„Buzgón szerető és bosszúálló Isten az Úr, bosszúálló az Úr, és telve haraggal; bosszút áll az Úr az ő ellenségein, és haragot tartó az ő gyűlölői ellen.”
/Náhun könyve 1,2/

A judeo-kereszténység az ószövetségi zsidó kánon és az Újszövetségi írások összekapcsolásával a világtörténelem legparanoiásabb istenképét hozta létre. Miért is? Erre Jézus szavaival adnám meg a választ:

„Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.”
/János evangéliuma 15,9/

Elég alkalmam volt életem során az ószövetségi írások felolvasása után ezt hallgatnom a szertartást végző paptól: „ ez az Isten igéje”,

…tovább »

Embernek születtem s MAGom a Kárpát-medence humuszában szökkent szárba. Vagyok aki vagyok, az idő és tér burkában EGY, ki útját járja a kozmikus lét időtlenségében. Tapasztalni, gazdagodni, nemesedni jöttem a Földre. Az isteni szikrák ősi játszóterére. Az illúziók színes, gyönyörű kertjébe. Szellemem az időtlenségből tekintve alá, mennyei derűvel és nyugalommal szemléli testem és lelkem minden mozdulását, megélését, tapasztalását, mert tudja a polaritások világában szerzett MAGélések az isteni Önvalót gazdagítják tovább.

Amikor kiváltam az EGYből, azért tettem, hogy megtapasztalhassam, milyen az elszakadás. Az isteni esszencia mindent magába foglaló végtelenségében tartok megtapasztalni a mindenségből a semmi, a semmiből a mindenség felé,

…tovább »

A Földön amint az Égen minden a teremtő tudat kivetülése. Elménk az, ami feldarabolja az EGYsÉGet ezernyi darabra, létrehozza a kívül s belül fogalmát, így született meg a környezet, mint minket körülvevő fogalma. Egy újabb feldarabolása az EGYnek, mellyel valamitől elhatároljuk magunkat, és különválásunkat elmészkedésben szentesítjük. Holott nincs kívül és nincs belül, csak a teljesség állapotának a hiánya mindaz, ami e képzetet elménkben elülteti, s a valóság dzsungelévé burjánoztatja. Ez az a dzsungel, melyben elvesztjük önmagunkat, és az ezernyi darabra tördelt EGY szilánkjait hiányosan próbáljuk összerakni (vagy próbálják nekünk összerakni, ha hagyjuk mások.)

A huszonegyedik század embere saját önteltségében és gőgjében fetrengve úgy érzékeli,

…tovább »

Szilárd véleményem, hogy azok akik megtervezték, kirobbantották és jelenleg is irányítják a gazdagsági-álságot, nem azért tettek ennyi erőfeszítést, hogy szépen kifolyjon a kezükből mindennek a „gyümölcse”. A fát gyümölcséről ismeritek meg – mondta Jézus. Ez a gyümölcs pedig nem csak genetikailag módosított, agyonvegyszerezett de ráadásul elrejthetetlenül férges, és bűzösen rothadó is.

Azok a folyamatok, amelyek most világszinten zajlanak, szinte bármelyik percben úgy irányíthatóak, hogy a tervük beteljesedhessen. Ám van ezeknek az „úriembereknek” egy taktikájuk, amely sokkal hatásosabb, és amit évezredek óta játszanak: a fazék és a béka példázata (Ha valaki forró vízzel telt fazékba egy békát dob, az kiugrik és nagy valószínűséggel túléli.

…tovább »

A „homo consumericus” archetípusa a „post – homo sapiens” fajában született. Még sokan nem észlelik, de a homo sapiens kora véget ért. Válaszúthoz értünk, és ez a választás nagyon kemény lesz: az Élet vagy a Halál kultúrája?

Kozmikus értelemben halál nem létezik. Mindennek megvan a folytonossága. Aminek kezdete van annak viszont vége is, de ezt a képzetet csak az ember által időnek nevezett fogalom okozza. A tér-idő kontinuum elménket ugyanúgy mint fogalomtárunkat egyaránt behatárolja. Fogalmaink a fantáziánk és a transzcendens valóság csapdái. Fantáziálunk a végtelenről véges fogalmak segítségével. Filozofálunk az anyagról anélkül hogy észrevennénk, hogy nem ez a teljesség,

…tovább »