A szeretet a végtelen, feltétel nélküli szabadság, korlátlan lehetőség a TeremTŐ felfedezésére, megélésére és MAGunkba való eljutásra. Amennyiben megérünk arra a felismerésre, hogy a Forrás, – a TeremTŐ tövünk mely mindannyiunkban EGY, így EGYek vagyunk EGY-MÁSban – nem más mint a feltétel nélküli SZERetetet, megtapasztalhatjuk, hogy minden olyan elképzelés, szabály, vallási dogma, mely a Forrás (Teremtő, Isten stb.) megismerését feltételekhez köti, a Teremtőt pedig az emberi lény LÉNYegétől leválasztva külön kezeli, semmi mást nem tesz, mint az EGYségről való leválasztódás, s az ebből fakadó félelem és a hatalom építésében segédkezik. Ez a félelem és a hatalom lesz aztán a Forrásban létező EGYségtudattól való eltávolodás fő eszköze.
Írásaim kategória bejegyzései
Ítélet helyett
Gondolatok a Megvilágosodásról és a Szeretetről
Utamat járva igen sok mindent láttam és tanultam és tanulok a mai napig. Mert tanulni mindenkitől kell és lehet. Mindig. A legönteltebbtől, a legfanatikusabbtól a legszerényebbig és legsemlegesebbig. Folytathatnám a dualitások felsorolásának sorát, de nem teszem.
Az egyik legfontosabb dolog amire rátaláltam és amit mindennapjaimban megélek az az, hogy a világ nem fehér, nem is fekete: SZÍNES. Amitől fehérnek, feketének, vagy szürkének észleljük, az nem más mint az elménk által, a tudatunk által és a kondicionáltságunk által, – melynek igenis MI is a lelkes segítői,
Ez az Isten igéje…de melyiké?
„Buzgón szerető és bosszúálló Isten az Úr, bosszúálló az Úr, és telve haraggal; bosszút áll az Úr az ő ellenségein, és haragot tartó az ő gyűlölői ellen.”
/Náhun könyve 1,2/
A judeo-kereszténység az ószövetségi zsidó kánon és az Újszövetségi írások összekapcsolásával a világtörténelem legparanoiásabb istenképét hozta létre. Miért is? Erre Jézus szavaival adnám meg a választ:
„Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.”
/János evangéliuma 15,9/
Elég alkalmam volt életem során az ószövetségi írások felolvasása után ezt hallgatnom a szertartást végző paptól: „ ez az Isten igéje”,
Tudatosság a függönyön túl
A dualitás világában élő emberi lelkek útját a mai kor hivatalos paradigmája olyan módon kondicionálta, hogy a tudat megfelelően befogadóvá és teremtőjévé váljon a mai látszatvilágnak. Teljesen mindegy hogy teista vagy ateista, evolucionista vagy kreacionista, ista vagy nemista, a LÉNY-EG-hez közelebb kerülni soha nem fog tudni. Az izmusok és az eszmék tüneményvilágában az ember hasonlatossá vált a bothoz kötözött kecskéhez: mindegy melyik irányban fog körben járni, csak ugyanazt a füvet legelheti le és böfögheti vissza. Előregyártott világképek, tudományosan bebetonozott dogmák semmivel sem jobbak és nem is rosszabbak a hit dogmáiban megcsontosodott vallásoknál. Az önmaga farkába harapó kígyó esete ez, mely elvesztette saját identitását,
Terem-TŐ Tövem
Embernek születtem s MAGom a Kárpát-medence humuszában szökkent szárba. Vagyok aki vagyok, az idő és tér burkában EGY, ki útját járja a kozmikus lét időtlenségében. Tapasztalni, gazdagodni, nemesedni jöttem a Földre. Az isteni szikrák ősi játszóterére. Az illúziók színes, gyönyörű kertjébe. Szellemem az időtlenségből tekintve alá, mennyei derűvel és nyugalommal szemléli testem és lelkem minden mozdulását, megélését, tapasztalását, mert tudja a polaritások világában szerzett MAGélések az isteni Önvalót gazdagítják tovább.
Amikor kiváltam az EGYből, azért tettem, hogy megtapasztalhassam, milyen az elszakadás. Az isteni esszencia mindent magába foglaló végtelenségében tartok megtapasztalni a mindenségből a semmi, a semmiből a mindenség felé,
A zöld csapda
A Földön amint az Égen minden a teremtő tudat kivetülése. Elménk az, ami feldarabolja az EGYsÉGet ezernyi darabra, létrehozza a kívül s belül fogalmát, így született meg a környezet, mint minket körülvevő fogalma. Egy újabb feldarabolása az EGYnek, mellyel valamitől elhatároljuk magunkat, és különválásunkat elmészkedésben szentesítjük. Holott nincs kívül és nincs belül, csak a teljesség állapotának a hiánya mindaz, ami e képzetet elménkben elülteti, s a valóság dzsungelévé burjánoztatja. Ez az a dzsungel, melyben elvesztjük önmagunkat, és az ezernyi darabra tördelt EGY szilánkjait hiányosan próbáljuk összerakni (vagy próbálják nekünk összerakni, ha hagyjuk mások.)
A huszonegyedik század embere saját önteltségében és gőgjében fetrengve úgy érzékeli,
Gondolatok a Szabad Akaratról és a Változásról
Szilárd véleményem, hogy azok akik megtervezték, kirobbantották és jelenleg is irányítják a gazdagsági-álságot, nem azért tettek ennyi erőfeszítést, hogy szépen kifolyjon a kezükből mindennek a „gyümölcse”. A fát gyümölcséről ismeritek meg – mondta Jézus. Ez a gyümölcs pedig nem csak genetikailag módosított, agyonvegyszerezett de ráadásul elrejthetetlenül férges, és bűzösen rothadó is.
Azok a folyamatok, amelyek most világszinten zajlanak, szinte bármelyik percben úgy irányíthatóak, hogy a tervük beteljesedhessen. Ám van ezeknek az „úriembereknek” egy taktikájuk, amely sokkal hatásosabb, és amit évezredek óta játszanak: a fazék és a béka példázata (Ha valaki forró vízzel telt fazékba egy békát dob, az kiugrik és nagy valószínűséggel túléli.
Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük
A nagy elsötétedés korát éljük. Hivatalosan a „nagy” francia forradalommal kezdődött minden, ami az utóbbi több mint 200 év történelmi perspektívájából nézve az emberi minőség (test, lélek, szellem, tudat, szakrális kötelékek) igen gyors és látványos leépülését hozta magával. Nem hivatalosan igen rég óta zajlik már ez a küzdelem.
Az alábbi írás egy paradigmán alapul: a transzcendens (Isten, Teremtő, EGY) létének és megtapasztalhatóságának valóságán. Ez ugyanakkor nem jelent klasszikus értelemben vett vallási vagy egyházi felfogást, de nem zárja ki azt, hogy egyes vallások, hitek nem tartalmazhatnak örök, egyetemes igazságokat, sőt ellenkezőleg.
Amit most valóságként (mi az a valóság?) megtapasztalhatunk a világban az valójában az ember szakrálistól való elrugaszkodottságának következménye.
A homo consumericus
A „homo consumericus” archetípusa a „post – homo sapiens” fajában született. Még sokan nem észlelik, de a homo sapiens kora véget ért. Válaszúthoz értünk, és ez a választás nagyon kemény lesz: az Élet vagy a Halál kultúrája?
Kozmikus értelemben halál nem létezik. Mindennek megvan a folytonossága. Aminek kezdete van annak viszont vége is, de ezt a képzetet csak az ember által időnek nevezett fogalom okozza. A tér-idő kontinuum elménket ugyanúgy mint fogalomtárunkat egyaránt behatárolja. Fogalmaink a fantáziánk és a transzcendens valóság csapdái. Fantáziálunk a végtelenről véges fogalmak segítségével. Filozofálunk az anyagról anélkül hogy észrevennénk, hogy nem ez a teljesség,
A szabad akarat, avagy az Igazság birtoklása
Nem mi birtokoljuk az igazságot, az igazság kell birtokba vegyen minket. Szerintem két fajta ember van, az egyik elképzeli a valóságot és azt is fogja látni, a másik típusú pedig azt látja, amit el sem tud képzelni. Az „arany középút” az ami a legértékesebb dolog a világon. Régebben, ezt alamuszi magalkuvásnak, kompromisszumos gyalázatnak képzeltem. A világ vagy legyen fehér, vagy legyen fekete. De a világ nem fehér és nem fekete, hanem SZÍNES. Az arany pedig az, ami tulajdonképpen tükrözi ezeket a színeket, a maga színe mindig a környezetétől függ. Őseink megértették ezt, és ránk hagyományozták ezt a bölcsességet az arany középút tanácsában.
