A Szabadságról

Közzétéve Szerző:

avagy gondolatok az elgondolhatatlanról

 

A valódi szabadságot keresed? Egyáltalán tudod-e mi az, amit szabadságnak nevezel? Nevezheted-e szabadságnak azt amit keresel?

Embertársaimmal folytatott eszmecserék során sokszor szembesültem, hogy amikor megkérdeztem tőlük, vágynak-e igazán szabaddá válni, csak értetlenül néztek rám. Volt olyan is, aki egyből rávágta, hogy persze, az nagyon jó lenne. Ebben az esetben rákérdeztem, mi az, amit Te szabadságnak nevezel? Erre sok különböző választ kaptam már, de volt bennük valami közös. Ez pedig a ha szócska. Szabadság az, ha…van jó sok pénzed, mert akkor azt csinálsz amit akarsz. Szabadság az, ha bármit megtehetek, és senki sem von a tetteimért felelősségre. Szabadság az, ha nem kell többé dolgozzak, gürcöljek. Szabadság az, ha nem függök senkitől és semmitől az életben. Még rengeteg válasz létezik, gyakorlatilag ahány ember, annyi variánsa lehetséges a szabadságról való elképzelésnek. A legtöbbünk azonban nem a valódi szabadságról beszél, hanem arról amit szabadság néven elképzel, egy olyan állapotról, amit valamitől rögtön függővé is tesz egyben. A „ha” szócska a szabadság kondicionálása, a végtelennek, a kimondhatatlannak, a meghatározhatatlannak a magunk véges képére való formálása. A gondolat eme aktusában azonban a szabadság meghal. Meghal, még mielőtt lényegünkként önmagunkban felfedezve, bennünk megszületne. De ez is csak látszat, ugyanis a valódi szabadság – mint minden léten és nemléten túli, de azt is magában hordozó halhatatlan való – soha nem született, így sosem halhat meg sem. A valódi szabadság lényege kimondhatatlan, minden valóság forrása és léttere egyben, de sem gondolat, sem elme meg nem határozhatja. A szabadságról lényegében nincs semmi elmondható. Csak utalni lehet rá, csak szinonimákkal lehet érzékeltetni a fogalmak birodalmában, olyan akár a Végtelen tükröződése a Végesben. A tükörkép mindig részleges, a tükörbe tekintő teljességét soha nem ragadhatja meg. A szabadság önmagában, önmagától és önmaga által létező való, mely azonos a lét forrásával, minden megnyilvánult és megnyilvánulatlan valóság forrásával, a legelső és legvégső, kezdet és vég nélküli való, mely EGY-ÉN-MAGunk. MAGunk teljessége és a Teljesség magunkban. Játék a szavakkal mindez, mert a szabadság valódi lényege az elmében, az elmével, képekkel, gondolatokkal, fogalmakkal, szavakkal soha nem ragadható meg a maga teljességében. A megnyilvánult létezés pedig mindig rész az egészben, részegség az egészségben ha a szavakkal szeretnénk játszani. De megragadható-e akkor az, ami meghatározhatatlan, és ha igen miként?

A megnyilvánult világban valódi szabadság nincsen. Az emberi létezés számtalan módon kondicionált, vagyis rengeteg olyan „ha”, olyan függőség által terhelt, mely nélkül a fizikainak mondott valóság a tudatunkban nem is létezhetne. Az a feltevés például, hogy „szabad leszek, ha sok pénzem lesz, mert akkor semmitől sem kell majd függjek” logikailag azért helytelen, mert a szabadság feltételeként a pénz, mint feltétel, mint ok van megjelölve. A szabadságnak tehát oka van ebben az esetben, ezáltal kondicionálva van valami által. A félreértések elkerülése végett itt a pénz nem minősített mint eszköz, jelen példázatban tehát lényegtelen, hogy ki hogyan tekint a pénzre. A lényeg az, hogy ebből a példázatból az a logikai mintázat tárul fel előttünk, amely a szabadságnak okot feltételez. A szabadságot valaminek – vagy bizonyos esetben valakinek – biztosítania kell. Ez függőséget jelent, egyik függőség helyettesítését egy másik függőséggel. Mert elsőre bár úgy tűnhet, hogy nagyobb szabadság vásárolható a pénzen, mint ami pénz nélkül érhető el – és ez bizonyos szempontrendszerek alapján igaz is lehet – azonban ez a szabadság a megszerzett pénz függvényeként jelenhet csak meg, és csak ez által maradhat is fenn, mint létállapot. Ha az ok megszűnik – a pénzt elveszítjük valamilyen oknál fogva – vele megy a szabadság is. A kérdés az, hogy szabadság-e az, ami elveszíthető? Csak az veszíthető el, ami megszerezhető, csak annak van vége, aminek kezdete is. A szabad lennék ha… eseteiben tehát van kezdete és vége ezen létállapotoknak, így a „szabadság” szükségszerűen kondicionált az élet játékában, és eme játék törvényszerűségei által. Adható és vehető, de árucikk-e azonban a szabadság?

A szabadságról a logika eszközeivel sokkal inkább azt mondhatjuk el, hogy mi nem. A tagadás által juthatunk el azon felismeréshez, hogy a szabadság abban az irányban keresendő, ami a teljes, valódi, minden tekintetben független, meghatározhatatlan, elképzelhetetlen stb. minőségjelzőkkel illethető. A valódi szabadság nem relatív, csak abszolút értelemben lehet az ami. Nincs „kis vagy nagy szabadság”, vagy „szabadabbság s legszabadabbság ”, vagy már „majdnem teljes szabadság”. Ezek a fogalmak csak a kondicionáltságunk kvantitatív fokmérői. A szabadság – mint szó – valójában azt a kimondhatatlan, elképzelhetetlen ős Valót szimbolizálja, mely nincs jelen a világban, hanem a világ jön létre és van jelen benne, és eme érthetetlen paradoxon csakis azáltal oldható fel, ha ezt önmagunkban, mint saját tudatunk középpontját, mint minden létezés forrását átéljük. A szabadság kimondhatatlan, meghatározhatatlan, szemléltethetetlen, de minden absztrakciótól mentesen átélhető, mint a kondicionálatlan létezés legtisztább tudati állapota. VAGYOK – mint minden létezés forrása, EGY-ÉN-MAGunk, a lét és a nemlét állapotát is meghaladó, ám azt is magában hordozó Végtelen és EGY: a szabadság analógiái ezek. De ezek is csak szigorúan analógiaként foghatóak fel, mert az elme absztraháló tevékenysége sem Önvalónkat, sem a szabadságot – mint kezdet és vég nélküli ős állapotát a VAGYOKságnak – nem vonatkoztathatja el önMAGunktól. A szabadság tehát nem absztrakció. Nem függvénye semmilyen elmetevékenységnek, nem hozható létre, de nem is veszíthető el. Önvalónk lényegeként mindig AZ VAGYOK, ám az élet táncában, a májá és a lílá, a teremtettség tudatállapotának kizárólagosságként történő átélésében nagyon is valóságossá válhathat – és többnyire válik is – mindannyiunk számára az, hogy a szabadság olyas valami, amiért tenni kell, amit meg kell szereznünk.

Felébredni annyi mint újra felfedezni önMAGunk: szabadságképpen, EGY-ÉNképpen, képektől és képzelődésektől mentesen. Aki önMAGára, önön múlhatatlan VALÓjára ébred, az akár egy börtön fenekén is ülhet, nyakig láncba verve, de tőle a valódi szabadságot többé már senki és semmi nem veheti el, miként megadni sem adhatta meg. A valódi szabadság nem a képzelt földi valóság átírása egy másik földi valósággal egy másik földi valósággá, hanem minden VALÓság s OK forrásnak önMAGunkban való, önMAGunkként lévő és VALÓ(di) felismerése. Visszatérés az atyai házba, az EGY és EGYetlen VALÓságba, amely és ami minden ok nélkül, és minden okot megelőzve létezik s AZ és EZ: VAGYOK. A tiszta lét, EGY-ÉN-MAGunk lényege, Önvalónk csupán szavak, fogalmak, melyek mind mind az elmében létező absztrakciók csupán a kimondhatatlanról. A szabadság MAGa és MAGam, MAGunk a VAGYOK. A kezdet nélküli és vég nélküli, ok nélküli, kiterjedés nélküli végtelen PONT. Minden világok, minden létezés léttere. Minden álom forrása, mely önMAGunkban ugyanakkor az EGY és EGYetlen VALÓság, mely létezésünk maga, s mely minden látszat ellenére önMAGunktól elszakíthatatlan. Szabad akarsz-e lenni? Mindennél jobban vágysz-e a szabadságra? Ismerd fel MAGodban MAGadként az Örökkévalót. Ez minden amit tenned kell. Felébredni, szabadsággá válni egy és ugyanaz mint önMAGunkra minden kondicionáltságtól mentesen tekinteni, önMAGunkat a tiszta, érintetlen, minden absztrakciótól mentes létezésként átélni. A valódi szabadság* önMAGunkban, önMAGunktól, önMAGunkért való, Önvalónk. Csak lenni, mint vagyok aki vagyok. Minden további szó értelmetlen.

* Érdemes megvizsgálni a magyar nyelvben a szabadság szavunk. A szó gyökében ott van a szab szavunk. Ez önmagában egy ige, ami valaminek a valamiben, valamiből történő lehatárolását, elhatárolását, elkülönítését jelenti. Az ad gyök szintén egy ige. A szabadság szóban tehát két ige jelenik meg a gyökrendszer építőelemeképpen. Ezen gyökök cselekvést fejeznek ki, és nem passzív létállapotot. Szab és azt amit le, meg stb. szab valamiből, azt adja valaminek, valakinek, ezen megközelítésben pedig a szabadság szavunk paradox módon pont hogy nem függetlenséget, hanem függőséget jelent. Szabás és adás. A szabadság szóhoz azonban mégis, olyan fogalmi képzeteket társítanunk a köznyelvben és a közgondolkodásban, melyek értelmileg valamiféle függetlenséghez, azaz függőségektől való mentesség állapotához köthetőek. Ilyen értelemben a szabadság szó gyökrendszere egészen más valamit sugall, ugyanakkor mégis benne van az, amit többnyire érteni vélünk alatta és benne. Amit leszabunk és odaadunk valaminek az már nem kötődik ahhoz, amiből leszabtuk. Függetlenné válik, vagy válhat tőle. Legalábbis ez is lehetséges. Azonban eme szabadságot valaki/valami létre kell hozza. Valakinek szabnia és adnia kell valami eleve meglévőből, miként a gyökök azt jelzik. Ilyen értelemben pedig a szabadság függést is jelent, amit valakinek szolgáltatnia kell. Ezen szó tehát elgondolkodtató gyököket hordoz, mai értelmezései és a közgondolkodásban jelenlévő jelentéstartalma nem föltétlenül esik egybe azon gyökrendszeri értelmezhetőséggel, melyet eme megjegyzésben karcolgatni igyekeztem. A továbbgondolást rábízom mindenkire.

The following two tabs change content below.
FJT

FJT

Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)