A nagy kérdés

Közzétéve Szerző:

– Mester! Mondd miben higgyek, az evolucionizmusban, vagy a teremtésben?
– Miért akarsz valami olyasmiben hinni, amiről minden kétséget kizáró bizonyosságot az elme birodalmában nem szerezhetsz?
– Mert valamiben hinnem kell! Máskülönben hogyan magyarázom meg magamnak és másnak azt, hogy hogyan születtem, és minek vagyok a része?
– Miért gondolod, hogy ha meg is kapnád a fenti kérdésre a minden bizonyossággal kétségtelen választ, hogy az bármire is megoldást jelentene az életedben?
– Mert az embernek egy idő után már nem szabad kérdései legyenek, csak válaszokkal rendelkezhet. Úgy gondolom, egy valódi bölcsnek tudnia kell a választ az ilyen kérdésekre is.
– Miért gondolod, hogy egy bölcsnek a végleges válaszok gyűjteményét kell birtokolnia, vagy bármiben is hinnie kellene?
– Mert az emberek ezt tartják bölcsességnek.
– Hogy az emberek mit tartanak bölcsességnek, az semmilyen érvénnyel sem bír az indító kérdésed megválaszolhatóságát illetően. Te azt kérded, miben higgyek? Hát szerinted a bölcsesség hit tárgyává tehető-e? Mert ha igen, akkor hol marad a megtapasztalás, amiben a bizonyosság megszülethet? S bármilyen bizonyosságra is tegyünk szert, az csupán az elme és/vagy a szív bizonyossága lesz, azé a látásé, mely eleve elfogult egy igazság megtapasztalását illetően.
– Hogy érted ezt Mester? De hisz a tudomány sziklasziráld logika, kipróbált következtetések bizonyosságának a halmaza, nemde? Csak következetesen hinni kell abban, hogy a segítségével feltárhatjuk a végső igazságot. A szent könyvekben sok az érthetetlen, allegorikus, szimbolikus, metaforikus tartalom, amit mindenki a saját szája ízére magyarázhat.
– A tudomány nem az, aminek látszik. Egy mítosz nem lesz szilárdabb attól, hogy bebizonyítják vagy sem, mert bármi ami az elmén belül bebizonyítható, az más nézőpontok szerint cáfolható is ugyanakkor. A tudomány objektív valóságába vetetett megdönthetetlen hit ad bizonyosságot az azt művelőknek. Ettől még ugyanaz a hit működteti, mint a vallásokat, csak a tudomány axiómákat állít, melyeket körbebástyáz logikai érvekkel, levezetésekkel, és nem dogmáknak nevezett hitelveket. Azonban a tudomány teljesen és tökéletesen annak művelőinek a tudatában létezik csak abszolút és megdönthetetlen valóságként. S ezen művelők között is sokan nem az általuk megtapasztaltakra építenek, hanem arra, amit mások tapasztaltak meg, vagy olyan feltételezésekre, melyeket sem maguk sem mások nem tapasztaltak meg. Túl sok a ha, túl sok a lehetséges. A tudomány önmagában nem rendelkezik és nem is rendelkezhet semmiféle abszolút, ultima ratioval a lét végső kérdéseit illetően, amiként a vallások szent könyvei sem, bármit is írjanak le. Mert nehogy azt hidd, hogy a szent könyvek tévedhetetlenek, hogy a szent könyvek bújásával bármilyen belső, elmélyült tapasztalás megszerzése kikerülhető, megspórolható. A tudós erénye az örök kíváncsiság, a hívőé az örök bizalom. Azonban ezek egymással nem pótolhatóak és nem is felcserélhetőek. A tudomány lenézi a hitet, mert nem is tudja, hogy maga a tudomány is egy hit, hit az anyagi, az érzéki világ tudattól független, objektívnek nevezett tapasztalásának valóságában. A vallások hadakoznak a tudományokkal, de csak akkor, ha azok alapvető hitbéli kérdésekben ellentmondani látszanak a hit téziseinek. Amúgy az ellenkezője is előfordulhat, hogy pont a tudomány ingatag teóriáit hívják segítségül önnön igazságuk megtámogatására. A fenti kérdésedre tehát nem adhatok választ semmiképp sem. Miben higgyél? Leginkább egyikben sem. Miért gondolod azt, hogy bármelyik vélt vagy valós igazságban való hited közelebb vinne a bölcsességhez?
– Mester, de hát egy bölcsnek csak tudnia kell, hogy a világ egy véletlenhalmaz, vagy valamilyen mély, tudatos, eleve átgondolt teremtés eredménye-e?
– A világ amiről beszélsz, mégis kinek a világa?
– Hát kié legyen…nemde a közös világunkról beszélek. Nos? Felelj a kérdésre! Evolúció, vagy kreáció?
– Nincs válasz. Mindkettő, vagy egyik sem. Mondd miért gondolod, hogy a világ létezését illetőleg mindössze, és pusztán csak két lehetőség közül kellene választania bárkinek is? Vagy ha tíz lehetőség lenne, abból pusztán csak és kizárólag egy és egyetlen helyes válasz lehetne? Mi van, ha eleve téves ez a megközelítés, és a világban sosem volt sem evolúció sem teremtés, vagy ha akár mindkettő lehetne, de nem egymást kizárva? Vagy mi van akkor, ha a világ mind az evolúciótól, mint a kreációtól, vagy az ezen fogalmak által jelölt elméletektől független módon is létrejöhetett, van, fennáll, és köszöni szépen, de nincs rászorulva egyik világmagyarázatra, világlátványra, világképre, hitre, dogmára, axiómára sem ahhoz, hogy létezzen?
– Kétségbeejtesz Mester. Azt akarod mondani, hogy létezésem szempontjából mindegy, hogy egy halom véletlen következtében vagyok itt, vagy hogy egy tudatos intelligencia és akarat alkotott-e meg?
– Nézd, nem azt akarom mondani, hogy ne járj utána a kérdéseidnek, hanem azt, hogy ahhoz, hogy felismerd ezen kérdések másodrendűségét, előbb az elméd elsőrendűségét kell felismerned. Mert mind a világ, mind a létezés, mind az általad tapasztalt valóság, és az ezekből fakadó kérdések valódi oka nem kívül van, így válaszok sincsenek rajtad kívül. Minden és mindenki amit és akit tapasztalhatsz, és valóságnak nevezhetsz az nem más, mint maga az elme. Semmit nem tapasztalhatsz meg nélküle, ám képes elhitetni veled, hogy a megtapasztalható világ felosztható, és eleve fel is van osztva külső és belső, szubjektív és objektív valóságra, mely utóbbi teljesen, és tökéletesen tőled függetlenül létezik és jött létre. Ez az elme legnagyobb bűvésztrükkje.
– De nem ez az igazság amit érzékelek?
– Az érzékelés lehet igaz, de az érzékelés és a tapasztalás soha nem valóság.
– Nem valós egy palacsinta, vagy egy pofon? De hisz mindkettőt érzem?
– És mi van ha csak te érzed? Vagy csak te érzed olyannak, amilyennek más nem?
– Az könnyen lehet, hogy mindezt csak én érzékelem olyannak amilyen, na de mások is érzékelhetik, nemde?
– Úgy érzékeljük, hogy igen, de ez is csak érzékelés. Az ember az érzékek világában végzetesen foglya az érzékeknek, az érzeteknek és az érzékelésnek. Ez azonban bár igaznak tűnhet, állandó változásnak kitett, folyton változó, alakuló és mulandó benyomások összessége csupán. Ez nem lehet valóság, mert a változáson kívül semmi bizonyos, állandó és örök nem ragadható meg benne.
– De miért kell az állandóság a valóság feltétele legyen? Nem elég az, ha többedmagunknak igaznak tűnik, ha leírható stb?
– Hogy kinek mi elég, azt nem mondhatom meg. Azonban ha választ szeretnénk a végső kérdésekre, az elme, az érzékelés, és az ebből leszűrt tapasztalatok és a tapasztaló megismerése nélkül érdemleges válasz nem adható semmire. Előbb ismerd meg ki az aki kérdez? Ha ez sikerül, meglásd, MAGától választ kapsz minden kérdésedre. Vagy talán már kérdéseid sem lesznek.
– De hol és hogyan kezdjem mindezt Mester?
– MAGaddal és MAGodban. Ismerd meg, ki az aki kérdez? Ki az, aki úgy véli, hogy van ő és van a világ, és ezen utóbbihoz neki semmi köze? Ha megismered saját tudatod természetét nem válaszokat fogsz találni a kérdésekre, hanem A VALÓságot fogod megismerni akként ami, minden nézőponttól mentesen. Ha ezután maradnak még kérdéseid, az azért van, mert nem a lényeget ragadtad meg. Ha elérsz önMAGad középpontjába, minden válasz MAGod leszel.
– Azt akarod mondani ezzel, hogy elegendő minden válaszhoz önmagam megismerése?
– Igen, de ehhez először el kell engedj mindent, amit magadnak képzelsz. A múlandóban kell elindulj, hogy minden mulandóság forrását, a Múlhatatlant, Múlhatatlan MAGod felfedezd. Ez minden titok, s most menj, tőlem többet ne kérdezz. AZ VAGY, aki a kérdésen és a válaszon túl, és azoktól függetlenül is mindig és mindenkor VAGY. Most és mindörökre. A világ benned van, távolítsd el minden tévhited, hogy mindez élő, tapasztalható valósággá válhasson a tudatodban.

The following two tabs change content below.
FJT

FJT

Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)