A valóság kegyetlen dolog. A valóság nincs tekintettel senkire és semmire. Az ébredés nem létező fogalom. Mindenki alszik, és más-más módon álmodja igaznak a valóságot. Álmok vagyunk egy álomban.
A materializmus akárcsak a spiritualitás sehová sem vezetnek. Vak vezet világtalant mindkettővel. A valóság túlmutat ezeken. A valóság mindkettő de egyik sem. Testi, lelki és szellemi pórázok uralják a Földet. A szabadság, a szeretet ezen a bolygón a félelem, erőszak, hazugság, az önámítás áldozata lett. Folyamatosan hazudunk magunknak és másoknak a túlélésünk érdekében. A valóságot pedig túlélni és nem megélni akarjuk. A valóságból csak a gyönyört akarjuk magunkénak, a fájdalmat elutasítjuk. A valóság viszont a fájdalom nélkül nem létezik. Csak a gyönyört keresve megtagadjuk magát az Életet, mely mindkettő összessége, egyik a másik nélkül értelmezhetetlen.
Az emberiség képtelen tanulni bármiből, mert az önzőség és a félelem generációról generációra újrateremti önmagát. Az emberiség valójában nem is létezik, csak egy mesterséges fogalom, mely nevében mindent megtehet az aktuális hatalom az egyénnel.
A társadalom fiktív fogalom. Tömegekbe verődött emberi lények léteznek, akik képtelenek eljutni bármilyen fajta önismeretre, és azzal áltatják magukat, hogy vannak társaik, akikhez hozzádörgölőzve biztonságra lelhetnek. Valójában a farkasok uralják a Földet, mert a bárányok képtelenek annak a felismerésére, hogy a pásztor nem értük van. A vágóhíd látványa kiábrándító, de a többség számára többnyire az első és utolsó találkozás a valóság valódi természetével.
A materializmus a test, a spiritualitás a lélek kábítószere. Az emberiség reménytelenül belegabalyodott ezek függésébe. A valóság formálását átadta azok kezébe, akik tudják ezt, és ezek felhasználásával uralják a Földet.
Mindez nem kellene így legyen. Mindez talán nincs is így. Mindez csak és pusztán egy emberi lény véleménye.
Az egyedüli igazság a valóság. A valóság egyénileg és közösen mindenkinek más. Mindenki mást ért valóság alatt. A valóság egységesítésére történő bármilyen törekvés a hatalom eszköze, mellyel az emberi lény saját maga által fenntartott elmebörtönébe zárható be.
Egy út mely a hamis illúziók kertjéből kivezet: az önismeret. Ez viszont fájdalmas és kegyetlen, kevesen vállalják fel.
A fizikai világban a szabadság gyakorlatilag nem létezik, de a szellem szintjén megismerhető, elérhető.
Szerintem, szerintem, szerintem…
Az igazság ott van mindenben és mindenkiben. Itt többé ne keresd!
Köszönet az elmúlt három évért mindenkinek!
Morgó Sapiens
——–
Morgó Sapiens meghalt, hogy F.J.T. élhessen. A név kötelez, és a nevet el kell engedjük, ha a bennünk megérett felismerések túlléptek a néven. Egyszer majd a F.J.T. nevet is ugyanígy elengedem. Az ÉLET már írja velem a következő fejezetet. Aki bújt bújt, aki nem nem.
********
Latest posts by FJT (see all)
- Túl a vízen - 2019. február 7. csütörtök
- A szolipszizmus zsákutcája - 2018. december 11. kedd
- Metafizika - 2018. december 8. szombat
- A csapda - 2018. november 23. péntek
- A kEGYelem VALÓsága - 2018. november 15. csütörtök
Igen-igen.
Szintén köszönet neked is Morgó testvér mindenért, emígy az együtt töltött időszakokot, s virágzását-hervadását-újjászületést- bealvást-felébredést-éberséget-létet-életet.
Békesség…
Magadnak köszönd, én csak segítettem neked hogy lehetőséged nyíljon arra, hogy mindezt megélhesd.
Köszönöm,hogy leírtad.Minden szavaddal egyet értek,engem is sokkolt amikor erre rájöttem.Azóta történt ami történt és csak a tettek számítanak,megismerni önmagunkat,ezért vagyunk itt és ezért érdemes!!
Lecsupaszító, tiszta szavak arról, ami kimondhatatlan. Köszönöm. Egyszer minden illúziónak szét kell foszlani, nem könnyű, de a Szabadságnak ára van…Halj meg és élj!
Csatlakozom az elköszönők csapatához 🙂
———-8———-
Ez még csak egy virtuális ölelés kedves Jocó, egy előleg. 🙂
Nagyon fontos pillanatban talált meg az írásod, épp a fájdalomból lett elegem a gyönyört hajszolva… Az életet tagadom meg folyamatosan, az “agyamban élek” vagyis nem élek. Valami nagy átalakulás történik bennem, körülöttem, általam, velem. Még nem tudom, hogy nyáron ki lesz az az én akivel az akkori te majd találkozik, de nagyon várom. Van egy kapcsoló, amit át kellene billenteni magamban valahogy, úgy látom, neked ez már sikerült. Megerősített, amit most kaptam tőled, döbbenet, hogy mennyi minden apró és nagy érzés/gondolat/villanás köszön vissza ismét.
Köszönöm az előleget! Szerencsére ez kamatmentes, így elteszem a többihez 😉
Hajrá…
Most jön a java…:-)))
Köszönöm MINDNYÁJATOKNAK, hogy jelenlétetekkel erőt adtok a folytatáshoz! Rengeteg minden kavarog bennem, igyekszem majd gondolatokká sűríteni mindezt, és megosztani. Örülök mindenkinek, akivel a “véletlen” az utóbbi években összehozott ebben a virtuális térben. Nem titkolt szándékom, hogy egyszer mindnyájatokkal találkozhassam hús-vér valótokban, illetve a virtualitásból kilépve egy valós közösség kialakítása, amennyiben kölcsönös igény merül fel erre 🙂 Az igény egy ideje már körvonalazódik bennem. Ezzel kapcsolatban tervezek egy bejegyzést, ahol kíváncsi lennék a véleményetekre.
“MINDNYÁJATOKNAK”
Ne durvulj Jocó…
Ha eddig kibírtad, nehogy már éppen most kezdj el nyájban gondolkodni…:-)
A papirusz féle humornak továbbra is nagy kedvelője vagyok. Két sorban senki sem tudja így felfedni valamiben a lényeget, mint Te 🙂
>>A valóság kegyetlen dolog.<< – írtad.
A Valós bizony, velős is.
Mit is érhet a Való?
Milyen tartós és kemény dolgot képes teremteni, ha már a velő, ez a sérülékeny, kocsonyás anyag évezredekig fennmaradó csontvázat alkot a test számára?
A Való – megélése pillanatában – tűnhet kegyetlennek. Ám visszatekintve láthatjuk, hogy ami kegyetlen, az soha sem kegytelen!
Érted? Érted!
Köszönet a távozó honlap, a Kataklizma egykori szerkesztőjének! Tartós értéket adott, e lap, mert sokszor átfénylett a Valóság!
Írnák
Köszönet, morgó fantom:), bár azt súgom magamnak, hogy akiből így nyilvánul meg az írhatnék, az nem tudja sokáig megnyilvánulatlanul hagyni a megnyilvánulatlant, s mint a fazék, s a benne lévő víz, amely a tűz(tíz, szer-etet) hatására forrni kezd, s idővel ledobja a fedőt magáról, úgy tör elő belőled majd az író 6-ás, egyre formátlanabb szintről, de hát a hajlamaink már csak ilyenek. Biztosan értesülünk majd arról, ha visszatérsz. Addig is ott találkozzunk, ahol vagyok 🙂
Maty
A felébredt gyermek mosolyánál, nincs kedvesebb és tisztább dolog a világon. Az álmait maga mögött hagyva, megérkezik saját jelenébe, az életbe.
Üdvözölellek Jocó testvérem.
Goorran )+(
Szálem, Gizus, Annamari, Zoé, Csodina, papirusz, Isti, Mátyás és Goorran! Isten hozott titeket a fedélzeten! Remélem az utazásunk eme szakaszában is lesz néhány közös élményünk 🙂 Nagyon örülök, hogy megtiszteltetek jelenlétetekkel!
Azt látom,már nem kell tervezni,olyan mintha egy láthatatlan kéz vezetne és mindig akkor és oda ahova éppen kell és ami a legtökéletesebb számunkra.A hasonlókat összerendezi valami csodálatos módon. Nekünk csak az a dolgunk,hogy amennyire csak tudunk jelen legyünk minden pillanatban. 🙂
Kedves Jocó!
Való igaz, amit írtál, de egy ilyen megrögzött optimista, mint én csak azt mondhatja, hogy mindig minden változik. A jövőt nem lehet a múltból levezetni (szerencsére) 🙂
Egyszer csak elérjük az istenemberi minőséget 1, 100, vagy akár 100000 év, az idő nem számít. Nyugalom, a hosszú élet ritka, de az örök az egészen általános.
Áldás!
Kedves Atarvis!
Örülök, hogy megosztottad velem mindezt. Az optimizmussal kapcsolatban, egy vicc jutott eszmbe. Tudod mi a különbség a pesszimista és az optimista között? A pesszimista azt mondja, ennél sz@rabb már nem lehet. Az optimista viszont azt: dehogynem 🙂
Az utóbbi időben hasonló gondolatok fogalmazódtak meg bennem egyre erősebben, úgyhogy pont jókor jött ez az írás, köszönet érte. Az is érződik, hogy mélyen bennünk valami egyre jobban fejlődik, és ami már tényleg túlmutat ezeken amit eddig ismertünk.