Miért van az, hogy a világ ősi kultúráját és műveltségét hordozó nyelvünk, az ezt beszélők, művelők és az ez által műveltek közössége az utóbbi ezer évben egy tragikus periódusát éli történetének, történelem néven? Miért van az, hogy a világ egyik legősibb nyelve (ha nem a legősibb) ma soha nem látott pusztításnak van kitéve, és ezen pusztítást ma javarészt pont azon értelmiség végzi, mely magát magyarnak nevezi? Tudatosság vagy tudatlanság, nemtörődömség, hitevesztettség, vagy saját – vélt, de nem valós – gyökereinktől való undor, elfordulás következménye mindez? Mi az az ős ok, ami miatt mindez létrejött, létrejöhetett, és ami miatt egyre szűkebb és megosztottabb azon emberek közössége is, kik a magyar magaskultúra örököseiként és hordozóiként tenni szeretnének azért, hogy mindaz a tudás, ami a világ egységének a megértéséhez szükséges, örökségül maradhasson a jövendő nemzedékeknek?
Folytathatnám a kérdések láncolatát, de elég bonyolult így is a fentiek megválaszolásának a megkísérlése. Rengeteg fényes elme keresi, kereste már a válaszokat a legkülönbözőbb nézőpontokból kiindulva, és sokan sokféle következtetésre jutottak már énelőttem. Nem valamiféle meta-válaszcsomagot szeretnék ezen álláspontokból megjeleníteni, hanem a lehető legjobban leegyszerűsíteni a képet, a dolgok magvába hatolva. Tudom, hogy annyi aspektusa van ennek a témának ahány ember, s hogy a leegyszerűsíthetetlen összetettség szintjén könnyen megakadhat a keresés, de minden látszat ellenére én a választ nagyon egyszerűnek találom. A válaszok kulcsa számomra a magyar szív, a magyar lélek, és kevésbé a magyar ész, a magyar intellektus. A világ egyik legősibb kultúráját hordozók közössége ugyanis még a legsötétebb korszakokban is mindig képes volt annak a szellemi örökségnek a továbbadására, továbbkódolására, melyet őseitől örökül kapott, így bármennyire is próbálták elpusztítani azt a külső és belső erők, mindig minden korszakban képes volt a túlélésre, megújulásra, újjászületésre.
A tragikus tanítás első nagy fejezete ezer évvel ezelőtt kezdődött, amikor is az ősi gyökerekre kegyetlen csapások mérettek az által az új világrend által, mely akkori zászlóján csillagok helyett a kereszt jele tűnt fel. A hatalomteremtés mágiája a középkorban a kereszténységet használta ideológia fegyverként az új világuk uniformizálására. Ez a mostani uniók előképe volt, a judeo-kersztény mítosz ugyanis a hatalom leghatékonyabb fegyvere volt ideológiai síkon a világ ősi kultúráinak az eltiprására, fizikai megsemmisítésére. Észak Amerikától Új Zélandig a szellemi uniformizálás hatalmi eszközeként a kereszténység mítosza hatékonyan söpörte el azokat az életközpontú, természettudatú ősi kultúrákat és közösségeket, amelyek számára korántsem a megváltást, sokkal inkább a végidők kezdetét jelentette a gyarmatosítással egybekötött hittérítés, mely mind fizikai mind szellemi téren az erőszakban talált közös nevezőre. Tragikus, hogy a hivatalos magyar nemzeti identitást a mai napig az a mítosz, és hatalmi eszme határozza meg, aminek mentén a magyarság legsúlyosabb nemzetárulása és kulturális népirtása testet ölthetett, aminek a nevében megsemmisíttetett a magyar magaskultúra szellemi elitje, és annak kultúremlékeinek java. Ősi írásunk helyett egy sokkal alacsonyabb szellemi minőséget képviselő írásbeliséget erőltettek a magyarságra, és ezzel párhuzamosan megjelentek ennek zászlóvivői a korabeli új eurokonform, judeo-keresztény vallási elit képében. Ennek az álláspontnak az egyeduralmát pedig az új judeo-keresztény magyar állam védte, a maga hatalmi szerveivel. Nem szándékom ítélkezni az akkori kor szereplői felett, egy dolgot azonban tisztán látok. Ma is gőzerővel folyik az a fajta történelemmosdatás, melynek eredményeképpen napjainkban is hivatalos ideológia alapként próbálják átmenteni azt az ezer éve elkezdődött szellemi erőszaktételt, melyet judeo-kereszténység néven erőszakoltak a magyarságra hajdan, külföldi segítséggel. A külföldi segítség a mai napig készségesen fordul azon hatalmi rétegek kollaboránsai felé, akik hajlandóak ugyanabban a hazug kultúr-, történelmi képben, identitásban tartani a magyarságot, amint azt majd ezer évvel ezelőtt elterveztetett. Az igazság órája azonban közeleg, mert nincs már sok ideje a magyarságnak ahhoz, hogy eldöntse, végleg eltűnik a történelem porondjáról az ezer éves hazugságok továbbéltetésének következményeképpen, vagy pedig képes önmagát megtisztítani mindazon szennytől és hazugságtól, mely kívülről és belülről egyaránt rakódott rá. Ez a hazugságréteg pedig páncélként nehezedik rá a magyar szellemiségre és identitásra, melytől lassan már mozdulni sem képes.
Nincs szándékomban végigelemezni az utóbbi ezer év történelmét, mert a történelem objektivitásában nincs semmiféle meggyőződésem sem hitem. Nem tudhatom bizonyossággal, hogy például miért lett médiuma I. István királyunk annak a szellemi erőtérnek, melynek nevében a legmélyebb és legőszintébb meggyőződéssel cselekedett, és tette mindazt, amit feljegyeztek. Nem ítélkezni szándékszom felette, hanem megérteni, hiszen valahol mélyen úgy érzem, hogy nem tudatosan cselekedett olyan értelemben, hogy átlátta volna azokat a történelmi perspektívákat, melyeket a magyar magaskultúra hordozói számára nyitott meg itt a Kárpát Medencében. Ha tisztában lett volna tettei következményeivel, meggyőződésem, hogy nem tette volna azt amit tett. Teljesen szűk látókörű és tendenciózusan irányított, ideologizált történelemszemlélet eredményének tartom azt a magyarázatot, hogyha István nem veszi fel a római rítusú judeo-kereszténységet, akkor Magyarország létre sem jöhetett volna, vagy ha igen akkor megsemmisült volna ellenfelei gyűrűjében. Azért nem állja meg ez a helyét, mert az írott történelem is azt támasztja alá, hogy hiába lett erőszakkal ősi hitétől és kultúrájától megfosztva a magok népe, mert így is állandó háborúskodás és ellenségeskedés áldozatává vált, a magukat “keresztényeknek” nevező népek gyűrűjében. A kereszténység központi alakja Jézus Krisztus ugyanis soha nem buzdított erőszakos hittérítésre, mások hitének a semmibevételére, eltiprására, vagy fizikai megsemmisítésére. A keresztes háborúktól kezdve, mindazon atrocitásokig, melyeket a nyugati, magukat kereszténynek mondó hatalmak követtek el a világ és benne a magyar magaskultúrát továbbvivők közössége ellen, azt tanúsítják, hogy a “tegyétek azt másokkal, amit veletek szeretnétek hogy tegyenek” jézusi elve igen csak paradox módon lett értelmezve. Ennek alapján ugyanis a magukat kereszténynek mondó nyugati hatalmak – mint például a Német-Római birodalom – bizonyosan mazochista vágyakkal élt a lelkében, és azért molesztált más kultúrákat – köztük a magyart – hogy majd őket is elpusztítsa más? Gondolkodjunk el ezen.
Névlegesen keresztény Európáról beszélhetünk csak, melynek az I. István kori Magyarország nem volt más, mint egy gyarmata, akárcsak most az Európai Uniónak nevezett globalista világállam részeként, annyi különbséggel, hogy akkoriban még nem volt annyira egyértelmű a helyzet, mivel a magyar szellemi eliten belül még jelentős ellenerők léteztek, akik nem voltak hajlandóak megalkudni a nemzet, vallás és kultúrafosztás magasztosnak és egyedülien megváltónak hirdetett helyzetével. A táltos rend, amely a magyar magaskultúra legmagasabb szellemi elitjét képviselte, mely egyszerre volt letéteményese a kultúránkban foglalt ősi tudásnak, mind gyakorlati mind szellemi szinten, ma sokak által úgy van prezentálva, mint valami primitív, barbár vallás papjainak gyülekezete. Ezen réteg valójában a magyar szellem tudóinak, legmagasabb fokú beavatottjainak volt a gyülekezete, mely annak az ősi beavatási rendnek őrizte a hagyományait és a tudását, mely a világ legősibb, legtisztább forrásokból származó tudásainak volt a továbbvivője. Ősi nyelvünk és írásunk a világ legrégebbi írásainak egyikeként az ő kezükbe volt letéve megőrzésre, ezért mind a táltos rend, mind a rovásos emlékeink tudatos megsemmisítése csakis azon erőknek szolgálhatott érdekéül, melyek a magyar magaskultúra megsemmisítését tűzték ki célként. De miért is volt útban a magyar magaskultúra a kereszténynek mondott európai hatalmak számára? Miért volt útban az ezt hordozó nemzet, akinek brutális megsemmisítését máig tartó programként szorgalmasan végzi az a szellemi erőtér, mely magát a kereszténységet is csak azért emelte államvallás szintjére a Római Birodalomban, hogy annak médiumképző erejét kihasználja későbbi világbirodalmának (globalizáció) létrehozására?
Látnunk szükséges, hogy az a szellemi erőtér, mely több ezer éve pusztítja az életet a Földön, nem a semmiből lépett elő. Több ezer éven keresztül sikeresen tett médiumává különböző életellenes ideológiák által népeket, nemzeteket, és akik ellenálltak neki azokat többnyire sikeresen elpusztította, vagy szellemi vagy fizikai, vagy mindkét értelemben (indián kultúrák, ősi törzsi kultúrák stb.) Ennek a szellemi erőtérnek a kontinuitását nem könnyű észlelni, mivel korszakonként újabb és újabb ideológiákat gyárt, és ezen ideológiáknak teszi médiumává érdekeinek függvényében a Föld népeit, nemzeteit. A feudális judeo-kereszténységtől a globalizált világ eszményéig sokféle ideológián át vezettet az út, de a Nagy Francia Forradalom, a kommunizmus, a fasizmus, a demokrácia és a globalizmus mind ugyanannak a szellemi erőtérnek az édes gyermeke. Mindegyikben közös ugyanis az erőszak, és az életellenesség. Mindegyik magát tette meg egyedül üdvözítőnek, és úgy állította önön ténykedését be, mint az emberi szellem evolúcióját. Valójában minden egyes állomás az emberi szellem egyre mélyebb sötétségének kapuit nyitotta meg, és az emberi természet sátáni pólusaiban generálódó féktelenül önző, erőszakos, természet és életellenes erőket szabadította fel az emberi tudatban. Ezek a velejükig romlott démoni erők pedig továbberősödtek az emberi félelemben, melyet az anyagtudatban egyre mélyebben elmerülő emberiség, önmagától való rettegésében a végletekig fokozott. A pusztító gyarmatosítások, az európai háborúk láncai, a forradalmak, a két világháború, majd a mai napig tartó III. világháború a kicsúcsosodása mindennek. Tévedés lenne azt hinni, hogy ezek mögött a történések mögött pusztán CSAK az emberi természet magyarázata állna. Az IS, de önmagában ez azért nem elegendő magyarázat, mert az emberi tudat két pólus között van kifeszítve: az egyik pólus végén az iSTeNi EGY-ÉN, Isten-Ember áll, az a tudati minőség mely EGY minden létező lényegével, és amely az Élet, a Teremtés és a Teremtődés megtestesítője, a másik végén pedig az ennek hiányától szenvedő, ennek vákuumában élő SáTáNi személy áll, aki elszakítva érzi magát saját LÉNY-Egétől, és ebben a borzalmas állapotban csak önzésre, erőszakra, pusztításra és önpusztításra képes. Az emberi természet tehát nem eleve elrendeltetett módon jó vagy rossz. Az amivé lesz, amivé teszik, nevelik, engedi válni önmagát, amiben ki és beteljesíteni igyekszik önön sorsát. Aki viszont uralmat akar szerezni az emberi lény felett, annak el kell hinteni annak tudatában és lelkében a félelem magvait. A FÉL-ELEM magva ugyanis a tudatban olyan megosztott állapotot hoz létre, melynek következtében az emberi lény teljesen beleragad önön sátáni pólusának erőterébe. Ezután már a tudatmanipulátornak csak egy dologra kell figyelnie: ennek az állapotnak a minden áron, minden eszközzel való fenntartására és az általa történő irányítására.
Azért szükséges a fentiek tisztázása, hogy érthetővé tegyem, én nem hiszek a véletlenekben, és úgy vélem, a jelenlegi mozaikdarabokból összerakható az a kép, melyben a magyar magaskultúrát hordozók mindenkori közössége, és a jelenkori magyarság helyezte is értelmezhetővé válik. Ha ugyanis észlelhetővé válik előttünk, hogy a történések fonala nem valamiféle véletlen történések láncolata történelem néven, hanem egy Láthatatlan Hatalom szellemi erőterének korszakonként alakot váltó, de ugyanazon életellenes ideológiát képviselő megnyilvánulása, akkor a magyarság helyzete is egyértelműbbé válhat ebbe a képbe beleillesztve. Nem szándékom az egyoldalú mártírgyártás, a magyarság szenté avatása annak ellenfeleinek démonizálása által. Látni kell ugyanis azon hibákat, melynek következtében mindez velünk megtörténhetett, mert csak ezek feltárása vezethet ki minket abból a helyzetből, amibe az utóbbi évezredben jutottunk. Ugyanakkor szükségesnek tartom megfogalmazni, hogy mit is értek magyar magaskultúra alatt.
Magyar magaskultúra – MAGosműveltség – alatt azt az a szellemi, lelki és anyagi kultúrában testet öltő ŐS Örökséget értem, amely középpontjában a Teremtett Világban megnyilvánuló ÉLET tudása áll. A magyar magaskultúra tehát életközpontú, minden megnyilvánulásában az élet szellemiségét mintázza, ezért egymással szervesen összekapcsolódó tudások élő szerveződése. Ennek középpontjában az a tisztán visszafejthető és kikristályosítható világnézet áll, miszerint a VilágEGYetem a tudatos teremtés és teremtődés aktusának a következménye, az Okozó, az Ok és az Okozat pedig az ősiség fonalán vonul végig mindenben és mindenkiben. Ez a műveltség szerves műveltség, ami azt jelenti, hogy aki ez által a kultúra által avatódik be a szellemi művelés aktusán keresztül a földi létbe, az önMAGát és a VilágEGYetemet, a Létet és a benne megnyilvánuló Életet EGY és EGYetlen, EGYmással szervesen összefüggő, összefonódó és EGYütt létező EGYségként képes értelmezni. Ez a látásmód nem valamiféle elvont, élettelen ideológia, filozófia vallásos elfogadásaként zárja őt egy gondolati építmény börtönébe, hanem ez az EGYség a VALÓ Életben, a Valós Világban és VilágEGYetemben ugyanúgy, mint ennek szerves részét képező önMAGunkban megtapasztalható. A magyar magaskultúra és tudás tehát az Élet szervességének a mintázatát hordja minden ízében, és az ebben való elmélyülésben, végső soron pedig a Teremtett világ összefüggéseinek, s benne az Élet, önMAGunk megértéséhez ad kulcsokat, beavatást, egyéni felfogóképességünktől függő szinteken. Ennek a szerves műveltségnek az egyik jellegzetessége az EGYesítő és nem csak a szétdaraboló, részletekbe vesző gondolkodás, logikai modell, mely a RÉSZet az EGÉSZben értelmezi úgy, hogy tudomása van arról, hogy a RÉSZben is ugyanakkor megtalálható az EGÉSZ logikai és strukturális mintázatának EGÉSZe. Ez a szerves gondolkodás a magyar nyelv törtékes (fraktális) szerkezetében nyilvánul meg a legteljesebb szinten. A magyar nyelv ugyanakkor alapját képezi annak a rációt és intuíciót egyaránt uraló és művészi fokon egyensúlyban tartani képes gondolkodásnak, ami által e nyelv értője, a nyelv ismereti mélységének függvényében kimagasló szellemi teljesítményre lesz képes. Az ősi magyar írás ennek az ősi nyelvnek lett megalkotva, mely művészi fokon képes a nyelvben lévő képi, hangi, zenei, logikai és matematikai összefüggések érzékeltetésére, párhuzamosan ezzel pedig olyan képi tömörítésre (összerovás) mely igazi nyelvi csúcstechnológiát képvisel. A magyar nyelv gyöknyelv, amely szerves módon képes kibontani azokat a fogalmi és képi megjelenítéseket, vagy absztrakciókat, melyek magas minőségű valóságmodellezést és kommunikációt eredményeznek. Sorolhatnám még az egyéb jellemzőket, de a fentiek bőségesen elegendőek annak a megértéséhez, hogy az utóbbi ezer évben miért is volt a magyar magas műveltséget őrzők közössége az útjában azon erőknek, akik egy élet és emberellenes világ megteremtésén munkálkodtak.
A magyar magaskultúra Európa közepén azért volt pusztulásra ítélve, mivel annak szellemisége teljesen ellentétes volt azon kultúrák szellemiségével, melyek a világuralomra törő Láthatatlan Hatalom szellemi erőterének médiumaként jelentek meg annak környezetében. A magát indoeurópainak nevező kultúrközeg önmagát tette meg ezen évezredben minden földi kultúrák legfejlettebbjének, azt a hamis képzetet sugallva, hogy ez által jogot formálhat ennek a kultúrának az erőszakos terjesztésére világszinten, természetesen mindezt egyrészt a kereszténység, másrészt a humanizmus, harmadrészt a civilizáció és a műveltség terjesztésének magasztos eszméinek nevében. De hogyan állíthatta volna a magasrendűségét az az indoeurópai kultúrközeg, melynek közepén ott áll a számára test és szellemidegen, organikus, életközpontú magyar magas műveltség, mely szöges ellentétét testesíti meg az anorganikus, életellenes indoeurópai műveletlenségnek? Nehéz ugyanis műveltségnek nevezni azt a közeget, amely ezer év alatt képes volt az egész világ feldúlására, és a kapitalista-imperialista-globalizmus eszméjébe öltözve a valaha létezett leginkább élet és emberellenesebb eszmék globális elterjesztésére. Egy dolog vitathatatlan, a mai nyugati civilizáció nem egy magaskultúra terméke, hanem egy olyan kultúrhordalék keveréke, mely soha nem ismerte és nem is ismerhette a világban lévő ÉLET szerves összefüggéseinek teljes, összefüggő mélységeit. Ezt pedig ő maga is érzékelte abban a pillanatban, amikor szembesült a magyar magaskultúra szervességével, és így akarva-akaratul kibékíthetetlen ideológia ellenfélre lelt. Ennek a magyarok által képviselt ősi, szerves műveltségnek pedig csak két választási lehetősége volt, mely végső soron ugyanarra az eredményre vezetett: vagy az azonnali behódolás, és a lassú szellemi kivéreztetés, vagy az instant fizikai pusztulás. A történelmünk bőséggel szolgál bizonyítékokkal arra nézve, hogy mindkét módszerrel megpróbálkoztak ellenfeleink. I. István királyunk az első utat választotta. Élete végén talán azért is ajánlotta fel Országunkat Boldogasszony Anyánknak, mert rádöbbent, hogy amit tett az milyen áldozatokat követelt, és követelhet még a magyarság jövőjét illetőleg. Én mégsem dobhatok rá követ, mivel az ő cselekedetének megértéséhez szükséges lenne annak az élő, hús vér embernek a megismerésére, aki először is egy ideológia, egy nevelés és egy világnézet termékeként cselekedett.
Az utóbbi ezer év kezdőpontját tehát I. Istvánnal, végpontját pedig a globalizációval jelöltem meg. A jelen természetesen ezzel nincs befejezve, és I. István tettét akármint is ítélnénk meg, egy dolog kétségtelen, bár a magyar MAGosműveltség nagy része pusztulás martaléka lett, a magyar szellemiség a magyar nyelvben és gondolkodásban még mai, leharcolt, lepusztult állapotában is útjában van ugyanazon szellemi erőtérnek, mely időközben egyre közelebb jutott ember és életellenes tervének betetőzéséhez. Még vagyunk, és még mindig potenciális veszélyt jelentünk a nyelvünkkel, a gondolkodásunkkal, mely által képessé válhatunk annak az ősi tudásnak, annak az ősi kódnak az újraélesztésére, melyből ezen a bolygón egy egész más minőségű lét fakadhatna. Ezért van az, hogy a magyar tudat és kultúrarombolás az utóbbi 150 évben hihetetlen módon felgyorsult. Az Osztrák-Magyar Monarchia által tudományos tudatformálókként nyakunkra ültetett történészek és nyelvészek megírták hamis történelmünket és hamis nyelvtudományunkat, mindkettő tendenciózusan igazságellenes, és ennek a hazugságnak az oltárán áldozik ma a magát magyarnak nevező tudományos közélet MTA néven. Hivatalosan a mai napig ellehetetlenítettek minden olyan törekvést, amely valós történelmünk és valós nyelvi gyökereink feltárására irányultak, irányulnak. Pedig csak az utóbbi 25 évben hatalmas mennyiségű tudományos kutatás gyűlt fel, amely már régen sok ahhoz, hogy a Habsburgok által kreált tendenciózusan hazug, rosszindulatú és nemzetsorvasztó hivatalos téziseket lesöpörhesse. Ezért sem túlzás kijelenteni, hogy a mai tudományosnak nevezett hivatalos közélet szereplői között nagyítóval kell keresni azokat az embereket, akik a magyar kultúra és tudás ügyét képviselik. Tendenciózus ugyanis azon kutatók, tudósok szakmai ellehetetlenítése, akik a jelenleg uralkodó hazug tézisekkel szembehelyezkednek.
A magyar magaskultúra pusztulása nem pusztán a magyar nemzet vesztesége. A Föld népeit ugyanúgy sújtja annak az ősi gondolkodásnak, világlátásnak a letűnése, mely az Élet EGYségének a megértéséhez visz közel. Ennek a hiányában ugyanis az emberi fajnak ezen a bolygón nincs semmiféle jövője. Ebben a kontextusban pedig nem a magyar, hanem az ÉLETKÖZPONTÚ és EGYSÉGTUDATÚ SZERVES MŰVELTSÉG kell a hangsúlyos legyen. Ez ugyanis nem pusztán magyar, hanem EGYetemes. Ez akkor is létezett, mielőtt ezt bárki is magyarnak nevezhette volna. Ugyanis ez a szerves műveltség egy ősi kultúrkör öröksége, melyben hajdanán benne volt a Föld minden nemzete. Valamikor a Föld nemzetei EGY nyelvet beszéltek. Ez az Ősnyelv pedig bizonyosan létezett, ez a nyelv pedig bizonyosan a Teremtés nyelve volt. Az emberek képesek voltak általa megérteni EGYmást, önMAGukat és a Valóságot. Az Ős Nyelv a Valóság, és az Igazság nyelve. Az Élettel EGYségben élő, az Élet Kertjét művelő Isteni Lény nyelve, és aki azt a nyelvet ismerte az nem csak művelte az Élet Kertjét, hanem önmaga is művelve lett általa és benne. Ahhoz, hogy az Emberiség újra visszatalálhasson az Élet Egységébe, újra az Életet és annak tiszteletét, megértését helyezze létének és életének a középpontjába a halál kultúrája helyett, az is szükséges, hogy visszataláljon ahhoz az ősi tudáshoz, mellyel képessé válik önMAGa és a teremtett Világban jelenlévő Élet lényegének megértéséhez. A magyar nyelv a maga teljességével pedig ennek az ősi tudásnak az őrzője. Erről mindenki meggyőződhet ha képes tiszta szívvel és elmével elfogadni ezt a nyelvet az ő beavató mesterének. Ha ez sikerül, akkor ez a nyelv a maga isteni logikáját tárja fel a teremtett világ Valóságának és a benne megnyilvánuló Életnek. Ezért fájó látni, hogy napjainkban is folyik ennek a nyelvnek a tendenciózus, tudományos gúnyában történő rombolása, gyalázása, kifacsarása, leginkább szervetlen nyelvészet néven. A magyar szerves nyelv, melyet a szervetlen nyelvészet eszközeivel pedig csak erodálni, rombolni, pusztítani lehet.
A fentiekben korántsem lehetséges ennek a témának a részletekbe menő tárgyalása. Nem is célom mindez, pusztán lényeges mozzanatokat próbáltam meg kiemelni annak megértéséhez, hogy miért jutottunk el a mai helyzethez. Semmiképp sem zárhatjuk ki a közös és az egyéni felelősséget. Nem célom egyetlen nép vagy nemzet hibáztatása vagy démonizálása sem, és a magyarság felelősség alóli felmentése. A magyarság felelőssége ugyanis most is változatlan, mint az emberiség legrégibb nyelvének egyikének (ha nem magának az Ős Nyelvnek) az őrzőjeként. Ezért lenne szükséges az egyéni tudatra ébredés, hogy minél többen felfoghassuk végre, milyen hatalmas kincs van a birtokunkban, ami nem azért adatott nekünk, hogy felelőtlenül bánjunk vele. Természetesen mindenki saját felismeréseinek tükrében cselekedhet csak, de a tudóknak a mai korban is ugyanaz a felelőssége. Rávilágítani arra, hogy igenis létezik Igazság, és ez az igazság nem birtokolható senki által, hanem ez az igazság minket kell birtokba vegyen. Ehhez az Igazsághoz pedig a nyelvünk kulcsot adhat a kezünkben, amennyiben hajlandóak vagyunk tiszta szívvel, bizalommal és tudásszomjjal feléje fordulni. Nyelvünk a teremtett világ megismerésének, a valóság természetének feltárásához, a ma ismert összes tudományhoz és azon felül pedig az isteni eredetű abszolút tudáshoz adhat kulcsot a kezünkbe. A magyar géniuszok nem üres tarisznyával indultak a világba, hanem a magyar ősnyelv tudásának logikai, matematikai, művészi és metafizikai abszolútumának hamuban sült pogácsájával. Ez volt az ő elsődleges beavató mesterük, akár tudatában voltak ennek, akár nem. De mi köze van az eddigieknek a magyar szívhez?
Sokat gondolkodtam azon, hogy a történtek ellenére mégis miért létezik még e nyelv, miért jutottunk idáig, mi történhet a jövőben, és milyen cselekvési pályák lehetségesek. Arra jutottam, hogy soha nem a magyar géniusszal volt probléma, mert az minden korban, minden ellenerő ellenére is ki tudott bontakozni, meg tudott mutatkozni a nyelv, a kultúra és az ezt hordozó isteni logika általi beavatás eredményeképpen. Használták e tudást az őt bírók különféle érdekekben, az utóbbi évszázadban a C-vitaminól, a számítógépen át az atombombáig, sok minden látott napvilágot a segítségével. Nem tisztem ítélkezni e találmányok felett, az idő és az Élet majd megteszi ezt. Ami viszont igazán elgondolkoztatott, az nem az intellektus, hanem a szív minőségével kapcsolatos. A magyar ember egyik jellemzője pontosan intellektuális teljesítményének magasrendűségéből következik. A zsenik jellemzője az, hogy intellektusuknak hajlamosak mindent alárendelni, aminek egyik mellékhatásaként túlzottan egocentrikussá, egyénieskedővé válhatnak. Ez nem törvény, de sok esetben észrevettem, hogy a szellemi fölény kifejezetten képes a jellem eltorzítására. Talán ezért is van az, hogy bár a magyarságon belül most is hemzsegnek a zseniális intellektuális képességgel megáldott emberek – akik tudva vagy tudatosan de zsenialitásukat a magyar nyelv logikájának köszönhetik – ennek ellenére mégsem jutunk előbbre a Köz-ŐS nevezőre emelkedésünk érdekében. Nincs ugyanis meg az a Köz-ŐS kép, amelyet mindnyájan szem előtt tarthatnák, és amelynek megvalósítása érdekében nem egymást méregetve, magunk képzelt vagy valós szellemi fölénye alá rendelve, összefogni lennénk képesek, mindnyájunkat ennek a közös képnek a megvalósítása alá rendelve. Végletesen megosztanak minket különböző világnézetek, eszmék, hitek, dogmák, vallások. Közben nem vesszük észre, hogy a magyar magaskultúra, MAGosműveltség az a világnézet, az a tudás, az az eszmélet, melyben ráébredhetünk a lét lényegére, és amelyben mindnyájan egyesülhetnénk nem egymás ellenében, hanem egymás szolgálatában. Sokan beszéljük a magyar nyelvet, de csak kevesen értjük is hogy mit beszélünk, és még kevesebben értjük meg egymást a magyar nyelv zsenialitásának ellenére. Bábel zűrzavara megjelent és már rég jelen van a világ egyik legősibb nyelvét beszélők közösségében is. Mi lehetne a kiút, mi lehetne a megoldás minderre? Hogyan tudnánk a megértés által fölé emelkedhetni ennek a legkevesebb egy évezrede tartó helyzetnek, melyben képtelen a magyar a magyar megértésére a magyar nyelv ellenére, és képtelen annak a világörökségnek a tudatosítására, amire most a legnagyobb szüksége lenne nem csak a magyarságnak, de az egész világ népeinek, s amely nem a magyarság tulajdona, pusztán csak őrizetére lett bízva, s melynek neve: a Teremtés Nyelve?
A válasz számomra az Emberi Lény középpontjában található, fizikai szervben is testet, alakot öltő isteni lényegiségben a SZÍVben van. A ráció és az intuíció mit sem ér, ha nem képes egyensúlyban működni bennünk. De mi az, ami egyensúlyt teremthet bennünk és közöttük, amelynek hatására nem csak önmagukkal, hanem a teremtett világgal is EGYségbe tudunk kerülni? A SZÍV nem csak egy szerv az emberi testben, sokkal több annál: az Emberi Lény valós, mindent látó SZEME. A Szív Látása pedig az EGYüttérzés, minden teremtett létezővel. Csak az az Emberi Lény képes a ráció (ész) és az intuíció (megérzés) értelmes használatára elméjével az ÉLET szolgálatában, aki képes a SZÍVével meglátni a dolgok valódi lényegét. Az olyan ember ugyanis az értelmét a SZÍV látása alá tudja rendelni, és így nem fog olyan dolgokat életre hívni értelme segítségével, mely az Élet Kertjének pusztítójává lesz. A már életre hívott dolgokat pedig képes lesz olyan módon működtetni, hogy az minden ÉLŐ javát szolgálhassa. A SZÍV látása tehet képessé minket a tudatos szolgálatra Köz-ŐS világunk javára. Ez a látás viszont csak akkor tiszta, ha szívünk is tiszta. A tiszta szívben pedig csak egyetlen örök világteremtő minőség lakik: A SZERETET.
A magyarnak az utóbbi ezer évben a legnagyobb lecke jutott: a szeretet gyakorlása. A szeretet gyakorlása által válhat szívünk látása egyre tisztábbá. Ez által, egymás javát keresve juthatunk vissza az Élet pulzusához, hogy annak lüktetésével eggyé válhassunk újra az Élet Kertjének művelésében. A magyar géniusz, a magyar intellektus már bizonyította, hogy milyen kiemelkedő teljesítményekre képes annak az ősi ajándéknak a segítségével, aminek neve magyar nyelv, magyar gondolkodás. Most itt az ideje, hogy megértsük, eljött a magyar SZÍV kiművelésének az ideje. Itt az ideje annak, hogy megtisztítsuk szívünk látását, hogy újra meglátva EGY-MÁSban a Teremtő MÁSát, géniuszainkat a SZÍV látásának alávetve, abban EGYesülve – az Élet Mágusainak méltó utódjaiként – csodát műveljünk a Földdel. Nem isteni büntetés az, ami a magyarsággal történt az utóbbi ezer esztendőben, hanem közös sorsunk alakulásából fakadó tanítás, ami arra hívja fel a figyelmünket, hogy a magyarság nagy része túlságosan elbizakodott lett intellektusában, értelmében, és lassan elfelejtette, hogy mindez csak akkor működhet az Élettel egyetemben, amikor mindez a SZÍV tiszta látásának van alárendelve.
Eljött az önvizsgálat ideje. A feltámadás csak akkor lehetséges, ha képesek vagyunk meghalni minden hamisságnak, hogy szívünket a SZERETET IGAZSÁGA tölthesse be. Az Istent MAGunkban és EGY-MÁSban csak ezután láthatjuk újra meg.
„Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.” Mt 5, 8. Ez az Élet Kertjét művelőinek a legfőbb bölcsessége.
F.J.T.
Latest posts by FJT (see all)
- Túl a vízen - 2019. február 7. csütörtök
- A szolipszizmus zsákutcája - 2018. december 11. kedd
- Metafizika - 2018. december 8. szombat
- A csapda - 2018. november 23. péntek
- A kEGYelem VALÓsága - 2018. november 15. csütörtök
A Magyar Szív
— éppúgy lüktet, miként a vele élő Emberben működő szív-attyú.
A tört Én elem kihívásai hol felgyorsították ritmusát, hol pedig hibernálták azt.
Miként az ember, ha szerelem tüze égeti, vagy a váratlan vészhelyzettel találkozik.
Ha pillanatnyilag úgy tűnne, hogy e korban, ezen a síkon, mi a magyarságunkkal nem vagyunk képesek érvényesülni, megpróbálnám én is tágabb ok-okozati összefüggéseket keresni. Rátekinteni mindenre fel- és be. Aztán, látván, hogy nem jutottam előbbre itt, a nyakon ülő „felbe”, kíváncsi lettem:
– Hol van a Magyar Szív számára a ritmuskeltő szinusz csomó? A Földön? Vagy netán másutt? Ha Egység központú a nyelvünk és az elvünk, a részhez, vagy a Telj-úthoz, vagy az Egészhez alkalmazkodik „ azér” verés?
– Ha Uni Vers-um taktusára VER, benne van-e a ritmusában a VIR ?
– Ha most éppen hibernáltságban éldegélünk, segítőink, vagy „kor-okozóink” lassítanak minket? Halódunk, vagy „hiper-nált” állapotra készülünk?
– FEL-, vagy épphogy EL-tűnünk a közeljövőben, s ha így van, akkor vesztes Ég? Netán Mind Egy ?
– Magunknak, vagy a szerte elvetett MAGunknak „kel”-lene kicsírázni
– Khi csí rázni ?
A Magyar Szív az átívelő szív- árvány! Szeretettel hasonlóan működő; a vén és a friss vér is átáramlik rajta. Ettől marad élő az Egész!
Üdvözlettel, Vall Aki
Köszönöm a gondolatfüzért! Tökéletes és tömény szemléltetése annak, amit a fentiekben próbáltam körvonalazni.
(Fiamnak szoktam mondani: A véletlen nem lehet kifogás 🙂 véletlen az, amit nem vélnek.
A pusztitó-életellenes erőről pedig csak annyit, hogy nem elszigetelt-egyedülálló eset a magyarságé: a kinai irásjegyeknek (volt valamiféle) hasonló “ereje” mint a MAGyar nyelvnek, de Csin (Csin Si Huang-ti, Kina első császára) egyesités cimszó alatt eltörölte (égettette) az ősi tudást (a tanitókat pedig élve elásatta)
http://en.wikipedia.org/wiki/Burning_of_books_and_burying_of_scholars
(a Hős c.filmben figyeltem fel az irásukra: http://www.imdb.com/title/tt0299977/ http://youtu.be/bvYcbSR_Bhs )
Magom is így vélem 🙂 A kínai kultúra megalapozói a hunok voltak egyes források szerint, így Kínának is jutott bőven ebből az ősi műveltségből, az ősi műveltségnek meg a magyaréhoz hasonló üldöztetésből. Babilon nem pusztán egy hely, szimbólum, hanem egy mai napig tartó tudatállapot.
Bolyai Jánosnak a magyar nyelvről írt zseniális munkáit pedig az MTA valamiért a mai napig nem hajlandó publikálni…
“Bolyai kiemeli a kínai és a magyar nyelv közötti hasonlóságokat és arra a következtetésre jut, hogy a magyar a legősibb nyelv. Amellett: hogy a magyar gyökszavak egy tagúak, s számuk jóval fölül van ezren (míg a kínaiban csak 400-at számolnak), hasonlólag a kínaihoz nincsenek nyelvtani esetek s igeragozás, hanem az egész magyar nyelvtan és szólás értelmes egytagú gyökszók egybe forrasztása révén történik. Ez a nyelvi sajátosság — nagy részben eredeti tisztaságában — már legalább ezer év óta mindmáig megmaradt.” (Molnos Angéla: Bolyai János üzeni)”
(Idézet forrása: http://www.magtudin.org/Mellar%20-%20magyar%20nyelv.htm )
Csak belenéztem:
http://www.magtudin.org/Mellar%20-%20magyar%20nyelv.htm
>>KaNcsó és annak KaNyaruló, KoNyuló füle közötti összefüggést.<<
… és KAN és CSŐ is. Könyörtelenül kanyaruló ez kont úr!
Ki nem hiszi, nézzen meg egy fotót, milyen is egy kancsó!
No, de mily nagyszerű játék is, ha a mondat szőttesének kép-zelt, kép-zett terét újra legózzuk:
Térj be hozzánk, legyél a jótevőnk!
Térj be hozzánk, a jót evőnk legyél!
A hangzók kiejtése közti szünet, tán egy bolond elmés tünet?
Összevesztünk Szarvason!
Összevesztünk szar vason!
Mitől trükköz, avagy mit is tükröz a következő: M T A ?
Üdv: B. I.
Ma megpróbáltam nem túl komolyan venni MAGom. Ezen szóbokrosodásom ezennel MAGosztom 😀 A czíme:
A szórakózó
Szórakozó
Szó rakózó
Szó ragozó
Szó rágózó
Szór akóz ó
‘Sz ez óra Kozó
Szóra Kozó!
Hí a ragzó…
Szó rakózás
Szórakozás
Szó kimérő
Szó akózás
Szó rágózás
Szór akkó ‘z más
Szó ágazás
Szóbokros’dás
Szóbogozás s
Szóbokrozás
Szóbogos szép
Szóbokréták
Szó Bódog
Szóbó’ ért Ő
Minden szó
TŐre térő
Szó szüret a szóbokrokon
Minden szó szavában rokon
Szó szűretből forr a szó bor
Szószobrász isz Ó-szó Szóbort
Szószövőszék és szófonó
Szófor(r)máló s szóforraló
Elméje szóbokrosodó
Szóval sózó szóragozó.
F.J.T.
Huh 🙂 lehet ezt bármilyen más nyelvre érthetővé tenni vagy csak a magyarban érthető szó halmaz vers, magyaroknak.
Gondolom egy nem anyanyelvi magyarul tudó is csak nézi a szó bokrokat, imit amott azok elágazásait.
Még énis csak néztem vigyorogva az olvasottakat, pedig magyarnak születtem csak nem tanitottak ilyenre minket…az idő pedig csak a kevés tudásból koptatott.
SzoDALatosz , ahogy a cigányember mondaná.
Amit te az emberi szívnek nevezel én csak simán emberségnek hívok.
Emberség , ami ebben a nyugati értékrendben egyszerűen nincs.Persze , van finomkodás , udvariaskodás és kényszeres mosolygás.Mind hamis és torz viselkedési forma.Mögöttük szinte hallani lehet a gondolatot ami nem igazán esik egybe az idomított megnyilvánulással.
Emberség , az nincs.Itt nyugaton nincs.Amit annak neveznek , az mind ez a beidomított magatartás egy kihívások mentes “jóléti” társadalomban.
Ez a társadalom elvérzett már , csak még valahogy nem vette észre.Azt hiszi él , van és pezseg , de aki kicsit is kiljebb lépett belőle az elé egy elég rémisztő kép tárul.Nem is maga a társadalom rémképe hanem az , hogy mennyire nem veszik észre ezt a tagjai.Nem akarják vagy nem merik.
Mágikus képességek mit sem érnek emberség nélkül.Idióta mentalisták lesznek , a média kurvái , öntetszelgő szerencsétlenek.Esetleg elkurvult guruk vagy tanító mesterek akik csakis károkat okoznak azokban akik nyitnának másfelé.
Nem tudom István királyt mi vezette arra hogy azt tegye amit tett , de bizonyosan nem hitt abban amiben Attila vagy Árpád.
A hangsúly inkább azon van számomra hogy a mostani hatalmaskodó csőcselék milyen nyíltan áll ki a kereszténység mellett és milyen nyíltan nem szól semmit a valódi történelemről.
Ez már olyan nyílt és pofátlan tett , amit ha a magyar ember tűr , akkor egyszerűen megérdemli azt hogy állatként , szolgaként kezeljék.
A Hun birodalom idején legalább volt választása az embernek ha nem akart a római “civilizáció” polgára lenni.Diszidált a hunokhoz.De ma?
Bárhova mész , ugyanaz a hülye , nem normális , idegbeteg minta.
Nincs más út már csak vissza önmagunkhoz.Nem Istenhez , nem gurukhoz meg szektába.A józan ész és emberség tartományába.Vagy a szívhez.Bár nekem ez egy kicsit …költői kifejezés.De azt gondolom ugyanarról beszélünk.
Az embert a forrása teszi emberré , emberségessé.A forrás , a saját forrása.
A józan észt és az emberséget nyíltan támadja ez a barom EU , meg az okádék csicskái.
Most olvasom , hogy aki tovább mer gondolkodni mint az átlag , aki kreatívabb és nem fogad el mindent ahogy azt tálalják , az most már betegségnek számít.
Mi ez , ha nem a józan ész és emberség elleni inkvizíció?
De ezer példát hozhatnék , csak a főcímekből , nem beszélve a mindennapi életből ahol olyan érzésem van ezek az értelmiségi nyamvadékok akiket kihányt az intézet , tisztára meg vannak kergülve mert valami mentális sokkot kaptak odabent , olyan hozzá állásal bírnak ami kimeríti az őrült fanatikus kategóriát.
Embertelen és elbutult társadalom ez , legalábbis ez a nyugati.
Megérett a vágásra.
Kedves István!
A fentiekkel 100%-ban egyetértek, ami hidd el nem kis dolog a részemről. Keresve sem találok az általad leírtakban olyan gondolatot, amit ne éltem volna magam is meg, aminek felismerésére nem jutottam magam is el. Az általad leírtak úgy vélem tömör összefoglalása annak a világszemléletnek, amin túl kezdődik a valódi Élet. Ahol keresni érdemes azt, ami élővé tesz minket, amit te emberségnek, és én emberi szívnek nevezek, vagy EGY-SZERűen Istennek. A lényeg ugyanaz, csak a szavak különböznek. Pár gondolatot fűznék ide.
Nem tartom magam költőnek, de időnként verseket írok. Amit megfogalmazok az viszont lehet túl fennkölt, költői mégis.
Nem tartom magam művésznek de időnként képeket látok magamban, zenét hallok magamban és ezeket közzéteszem. Amit képben, zenében átadok az lehet, hogy a többségnek érthetetlen.
Nem tartom magam normális embernek, mert az amit a mai társadalmaink zöme normaként elfogad, az számomra olyan értékrend, ami az emberségtől, emberi szív tiszta látásától olyan távol áll mint az a bizonyos Makó…
Mi vagyok? Egy gondolkodó és érző ember. Aki úgy véli, a mai korban kimondani azokat a gondolatokat, melyek szöges ellentétei a mai közgondolkodásnak nem érdem, de kötelessége. Nem birtokolhatom az igazságot, az igazság kell birtokba vegyen engem. Akinek szeme van pedig vagy látja amit beszélek, vagy őrültnek tart engem. Egyetlen Igazság van az én megélésemben, ez pedig az Egy és Egyetlen Valóság, amit mindenki máshogy lát és másként érzékel, ezért azt gondoljuk, ahány ember annyi igazság és annyi valóság létezik. Ez igaz, de csak részben, mert attól hogy a csészének csak a fülét látjuk, és éljük meg igaz valóságképpen, attól az még nem a csésze egésze. (Arról már nem is beszélek, hogy mi van akkor, mikor kiderül, hogy nincs is csésze…) Ez a blog csak azon keveseknek szól, akik már túljutottak azokon a korlátokon, amit a társadalom konstruktőrei emeltek, tömegtudat néven. Akik hajlandóak túllépni a kényelmi zónájukon gondolkodás címen, és nem a tömegkultúra (moslék) által felkínált gondolati sémák szajkózásában, kombinálásában, variálásában és istenítésében akarják tölteni életüket.
Senkit nem ítélek el azért ami, és amit cselekszik. (Vagy mégis úgy tűnhet?) Ma a legtöbb embertársunk ugyanis nem gondolja végig, hogy tettei következményei egyénileg és közösen hová vezetnek, vagy ha mégis, és látja mindezt – de ennek ellenére mégsem hajlandó a kényelmi zónáján túllépve felismerései szerint cselekedni – azt nem én kell megítéljem. Mindenki MAGát ítéli meg. Ugyanakkor határozottan elutasítom azt a csordaszellemet, kulturális vákuumot, életellenes civilizációt, amit ma a többség istenít. (Az oldalra látogatók “hatalmas tömegei” (haha 😀 ) is példázzák számomra, hogy mennyi ma az igény a másként gondolkodásra. Ugyanakkor megvan ennek is a maga bája, írásaim ugyanis annyira őszinték lehetnek, amennyire csak lehetséges. Nincs f@szbúkos rajongótábor sem, aki lájkógathat, és unlájkógathat ha valami túl őszintére sikeredne.) Ez pedig felszabadít, és a szabadság pedig a legnagyobb kincs amit az emberi gondolat megérinthet. Mert a szabadságot a gondolat nem birtokolhatja, a szabadság nem az emberi gondolat terméke, a szabadság önvalónk, önMAGunk lényege, amire ha rátalálunk, többé senki és semmi nem veheti tőlünk el. A globális rabszolgaság korában a szabadság csak egy üres szlogen, az emberi faj nagy része összetéveszti azzal a maszlaggal, amit szabadosságnak, előre gyártott nonkonformista lázadási utaknak (underground, jajdealternatív stb.) neveznek. Ezek ugyanazon rendszeren belül találhatóak, és semmiféle valódi szabadsághoz nem vezetnek.
A valódi szabadság nem rajtunk kívül, hanem MAGunkban van. Ennek a megtalálása, felfedezése akkor következik be, amikor rádöbbenünk arra, hogy nem átlag 70-80 kg víz, csont, emberi szövet vagyunk, hanem Emberi Lények, akik nem a majomtól származnak, hisz jelenleg majmokat megszégyenítő módon viselkednek. Hogy ezen belül ki milyen felismerésekre, belső megélésekre jut, az pedig mindenki legintimebb ügye. A vallásnak ebből a belső intimitásból kreált paródiáiban, pedig pontosan a lényeg semmisül meg. Ma azt a szót használni hogy Isten teljesen félrevezető, ha az ember nem definiálja mit is ért rajta. Istennek én minden létező Forrását, Okozóját és Okát nevezem, amiben MAGunk létezünk és ami bennünk MAGunkban létezik EGYszerre. De ez nem esik egybe a nagy többség vallott vagy tagadott istenképével. Az abszurduma a mai kornak a tudományos-materialista-ateizmus, amit pontosan az istentelen vallások termeltek ki. Azt az istenképet ugyanis amit a vallások java-része kényszerít az emberekre, csakis tagadni lehet, ha az ember egy kicsit is képes a gondolkodásra. Ez a tagadás viszont új vallást hoz létre, tudományos-materialista-ateizmus néven, és a legtöbb embernek itt meg is állt a keresése.
A materializmus, a tudomány (látszólag ateizmus nélkül) viszont a vallásokkal remek házasságban él a vallások többségében, ami jól tükrözi azok torzultságát. (Durván fogalmazva a materialista-ateizmus és a materialista-spiritualitás ugyanazon strici két kurvája…) Ezek a tudatformáló tényezők pedig megteszik a maguk hatását, mert ezek az ideológiái a mai kultúrák zömének, a nyugati kultúrákat pedig teljes egészében meghatározzák. Ezen torz, ember és életellenes ideológiák végterméke pedig az, amit Halál Kultúrája-ként nevesítek.
“Embertelen és elbutult társadalom ez , legalábbis ez a nyugati. Megérett a vágásra.”-írod. Igen. Nyugaton a Nap leáldozik, s nyugatnak is leáldozott már jó régen. Paradox módon ez az alkonyati szellemiség (leginkább pusztító sötétség) vet árnyékot ma keletre is, és ott is egyre több az olyan ember, aki már a nyugat szemüvegén keresztül tekint mindenre. Ez az őrület viszont az emberi tudat torzulásának az eredménye, és a gyógyulás is csak az emberi tudatban történhet meg. Hiába jönne egy atomkatasztrófa, mert ha egyetlen emberpár (egy férfi és egy nő a szaporodás végett) is túlélné azt, aki ennek a szellemiségnek a képviselője, akkor ugyanezt a torz világot teremtené újra, legfeljebb más köntösben.
A visszatérés a Forráshoz, MAGunkhoz, a bennünk élő Teremtőhöz, Istenhez nevezzük bárhogyan a fenti definíciómat alapul véve (mely meghatározás nem egyenlő Istennel, csak egy absztrakció az általam tapasztalt LÉNYegről) tehát szerintem is az EGYedüli út, ha az Élet útját akarjuk járni, és a lét örök Igazságával akarunk találkozni. Ez az Igazság pedig az Élőben nyilvánítja meg magát. A halál kultúrája ennek az igazságnak a tagadása, és a tagadás következménye is egyben. Ezt aki képes meglátni, az képes elengedni minden illúziót vele kapcsolatban. Aki kifelé néz álmodik, aki befelé néz felébred írta Jung, és bár nem kedvelem a tekintélyízű idézgetést, ezt a gondolatot azért hoztam fel, mert igaznak éltem meg. A magam megfogalmazásában ugyanez pedig a következő: aki kifelé NÉZ az álmodik, aki önMAGába LÁT, az felébred. (mert aki csak néz, az nem biztos hogy lát is…) Isten létezik, mindenben, mindenkiben, minden létezőben, ő MAGunkban s mi őMAGában. Isten, a Valóság, az Igazság, az Élet, a Forrás mind EGY. Ez az én megélésem.
Mi is a társadalom tagjai vagyunk akár akarjuk akár nem..és amig ilyen oldalak vannak, márpedig vannak csak keresgélni kell bennük melyek azok amelyek nemcsak mások coppantásából léteznek hanem blogok saját gondolatokkal addig látható hogy van nem idióta is csak a zajosnak nagyobb a vircsaftja!
🙂
Van ez a földi élet , amit egy rendszerbe zsugorítottak.Van az emberiség amit egy börtönbe , a társadalomba vetettek.
Olyan mély és rideg ez , kegyetlen és brutális hogy az emberek nem merik kinyitni a szemük mert félnek.Ezért inkább vakon élnek és pár irányító szemével vélik tudni a valóságot , ami az irányítók valósága mindössze.
Miért történt ez , miért engedte meg az ember hogy elvegyék tőle a szabadságát?Az én véleményem az , hogy azért mert innen felébredni igazi kihívás megtapasztalni a szabadságot és úgy érzem a tudat nem akar mást , csak ezt.Minden más ennek van alárendelve.Minden.Én így látom ezt.
Az , aki felébred ebből a rémálomból , az valóban nem kis dolog.Az él.
Nem szeretem túl misztifikálni a dolgokat , de erről beszélni nem lehet a társadalom mai gondolatkészletével.
Ha azt mondom hogy a génmódosított étel káros és nem biztos hogy jó szándék vezérelt találmány , akkor már ott felzavarom az állóvizet és egy kis hóbortos lázadónak kategorizálnak be.Jobb esetben.Mert aki sok pénzt keres a tőzsdén vagy minél többet lop és hazudik a pofájába , azt élteti a nép.Az uralkodó aki gyakorlatilag élősködik és sanyargat azt éljenzik és imádnak alattvalónak lenni.
Szóval , itt akkora a “gond” hogy én már lemondtam arról hogy aki nem kérdez annak bármit is mondjak.Kivéve amikor direkt fel akarom idegelni kicsit , mókából.:))
De ez a társadalom valóban halott mert nincs benne élet.Ezt lehet tagadni , lehet filozofálásnak titulálni de aki kicsit is lát , az ezt látja.
Nem könnyű egy ilyen közegben létezni.Vannak jóindulatú emberek , nem is kevesen.De annyira megfélemlíthetőek és irányíthatóak , hogy egymásnak esnek nagyon könnyen.
Sajnos , a jóindulat kevés.Kiváltképp akkor amikor azért “jó emberek” mert egy isten kegyében akarnak járni.Ez még veszélyesebb.
Tehát , valóban egyedül van az , aki az életet választja.Ez van.
Túl nagyra nyílt ez a szakadék az ilyen ember között és a társadalom között.
Én , egyénileg a saját fejlődésem miatt vagyok ezen a Földön , nem másért.
Ezért nem vagyok mérges a társadalomra , háttérerőkre és senkire.De véleményem van , amit elmondani többnyire nem tudok a társadalomban csak egy ilyen kis virtuális zugban , meg néha egy-egy blogban.Amit kb annyian olvasnak mint a te oldalad:))
De akkor is hihetetlen és félelmetes az , hogy hogyan működik az elme manipuláció és a hipnózis.Félelmetes.
Az ember alapjában szép és szabad.A hipnózisból kiszabadulni pedig igazi teljesítmény.
Tudom vannak ébredők és nem is én vagyok az első aki ébredezik , nem akarom kisajátítani ezt magamnak.
De szerintem alig van olyan , aki azt a szabadságot akarja élni amit én vagy te.Ezért nehéz a kommunikáció , mert bizonyos szintig már igaz , sok emberrel el lehet menni , de egy ponton mindenki megáll.
Számomra nem példakép egy guru aki hálóingben hadovál arról amit halott a másik holtkórostól.
Sőt , nem példakép az sem aki hamuból aranyat varázsol , meg egyebek.Nem példakép egyik megvilágosodott mester sem , mint pl Tolle , mert ő is csak beszél meg ír.
Nincs szükségem példaképekre , mert az én forrásom az ami az övéké.Egy és ugyanaz.
És Én a saját forrásomból élek.
Valahol mindenki keres valami külső támaszt , mert nem képes magába és magából eredni.
Ez túl nagy szabadság nekik , túl szemtelen dolog.Isten káromlás , önteltség.
Ezt az embertársak még nem értik meg , azok sem akik ébrednek.Mind ébredünk , de nem mindannyian egyformán rugaszkodunk el a “valóságtól”.
Kedves István!
Elgondolkodtató újra és újra felfedezni, hogy a hasonló a hasonlót vonzza, akárcsak a hasonló az ellentétet. Ameddig az előbbi egymást kiegészíti és megerősíti, addig az utóbbi egymást felemészti, megsemmisíti. Persze lehet, hogy ez is csak egy adott nézőpontból igaz. Az általad megfogalmazottakkal viszont újfent csak EGYetérteni tudok. Ez pedig azért nem unalmas számomra, mert kevesen vagyunk, akik ebben a mélységben kutatnak, és amint látom ezen emberek fő tulajdonsága, az egyre önállóbb gondolkodás, aminek következtében nem jellemző rájuk, hogy gondolataik a mai konvenciókba fulladt kultúrcsökevényben különösebben kívánatosak lennének. De mondjuk ki, leginkább nem kívánatosak, hogy úgy mondjam alkalmasak a közgondolkodás, köznyugalom megzavarására. Ennek viszont van egy előnye is, hogy az ilyen zugblogokat eszükben sem jut megkeresni azoknak, akik a saját komfortzónájuk határait mind gondolatilag mind gyakorlatilag meghaladni igénytelenek.
Múltkoriban beszélgettem egy barátommal, akinek az évek folyamán sok mindent kifejtettem. Ő mindig építően vitatkozik velem, a “másik oldalt” képviselve, de csak névlegesen, mert amúgy ő sem tartozik már rég a nyájszellembe. A lényeg az, hogy mindig megpróbálja felhozni a társadalomban élő sztereotip elveket azokkal szemben, amiket én megjelenítek, és megpróbál rést találni a gondolatmenetemben. Ez azért áldásos, mert ilyenkor magamon kívül is tesztelhetem a logikai fonalaimat. Az én módszerem amúgy abból áll, hogy bármilyen következtetésre jutok, mindig megpróbálom azt a kívülállók kritikájával illetni, belehelyezni azt a közgondolkodás szempontjaiba, mintha csak egy örök vita folyna bennem. Így mire valamilyen felismerés kikristályosodik bennem, addigra az már sok kritikai szűrőn átmegy. Ez talán a kritikus gondolkodás alapvető elve, ami állandó tevékenység, és melynek következtében a kritikus gondolkodás finomsága, összetettsége, felbontása lépésről lépésre növelhető. A barátom a múltkor azt mondta, nem tud kiforgatni engem, olyan mintha már azt is tudnám mit akar kérdezni néha 😀 Ez persze részben igaz, mert mindenkit ki lehet forgatni, engem is, bárkit, de az tényleg igaz, hogy a következetesen végigvitt logikai láncolatok minden gondolkodót ugyanazon lényegi felismerésekhez vezethetnek. Úgy vélem, hogy többek között ezért is központi érdeke minden rendszernek, hogy minőségi, kritikus gondolkodásra alkalmatlan emberi tömegeket neveljen. Ez az előregyártott gondolkodási pályák tudatba ültetése, az elme kondicionálása azon hatalmak létezésének garanciája, melyekben az életellenes kultúrcsökevények megjelenhetnek. Az életközpontú kultúrák középpontjában ugyanis ennek az ellentéte áll, azon emberi lények szövetsége, szerveződése, akik külön-külön, egyedenként, mindenki a képességeihez mérten önálló gondolkodásra és cselekvésre képes. Ha egy társadalom ilyen egyedekből épül fel, akkor a benne megjelenő hierarchia sokkal magasabb rendű módon lesz képes megszervezni az életet, és ebben a hierarchiában a hatalom nem zsarnokság, hanem szolgálat lesz. Őseink ennek a hierarchiának voltak a tudói, beavatottjai, művelői, éltetői.
A jó tanító tudó és bölcs is kell legyen egyben. Ma többnyire egyik sem, ezért nem csodálom, hogy te is elutasítod a birkásító közoktatást és spiritualitást, saját tapasztalataidra építve. A hálóinges guruk pedig többnyire maguk is álmosak még 😀 A logika, a racionalitás útja azonban a valóság egyre teljesebb megismeréséhez véleményem szerint nem elégséges. Az intuitív megismerés vezethet egyedül minket a dolgok lényegéhez. Csak az intuitív megismerést próbálhatjuk meg racionalizálni, vagyis lefordítani, absztrahálni, és nem fordítva. Az absztrakciót soha nem lehet visszaalakítani azzá a teljességgé, amiből az keletkezett. Innen is fakad a tudomány relativitása. Ezért volt az ősi kultúrák középpontjában a beavatás rendje, mint a valós, megélt tudás átadásának módja. A mai nézet szerint létezik elméleti, informális tudás, és gyakorlati tudás. Ez egy értelmetlen és hazug fogalomzavar valójában, mert szerintem csak megélt, megtapasztalt tudás létezik. Ezen kívül egyszerűen tudásról beszélni értelmetlen. Persze remekül lehet a tudás mézesmadzagját elhúzni az emberek orra előtt a mai iskolamániás korban, ahol háromdiplomás tudatlanokat termel a rendszer, tisztelet a kivételnek, de ezen kivételek egy egyetem is bőven elég, hogy a lényegre ráébredjenek (vagy egy sem). Paradox módon a tudást információhalmozás és lexikális tudásként nevezik meg, és ezt mennyiségben mérik. Ki mennyit képes visszaböfögni ebből, annál intelligensebbnek vélik. Ez viszont az emberi lény katasztrófája. Pont olyan a tudást bitekben és bájtokban mérni, mint az élet lényegét pénzben kifejezni: abszurd.
A tudat a kulcsa mindennek. Ez az egész földi létünk véleményem szerint a bennünk megtestesülő isteni tudat játéka. Azért teremtettük ezt a káoszt, mert ebben az isteni tudatnak újra elérni a saját teljességébe, szó szerint emberfeletti feladat. Ezt pedig nem lehet iskolában tanulni. Ez csak és kizárólag mindenki egyéni útja által élhető meg. Minden bennünk van, ami ehhez szükséges, de minden lépést magunknak kell megtennünk ehhez. Voltak előttünk már jó páran, aki felismerték ezt, és felismeréseiket megpróbálták hátrahagyni különböző formákban. De a bölcs nagyon jól tudja, hogy tudásának magva átadhatatlan, mert az maga az egyéni megélés. Az egyéni megélés tudásának csak a héja átadható, és ez az információ. Ezen információk értelmezései köré épülnek a legjobb indulatú vallások is, de a vallás soha nem pótolhatja és adhatja meg az egyéni megélésből származó bölcsességet. Magam is megjártam a vallás épületét jó mélyen, nem a levegőbe beszélek.
Számomra eleve használhatatlan a megvilágosodás, megvilágosodott mai vallási-spirituális értelmezése. Ez ugyanis egy befejezett állapotot jelöl, amire bizonyos módszerekkel eljuthatnak emberek. Az isteni tudat azonban valóságosan végtelen. Az emberi tudat virtuálisan véges. Miért? Mert az emberi tudat az isteni tudat anyagba záródott része, mely önmaga fókuszának a valóságra tágulásával egyre nagyobb mértékben képes újra rányílni saját isteni lényegére, teljességére. Ez pedig a tudat ébredéseinek láncolatát jelenti, nem egy pontot, ahol kijelenthetem: megvilágosodtam. Az ébredés sem egy statikus tudati állapot pont ezért, hanem egy vég nélküli tágulása a tudatnak a végtelen valóság teljességére. Én így tudom modellezni ezt, és úgy érzem te is erről írsz fentebb. A tudat létrája bennünk van, és föld és ég között vezet: anyag és szellem között, mely kettősség valójában az isteni tudat terméke, mert az anyag és a szellem egy. Az anyag a szellem kivetülése. A vetített kép az anyag, a vetítő a szellem. Az illúzió pedig az, amikor a vetített képet (anyagi világ) gondoljuk primér valóságnak, és a kivetülés forrását (szellem) pedig szekundér illúziónak. Ez viszont csak a tudat saját isteni MAGvának feltárása által érthető meg. Mindenek Forrása itt van bennünk. Aki eljut ehhez a felismeréshez, annak többé senkire és semmire nem lesz szüksége. Ellenben képessé lesz mások önzetlen, erőszak, kényszer és érdek nélküli segítésére. Természetesen csak ha igénylik ezt. Az a véleményem, hogy csak az lehet igazi tanító, szellemi mester, aki elfelejti azt, hogy tanító és szellemi mester akar lenni. Magyarán a bölcs, nincs rászorulva senkire és semmire. De a valódi bölcsesség hatalmas erővel árad szét, az azt birtoklóból, és ez az az erőtér, ami vonzani fogja a rá érzékenyeket. Ez az a pont, amikor nem a tanító keres tanítványokat, mert az ő személyiségének nem vágya ez, hanem az útjukat már önállóan járók találnak rá az ilyen bölcsekre, akik további bátorítást, erőt, vagy információt adhatnak az ő megerősítésükre. Ez ma végletesen eltorzult a guruk, tanítók, vallások által. Ma a guruk nagy része (tisztelet a kivételnek, de azokat nem látod a médiában) akárcsak a tanítók nagy része a megélhetés, társadalmi rang, hatalmi játék stb. által motivált. Akinek fejlett az intuíciója, már akkor megérzi ezt, mielőtt megszólalnának. A ma futtatott tudatformáló tudományos és spirituális tekintélyek számomra érdektelenek. S.Hawking, R. Dawkins ugyanúgy mint a Pápa vagy a Dalai Láma. Mint emberi lényeket tiszteletben tartom őket, hisz bennük is ugyanaz a MAG él mint bennem. Istenkáromlás ez? Az Isten, akit én ismerek csak mosolyog ezen 🙂
Az ébredésről talán olvastad régebb közzétett írásom. Nem ismétlem. A lényeg az, hogy senki senkit nem ébreszthet fel, mert az nem lesz az ő saját ébredése. De impulzusokat adhatunk, és adunk is akkor, amikor valóban megtörténik velünk egy ébredés. Aztán újabb és újabb ébredések jönnek…
Az az egyik fura dolog a társadalomban , hogy amikor mondasz róla egy véleményt egy másik nézőpontból ami kevésbé tetszetős fényt vet rá , akkor a társadalom pont téged bélyegez meg.
Ha azt mondod menj le a sínről mert jön a vonat , akkor is veled foglalkozik nem a vonattal és így végsősoron nem is magával.Te vagy az aki mindig valami rosszat lát minden mögött.
Most akkor vagy azt és úgy mondod ahogy az a társadalomnak tetszik vagy nem mondasz semmit.
Legalábbis én még nem tudok más lehetőséget.
Vannak társadalmi partíciók amik elharcolgatnak egymással.Millió ilyen van.A vallás-ateista , baloldal-jobboldal…
De minél jobban látod hogy ezek a partíciók nem a te saját véleményedet képviselik , egyre jobban rálátsz arra hogy a társadalom felosztottsága mögött ott van maga az egységes társadalom és nem számít milyen közösségben , csoportban , mozgalomban vagy mert a partíció csak egyfajta figyelem elterelés magáról a társadalomnak nevezett közösségi rendszerről mint egész.
Ha valaki egy x oldali , x vallású , spirituális , hetero , munkásosztálybeli , egyedülálló ember akkor máris felosztotta magát legalább ennyi részre.
Mert van y politikai nézet , y vallás , ateista , meleg , elithez tartozó , családos ember.Legalább ennyi harcmezőt nyitott meg ahol harcol.
Aztán x és y politika harcol , x és y vallás , spiri és nem spiri , homo és hetero , családos és egyedülálló…
Ezt itt végletesen leegyszerűsítettem , ennél ez sokkal összetettebb azért.
A lényege az , hogy amíg egy partícióban vagy a többiekkel addig vagy valaki.Része vagy egy csoportnak , egy ideológiának , egy nézőpontnak és jó része lenni valaminek mert ahogy a mantra mondja az ember társas lény.
Viszont ha nem csak partíciókban gondolkodsz akkor felsejlik maga a társadalom mint egész.
Ekkor lehet látni azt , hogy mi a hipnózis.
Talán nincs semmi baj azzal hogy emberek belefeledkeznek a partíciókba , hiszen ezáltal szerezhetnek tapasztalatot és gyarapíthatjuk egymást.
Millió partíció van a társadalomban , egész kis dolgok mint hogy ki melyik futbal csapatnak drukkol , de nagyobb dolgok mint hogy ki melyik szabadköműves irányzathoz tartozik és egész súlyos szintek mint hogy valaki az életet éli , vagy a pusztítást szolgálja.
Ezek mögött mind egyek vagyunk.Ez , ha innen nézem , nem több mint egy igazi , élménydús és végletesen szofisztikált játék , amiben a vér és fájdalom sem virtuális hanem fizikai tapasztalat.
Ilyen és hasonló nézőpontok azok , amik viszont nem igazán tudnak gyökeret verni a temérdek partíció között.
Ez önálló gondolkodás mert önálló kapcsolat van az emberi elme és a saját forrás között.
Ez felszabadító létezés.
Ez önálló létezés , ahol nincs szükség külső forrásra , mert az még ha igaz is , már egyszer megrágott , hiszen azt én is tudhatom a saját forrásomtól.
Ami kint van az a legjobb esetben megerősítés , ami persze nagyszerű érzés , de nem jó ha valaki rákattan.
Fel lehet tenni a kérdést hogy a guruk vagy a mai spiritualitás felszabadító vagy inkább függőséget okoz?
Kedves István!
Ha a te absztrakciódat veszem modellként, amelyben a társadalom eszmék, dogmák, hitelvek, vallások, nézetek, világnézetek stb. által particionálódott végtelen megosztottsága az emberi tudatnak, akkor a következő megállapításokat kell tegyem:
1. Számtalan érdekhalmazban tömörülő emberi lényt látok, melyek érdekek mentén társulnak egymással. A társulás idejét az érdekek fennállásának az ideje szabja meg. Ezen túl többnyire széthullanak a társas viszonyok. A félelem az egyedüli összetartó erő, mely zsigeri módon áthatja ezt a társulást, a félelem és az érdek pedig együttesen olyan tudati programozottság-alapot teremt, melyre az összes többi partíció, halmaz és közös halmaz felépülhet.
2. Érdek nélkül emberi közösség nem létezik ezen a tudati szinten, ahol minden ember magán kívül keresi a lét és az élet forrását. Az életerőt egymásból próbálják nyerni az emberek, minden társulásnak az alapját tehát az egymás energiáinak a kicsatolására épülő elképzelések, elvek, rendszerek alkotják. A fogyasztói társadalmi rendszer pedig minden ilyen rendszer közül is a legfejlettebb abban a tekintetben, hogy a tökélyre fejlesztette a csoportos energialecsapolás, energialopás technikáit.
3. A partíciók között nincs és nem lehet helye semmilyen olyan nézőpontnak, elképzelésnek amely ezt a képet egy magasabb nézőpontba helyezhetné. Miért? Egy példával élnék. Ha egy ember egy tágabb perspektívát szeretne kapni az őt körülvevő tájról, akkor szükséges, hogy azt egyre magasabb pontjáról tekintse meg, mondjuk egy dombról, hegyről, vagy egy hatalmas épületről. Miközben valaki egyre feljebb kapaszkodik, olyat képes látni, amit a másik ember aki benne van a tájban, vagy az épület alagsorából tekinti azt, az nem. Aki pedig egyre feljebb és feljebb jut, azzal két dolog is történik egyszerre. Egyrészt egyre jobban kitágul a perspektíva előtte, és bár ugyanazt a valóságot fogja látni akkor is, amit a hegy alján IS van, vagy az alagsorban létezik, de egy magasabb nézőpontból. Másrészt mivel képes kiemelkedni és eltávolodni a látványtól, ezért képes észrevenni, hogy például a tájban lévő képződmények milyen összefüggő rendszert alkotnak, egymással milyen viszonyban, rendeződésben stb vannak. Viszont, aki egyből a hegy tetejére születik, az nem fogja tudni megérteni mindazt a látványt ami alatta tárul el, ha előzőleg nem élt ő is a hegy alján, nem járta be a tájat, és nem szemlélte közvetlen közelről meg. Még egyszerűbb példa: amikor az ember egy nagy felbontású képből csak a pixeleket szemléli, de soha nem távolodik el, hogy a pixelek kirajzolhassák a képet. Ez amit példázok amúgy a tudat valóságra való rátágulásának az útja. Ezért írtam már sok helyen, hogy a valóság EGY, pusztán a róla kialakított képek száma végtelen. A valóságot egyedül a Forrás, az Isten képes a maga teljességében tudni, érezni, megélni, és ebben már nincs semmi relativitás, mert ez már nem a lehatárolt emberi tudat nézőpontja, hanem az EGY és EGYetlen isteni tudat teljessége.
4. Azért nem lehetséges egy magasabb nézőpont kommunikálása egy alacsonyabb nézőpont felé, mivel az ember csak azt képes befogadni, amit maga is megélt, vagyis amiről maga is képes volt fogalmat alkotni. Az az információ, ami nem köthető egyéni fogalomalkotáshoz, az a tudat számára idegen, értelmezhetetlen, és ebből fakadóan félelmet keltő. A félelem agressziót szül, és ezért van az, hogyha olyan információval találkozunk, ami nem fér bele addigi világképünkbe, akkor ezt többnyire önvédelem címén agresszióval, elutasítással reagáljuk le. Az információelmélet szerint magasabb rendű információ nem adható át alacsonyabb szinten a maga teljességében, csak töredékesen. Ezért van az, hogy aki a hegy tetején áll, és a saját útján jutott oda fel, az képes átlátni mindazt, ami alatta van, de az aki alatta áll és a hegyet nem mászta meg, az nem. Itt tehát egy lényeges ponthoz jutottunk el. A tudat nem csak horizontálisan, hanem vertikálisan IS úton van. Az az ember azonban, aki nem tud a tudat vertikális mozgásáról, annak minden olyan információ értelmezhetetlen, félelemkeltő amely egy magasabb tudati dimenzióból származik. Ezért is van az, hogy minden bölcs szimbólumokkal, példabeszédekkel próbált kommunikálni a maga korában. Ezeket aztán mindenki a maga fogalomkészletével értelmezte. Amikor ezeket uniformizálni akarták, kialakultak a vallások. A valódi bölcs ezért tudja jól, hogy ő csak útjelzőt hagyhat maga után, ami csak azoknak lehet visszaigazolás, akik már elindultak a hegyen felfelé.
5. Teljesen igazat adok abban, hogy ezen visszaigazolások keresése ugyanúgy eltávolíthat minket saját Forrásunk hangjától. Akinek minden áron visszaigazolásra van szüksége felismerései kapcsán, az még nem ért el arra a tudati szintre, ahol a valóság relativizmusa megszűnik, és megnyílik az abszolút isteni perspektíva. Én magam is messze vagyok még ettől, de tudom, hogy az út efelé vezet. Mondhatnám akkor azt is, hogy végül is minek ez a blog? Hát pontosan ezért, mert még nekem is szükségem van a gondolataim megosztására, és arra, hogy időnkét visszhangot váltson ki azokból, akiknek még szintúgy szükségük van némi visszaigazolásra. De túl mindezen, azt gondolom, hogy mindez ahhoz kell hozzásegítsen minket, hogy a végén senkire és semmire ne legyen többé szükségünk, hogy magunkban tökéletesen felfedezzük A Forrást, és az Ő erejéből éljünk. Ekkor válhatunk igazán mások segítségére, mert ekkor már képessé válhatunk energiát adni puszta létezésünkkel másoknak, és nem elvenni azt másoktól önmagunk fenntartása érdekében. Ez az az abszolútum, amit jelenleg látok abból a tudati gömbből, ami az én valóságomként a végtelen valóság része.
6. A gurukra, mesterekre, példaképekre úgy vélem mindenkinek addig van vagy lehet szüksége, ameddig a fent vázolt tudatpontot el nem érte. A jó guru, tanító, mester, bölcs pontosan tudja ezt, és ebben segíthet annak, aki megérett az ő segítségére. Én is sokat köszönhetek azon pár szellemi nagyságnak, aki megosztotta gondolatait a világgal, de én soha nem leltem kedvem a majmolásukban. Sokkal inkább saját megéléseim igazolták vissza, vagy meggyorsították bizonyos összefüggések felismerését. Ha mi sem osztanánk meg egymással gondolatainkat, akkor úgy vélem ez a folyamat sokkal lassúbb lenne, és sokkal gyötrelmesebb. Vannak utánunk következők, és vannak előttünk járók, ez az Élet RENDje. Mindenki mindenkit segít valamiben ebben a hatalmas isteni színjátékban.
Én is más embereken keresztül jutottam el addig amikor már nincs szükségem külső forrásra.Osho nagyot segített régebben.Egy chanelling van még amit nézek mert azt nagyon szeretem.És én is szeretem megosztani a nézeteim.De én már úgy vagyok , hogy a saját forrásom ellát azzal amire szükségem van ahhoz amiért most itt vagyok.Vagyis inkább , már képes vagyok ráhagyatkozni.
Nos , én egy olyan ember vagyok , aki a partíciók közé került.
Szabad vagyok attól 95%-ban már, hogy megosszam a gondolataim és megfigyeljem hogy mit vált ki.
Ezért is érdekes ma embernek lenni , mert itt vagy egy közegben , több milliárd ember között és tulajdonképpen mivel nem vállalsz semmilyen közösséget egy társadalmi résszel és magával a társadalommal sem , hanem vállalod önmagad , ezért láthatatlan vagy.
Ez olykor nyomasztó.De ez természetes.Hiszen meghaltál a közösségnek.
Ugyanakkor mégis élsz és itt vagy , kommunikálni kell.Sőt , tudom hogy mit érzel , mert van benned ez a tudás és látás , egy új és friss élettel teli világnézet és gyakorlatilag alig “eladható”.
Nem kell senkinek szinte.
Viszont van akinek kell.És ha egy vagy két ember ebből segíthet magán akkor már megérte ez a blog és a kommentek.
Ez nem tömeg blog , nem a mennyiségről szól.Ez minőség.
Én egyénileg , szándékosan , tudatosan nem veszek részt a virtuális közegben , mert nem érzem azt hogy lenne rá igény.Néha egy-egy blog , de nem több.Azt hiszem én önzőbb vagyok mint te:)
Lehet hogy ez nem helyes, lehet hogy az.
Volt olyan mikor írtam egy blogot , hogy megosszam a meglátásom és ráébresszek másokat is hogy van más meglátás is , de a saját rokonomon akinek szüksége lett volna erre a meglátásra , nem tudtam segíteni.
Azt hiszem , jobb egy embernek “ott lenni” aki a fizikai valóságodban “keres” mint ezer embernek írni bele a virtuális térbe akik igazából nem is kérték és nem is kell nekik.
De ez csak egy vélemény.Nem biztos hogy megállja a helyét , de ilyesféle képp látom ezt most.
Kedves István!
Elkezdtem írni egy választ, de írás kerekedett belőle. Elöljáróban csak annyit, hogy átérzem amit írsz, főleg a partíciók közé rekedtséget, mert ismerem milyen. Magam is kívül rekedtem azon, amit ma társadalomnak nevesítenek. Ugyanakkor úgy vélem, hogy van élet nem csak a partíciók között, de azok felett is, és az utunk nem csak a jelen partíciók síkjában, hanem azok felett is folytatódik, abban a tudati térben, melyben azok is létezhetnek. A valódi élet pedig ott kezdődik. Íme az írás:
./2014/04/10/istenember/