Vákuum

Közzétéve Szerző:

A posztcivilizációs érában élünk, egy olyan “kultúrában”, mely valójában nem kultúra, sokkal inkább annak a hiánya. A kultúra szó jelentése elsődlegesen művelést jelent. Ahhoz, hogy egy társadalom egy kultúrában magát a kultúra eszményeinek alávetve művelhesse, először is valós eszményekre van szüksége, olyan eszményekre, melyek magasabb rendűek saját, kizárólagosan öncélú, önző, individuális érdekeinél. Ma már a társadalom fogalma is félre van értelmezve, nem hogy a kultúráé, mely valójában ugyanúgy nem létezik mint a társadalom. Kultúra helyett ugyanis a műveletlenség és annak fitogtatása a jellemző, amint a társadalom is pusztán egy olyan kiürült, többszörösen virtualizálódott fogalom lett, melyben a társas együttlétezés helyébe a társas egyedüllét lépett.

Isten hozott mindenkit a Huxley-i “Szép új világ” és az Orwell-i “1984” Új Világrendetlenség keverékében. Az individualizmus korában az egyik legnagyobb paradoxon az, hogy miközben minden az egyéni önmegvalósítás negédes himnuszát zengedezi, valójában előre gyártott dolgokat képzelnek az emberek tömegei egyéninek, egyedinek, és az individualizmus kultuszában nincs szükség valódi egyéniségekre, pusztán tömeggondolkozást magukévá tévő embertömegekre, akik lassan mindennemű egyéni, önálló gondolkozásra képtelenné válnak. Aki pedig ezt a realitást feltárni merészeli, rögtön megkaphatja azt a bélyeget, hogy negatív beállítottságú. Ám legyen. Gondolkozni nem könnyű feladat, de nem olyan lehetetlen, mint az első pillantásra tűnhet . Homo sapiens sapiens, hol marad a sapiens?

A ráció üli a diadalát egy olyan korban, melyben minél irracionálisabb valami, annál jobban értékelhető az élet valóságát pokolba küldő, keresztre feszítő és kivéreztető virtualizációs eszközben: a PÉNZben. Mammon, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod – zengik az imát a papok s a hívők világszerte. A világot egyetlen vallásként hipnotizálva globalizálta, mindent a maga médiumává téve: a Mammonizmus. A helyzetet még inkább súlyosbítja, minden idők legnagyobb szellemi katasztrófája: a magukat “Értelmiségieknek” nevezők árulása. Ezennel lemondok erről a címről, s megszakítom minden vonatkozásom ezen képződménnyel. Sokkal találóbb lenne, az “értelmetlenségi” kifejezés eme réteg megnevezésére, mert a Gondolkodás felszentelt  papjai, kik magukat mostanság valamilyen tudomány ruhájába bújtatva – miközben a ráció mindenhatóságát hirdetik – többnyire nem veszik észre, hogy vak vezet világtalant módjára tetszelegnek a tudók szerepében. Ez a tudás az, ami a világunkat a posztcivilációs éra végső határán kívülre sodorta, s ami önmagát szerényen csak haladásnak, fejlődésnek és par excellence “evolúciónak” nevezve valójában az önmegsemmisítés globális gyújtózsinórját tartja a kezében.

F.J.T.

103772144-377460

 

The following two tabs change content below.
FJT

FJT

Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)

5 hozzászólás a(z) “Vákuum” bejegyzéshez

  1. Most hogy is van? Ilyen KÉP-et az egóm teremt, amelynek szabad akarata van a mátrixban: azt játszani, amit akar. Kollektív karmájának vetítővásznára íme ezt sugározza. De az egóm nem ÉN VAGYOK. (Könnyű mondani,u.i. nem vagyok megvilágosodott mester.)
    Bizony, az egó erős, a sóvárgás erős, és csak hülyeségeket csinál, minden érző lény vesztére. Saját vesztére is, ezt tudja, de mégse: kapaszkodik, tipor, nyomul. Itt a mátrixban, egymást faljuk fel, mert az egónak nincs direkt linkje az univerzális energiához. Szerinte nincs is ilyen.
    DE AZ EGÓM NEM ÉN VAGYOK, ha van tudomásom erről, ha nincs.

    • Lefordítom magyarra, mert érdemes. Az egó magyarul SZEM-ÉJiség (személyiség) mely valóban nem azonos az EGY-ÉNiséggel. Az EGY-ÉN az örökkévaló isteni tudat megjelölése ebben a képletben, míg a SZEM-ÉJiség annak a múlandóságban testet öltő anyagtudatban korlátozódó, ha úgy tetszik “tükör által homályosan” látó, érzékelő része.

      Az egó viszont a megtestesült szellemi lény RÉSZ leges (tehát nem EGÉSZ) fizikai kivetülése. Tehát az “EGÓ nem ÉN vagyok” az én megélésemben azt jelenti, hogy nem CSAK az egó = személyiség vagyok, hanem az IS én vagyok. Az egón tehát nem a tagadással, hanem annak megértésével lehet felülemelkedni. Így a SZEM-ÉJiség által az EGY-ÉN képes beteljesíteni a rá bízott életfeladatot, mivel csak afelett lehet uralmunk, ami felé először is alázattal, a megértés vágyával közelítünk. Amint fent úgy lent, amint lent úgy fent, vagyis a személyiség – akármerről nézem – nem megkerülhető, sőt igen lényeges része a KÉPnek.

      A személyiség kivetülése a szellemünk egy részének, annak a résznek, mely megtapasztalásokat, megéléseket jön szerezni ide, erre a Földi játszótérre. Az írásomban vázolt problémára tehát az egyik lehetséges megoldás, pontosan a személyiségeink által kifejezésre jutott üzenetek megértése lehetne.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.