(Szocio-ideológiai szájbergroteszk)

Létezik egy régi bölcs mondás: a sz@rnak hiába adsz új formát, mert attól a lényeg még ugyanolyan büdös marad. Kissé cizelláltabban úgy is mondhatnánk, a bélsár re-formálása (újra formálása) nem eredményez kellemesebb környezetet. Az ürülék építőanyagként való felhasználása viszont csakis mocskot, undort, bűzt, betegséget és túlburjánzó viszketegséget okozhat, ezt már Weöres Sándor is rég leírta. Isten hozott a szűnni nemakaró reformkorban, amelynek jelenleg a posztmodern utáni szakaszát éljük. A felvilágosodás és a Nagy Francia Elmezavar kora óta minden „modern” társadalmat állandó lázban tart, mint valami mágikus, hipnotikus varázsige, szociális mantra: a reform.

…tovább »

A jelenlegi korszak egyik meghatározó szemléleti bázisa a progresszió*, magyarul a haladás eszméje. A nyugati gondolkodás számára ezen létszemléleti kiindulópont egyszerre eszköz és egyszerre cél is, amiben önmaga ténykedését és a világot értelmezni igyekszik. Ezen szemlélet lényegi vonása az, hogy a jelent – egyfajta történelmi linearitás természetes folyományaként – a múlt tükrében értelmezve olyan átmeneti állapotnak tekinti, amely folyamatosan és szakadatlanul jobbításra, meghaladásra van ítélve, azaz a múlt ezen értelmezésben nem más, mint olyas valami, amit ezen szempontrendszer alapján csak és kizárólag a jelennél fejletlenebb, rosszabb, meghaladandó állapotait jelenti a létnek, a létezésnek és az életnek, melyet szükségszerűen és törvényszerűen meg kell haladni.

…tovább »

– Mester! Mondd miben higgyek, az evolucionizmusban, vagy a teremtésben?
– Miért akarsz valami olyasmiben hinni, amiről minden kétséget kizáró bizonyosságot az elme birodalmában nem szerezhetsz?
– Mert valamiben hinnem kell! Máskülönben hogyan magyarázom meg magamnak és másnak azt, hogy hogyan születtem, és minek vagyok a része?
– Miért gondolod, hogy ha meg is kapnád a fenti kérdésre a minden bizonyossággal kétségtelen választ, hogy az bármire is megoldást jelentene az életedben?
– Mert az embernek egy idő után már nem szabad kérdései legyenek, csak válaszokkal rendelkezhet. Úgy gondolom, egy valódi bölcsnek tudnia kell a választ az ilyen kérdésekre is.

…tovább »

avagy gondolatok az elgondolhatatlanról

A valódi szabadságot keresed? Egyáltalán tudod-e mi az, amit szabadságnak nevezel? Nevezheted-e szabadságnak azt amit keresel?

Embertársaimmal folytatott eszmecserék során sokszor szembesültem, hogy amikor megkérdeztem tőlük, vágynak-e igazán szabaddá válni, csak értetlenül néztek rám. Volt olyan is, aki egyből rávágta, hogy persze, az nagyon jó lenne. Ebben az esetben rákérdeztem, mi az, amit Te szabadságnak nevezel? Erre sok különböző választ kaptam már, de volt bennük valami közös. Ez pedig a ha szócska. Szabadság az, ha…van jó sok pénzed, mert akkor azt csinálsz amit akarsz. Szabadság az, ha bármit megtehetek,

…tovább »

Születésnapra mentem, ajándékot vittem, a legnagyobb ajándékot mégis az Ünnepelt adta nekem, Vince herceg – ahogy személyét nevezi MAGunk benne. Egy szőke, mosolygós, lovaglelkű gyermek. Igazi nemes, a szó legnemesebb értelmében. Az alábbi történetet aki megérti, minden és mindenek értője, s minden általam írott szó már rég felesleges a számára. Olvassátok hát úgy, mint MAGunk üzenetét MAGunk örömére.

Vince és két leánytestvére lázas igyekezettel mutatták be nekem játékaikat, egymást túllicitálva a felnőtt figyelméért. Mosolyogva néztem, hallgattam és éreztem tiszta lelkesedésükben őket. Vince hercegről tudni kell, hogy ő még beszélni is alig tudott, amikor már határozott jeleit mutatta lovagi természetének,

…tovább »