A világosság örök élet. A sötétséget meg tudod szüntetni a fénnyel, de a fényt nem szüntetheted meg a sötétséggel. A sötétség a fény teljes hiánya, de minden látszat ellenére, a sötétség nem rendelkezik önálló lényegiséggel. A fény az önálló lényegiség, mert a fény teljes hiánya az ami sötétséghez vezet, de a sötétség teljes hiánya nem vezet a fényhez. A fényességnek mégis elengedhetetlen szüksége van a sötétségre ahhoz, hogy ellenpontozhassa, megjeleníthesse a megnyilvánult világ formáit. A világ világosságban fogan, és az árnyalatok végtelen sokszínűségében, a fokozataiban fogyatkozó világosság a valóság folyamatosan képződő folyondárját, szövevényét, rajzolatát festi a fény hol fogyatkozó, hol kiáradó mértékével.

…tovább »

Egy pusztulásnak indult kultúra – mint amilyen a mai globális kultúra is – több ismertetőjeggyel rendelkezik. Most egyetlen fontos területet vizsgálnék meg, a teljesség igénye nélkül, és ez pedig az oktatás intézménye. Amilyen az oktatás minősége, olyan egy társadalom minősége, és amilyen egy társadalom össztudásának minősége, valós tudáshoz, életközpontú kultúrához való viszonyulása, annak a függvénye annak virágzása vagy hanyatlása majd pusztulása.

A kötelező oktatás bevezetése a felvilágosodás eszmevilágának a hozománya. A tudományos-materialista világkép előretörölésével ugyanis az egyre erőteljesebben szerephez jutó közoktatás centrális fontosságú hatalmi-ideológiai pillérré vált. A világkép formálásában addig szinte kizárólagosan meghatározó szerepet betöltő vallás(ok) szerepe ezzel párhuzamosan meggyengült,

…tovább »

Tartozom egy bejegyzéssel magamnak. Egyre több embert látok, aki reménytelenül belegabalyodik a moslékként mindent elöntő ezotéria hamis, megvezető, spiritualitásnak nevezett szellemi hálójába. Tisztában vagyok vele, hogy bármilyen moslék potenciálisan tartalmazhat gyöngyöket, ám az interneten, könyvekben, filmekben stb. terjesztett ezoterikusnak mondott megnyilvánulások esetében a gyöngy többnyire elmarad. Helyette az életidegen, légüres szellemi térbe szippantó, áltudományos, vallásos, sci-fi és fantasy színvonalú ponyvaregény stílusú, vagy éppenséggel magas szintűnek tűnő, zavaros fogalmi egyveleggel tálat spirituális moslékra van kilátása a keresőnek. Mi az, ami eme kemény, kíméletlen, kritikus kijelentéseim mögött meghúzódik? Mi az, ami arra késztet, hogy megírjam a véleményem? Elsősorban az a töménytelen hazugság,

…tovább »

(Vizsga helyett – önmagamnak és minden testvéremnek)

Magyar – számomra – az az ember, aki a másik emberben képes meglátni az Embert, a Teremtő arcát, az Isteni Szikrát, még akkor is, ha amaz az ellenfele. Magyar az az ember, aki az Égi Erkölcs Lángjának a fáklyavivője, azé az erkölcsé mely az Isteni Valóságból ragyog minden élőre. Ez az erkölcs nem más mint a világ, a létezés, az élet ősi rendje. A végtelen EGYségben megnyilvánuló és abból forrásozó Élet sokszínűségének tudója és tisztelője. Az EGY-et tudók, vallók és élők közössége. Az Istentudók közössége.

Magyar – számomra –

…tovább »

Mit nevezhetünk zajnak? Mi a zaj forrása, mikro- vagy makrokozmoszunk terméke, netán mindkettőben egymástól függetlenül vagy egymást erősítve létező valóság? Értelmezhető-e a csend nélkül a zaj, érzékelhető-e, vagy a zaj csak a csendhez képest nyer létet? A zaj zűrzavart eredményez-e, a zavar pedig a zűrzavar káoszából fakadó zajfüggő szolgaságba taszítja-e elménket? Létrejöhet-e a zajban a koncentráció, az a fajta koncentráció mely képes ismét rendet teremteni, pontosabban újra összekapcsolni minket a renddel, a minden létezőnek keretet biztosító lételemmel?

Az ősz különösen korán köszöntött be. A levegő metszően tiszta és mégis csípős ölelése uralta a kerteket a délelőtti ragyogó napfényben.

…tovább »

Az utóbbi idő számomra a csend korszaka. Rádöbbentem arra, hogy a gondolat semmilyen formában nem lehet szabad. A szabadság – akár a szeretet – nem található ugyanis az idő, a múlt-jelen-jövő dimenziójában. A gondolat a múlt visszfénye, és valójában a gondolat számára azért nem megragadható, nem létező a jelen, mert a gondolat mindig a múlt képeivel, szimbólumaival értelmezi azt, ami a mostban van. A mostban azért nincs gondolat, mert a most tartalma élő, állandóan változó, állandóan új, de nem olyan értelemben új, mint ami a múlthoz viszonyítható, hanem olyan értelemben mint ami a gondolat számára a múlt fogalmaival nem megérinthető.

…tovább »