A „homo consumericus” archetípusa a „post – homo sapiens” fajában született. Még sokan nem észlelik, de a homo sapiens kora véget ért. Válaszúthoz értünk, és ez a választás nagyon kemény lesz: az Élet vagy a Halál kultúrája?

Kozmikus értelemben halál nem létezik. Mindennek megvan a folytonossága. Aminek kezdete van annak viszont vége is, de ezt a képzetet csak az ember által időnek nevezett fogalom okozza. A tér-idő kontinuum elménket ugyanúgy mint fogalomtárunkat egyaránt behatárolja. Fogalmaink a fantáziánk és a transzcendens valóság csapdái. Fantáziálunk a végtelenről véges fogalmak segítségével. Filozofálunk az anyagról anélkül hogy észrevennénk, hogy nem ez a teljesség, hanem a létnek pusztán egy szintje. A konzumidiotokrácia globális társadalmi rendjében persze mindez szükségszerű. A lélek „anyagba-ragadása” oly mértékben oka és mozgató rugója az emberi szellem rabszolgaságának, mely determinálja az emberi létet, és tudatot egyaránt.

Mindezzel egyetlen, de annál hatalmasabb probléma van csak: a jelenkori poszt-humanista „homo consumericus” egyre feleslegesebbé kezd válni mind a Föld mind az Irányítók számára. Legalábbis ilyen „mennyiségben”. A Földet az Irányítók személyes birtokukként kezelik, évezredek óta. Az emberiség tudatát mint gyeplőt a kezükben fogva irányítják ezt az őrületet, amely jelenleg elérte a kritikus határt: teljesen inkompatibilissé vált az ÉLET kozmikus törvényével. Magyarán, olyan mértékben vált életellenessé ez az agyatlan és lelketlen konzumer massza, hogy hasonlóan viselkedik a rákos sejthez. Nem veszi észre, hogy önmagát pusztítja a gazdatesttel.

A média a nép mákonya. Hipnotikus transzában a „homo consumericus” nem észleli, hogy a mátrix – melyben mint valami légüres térben vegetál – mennyire hamis és illúzórikus. A reklámokban nem láthat csak kék eget és zöld füvet. Nem lát fájdalmas, üszkösödő sebként tátongó, agyonbányászott külszíni fejtéseket, hatalmas partszakaszokat borító szeméthegyeket, természetellenesen pusztuló flórát és faunát, kiirtott őserdőket,  és velük pusztuló EMBERI SORSOKAT, ÉLETEKET. S ha mégis felvillannak előtte hasonló képek (mint holmi rejtett kódhibák a mátrixban) a következő termék megvásárlása és elfogyasztása már úgyis valószínűtlenné teszi számára mindezt.

A rendszer üzemeltetői maguk is döntés elé néznek. A döntést viszont már rég meghozták. Szerintük a statiszták feleslegesek. A partidrogtól kómában vergődő tömegek mehetnek. Előbb egy kis AIDS aztán talán valami hatékonyabb. (HxNn?) Vírusokban nagyon kreatívak. S ha mindez nem lenne elég, van még kezükben ezernyi más lehetőség. Háborúk éhínség, és az örökös embert ember ellen uszító tudati megvezetés.

Messze még a hajnal? Van-e remény?

VAN!

Az emberi TUDAT.

Mind a fizikai világ mind a spirituális világ folyamatosan küldi a jeleket. Az emberiség sorsfordulóhoz érkezett. Nem azért, mert már a padlás is tele lassan a világvége jóslatokkal, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy a kozmikus törvényeknek be kell teljesedniük. Választanunk kell: Fény és Sötétség között. A fizikai síkon megnyilvánuló dolgok mindig is csak puszta kivetülései a tudatnak, a tudat minőségének. Az a borzalom, amit magunk körül tapasztalunk, a beteg, a kozmikus harmóniával küzdő emberi „össztudat” kivetülése. Ez pedig képtelen a valódi Életre és Harmóniára. A kozmosz lényege viszont a Harmónia. A SZERETET teremtő harmóniája. Mindez pedig nem férhet meg a hamissággal. Az ember elszakadt ettől a harmóniától, ezért a jelenlegi állapota tovább már nem tartható. Sorsunk megpecsételődött.

VÁLASZTANUNK KELL.

Már elkezdődött az emberiség „szétválasztása”. Ezt nem mások, mint maguk az emberi egyedek teszik. Döntéseikkel. Vannak, akik nem fognak soha megébredni. Vannak akik megébrednek, de viszaalszanak, mert nem szomjaznak a harmóniára, és görcsösen ragaszkodnak a „homo consumericus” csipkerózsika-álmához. Vannak, akik megpróbálják visszarántani az ébredőket. Vannak akik új mátrixot kreálnak hamis ideákkal az ébredőknek. DE vannak, akik számára véget ér az álom. MEGÉBREDNEK és kezdik felfedezni, hogy miért is jöttek ide a Földre. Felfedezik, hogy egyedül csak a szeretet harmóniája (mely egy teljesen más tudatállapot) köthet össze minket a kozmosszal, az univerzummal, az Élettel, a Teremtővel és a legnagyszerűbb művel: a Teremtéssel.

Felfedezik EGYmásban a TÁRSAT. A lelki, szellemi társat, melyet megrontott a végzetesen hamis éntudat hamis kódolása. Elkezdik felfedezni egymásban a közöset, a valódi szépséget, az EGYséget. Ekkor lesznek mindnyájan valódi EGY-ÉN-is-ÉG-ek.

Ez az, amiért a Földre születtünk. Az élet értelme, nem más mint MAGa az ÉLET.

The following two tabs change content below.

• A Szerzőről
• Legutóbbi bejegyzések

FJT

Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.

Latest posts by FJT (see all)

• Túl a vízen - 2019. február 7. csütörtök
• A szolipszizmus zsákutcája - 2018. december 11. kedd
• Metafizika - 2018. december 8. szombat
• A csapda - 2018. november 23. péntek
• A kEGYelem VALÓsága - 2018. november 15. csütörtök