2013. május hónap bejegyzései

A kereszt – az Örökkévaló iránytűje

Közzétéve Szerző:

Bevezető

Egy kultúra annál magasabb rendű, annál fejlettebb és tökéletesebb, minél kevesebb tárgyi emléket hagy maga után az időben. Alapvetően két szemlélet létezik jelenleg a kultúrák megítélésében. A jelenlegi, domináns, evolucionista felfogású kultúraszemlélet azt állítja, hogy a jelen kor kultúrája egy evolúciós folyamat következménye, és a kezdetleges, primitívnek nyilvánított kultúrákat fokozatosan váltották fel a történelemben az egyre fejlettebb, egymás tudásanyagaira épülő kultúrák a történelem lineáris menetében. Ebben az írásban nagy vonalakban szeretném bemutatni azt, hogy miért teljesen torz és hazug ez a szemlélet, mely jelenleg hivatalosan uralja az emberiség tudatának döntő részét, és hogy hogyan vezetett ez a szemlélet a mai,

…tovább »

A halálfélelem oka – az ÉLET

Közzétéve Szerző:

Hány napot, hány órát, hány perecet éltem életemben? Mit jelent az hogy élet, biztos vagyok-e abban, hogy eddigi életem során valóban az élet folyamában és nem sokkal inkább a halál állapotában léteztem?

A mai kor és az annak keretet, létalapot szolgáltató paradigma a halál kultúráját valósította meg. A létféltés, a halálfélelem, a kín, a szenvedés és a gyötrelem elöli folyamatos menekülés valójában mind az élet valóságával történő találkozás félelméből valósult meg. Életünk folyamán arra nevelnek minket, hogy mindenki egy általam buboréklétnek nevezett hamis valóságba zárkózzon be. Ennek jellemzője az, hogy mindent meg akar merevíteni, kiszámíthatóvá, szabályozhatóvá és előreláthatóvá akarja tenni a világot és a benne zajló történéseket,

…tovább »

A szent depresszió dicsérete

Közzétéve Szerző:

Ó szent depresszió! Szenteltessék meg a Te neved, ki szembesíted az emberi lényt az élet mélységeivel. Az ég felséges türkize és az óceánok mély, sötétkék vize az élet fenséges kiterjedése. A gyönyör és a kín, a keserű és az édes, kéz a kézben. A találkozás önvalónkkal csak az Élet valós tapintásában, ízlelésében lehetséges. Elménk börtönéből szabadulva önmaga mélységeibe pillant a lélek, hogy saját anyagba zárt végtelensége értelmet nyerjen. A középpont újbóli és újbóli felfedezése magunkban, melyhez képest minden bármikor újraértelmeződhet, a megélés, a megértés időszerű szakaszának megfelelően. Az út mély, őszinte, csendes, hallgatag, mélázó völgyeken és az égbe nyúló, lélekbe markoló,

…tovább »

A valóság neve: ÉLET

Közzétéve Szerző:

A valóság kegyetlen dolog. A valóság nincs tekintettel senkire és semmire. Az ébredés nem létező fogalom. Mindenki alszik, és más-más módon álmodja igaznak a valóságot. Álmok vagyunk egy álomban.

A materializmus akárcsak a spiritualitás sehová sem vezetnek. Vak vezet világtalant mindkettővel.  A valóság túlmutat ezeken. A valóság mindkettő de egyik sem. Testi, lelki és szellemi pórázok uralják a Földet. A szabadság, a szeretet ezen a bolygón a félelem, erőszak, hazugság, az önámítás áldozata lett. Folyamatosan hazudunk magunknak és másoknak a túlélésünk érdekében. A valóságot pedig túlélni és nem megélni akarjuk. A valóságból csak a gyönyört akarjuk magunkénak, a fájdalmat elutasítjuk.

…tovább »