Könyörgés az Özönvízért
ÉGi érettsÉG(i)
A spirituális érettség nem az intellektuális képességek következménye. Az intellektuális képesség — az EGYsÉGben létrejövő kettőssÉG tisztán tudati természetének a megértésére — a spirituális érettség egyik következménye.
ÉN és AZ Atya EGY vagyunk
Ezen írás nem hivatott semmilyen dogmatikus nézőpont megerősítésére, ezért csak azoknak ajánlott, akik a vallásos, sőt bizonyos metafizikai értelmezések, nézőpontok elengedésére is képesek. Semmilyen írást nem tart abszolút értékűnek, sem a keresztény, sem az ind-hindu tradíció könyveit, ám nézete szerint mindkettő bőségesen tartalmaz a lét végső igazságaira utaló tartalmakat. Természetesen e jelen értekezés sem lehet véges természeténél fogva “végső kinyilatkoztatás” – így mindenki kellő kritikával szemlélje – melynek elsődleges célja nem egy új szellemi kalitka létrehozása, hanem az általa meglátott Örömhír új perspektívába való helyezése és szemléltetése.
A zsidó-keresztény hagyomány a jelenlegi exoterikus formájában nem ismeri az Abszolútum realizálhatóságának metafizikai szintjét.
Élni minden áron?
Az önmaga céljává vált élet, az örökkévaló lét tudatából és tudásából kizuhant, emberivé vált, emberiként végesült, önmagától elkülönült isteni tudat képzete. Amikor az eszköz céllá lesz, akkor minden megfordul. Az élet az ember ellen fordul, mert az ember ellene megy a életnek. A globalizált világ a halál kultúrájának a foglyaként látszólag folyamatosan a fejlődést magasztalja, a növekedést, ami végső soron az élet egyik aspektusa. Felületes rátekintéssel azt is mondhatnánk, hogy soha* nem volt még ilyen pezsgő élet, ennyi életigenlő ember ezen a bolygón, mint a fogyasztói társadalmak által meghatározott tudati terekben. (* a materialista történelemszemléletben ismert korszakok közül) Azonban a látszat csal,
A megváltó szindróma gyógySZERe
Emberi Lényként a minket körülvevő valóság szemléléséhez szükségünk van egy nézőpontra. Amilyen az általunk megragadott nézőpont, olyan lesz a szemlélődésben feltárulkozó világlátvány. Amikor a saját, személyes szemléleti pontunkban feltáruló világlátványt, mindenek feletti igazságként abszolúttá tesszük, és minden más lehetséges nézőpontot, világlátványt ettől függően ítélünk meg, akkor egyéni tudatunk bezárul az önabszolutizálás szellemi börtönébe.
Mikor képesek vagyunk személyünktől elvonatkoztatva, akár több lehetséges szemléleti pont magunkévá tételére, akkor a világ egyre tágasabb, egyre sokszínűbb lesz a számunkra. Ha az általunk egyedülinek és kizárólagosnak tartott személyes igazság illúziójától is képesek vagyunk megválni, akkor tudatunk elindult a valódi szellemi szabadság útján. Amikor együttérzéssel fordulunk embertársaink felé,
EGY-ÉN-MAGunktól egyén-magamnak
I. Hogyan akarnád az árnyakból megérteni a fÉNy természetét úgy, hogy sohasem fordultál a Nappal szembe?
-*-
II. Amíg az anyagtól való függetlenséget keresed, a valódi szabadságod nem érheted el. Csak a tökéletesen szabad szellem képes annak a felismerésére, hogy minden függőség a szellemi és az anyagi valóság különbözőségének a képzetéből ered.
Gondolatok a tradicionalista létszemléletről
Kár lenne tagadnom, hogy szellemi utam járása során, a tradicionalizmus metafizikai vonulatait is alkalmam nyílt megismerni. Felismeréseim eredményeképpen ugyanis rengeteg olyan ősi, spirituális, metafizikai igazságra bukkantam eme berkekben, melyek személyem számára is feltárultak utam járása közben, mint az EGY és EGYetlen, EGYetemes VALÓ tükröződései az ősi tanításokban, és ezek újkori újrafogalmazásaiban. Nem sajnáltam az időt, hogy az évek során több előadást, és írásos művet is végigtanulmányozzak, a magyarországi tradicionalizmus jeles képviselőitől, így az alábbi kritikai észrevételek, részemről megalapozottsággal rendelkeznek. Tartom magam az eddigiekben is alkalmazott személytelenséghez, így magára a jelenségre kívánok fókuszálni jelen írás keretein belül, és megjeleníteni azt a határozott viszonyulási pontot,
Krisztus és Antikrisztus
A „Krisztus és Antikrisztus” című metafizikai értekezés a kozmikus körforgás egyre gyorsuló időfolyamában élő, önMAGuk és létük örök, változatlan forrását kutató tudatoknak szóló üzenet. Azoknak a figyelmébe ajánlom, akik már ráhangolódtak az általam közreadott szellemi tartalmakra, és azon sajátos fogalomkészletre, melyet az ezt megelőző művekben is használva, tisztázni igyekeztem. „Az ébredés metafizikája”, és a „Reductio ad Absolutum” című művek folytatása ez, így a teljesebb érthetőség végett ezek ismerete szükséges. Jelen mű középpontjában az időnek, mint tudati koordinátának a problematikája áll,
A szépség szabadsága
A nő több mint egy bájos arc, mint egy vonzó, csábító forma. Több mint egy csábító ajak, egy formás mell, egy csinos comb, egy feszülő fenék. A nő több annál, mint amit a férfi aggat rá vágyában, és több mint amit bármilyen meztelenség feltárhat. Mert a fizikai meztelenségben a nő már nincs jelen, megszűnt létezni. A női test meztelenségében a feltárult formák titka elvész, s vele együtt mindaz, mi addig őrjítően vonzóvá, vagy kívánatossá tette. A hús és a bőr, az idomok és hajlatok csupaszságában a nő már nincs jelen. Ebben a meztelenségben csak a ziháló, húsra éhes férfivágy szítja fel önmagát,
A Kali Yuga Apokalipszise
avagy a szűk ösvény, ami a tű fokán át vezet
Az alábbi gondolatok egy levélváltás eredményeképpen születtek. Esszenciális dolgok lettek megfogalmazva benne a jelenkori vallási, spirituális tendenciákra vonatkozóan, valamint a Kali Yuga alászálló ágában észlehető tudati-szellemi folyamatok mechanizmusaival és a jelenleg észlelhető stádiumával kapcsolatban. Azoknak ajánlott, akik már tudják, a feltámadást szükségszerűen a hálál előzi meg. A jelenlegi korszakban ugyanis burjánzanak azon ál- és paraspirituális utak és nézetek, melyek azt hirdetik, hogy az emberi nem egésze – akaratától és egyéni sorsától függetlenül – valamiféle kozmikusan vezérelt tudati automatizmusok következtében már belépett az új „Aranykorba”.
