Amikor megtapasztaljuk és megéljük, hogy az Anyag és a Szellem valójában EGY, – nem egymás ellensége sem egymás ellentéte, pusztán az ŐS-Tudat megnyilvánulásának formái – akkor megértjük, legyünk a Lét bármelyik síkján is: mindig, mindenütt ITThon vagyunk, MAGunkban, bennünk.
F.J.T.
********
A jó és a rossz egy dualista megközelítés, egy gondolati modell, gondolkozási séma a világ értelmezésére. Miért az emberi lét legnagyobb csapdája ez, és hogyan tartja fogva évezredek óta az Emberi Lényt saját elmebörtönének rácsaként és biztos őreként a jó és a rossz, mint a lét értelmezési modellje? Létezik-e valójában a jó és a rossz, vagy mindez nem több mint az emberi elme téves törekvése a lét értelmezésére?
A polaritás fogalma
Ha a jó és a rossz csapdájából ki szeretne törni az emberi elme, szükséges megértenie a polaritás fogalmát, továbbá azt, hogy a polaritás fogalma nem egyenlő a dualizmus fogalmával.
Bevezető
Kedves olvasó! Ha úgy döntesz, hogy elolvasod mindezt, csak egyetlen kérésem van: nyitott elmével tedd. Próbálj elengedni minden kapaszkodót, ami eddigi világképed formálta. (Olvasás után bármit úgyis visszavehetsz) Nem azért fontos ez, mert egy új képet szeretnék beléd ültetni, hanem azért mert úgy vélem csak a nyitott elme képes befogadni bármit, hogy abból ne szabályt, dogmát, tudományt vagy egy újabb elmebörtönt hozzon létre. Nem szándékom senkit sem meggyőzni semmiről, mivel úgy gondolom, mindenki csak a saját útját járva, a saját tapasztalatain és megélésen keresztül juthat a valódi felismerésekre. Látásra. Kétségtelen viszont, hogy a világegyetemben létezik egy olyan REND,
Gondolatok a nemzetről a tudatosság fényében
Ahogy minden fajnak megvan a szerepe a teremtésben, és ez a szerep egyedi értéket képvisel, úgy minden nemzetnek is megvan a szerepe abban a sokszínűségben, melyet a bolygónkon tapasztalhatunk meg. Mindegyik egy-egy sajátos ÍZt, egy egy sajátos megélést, nézőpontot képvisel az EGYségben. A magyar az én megélésemben is egy lélekminőséget jelent, mely semmiképp nem MÁS nemzetek ellen határozható meg. Hanem önmagában ugyanúgy érték, mint bármely más nemzet, mások mellett, akár egy szép virág a viruló réten.
A ma olyan divatos, hivatalos, polkorrekt-kozmopolita szemlélet azt sugallja, ugyan már hagyjuk a fenébe ezt a sokszínűséget,
Néhány gondolat a jelenünk megdöntethetetlennek hitt valóságáról
A jelenlegi beteg világot a beteg emberi tudat teremti újra és újra a téves képzetekből merítve, és semmi más. Nincs itt semmilyen gonosz terv. A gonoszság valójában tudod mi? A mérhetetlen emberi butaság ami a valós tudás és a szeretet intelligenciájának hiánya. Mert TUDÁS és kozmikus ERKÖLCS nélkül pusztító lényekké válunk. A szeretetről azt hiszik az emberek, hogy az valami nyálas massza amivel bekenhetjük azokat akiket szeretünk. A szeretet valójában intelligencia. Minél intelligensebb egy lény, annál többet tud az élet lényegéről, és annál jobban meg kell értse, hogy ha másnak rosszat tesz,
Test – Lélek – Szellem
A test a lélek szálláshelye. Kortalan igazság ez. Akiben felébred a vágy, hogy megszabaduljon mindazon salakanyagoktól, mellyel öntudatlanul vagy tudatosan éveken keresztül a testét mérgezte még sokszor nem tudja, valójában ez nem is a test vágya. A lélek kívánsága ez. Azé a léleké, mely úgy érzi jól magát, ha minél tisztább a lakhelye. Ősi bölcsessége mindez a lélek, a szellem útját járó embernek, mely csak a személyes megélés és megtapasztalás fényében válik olyan felismeréssé, mely a szellem szintjéről indul és a test cselekedeteiben teljesedik be. Semmi sem létezik az Emberi Lényben csak a test vagy csak a lélek-szellem szintjén.
Elékezett az idő, hogy tiszta vizet öntsek a pohárba. Milyen pohárba? Hát csakis a saját poharamba. Az alábbi gondolatok senkire nem érvényesek, még rám sem, ám bennem fogalmazódtak meg, ezért úgy gondoltam közzéteszem őket. Ha netalán valaki mégis magára ismer bennük, kisebb vagy nagyobb mértékben, az nem lehet más mint a véletlen műve.
Spiritualitás, ezotéria, guruk, tanítók, mesterek.
Van egy nem túl új felismerésem: a világban minden EGY. Ilyen alapon tehát mindegy honnan merre közelítek, mert úgyis oda jutok el, ahová tartanom kell. Akkor miért is van az, hogy a mai korban valami eszméletlen mennyiségben árad felénk a “tanítás”,
A jó bor sokáig forr, de még több ideig tisztul, érik a hordóban, hogy aztán újra napfényre kerülve magában hordozza mindazt a gazdagságot amit már a szőlőtőkén is bírt. Megszületik a Fényből a Fényben, majd alászáll a sötétségbe, hogy megküzdjön fél-elemeivel és hozzáférjen Isten-Erejéhez, majd ismét visszatér a Fénybe dicsőségben, hogy birtokolhassa a Teljességet. Így gazdagszik a maga sajátos, misztikus, különös, szent metamorfózisában. Ennek a metamorfózisnak az eredményét – az analógiát követve – hajlamosak vagyunk fizikai síkon bornak, szellemi síkon bölcsességnek nevezni.
A bölcsesség nem egy állapot, hanem egy vég nélküli folyam(at).
Bevezető
Ezen rövid írásomat ajánlom szeretettel azon embertársaimnak akik életét a Fél-Elemek, a kételyek, a jóslatoktól való aggódás vagy a világvégével kapcsolatos manapság oly divatos és mindent elárasztó látomások és megmondóemberek által gerjesztett szorongás tölti be. Megragadom az alkalmat ugyanakkor, hogy kifejezzem minden körülírás mentesen: számomra nem léteznek olyan jóslatok, olyan megdönthetetlennek hitt “tudások”, melyek előre elrendelt módon alakítják sorsunkat, életünket. Minden ilyen jellegű félelmet keltő megnyilvánulás, mely akár évezredek óta, akár újra és újra – spirituális, ezoterikus vagy más köntösben – felbukkanva, manapság magukat oly gondosan a “nagy igazságok tudóinak” állítják be az én számomra és az én megéléseim szerint nem többek és nem is kevesebbek az emberi tudat véget nem érő manipulációs kísérleteinél.
Ősz van
ború s köd körödben
A Lét mégsem bánatos
búcsúzó levelek színében
mosoly az Élet szívében
Ereszd el bánatod
ereszd el leveled
odakünn s odabent
Gondjaid súlyát ha leveted
Ragyogó Fényedet megleled
Pattanó szikra
holt rőzse testében
elven bős-ÉG éltető tüze
odakünn s odabent
meleged megleled
