Az ibolya olyan növény, melynek szépségében akkor gyönyörködhetsz, ha lehajolsz hozzá. Hasonlatos az Igazsághoz, melyhez az út szűk és alacsony kapun át vezet. Ezen csak azok léphetnek be, akik minden felesleges terhüket eldobják, hogy igaz alázattal lelkük és szellemük lehajolhasson csodálatához. Az emberi önhittség, önteltség, birtoklási vágy, az önzés, a versengés, a győzés és meggyőzés vágya, az erőszak és saját igazságunk bálványai elzárják bennünk az utat, mely az Örök Igazság felé vezethet minket.
Az Igazság csak az alázatos szívűeket kedveli, akik megértik, hogy az emberi lényben nincs semmi igazság, amit birtokolhatna. Aki képes elengedni saját igazságát, az képessé válik befogadni az Örök Igazság fényének ragyogását. Csak az a Fény ragyoghat bennünk igazán, melyet nem érint és nem érinthet meg a birtoklási vágy. Az Örök Isteni Igazság szabad madár. Csak annak mutatkozik, annak vállára száll, aki nem készít számra kalitkát. Az Igazság olyan, mint a Napnak fénye, melyet nem zárhatsz dobozba, hogy magadénak mondhasd. Ha igazzá akarsz válni, eggyé kell válnod a fénnyel, fénnyé kell válnod.
Ki fényben jár, igazságban jár. Ki igazságban jár, fényben jár, ragyogása szelíden tovább árad és megváltja a sötétséget.
a MÁSik TE / F.J.T.
_________
Latest posts by FJT (see all)
- Túl a vízen - 2019. február 7. csütörtök
- A szolipszizmus zsákutcája - 2018. december 11. kedd
- Metafizika - 2018. december 8. szombat
- A csapda - 2018. november 23. péntek
- A kEGYelem VALÓsága - 2018. november 15. csütörtök
>>Ha igazzá akarsz válni, eggyé kell válnod a fénnyel, fénnyé kell válnod.<<
Találkoztam már olykor-olykor, az Igazsághoz simuló emberrel.
Mikor a szó-gondolat-tett-érzés füzére egységcsomaggá lett. Különös, hogy ez a benne, a Fényben lévő személy kivételével, mindenki más megfigyelő számára észrevehető.
Talán azért, mert az Igazság az adott és áldott pillanataiban a tapasztaló számára nem létezik "árnyék".
Az ÖN-felett(i)ség az élet napos oldala!
Üdv. Isti
A sötétség egy mértékEGYség, a fÉNY és a MAGértés között!
Azt a távolságot határozza meg, hogy milyen messze vagyunk saját valóságunktól! A valóság pedig egy olyan erdő, ahol az emberek a fák, és a fák közti távolságot a szabad akarattal való élés (vissza élés) határozza meg. Az erdő érzékeny szimbiózis rendszere, egy EGYségben létezik ez pedig, az időtlen valóság!
Igazán tanulhatnánk tőle!
)+(