Születésnapra mentem, ajándékot vittem, a legnagyobb ajándékot mégis az Ünnepelt adta nekem, Vince herceg – ahogy személyét nevezi MAGunk benne. Egy szőke, mosolygós, lovaglelkű gyermek. Igazi nemes, a szó legnemesebb értelmében. Az alábbi történetet aki megérti, minden és mindenek értője, s minden általam írott szó már rég felesleges a számára. Olvassátok hát úgy, mint MAGunk üzenetét MAGunk örömére.

Vince és két leánytestvére lázas igyekezettel mutatták be nekem játékaikat, egymást túllicitálva a felnőtt figyelméért. Mosolyogva néztem, hallgattam és éreztem tiszta lelkesedésükben őket. Vince hercegről tudni kell, hogy ő még beszélni is alig tudott, amikor már határozott jeleit mutatta lovagi természetének,

…tovább »

Az önmaga céljává vált élet, az örökkévaló lét tudatából és tudásából kizuhant, emberivé vált, emberiként végesült, önmagától elkülönült isteni tudat képzete. Amikor az eszköz céllá lesz, akkor minden megfordul. Az élet az ember ellen fordul, mert az ember ellene megy a életnek. A globalizált világ a halál kultúrájának a foglyaként látszólag folyamatosan a fejlődést magasztalja, a növekedést, ami végső soron az élet egyik aspektusa. Felületes rátekintéssel azt is mondhatnánk, hogy soha* nem volt még ilyen pezsgő élet, ennyi életigenlő ember ezen a bolygón, mint a fogyasztói társadalmak által meghatározott tudati terekben. (* a materialista történelemszemléletben ismert korszakok közül) Azonban a látszat csal,

…tovább »

Emberi Lényként a minket körülvevő valóság szemléléséhez szükségünk van egy nézőpontra. Amilyen az általunk megragadott nézőpont, olyan lesz a szemlélődésben feltárulkozó világlátvány. Amikor a saját, személyes szemléleti pontunkban feltáruló világlátványt, mindenek feletti igazságként abszolúttá tesszük, és minden más lehetséges nézőpontot, világlátványt ettől függően ítélünk meg, akkor egyéni tudatunk bezárul az önabszolutizálás szellemi börtönébe.

Mikor képesek vagyunk személyünktől elvonatkoztatva, akár több lehetséges szemléleti pont magunkévá tételére, akkor a világ egyre tágasabb, egyre sokszínűbb lesz a számunkra. Ha az általunk egyedülinek és kizárólagosnak tartott személyes igazság illúziójától is képesek vagyunk megválni, akkor tudatunk elindult a valódi szellemi szabadság útján. Amikor együttérzéssel fordulunk embertársaink felé,

…tovább »

Kár lenne tagadnom, hogy szellemi utam járása során, a tradicionalizmus metafizikai vonulatait is alkalmam nyílt megismerni. Felismeréseim eredményeképpen ugyanis rengeteg olyan ősi, spirituális, metafizikai igazságra bukkantam eme berkekben, melyek személyem számára is feltárultak utam járása közben, mint az EGY és EGYetlen, EGYetemes VALÓ tükröződései az ősi tanításokban, és ezek újkori újrafogalmazásaiban. Nem sajnáltam az időt, hogy az évek során több előadást, és írásos művet is végigtanulmányozzak, a magyarországi tradicionalizmus jeles képviselőitől, így az alábbi kritikai észrevételek, részemről megalapozottsággal rendelkeznek. Tartom magam az eddigiekben is alkalmazott személytelenséghez, így magára a jelenségre kívánok fókuszálni jelen írás keretein belül, és megjeleníteni azt a határozott viszonyulási pontot,

…tovább »

A nő több mint egy bájos arc, mint egy vonzó, csábító forma. Több mint egy csábító ajak, egy formás mell, egy csinos comb, egy feszülő fenék. A nő több annál, mint amit a férfi aggat rá vágyában, és több mint amit bármilyen meztelenség feltárhat. Mert a fizikai meztelenségben a nő már nincs jelen, megszűnt létezni. A női test meztelenségében a feltárult formák titka elvész, s vele együtt mindaz, mi addig őrjítően vonzóvá, vagy kívánatossá tette. A hús és a bőr, az idomok és hajlatok csupaszságában a nő már nincs jelen. Ebben a meztelenségben csak a ziháló, húsra éhes férfivágy szítja fel önmagát,

…tovább »