A jó és a rossz egy dualista megközelítés, egy gondolati modell, gondolkozási séma a világ értelmezésére. Miért az emberi lét legnagyobb csapdája ez, és hogyan tartja fogva évezredek óta az Emberi Lényt saját elmebörtönének rácsaként és biztos őreként a jó és a rossz, mint a lét értelmezési modellje? Létezik-e valójában a jó és a rossz, vagy mindez nem több mint az emberi elme téves törekvése a lét értelmezésére?

A polaritás fogalma

Ha a jó és a rossz csapdájából ki szeretne törni az emberi elme, szükséges megértenie a polaritás fogalmát, továbbá azt, hogy a polaritás fogalma nem egyenlő a dualizmus fogalmával. A polaritás fogalmát több megközelítésből, többféle képpen meg lehet határozni. Jelen estben egy holisztikus, egységesítő definíciót alkalmaznék, melyből kibontható bármilyen részegység értelmezése, de nem szükségszerű azok részletekbe menő tárgyalása.

Kiindulási pontként az EGYség elvét alkalmazom. Ennek értelmében minden létező léte visszavezethető EGY közŐS Forrásba (Nullpont). A NULLpont a Forrás magában hordozza az EGYet, vagyis a SEMMI tartalmazza  MINDENSÉGET, az EGY ugyanis esetünkben azt a közös LÉNY-EGET jelenti, mely minden létező esszenciája és összessége. A Forrás EGYszerre képes önmagába foglalni a létet megnyilvánulatlan és megnyilvánult formájában. A lét megnyilvánulatlan formája az a Teljesség, melyben megtalálható minden ami ebből kibontakozhat vagy az idő síkján értelmezve már kibontakozott, ugyanakkor a teljesség bár magában foglalja a tér és az idő fogalmát, önmaga ezen fogalmak segítségével értelmezhetetlen, mert “felette” áll ezeknek. A lét megnyilvánult formája (alanya) az ÉLET*, mely egy folyamatos, dinamikus cselekvést (ige) jelent. Az Emberi Lény a Létet a földi Életben a tér-idő kontinuumában, síkjában tapasztalja meg, vagyis megnyilvánult formában. A lét megnyilvánult formáját nevezhetjük Teremtésnek, mely egyszerre jelzi magát a teremtés aktusát és folyamatát, és az ilyen módon létrejövő és folyamatosan változó művet.

(*A magyar nyelvben az ÉLET szó egyszerre főnév és egyszerre ige, “az élet életi magát az élet alanyaiban”. Példa: Kér – Kéret, Él – Élet, az ÉLET ilyen értelemben tehát műveltető ige is egyben)

A lét megnyilvánult formája az Élet. Mivel az élet egy folyamatos, dinamikus, cselekvés és történés ezért ennek a mozgásnak az állandó LÉTre-JÖVÉSéhez ERŐRE (energia) van szükség. Az erő, az energia pedig a POLARITÁS pólusai által keletkezik. Itt lép a megnyilvánulatlan TELJESSÉG az EGYségből a KETTŐsségbe, vagyis a két pólus által generált, születő ÉLET-ERŐ, ENERGIA világába. Egyszerű példa ennek a szemléltetésére az akkumulátor működési elve. Az akkumulátor két pólussal rendelkezik: negatív *-* és pozitív *+* pólusokkal. Ezek önmagukban megnyilvánulatlan de már differenciált pólusai az energiának, az erőnek. Mikor jöhet létre energia? Csakis akkor, ha a két pólust zárjuk, újraegyesítjük egy ÁRAM-KÖRben. Ekkor létrejön az ERŐ. Az így létrejövő erő, energia önmagában teljesen semleges. Irányultságától függően különböző hatással bír a megnyilvánult létben, az ÉLETben. Ami ennek az erőnek irányultságot adhat az a TUDAT. A TUDAT a lét megnyilvánulatlan és megnyilvánult formájában EGYaránt jelenlévő, mindent magában foglaló legfelsőbb, legősibb rendező, mozgató, irányító elv. Ezt az elvet sokféle módon nevezhetjük meg, (Teremtő, Első Mozdulatlan Mozgató, Forrás, Ősrobbanás stb.) de szándékosan nem adnék neki nevet, mivel ez az ŐS-TUDAT (mely teljesen egylényegű a Forrással) valójában meghatározhatatlan, olyan sokféle módon képes megnyilvánulni a LÉTben.

A jó és a rossz fogalma a polaritás tükrében

Ahhoz, hogy megérthessük hogy a LÉT valódi megnyilvánulatlan (teljesség) és megnyilvánult (élet) lényege mennyire értelmezhetetlen a jó és a rossz tükrében szükséges tisztáznunk, hogy mi is a jó és a rossz gondolati modellje és miként telepedik rá, mintegy egybemosva magát a polaritás fogalmával, aminek következtében végzetes csapdáját hozza létre az emberi gondolkodásnak.

Az emberi elme hajlamos az őt körülvevő világot a dualista gondolkodás ellentétpárjaiban értelmezni. Jó és rossz, fehér és fekete, hideg és meleg. A végtelenségig sorolhatnánk őket. De már itt is tettenérhető az az aporia, melyet a jó és a rossz gondolkodási modellje okoz, akár a dualizmus keretében is. Ugyanis a dualista modell önmagában egyáltalán nem egy elvetendő út az élet polaritásának a megértéséhez, de csak akkor, ha nem mossuk egybe az így kialakult ellentétpárokat a jó és a rossz gondolkodási modelljével. A dualista gondolkodás ugyanis szükségszerű következménye az EGYség megnyilvánulatlan állapotából a KETTŐsség megnyilvánult állapotába belépett LÉT ÉLETértelmezésének. A dualizmus helyes használatával pusztán az ÉLETben megnyilvánult LÉTENERGIÁK pólusait térképezhetjük fel, nem mondaván semmiféle ítéletet azok felett. Miért neveznék ugyanis a hideget eleve jónak vagy rossznak, mint a meleg ellentétpárjaként? Azzal hogy ellentétpárokat állítunk fel észre kell vennünk, hogy ezeket nem szabad a jó és a rossz gondolati modelljével egybemosnunk. A hideg ugyanis akár a meleg eredendően nem jó vagy rossz, pusztán egy megnyilvánulási formája a megnyilvánult létben működő ERŐknek. Valójában az akkumulátor analógiájára visszatérve, nevezhetjük-e az akkumulátor negatív pólusát rossznak, és a pozitív pólusát jónak? Talán a legkönnyebben így láthatjuk be, hogy a jó és a rossz gondolati modellje a lét szempontjából mennyire használhatatlan és értelmezhetetlen. A megvalósult létben ugyanis az ERŐ, Energia létrejöttéhez mind a “negatív”, mind a “pozitív” pólusra szükség van. Miért fonódott akkor mégis össze mind a polaritás mind a dualitás fogalmával a jó és a rossz gondolati modellje, és miként vált végzetes útvesztőjévé az emberiségnek különböző eszmék, hitek, vallások, vagy etikák rendszerében?

A dualizmus és az eszmék, hitek, vallások, etika

Ami jó Péternek nem biztos hogy jó Pálnak. Ez a hétköznapi mondás mély tartalmat hordoz a jó és rossz emberi gondolkozásmodelljében különféle módon abszolutizált törekvéseink szemléltetésére. Amikor az Életet ugyanis csak és kizárólag az EGY-MÁS-tól való elkülönültségünk állapotában, a szubjektumunkon, személyiségünkön és a hozzá tapadó érdekeinken keresztül közelítjük meg, akkor kerül a képbe a jó és a rossz fogalma, valamint az ezekhez kapcsolódó és általuk létrehozható általánosítás igénye. A lét szempontjából ugyanis mint fennebb láthattuk nem létezik a jó és a rossz fogalma. A természetben egy lény fizikai pusztulását ugyanis hajlamosak vagyunk többnyire valamiféle szükségszerű rossznak (de adott esetben akár jónak is) bélyegezni, ha azt személyes megítélés, azaz érzelmek által közelítjük meg. (például ha a “jó ügyért” harcolók megölik a “rossz ügyért” harcolókat, kérdés létezik-e jó és rossz ügy, kinek a szempontjából, vagy csak az ügy maga?) Ez nem másnak mint az Életet a LÉTtől leszakadva értelmező Emberi Elmének a téves következtetése. Korunk materialista eszméje ugyanis csak és kizárólag az anyag szintjén érzékeli az életet, ezért képtelen differenciálni, vagyis az Életet a LÉT megnyilvánulásaként, annak periódusaként, szakaszaként, síkjaként értelmezni. A fizikai világban ugyanis mindennek aminek kezdete van szükségszerűen véget is kell érnie. Ez érvényes az ÉLET, vagyis a megnyilvánult lét periódusaira. (De ez a “végpont” is csak egy szemléletmód eredménye, mert például egy fa pusztulása egy erdőben, és az abból keletkező humusz ugyanakkor egy újabb élet kezdete, pontosabban az ÉLET folytatása) Ugyanakkor a LÉT Teljességéből szemlélve, az ÉLET pusztán a megnyilvánulása, a része a LÉTNEK, vagyis az idő és a tér fizikai korlátain túl is létező Forrásnak, az EGYnek. Az ŐS-TUDAT az, amely mindezt összeköti egy hatalmas Intelligenciában, ahol valójában minden egy magasabb szinten, a ŐS-TUDAT szintjén nyer értelmet. A ŐS-TUDAT ugyanis magában foglal mindent, ami a megnyilvánulatlan és a megnyilvánult formájában megtalálható a LÉTnek, ilyen értelemben minden történés, információ “tárolódik” benne, és ezáltal gazdagodik, ezáltal teremtődik tovább a LÉTben. Ezek az információk az ŐS-TUDAT számára pedig mindig, folyamatosan léteznek, elérhetőek, és soha sem semmisülnek meg. A fizikai sík önmagában tehát nem képes számunkra teljességében visszaadni (érzékelésünk korlátai miatt), pusztán tükrözni a LÉT teljességét, de ha figyelmesen beletekintünk ebbe a tükörbe akkor megláthatjuk benne a valódi képet.

Az emberi társadalmakban a jó és a rossz definiálása eszmékben, bölcseletekben, hitekben, vallásokban és etikákban öltött testet. Van-e ezekben olyan örök tartalom, mely az Élet valódi megértéséhez közelebb vezethet minket, vagy csak egy hatalmi, uralmi törekvés eredménye ez a gondolkozási minta, mely a LÉT és az ÉLET lényegének megnemértéséből fakad és mellyel magát az ÉLETet erőszakoljuk meg, ha következetesen alkalmazzuk? Szükségszerűen alakul ki az Emberi Lényekben a jó és a rossz tudása vagy kondicionálás következménye?

Mindnyájan a Teljesség EGYség állapotából kilépve érkezünk ide a KETTŐSség játszótérre: a Földre. Erre az állapotunkra még intenzíven emlékszünk gyermekkorunkban, sőt egy jó ideig még ebben az állapotban is élünk. A konfliktus a mi teljességből hozott világunk és a dualitások világa között akkor kezdődik el, amikor a nevelés, kondicionálás által egy bizonyos kultúrába, hagyományba, vallásba, eszmébe, etikába kezdenek “beletörni” minket. Ez a kondicionálás lehetetlen lenne, ha a fent említett kategóriák nem tartalmaznák a jó és a rossz gondolati sémáját. Társadalmi szinten írott és íratlan törvények írják elő, melyek a jó és rossz, helyes és helytelen cselekedetek. A vallások szintjén a jó és a rossz többnyire mint harc jelenik meg, melyben kötelező részt vennünk, és amely elkerülhetetlen. A társadalomformáló eszmék mind arról szólnak, hogy egy jövőképet idealizálnak, mely valamiféle jó és helyes út lehet társadalom vagy az azt alkotó egyed részére, és ezzel szemben állnak mindazon eszmék vagy ideálok melyek akadályozzák annak megvalósulását, tehát létük nem kívánatos, sőt egyenesen rossz az eszme szempontjából. (Például kommunizmus-kapitalizmus ellentétpáros, mindegyik azt állítja magáról hogy ő a jó eszme, a másik pedig a rossz eszme. Valójában nem jó vagy rossz egyik sem, pusztán egy eszme, mely az ÉLET lényegét hagyja figyelmen kívül ezért pusztító és működésképtelen) Az etikák is valamiféle szempont alapján határozzák meg, mi a jó és a rossz, a helyes és a helytelen egy adott közösségen belüli viselkedésben, helyzetekben. Valójában ezek is teljesen relatív módon, kisajátítva értelmezik a jó és a rossz fogalmát, egy adott minta érdekét egy másik minta érdeke felé helyezve.

Létezik-e abszolút értelemben vett jó és rossz?

A polaritások világában a fentiek alapján kijelenthetjük: nem létezik a jó és a rossz abszolút értelemben. Teljesen relatív fogalmak ezek, melyek távol visznek minket a LÉT, az ÉLET fogalmának és minőségének megértésétől. A teremtésben minden az ŐS-TUDAT részét képezi. Minden tudatos Emberi Lény amely rendelkezik teremtő erővel, energiával a maga tudatossági szintjének megfelelően képes Létrehozni vagy Rombolni a Teremtés nagy művében. Paradoxonnak tűnhet, hogy a Teremtés művének pont olyan szükségszerűen része a pusztítás, a pusztulás is, és hogy az ilyen módon létrejött információ, tapasztalat is a Teremtés művét gazdagítja. Az ember a Földi létben is harmóniára, zavartalanságra, állandóságra vágyik. Az élet viszont állandó változás, melynek részeseként állandó konfliktus jön létre az ember által idealizált létállapot és a valóság között. Ennek eredménye az, hogy jónak mondjuk azokat a dolgokat, melyek személyi vonatkozásban önző módon szolgálhatnak minket a mi elképzeléseink szerint, és rossznak mondjuk azokat melyek ellenszegülnek ezzel. Pedig a valóság az, hogy nincsenek jó vagy rossz dolgok az élet nagy folyamában, csak OK és OKOZAT, olyan impulzusok melyek állandó és folyamatos változásra, megismerésre és fejlődésre ösztönöznek minket. Hajlamosak vagyunk jónak nevezni azon törekvéseinket, melyek során az ÉLET lényegét, a folyamatos, állandó változást és dinamizmust akarjuk kimerevíteni, vagy bezárni eszmék, hitek, vallások, etikák, dogmák ketrecébe, és hajlamosak vagyunk rossznak bélyegezni minden olyat ami szembeszegül ezzel, és az ÉLET folyását, dinamizmusát, állandó változását és ennek megértése által történő folyamatos fejlődésünket, tapasztalásunkat, megéléseinket helyezi előtérbe.

Valójában a polaritások világában két útja létezik a létnek: az egyik folyamatosan harcol önmagával, az Élet lényegének megmerevítésére törekszik és a Halál Kultúráit, társadalmait, eszméit, hiteit, vallásait stb. hozza létre a másik pedig megérti és elfogadja önmagát, és eggyé válva ezáltal az élet lényegével felhasználja az abban rejlő erőket hogy azokkal összhangban, harmóniában az Élet Kultúráit hozza létre. Mindkét út a Teremtés része, és mindenki eldöntheti melyikben vesz részt földi életében. A lét és annak részeként az ÉLET tehát nem a jó és a rossz kérdése. A világmindenséget mozgató REND lehetőséget nyújt számunkra mindkét út megtapasztalására. Ez a valódi SZABADSÁG, mely csak a határtalan SZERETET Intelligenciájában tapasztalható meg.

A Teremtés elpusztíthatatlan. Minden látszat ellenére. Az ŐS-TUDAT legnagyobb ajándéka pedig az a LÉT, melynek részeiként most itt a földi Életben az anyag valóságában megtapasztalhatjuk, hogy mit is jelent, a valódi SZERETET a TEREMTŐ ŐS-TUDAT szempontjából: ÖNZETLENÜL szétosztani önMAGam minden teremtményben, és LÉTEZNI, éltetni MINDENT és MINDENKIT a teljes SZABADSÁG, SZABAD AKARAT és SZERETET ŐS-TUDATában.  Megélvén így a végtelen számú és formájú megtapasztalását a LÉTnek, annak tudatában, hogy történjen bármi, minden csak a Teremtés gazdagodására történhet, a Teremtés Rendjében.

A jó és a rossz az Emberi Lény szempontjából

Az ŐS-TUDATNAK, az EGYnek, megnyilvánult formájában a Teremtő Erőnek két megnyilvánulási minősége, eredője van: az iSTeNi (teremtő, létrehozó) és a SáTáNi (romboló, pusztító, hiányt teremtő) mely két minőség nem jót, vagy rosszat hanem két IRÁNYULTSÁGOT jelent. Ez a két MINŐSÉG jelen van minden Emberi Lényben is, és olyan mértékben képes megnyilvánulni, amennyire tudatunkban teret engedünk neki. Az Emberi TUDAT a földi létben amennyire képes megnyílni ennek a megértése, úgy képes uralni a Teremtésben rejlő “jó és rossz” tudását. Csak valódi, Isten-Emberi, teremtő tudatunkra ráébredve válhatunk tudatossá minden gondolatunkban, szavunkban és cselekedetünkben, és vállalhatunk felelősséget a Teremtés nagy művében. Mindez pedig csak az EGYségünk, közŐS Forrásunk Tudatában, élésében és megélésében lehetséges.

Szeretettel: F.J.T.

The following two tabs change content below.

• A Szerzőről
• Legutóbbi bejegyzések

FJT

Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.

Latest posts by FJT (see all)

• Túl a vízen - 2019. február 7. csütörtök
• A szolipszizmus zsákutcája - 2018. december 11. kedd
• Metafizika - 2018. december 8. szombat
• A csapda - 2018. november 23. péntek
• A kEGYelem VALÓsága - 2018. november 15. csütörtök