Áldott MAGom!

A Létben oldódva létezem. MAGom MAGába olvaszt mind-ÉNkit, mind, ki ÉN vagyok. Ennél többet írnom erről lehetetlen. Harcom a világgal végére ért, hiszen elértem a világom végére, és ott minden visszatér önMAGomba. A világ MAGom vagyok. Tudatosan igyekszem minél többet az EGY-ÉNben tartózkodva létezni itt az Életben. Szavak ott már nincsenek. Talán majd összefoglalom ezen állapotot ha meg kell tennem, s ha egyáltalán lehetséges, de most a megélésben létezem.

Veletek vagyok világom végezetéig, hisz MAGomban mikor MAGamban vagyok mind-ÉNki vagyok, Az-KI VAGYok, s amikor vágyok, akkor az Életbe fejest ugrok. Hogy az örök áramlat mikor hová sodor,

…tovább »

A múlhatatlant nem építhetem fel a mulandó birodalmában. A múlhatatlant nem lehet felépíteni, mivel öröktől fogva van, öröktől fogva létezik. MAGom vagyok, ÉN vagyok az öröktől létező Múlhatatlan. A Sem-MI és a MInd-ÉN. MInd-ÉN MÁS csak illúzió, az elme tudománya, az elme teremtménye.

…tovább »

Az információ nem tudás, a tudás nem bölcsesség. A bölcsesség az információ és a tudás szintézise, mely az EGY-ÉNi út megélése által köszönt be. A bölcsesség legmagasabb szintje az, amikor az elme – az értelem (ész, ráció), az érzelem (megérzés, intuíció) – és a Szív a Szeretet bölcsességében olvad EGYbe.

A Szeretet a Szív bölcsessége. Az elme akkor képes az Élet valódi teremtőjévé válni, amikor alárendeli MAGát a Szív érzékektől nem elhomályosított, tiszta látásának a bölcsességének.

Mindezt egy bolond írja, kinek minden szava hazugság, minden szava igaz, vagy egyik sem egyszerre. Attól függ hogyan, honnan, miként és kiként tekinted.

…tovább »

Amikor a Cél az Útban testesül meg
Akkor a Út a Célban teljesül be.
Amikor a Cél maga az Út és az Utazás lesz
Akkor az Út Igazsággá, az Igazság Életté lesz.

F.J.T.

…tovább »

Mindaddig felesleges új Földről álmodnom, amíg a régit sem értem. Mindaddig felesleges arról ábrándoznom, hogy minden embert szeretek, amíg magomat sem szeretem. A régi megtagadása – annak megértése nélkül – soha nem az újhoz vezet, hanem a meg nem értett újrateremtéséhez.

A múlt itt él a jelenben, a jelen pedig a jövő múltjává lesz. A jelent csak a mostban élhetem meg, de a mostot csak a múltban érthetem meg. A megélés megértéshez, a megértés az időn túli teljességébe vezet, ahol többé nincs szükség annak a tagadására ami van, volt, lehet vagy lesz, mert minden létező ugyanannak az egy,

…tovább »

A hagyományban nem az a megtartó és örök ami régi, hanem az ami igaz, mert az igazság időtlen és kortalan.

Írta: F.J.T.

_________

Életfa – Dávid Júlia alkotása

…tovább »

A Bölcsesség a bolondok kenyere,

azoké, akik képesek elengedni

saját bölcsességük illúzióját,

melynek helyébe léphet

az Örökkévaló Bölcsessége.

a MÁSik TE / F.J.T.

________

…tovább »

Az ibolya olyan növény, melynek szépségében akkor gyönyörködhetsz, ha lehajolsz hozzá. Hasonlatos az  Igazsághoz, melyhez az út szűk és alacsony kapun át vezet. Ezen csak azok léphetnek be, akik minden felesleges terhüket eldobják, hogy igaz alázattal lelkük és szellemük lehajolhasson csodálatához. Az emberi önhittség, önteltség, birtoklási vágy, az önzés, a versengés, a győzés és meggyőzés vágya, az erőszak és saját igazságunk bálványai elzárják bennünk az utat, mely az Örök Igazság felé vezethet minket.

Az Igazság csak az alázatos szívűeket kedveli, akik megértik, hogy az emberi lényben nincs semmi igazság, amit birtokolhatna. Aki képes elengedni saját igazságát, az képessé válik befogadni az Örök Igazság fényének ragyogását.

…tovább »

A lenézés csak azt tölti el örömmel, aki nem tudja hogy a valódi igazsághoz, tudáshoz, bölcsességhez nem alátekintve, hanem magunkba s az ég felé tekintve, folyamatosan korlátaink fölé emelkedve juthatunk el. Nem az az igazi megelégedettség, ha a hegyről alátekintünk, hanem az, amikor megértjük, hogy mindennél van fennebbvaló, magasabb, emelkedettebb, szélesebb, tágasabb, teljesebb nézőpontja a valóságnak, a létnek, a létezésnek és az életnek. Ez adhat valós, nemesítő célt az úton szellemünknek.

Minél magasabbra jutunk Utunkon, annál mélyebben érinthet meg minket a vágy, hogy mindazon gazdagságot, szépséget, kincset – melyet megélünk – mások számára is tükrözhessük életünkben gondolatainkkal, szavainkkal,

…tovább »

A szépség az igazság minősége, mely a lét valóságának egyszerűségében fogan. A tartalom és a forma tökéletes ötvöződése az élet mozgásában a valódi, termékeny és termékenyítő szépséget jeleníti meg. Az a szépség, mely öncélúan önmagába zárul, az elveszti teremtő képességét. Az élő szépségnek célja van, az élet megtermékenyítése.

A lét célját mikor önmagába zárva határozzuk meg, akkor mindaz, ami az így létrejött valóságon belül helyezkedik el, önkéntelenül öncélúvá válik. Az öncélúság mindennek a lét adott síkján belül történő önmagába záródását, ezáltal pusztulását, halálát okozza. A valódi szépség az Élő vonzása, erőtere, mely képes benne tartani minket az Élet teremtő valóságában.

…tovább »