Embernek születtem s MAGom a Kárpát-medence humuszában szökkent szárba. Vagyok aki vagyok, az idő és tér burkában EGY, ki útját járja a kozmikus lét időtlenségében. Tapasztalni, gazdagodni, nemesedni jöttem a Földre. Az isteni szikrák ősi játszóterére. Az illúziók színes, gyönyörű kertjébe. Szellemem az időtlenségből tekintve alá, mennyei derűvel és nyugalommal szemléli testem és lelkem minden mozdulását, megélését, tapasztalását, mert tudja a polaritások világában szerzett MAGélések az isteni Önvalót gazdagítják tovább.

Amikor kiváltam az EGYből, azért tettem, hogy megtapasztalhassam, milyen az elszakadás. Az isteni esszencia mindent magába foglaló végtelenségében tartok megtapasztalni a mindenségből a semmi, a semmiből a mindenség felé, a mindenben jelenlévő semmit és a semmiben jelenlévő mindent. Ahonnan jövök, az leírhatatlan, elmondhatatlan ami felé tartok úgyszintén, s ez nem két pont valamiféle emberi absztrakció által alkotott időben és térben, hanem azon kívül és belül is létező, ugyanakkor a idő és tér kontinuumát is magában foglaló MINDENsÉG. Benne vagyok és bennem van MInden, mint ahogy mindnyájan EGY-MÁSban ott vagyunk mint az EGY MÁS-a.

Mi ez a szakrális „játék”? Mire való mindez? Maradhattam volna az EGYsÉGben mindörökkön örökké, a teljessÉGben, mégsem tettem. Mi volt az oka az elszakadásomnak? MAGom akartam vagy egy más akarat cselekedte mindezt velem? Akaratom szabadsága létező valóság-e?

Ősi, teremtett nyelvünk szakrális kódjai válaszokat rejtenek. MAGunkba rejtett kulcsokat kaptunk hozzá a „kezünkbe”. A kérdés önMAGában hordja a választ.

Igen, ez egy szakrális játÉK, amely nem VERseny. A VERsenyben van sok-sok résztvevő, sok vesztes de csak EGYetlen nyertes. A játékban van sok-sok résztvevő és mindenki, EGYütt a nyertes. A játékban nincs VEReség. Csak játÉK. Nem fÉKtelensÉG, nem SZERtelenség, hanem bÉKessÉG, és SZERetet.

De mire ez a játÉK? A Teremtés magában hordja Termést. EGY mag önMAGában rejti a kalász magjait. A bősÉGet, a GAZDAgsÁGot. A kalász magjában ott van az azonos-ÁG, (azonosság) de egyben már egy új tapasztalat, MAGélés (megélés) és egy új EGY-ÉN-IS-ÉG. Égi EGYén, EGY-ÉN, EGY-MÁS-ik ÉN. Ez a legszentebb játÉK, melynek része minden nemzedÉK, teremtett ivadÉK, mert mindnyájan a ÉKei vagyunk a teremtés végtelen hullámain zengő dallamának vég nélkül gazdagodó Természet-ÉNEK.

Volt-e EGYáltalán MÁS választásunk? Az EGYtől való távoltodásunk a MAGunk választása?

A TeremTŐ tövem és ÉLETterem.

MAGom belőle nő és benne terem. DE MAGOM magában hordozza a TEREM-TŐ Tövet. Mert nincs kívül és nincs belül, nincs semmi ami szétválasztható a szakrális EGYsÉGben. Az IGE Teremtő, mert a szavakban ott van a Teremtés MAGa, és IGEnlésünk TEREM-TŐ.

A tér-idő kontinuumának illúzió-valóságában az EGYből való kiszakadásunk saját Önálló akaratának elfogadása a legnehezebb feladat. Hárítanánk a felelősséget, a Terem-TŐre, mondván, az Ő döntése volt bizonyosan mindez, melynek következtében az EGYsÉgen kívül akartunk tapasztalást, MAGélésteket. Káromlásnak tűnhet, ha azt mondom, úgy látom a lét eme síkjából, hogy mindez közös döntés volt? TeremTŐ MAGunkkal mindezt közösen, EGYsÉGben hozott döntésként értelmezni a földi játszótér érzéki világában lehetetlennek tűnő MAGYARázat. Elménk tiltakozik, s azt mondja, ha ÉN vagyok a TeremTŐ, miért szakítanék magamból ki akár egy szikrát is, hogy az rajtam kívül, egy tökéletlennek tűnő állapotban járja majd végtelennek tűnő útját a mindenségben?

A MIÉRT visszhangzik az elménkben. De gondoljuk csak végig ezt a szakrális kódot. A magyar nyelvben itt a válasz mindenre: MI-ért, vagyis ha bármi okát akarjuk felfedezni, akkor a kérdésben ott van a válasz. MI vagyunk az EGY. MIndnyájan EGYek vagyunk. Minden a MI-ÉRT, vagyis ÖN-MAG-unk gazdagodására történik MI-velünk, MI-bennünk. A kérdés mely magában hordja kozmikus kódjában a választ.

Embernek születtem, és elindultam sokadMAGammal a MAGyarság kalásszá érésének útján. MAGunk kalászából beérő MAGjainkkal EGY-MÁSt gazdagítanunk a hivatásunk. NEMzetségek felett álló érett élet-IGEN-lés ez. A MAG ÉLedése. EGYütt és ÖN-MAGunkban az élet éltetése. EGY-MÁS tanítóivá válva, méltóvá válni a minden Emberi Lény pályája során ÖNmagva által vállat lélekminőség és tisztség: a MAGyarság M(e)AGélésére.

EGY-MAGUNK

MAGunkban ott van az egész növény,

A növényben ott lapulunk MAGunk.

Egy-Más gondolatainak forrásivá így válunk,

EGY-vé így olvadunk,

s mégis e közben MAGunk vagyunk.

EGY-MAGUNK.

Szeretettel:  Jocó

********

The following two tabs change content below.

• A Szerzőről
• Legutóbbi bejegyzések

FJT

Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.

Latest posts by FJT (see all)

• Túl a vízen - 2019. február 7. csütörtök
• A szolipszizmus zsákutcája - 2018. december 11. kedd
• Metafizika - 2018. december 8. szombat
• A csapda - 2018. november 23. péntek
• A kEGYelem VALÓsága - 2018. november 15. csütörtök