MAGfizika, MAGfüzér – MAGosság

Méta, meta jelentései:

méta, métafa (székely szó) = határjelző

meta (görög) = előtt, fölött, kívül, után, túl (előtag szóösszetételben)

méta (latin) = célpont

metafizika = Az a bölcseleti ág, olyan gondolkodás, amely a “fizikai, természeti valóságon túli”, “érzékek feletti” dolgokat, az Istent, lelket, halált, ideákat, stb. kutatja.

fizika: phűszisz = természet

méta-méla-mélázik: aki elmélázik az belerévül a valóságba.

Nyelvészeti kutatások szerint (Varga Csaba, Kiss Dénes munkássága) az ógörög egyértelmű rokonságot mutat a magyarral. Megfordítva, pontosabban helyre rakva a mai kor paradigmájának a tévedéseit, és hivatalos álláspontját, (miszerint a magyar nyelv “összelopta” volna a szókincsének nagy részét) teljesen egyértelművé válik, hogy a magyar nyelv a tulajdonképpeni ős-donor. Mi erre a legegyszerűbb bizonyíték?

Nem annyira a modern nyelvészetben, mint inkább a metafizikainak nevezhető perspektívában nyílik meg e dolog megértése. A magyar nyelv ugyanis szerves gondolkodást mintáz, és ez azt jelenti, hogy a szavaink képesek egyenesen az ősképek (ideák) világának valóságát tükrözni. Egy példa: MAG, MAGa, MAGam, MAGom, MAGva, MAGzat, MAGló, MAGonc, MAGvas-MAGos-MAGas, MAGosság-MAGasság-MAGvasság, MAGasztos, MAGán, MAGános, MAGány, MAGányos, MAGia (mágia) MAGus (mágus) MAGúr szavaink mind egyetlen gyökből, a MAGból bomlanak ki. A mag mint növényi alapegység, az élet alapegysége. A mag mint termékenyítő férfi ivarsejt MAGában hordozza nemzőjét MAGát. A MAG tehát egy olyan fogalomkör, egy olyan öskép, mely MAGában hordozza az élet MAGnyilvánulásának a szerves láncolatát. A mag szótőből úgy bomlanak ki a jelentések, mint a növény szervei a növény magvából. A MAG ugyanakkor önMAGában hordozza a teljes növényt, a növény pedig MAGot terem. A MAGtalan növényben pedig megszakad az élet láncolata. (A mag szavunk is tovább bontható, alapegysége a ma. A ma pedig feltételezésem szerint a női princípiuma az életnek, amint a férfi princípium a mag, latinul sperma. A ma ismétléséből a mama = anya származik, melyben a mag egyesül a ma-val, és új életet hoz létre. (magma) Még tovább menve valószínű, hogy magának az M hangnak, betűnek, jelnek is van egyedülálló KÉPi jelentése. Ez pedig a Teljesség lehet, a megnyilvánulatlan és a megnyilvánult összessége. Amikor a Megnyilvánulatlan belép a Létből az Életbe akkor létrejön a Ma, és a Mag. A két pólus, a két princípium. A Teremtő és a Termékenyítő, a Ma és a Mag, mindkettő őstöve: az M, az egységben létező MINDENSÉG, Lét, az EGY, a Teljesség. A rovás M önmagában beszédes ezt illetőleg, főleg “hátára” fordítva, de mind a rovásban, mind a belőle származó latinban az M szimmetrikus tükörjel.)

M = Mindenség
MA = Mama, Anya
MAG = Papa, Atya, Mindenség ÁGa, a Mag mely termékenyít és a Ma-ban foganva (mama, anya, anyag) Magot terem, s ami MAGában egyesíti, MAGában hordozza a Mindenséget, s amit MAGában hordoz a Mindenség.
MAGzat, MAGló, MAGonc = Gyermek, Ma és Mag EGYesülésének gyümölcse, a Mindenség ki és beteljesedése, aki magában hordozza a maga teljességében (M), MAGvában:  MA-t és MAG-ot

Számtalan példát hozhatnék még arra, hogy mire KÉPes a magyar nyelv. A magyar nyelv a teljesség nyelve, melyben a jelentések rétegesen kódoltak. Az első (legalsó) réteg az, amit köznyelvként használunk. A legfelső réteg pedig az, ami csak akkor válik érthetővé, ha képessé válunk nem csak a nézésre, hanem a látásra is. Szóbokraink hihetetlen őserővel képesek megjeleníteni az életben megnyilvánuló metafizikai ősképek valóságát.

EGY, EGYetlen, EGYség, EGYütt, EGYedül, EGYed, EGYedi, EGYén, EGYéni, EGYéniség, EGYszer, EGYszeri, EGYszerű, EGYszerűség, EGYlényegű, EGYlényegűség, EGYenes, EGYenlő, EGYenlőség, EGYenlet, EGYenlítő, EGYenlőre, EGYértelmű,  EGYhangú, EGYügyű, EGYesülés, EGYesség, EGYetem, EGYetemes, világEGYetem, EGYezés, EGYezmény, EGYezség, EGYház stb. – ezt az EGYséget EGYetlen modern nyelvre sem lehet lefordítani, a maga KÉPi jelentésEGYségében. De nyelvünkben számtalan ilyen szerves szóbokor létezik, melynek MAGvában ott van az a KÉP amely megjelenik annak ágaiban is, akár a mag tulajdonságai, melyek kibomlanak a növényben. A magyar nyelv tehát az EGÉSZben a RÉSZ, és a RÉSZben az EGY-ÉSZ (egész) fraktál elve alapján működő metafizikai EGYség leképeződése szavak formájában. Ám a szavak nem csak a fizikai hanem a metafizikai valóság EGYértelmű és EGYszerű, EGY és EGYetlen EGYesített valóság ősképeinek (ideák) megjelenítésére is képesek EGYidőben. A magyar nyelv az EGY tudásába beavató nyelv. Amit ma például ezoterikusnak nevezett (többnyire angol vagy egyéb nyelveken íródott) könyvekben kifejtenek az EGYről, azt magyarul EGYetlen szóbokorban meg lehet jeleníteni. Ez olyan tömör intelligenciára utal, mely magában hordozza a KÉPi tartalmak tökéletes nyelvi konvertálhatóságának a KÉPességét. Aki veszi a fáradságot, és kicsit is elmélyül ebben, az előtt hatalmas, nem túlzás kijelenteni, hogy EGYetemes perspektíva nyílik meg.

Elgondolkodtam azon, hogy hogyan lehetne MAGyarul kifejezni amit én a metafizika fogalma alatt, és a metafizikai megközelítésen értek. MAG-fizika. MAG-fűzés és MAG-FüzÉR. A MAG ami önmagában hordozza önMAGának MÁSát, vagyis saját életláncolatát, saját füzérjét. Lánc, lánc Eszterlánc, eszterlánci cérna. MAG, MAG, MÁGus MAG, MAGus MAGfűzér. A füzér szavunk is beszédes, benne van a fűz, fűzni és az ér szavunk, erek összefűződése, mely erek összeÉRnek, az erek pedig hol érnek össze? Az Emberi SZÍVben. Az emberi lény központja tehát – a ma oly divatos tévhittel ellentétben – nem az emberi AGYban van, hanem az Emberi SZÍVben. A SZÍV az EGYetemes EGYség, és egyben az intuitív EGYséglátás központja. A világ lényege csak a szív látása által tárulhat fel, mely az értelmet is harmonizálni, magyarul összehangolni képes. Ez az amit megjelenít a füzér szó. Az ér szavunk önmagában is beszédes: ÉR, mint vízér, vért szállító eszköz; ÉR mint ami valamihez ér, valamivel összeér, valahová elér; ÉR valami ami értéket képvisel, valamint ÉR mint valami ami érik. Amikor tehát minden mindennel összeér, akkor belép a teljességbe. Ami-aki ily módon megérik a valóság teljességének megélésére, az megÉRett, hazatÉRt önMAGába: a Teljességbe.

Írta: F.J.T.

A mandalákért köszönet neki: Művész Műhely
Ajánlott oldal: Ősnyelv

The following two tabs change content below.

• A Szerzőről
• Legutóbbi bejegyzések

FJT

Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.

Latest posts by FJT (see all)

• Túl a vízen - 2019. február 7. csütörtök
• A szolipszizmus zsákutcája - 2018. december 11. kedd
• Metafizika - 2018. december 8. szombat
• A csapda - 2018. november 23. péntek
• A kEGYelem VALÓsága - 2018. november 15. csütörtök