, összegződnek, megérnek, hogy ez a tudat fókuszának a kitágulásához vezet. Ez az a bizonyos lépés a kereszt vertikális szárán felfelé, egy magasabb tudati síkra. Ezen tudati síkok száma azért végtelen, mert ezek egyénileg skálázhatóak. Magyarán a végtelen valóság végtelen sok tetszőleges tudati síkra, és/vagy gömbre bontható, határolható le. Az emberi tudatnak az isteni tudatra való rányílásának az útján így egyénileg minden tudatMAG ébredések sorozatán megy, mehet keresztül. Miközben minden ember tudata egyszerre van benne a teljességben és egyszerre annak lehatárolt része, képtelen érzékelni azt, hogy az anyagi világ pusztán az isteni tudat kivetülésének egy állapota, része, nem pedig a valóság egésze. Magyarán a szellem létezik csak mint önálló lényegiség, mely rendelkezik azzal a képességgel, hogy anyag formájában megnyilvánulva IS létezhessen. Amikor eljutunk ennek felismerésére, akkor megszűnik a valóság hasadtsága, nincs szükség az anyagi világ tagadására többé ahhoz, hogy felülemelkedhessünk az anyagi világ létezésének kizárólagosságának az illúzióján. (A szellem akkor is létezik, ha anyagként nem nyilvánul meg. Az anyag viszont nem létezhet, csakis mint a szellem testet öltése. A materialista világképbe mindez nem fér bele. Abban az anyag minden kezdete és vége, mint önmagától önmagában létező egyedüli építőköve mindennek.)

Az emberi tudatnak az isteni tudatra való rányílása, rátágulása folyamán azonban van két olyan pont, ami egyetemes. Az első tudatpont az, amikor a tudat önmagára irányul. Ez akkor következik be, amikor az ember képessé válik arra, hogy elkezdje tudatosan megfigyelni önmagát. A tudat, az egyéni isteni tudatMAG képessé válik a személyiség és annak gondolatainak, cselekedeteinek, reakcióinak, érzéseinek tudatos megfigyelésére. Ez az első kritikus tudatpont, mert ekkor tudatosodik az emberi lényben, hogy létezik a MEGFIGYELŐ, melyet én MAGnak, isteni tudatMAGnak nevezek, és ezt azonosítom az EGY-ÉNiséggel. Minden emberben ugyanaz az isteni tudatMAG van, ha úgy tetszik Forrás. Ez a valódi megfigyelő, mely képes a személyiség, egó megfigyelésére. Az erre való ráébredés az első kritikus tudatpont, melyen minden emberi lény át kell haladjon, függetlenül attól hogy ezt mennyi megtapasztalás, megélés, tudatgömb-tágulás előzte meg. Ezen pont elérése nélkül ugyanis semmi nem lehetséges, ami a tudat további isteni valóságára, eredetére való rátágulásához vezethet.

A második tudatpont az, amikor a tudat megnyílik az őt magában foglaló isteni tudat abszolútumára, teljességére. Ez a tudati állapot, minőség azt feltételezi, hogy az emberi tudat megszűnik létezni, és a helyébe az isteni tudat lép. (Jézus Krisztus, mint legmagasabb fokú beavatott így jellemezte ezt: “Én és az Atya EGYek vagyunk”.) Ez a tudatállapot már a fizikai érzékelés tartományán túl létezik, itt a tudat visszatér eredeti, isteni állapotába, mely állapotban már semmi sem viszonylagos, hanem minden abszolút. Az ilyen tudat már tükör nélkül, színről színre képes MEGÉLNI az EGY és EGYetlen isteni Valóságot, Igazságot. Képes eggyé válni minden létezővel, képes az idő teljességét megélni, amiben nincs múlt, nincs jelen és jövő, hanem csak MOST, a VAN, a vanság létezik, amely magában foglalja a teljességet, és amit magában foglal a Teljesség. Ez a tökéletes EGYség tudati állapota. Ez az Örökkévalóság állapota. Ebben az Örökkévalóságban létezik minden. Minden, ami megvalósult a fizikai valóságban és minden ami nem. Minden potencialitás, a tér, az idő is ebben az örökkévaló, határtalan időtlenségben jön létre. Ez a Mindenség, ez a Teljesség. Az abszolútum, a tökéletesség, a Forrás, az ŐS-TEN, Isten. (ŐS-TEN jelentése: ŐS = ősi, legősibb, forrás, szülő; TEN = benne van a TE és az EN, ÉN, az ősi magyar nyelvben pedig a ten teljességet is jelent. Összevonva tehát az Ősten nem más mint ősi teljesség. Ebből származik az isten szó is, melyben az IS ugyanúgy jelent őst mint a világ működését kifejező IS-IS létezési modellt, mely szerint a világEGYetem teljessége akkor érthető meg, ha nem a vagy-vagy, hanem az IS-IS gondolati modelljét alkalmazva megértjük, minden létező nem egymást kizárólagosan, hanem egymást kiegészítve létezik. A vagy-vagy kizáró jellegű gondolati modell viszont ugyanolyan fontos, mert a segítségével képes létrejönni az isteni tudaton belül az a szeparáció, melynek eredményeképpen az anyagi lét differenciáltsága megszülethet, létrejöhet és létezhet. A teljességnek tehát a vagy-vagy modell az IS-ISben létező része, mindkettő létezése elengedhetetlen, hogy a valóság a fent vázolt módon működhessen.)

Ha a megvilágosodás fogalmát használnám – mint abszolút fogalmat az isteni tudattal való újraegyesülésre – akkor ezt csak a fent részletezett második tudatpontot elérőkre értelmezném. (Buddha, Jézus Krisztus a jegyzett történelemben azon személyek, akik elérték a második tudatpontot.) A második tudatpont elérése számtalan tudati ébredés láncolatának a következménye, a tudatnak ugyanis végig kell járnia a maga útját az emberi lényben, meg kell szereznie a maga megéléseit, megtapasztalásait, a tudást, a nagyon is kézzelfogható tudást a beavatás és a beavatódás útján ahhoz, hogy isteni tudatához visszaérjen, visszatérjen. Ez az a pont, amit az ősi beavatási rendben úgy szimbolizálnak mint a halált és a feltámadást. (Aki meg akarja nyerni életét el kell veszítse azt.) Az emberi lény a szó szoros, testi-lelki-szellemi értelmében is át kell lépje az élet-halál küszöbét itt, a földi életben ahhoz, hogy meghaljon az illúziók világának, és újjászülethessen az EGY és EGYetlen isteni valóság tudatállapotában. Csak az az ember válhat tudatos Istenemberré, aki képes meghalni a testi, anyagi világ kizárólagosságának illúziójának, és feltámadni, újjászületni az örök, halhatatlan lélekMAG és szellem EGY és EGYetlen Örökké-Valóságának VANságában. Ez nem jelenti azt, hogy aki ezt a tudatpontot elérte, az megszűnik testi valóságában létezni, hanem azt, hogy az ő földi léte többé nem függ, nem korlátozott, nem határolt az által a fizikai dimenzió által, amit mi anyagi valóságnak nevezünk. Az ilyen módon beavatott, beavatódott tudat olyan képességekkel rendelkezik, amelyek az anyagtudatú ember számára paranormálisak, természetfelettinek nevezhetőek. Valójában semmi természetfeletti nem létezik. Az EGY és EGYetlen valóságban tudatszintek léteznek, és egy magasabb tudati szinten, pontosabban egy tágabb tudatgömbben létező olyan megtapasztaláshoz, olyan tudáshoz képes hozzáférni, ami az alacsonyabb szintek, szűkebb tudatgömbök számára értelmezhetetlen. Ezt régebben csodának, mágiának, ma paranormális jelenségeknek hívják. Nem tévesztendő ugyanakkor mindez össze azon guruk, mesterek, parafenomének képességeivel, akik esetleg részben, különböző módszerekkel, különböző utakon jutnak bizonyos mágikus képességekhez. Sok spirituális guru, tanító, mester hívja magát megvilágosodottnak, aki különböző mágikus praktikák űzésére képes. Ez azonban nem föltétlenül jelenti azt, hogy eljutott a második tudatponthoz.

A második tudatpontot elért emberi lény már nem a személyiségének a foglya, nem személyiségében éli az életét, hanem személyisége éli az életét EGY-ÉNiségének megnyilvánulása képen. (Amennyiben a táltos paripa a személyiségünk, akkor a parázzsal – Szellem tüze – etetett paripa a lovast – isteni EGY-ÉNiségünk – szolgálja, és nem fordítva.) Az isteni tudatMAG már teljesen tudatosan használja és uralja a személyiséget (egó), és ezért van az, hogy az ilyen ember – azon emberek számára akik nem érték el maguk is a második tudatpontot – emberfelettinek tűnik. Az ilyen módon megnyilvánuló emberfeletti képességek összessége (mint gyógyítás, jövőlátás, telepátia, materializálás képessége stb.) nem öncélú mágiát fednek, hanem szolgálatot. Amennyiben használatra kerülnek, egyetlen cél érdekében történhet mindez: mások érdek nélküli SZERetet-szolgálata. Azon emberek, akik a mai világban különböző szemfényvesztő, vagy akár valós mágikus praktikákat művelnek azért, hogy embereket ámítsanak, vagy hatalomra tegyenek szert, semmilyen kapcsolatban sincsenek azon szellemiséggel, melyet felvázoltam. A valóban megvilágosodott, második tudatpontot elért Isten-Embernek nincs szüksége semmiféle magamutogatásra, öncélú csodatételre, mivel már nem személyiségében éli az életét, hanem EGY-ÉNiségében.

Isten MAGunkban Emberré lett, hogy Emberként MAGunkban Istenné legyen.

_____________________________

EGY kis MAGyar metafizika

Írásaimban gyakran használt fogalmak értelmezése:

Személyiség:

(latinul ego) – a szellemi-lelki lény emberi lényként való megtestesülésének azon része, mely által önmagát leszűkíti a materiális érzékek, érzékelés szintjére. A személyiség részei: a fizikai test, az érzelemtest (érzelmek), a mentális test (gondolatok). A személyiség feladata, hogy a végtelen isteni szellem-lélek a véges képzetében szerezhessen megtapasztalásokat, megéléseket. A személyiség működéséből kifolyólag önmaga létét kizárólagosan azonosítja magával az emberi lénnyel. Az életösztönt, életféltést, az alapvető testi programok összességét ösztönszintű alapprogramokban hordozza, melyek önműködés szinten vannak jelen az emberi lény életében. A személyiség tudatosan az EGY-ÉNiség által kiválasztott életfeladathoz, életprogramhoz van megteremtve, a szellem-lélek megtestesülését megelőzően.

EGY-ÉNiség:

Az EGY-ÉNiség az örökkévaló, határtalan, végtelen, EGY és EGYetlen, mindentudó, tökéletes és teljes isteni tudat megjelölése, míg a SZEM-ÉJiség annak a mulandóságban testet öltő anyagtudatban korlátozódó, ha úgy tetszik “tükör által homályosan” látó, érzékelő része. (Az egó magyarul SZEM-ÉJiség (személyiség) nem azonos az EGY-ÉNiséggel.)

Az EGY-ÉNiségünkkel a megtestesülésünk után többnyire mindnyájan elveszítjük a közvetlen tudatos kapcsolatunkat. Az EGY-ÉNiségünk az Örökkévaló Megfigyelő, mely önmaga tudtára ébredve képes a személyiség tudatos megfigyelésére, irányítására, uralására. Ameddig az emberi lény önMAGában nem ébred rá saját isteni EGY-ÉNiségére, addig létezését kizárólagosan a személyiség létére korlátozza, létezését pedig a személyiségének irányítása alatt éli.

A magyar nyelvben az EGY-ÉN szavunk mély metafizikai szimbólumot hordoz. Az EGY azonos a Mindenséggel, Istennel, az ÉN pedig az isteni, örökkévaló, ős ÉN, az abszolút létező, melynek minden teremtmény a MÁSa.

Minden MÁS-ban az isteni EGY-ÉNiség nyilvánul meg, a MAGa teljességében.

Isten:

Istennek én minden megnyilvánult és megnyilvánulatlan létező Forrását, Okozóját és Okát, Termékenyítőjét és Teremtőjét  nevezem, amiben/akiben MAGunk létezünk és ami/aki bennünk MAGunkban létezik EGYben, EGYszerre.

EGY:

Az EGY az Isten, az Isten EGY.

Ő, ŐS, MAG, Forrás, ŐS-Tudat, ŐS-TEN, ŐS-Erő, ŐS Szellem, ŐS Lélek = mind EGY.

MAG:

Mi MAGunk, az Isteni EGY-ÉN. ÖnMAGunk lényege, mely egyszerre része az Istennek, és mely egyszerre alkotója is az Istennek. Az emberi lény tudatMAGja azonos és EGY az Isteni ŐS-Tudattal. Az EGY-ÉN azonos a MAGgal, mindkettő azonos Istennel.

MÁS:

A más, másolat, azon teremtett rész az EGY egészben, mely által minden létező EGYediségre tesz szert. Minden MÁS az EGY része, minden MÁS Tudat-MAGvában MAGában hordozza a Teremtő teljességét, mint rész az egészben. A MÁS a különbözőség, az elkülönülés megnyilvánult formáiért felel, MÁSság nélkül ugyanis semmi sem létezhetne, mivel minden kizárólag EGYetlen EGY, differenciálatlan valóságként létezne.

Valójában a MÁSság is az EGYségben jön létre, minden MÁSban az EGY nyilvánul meg, így a MÁS az EGYben nem kizárólagosan, hanem párhuzamosan, EGYszerre létezik. EGY IS, MÁS IS. IS-IS. IS-TEN.

EGY-MÁS:

Egymás, az EGY MÁSa. (Mikor EGY-MÁSközt vagyunk akkor EGY-MÁSra nézünk, mikor MAGunk közt vagyunk akkor MAGunkra nézünk, mikor pedig MAGunkban vagyunk akkor MAGunkba tekinthetünk. Az EGY MAGa nyilvánul meg miden MÁSban – amelyek EGY-lényegűek –  az EGY-MÁSai pedig végtelen sok személyiségben megtestesülve fejeződnek ki.)

Teljesség:

EGY, Isten, Mindenség.

Írta: F.J.T.

_____________________________

Kapcsolódó kiegészítő írások:

• MAG
• Végtelen EGY

_____________________________

The following two tabs change content below.

• A Szerzőről
• Legutóbbi bejegyzések

FJT

Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.

Latest posts by FJT (see all)

• Túl a vízen - 2019. február 7. csütörtök
• A szolipszizmus zsákutcája - 2018. december 11. kedd
• Metafizika - 2018. december 8. szombat
• A csapda - 2018. november 23. péntek
• A kEGYelem VALÓsága - 2018. november 15. csütörtök