Az ifjú a világot akarja megváltoztatni és megváltani, a spirituális törekvő önmagát, a bölcsességre vágyó pedig már egyiket sem, mert a világot önMAGaként ismerte fel, és önMAGában a világ, a valóság és a tudat TeljessÉG-ÉNek a Forrására lelt. A világra és annak valóságára mint tudatának tükröződésére tekint, a megnyilvánult létezőkre, személyekre, másokra pedig mint EGY-ÉN-MAGa kiáradására.
A. D. 2016. augusztus 16-án, egy zöld polifoamon fekve, a szovátai hegyeket szemléltem, a relatív csendben magamba mélyedve. Hirtelen bevillant elmémbe, hogy tulajdonképpen milyen abszurd és felesleges törekvés az, hogy emberi énemhez bármiféle érzelmi kötődéssel viszonyuljak. Miért kellene emberi énemet szeressem, vagy gyűlöljem? Miért kellene bármiféle kötődéssel lennem irányába? Ha szeretném, ugyanazt tenném, mintha gyűlölném. Ha gyűlölném ugyanazt tenném, mintha szeretném. Kötődni és kötve lenni a maszk, a szerep iránt: nem a szabadsághoz, nem az egyedüli valósághoz, nem a maszk viselőjéhez visz közel.
A léghajó ahhoz, hogy egyre feljebb emelkedhessen, le kell dobjon MAGáról minden nehezéket, mindent ami visszatarthatja attól,
A Kali Yuga, a Vaskor – a spirituális önmegvalósítás szempontjából – a legösztönzőbb kor a metafizikai értelemben vett felébredésre. Mert a valódi kérdés: kinek az álma mindez? Kinek jelenik meg mindez, amit valóságnak képzelek? Ki vagyok én, aki SZEMléli mindezt?
A válasz: MAGa(m) a SZEM.
Az Aranykor és a Vaskor és minden kor teljessége: EGY-ÉN-ként ÉN MAGam VAGYOK. Isten – amennyiben Isten alatt a Teljességet, az Abszolútumot értem – minden. Isten Mind-ÉN. Mindig csak az emberré vált Isten – megMÁSult emberi énemben – vágyhat a felébredésre, amikor az álom túl mély, túl FÉL-ELEMetes, túl fekete, túl démoni,
Tudni a nemtudást és nem tudni a tudást,
Tudni a tudás nemtudását és nem tudni a tudás tudását,
A nemtudás tudása és a tudás nemtudása,
A nemtudás nemtudásának a tudása és a tudás tudásának a nemtudása,
A tudás nemtudásának és a nemtudás tudásának felismerése:
Kulcs a bölcsességhez.
A bölcsességhez nincs kulcs, a kulcs MAGa a bölcsesség.
Egyetlen betegség létezik csak, melyből minden szenvedés fakad: a primordiális lét egységétől és EGÉSZségétől való elszakítottság, elkülönültség, az önMAGunk esszenciájának teljességéből tört-én-Ő kirekesztettség. EGYetlen igaz útja a gyógyulásnak önMAGunk szupraindividuális és szupraracionális EGYségének a visszahódítása, a primordiális léttel történő újraEGYesülés, a szem-éjiség és a szem-éjesség feloldása és feloldódása a Lét és a Nemlét örökké fénylő Forrásában, az Abszolút, a Teljes, a Meghatározhatatlan, Megnevezhetetlen és a Kimondhatatlan, az Örökké-Való kondicionálatlan Örökké-Valóságában. A vízcseppnek visszatérni az Óceánba nem megsemmisülés, hanem a Teljességben való feloldódás általi abszolút,
Ó Végtelen ki EGY s Ó EGY ki Végtelen – mily kicsiny MAGomban az ÉN végtelensége(m), s mily végtelen MAGodban az én kicsinysége(m)!
Nem a cselekvés és a cselekedet tesz azzá A Ki Vagyok,
hanem a bennem, általam CselekvŐ.
Míg emberi szem-éjem SZEMe éjben vagyon,
addig cselekedeteim is vakok.
Látni csak MAGom SZEMével, az EGY-ÉN Isten SZEMe által láthatok,
s cselekedeteim akkor válhatnak igazzá, ha már nem én cselekszem,
hanem bennem, általam cselekszik ÉN-IS-TEN-MAGom.
A Puritán Szájbersarok öt évének szűrete az alábbi három könyv. A “Végtelen EGY“, az “Egy bolond bölcselete” és “AZ ELMén TÚL” című kiadványok magukban foglalják a blogon megjelent írások koncentrátumát. A “transzmEnta kiadó” oldalán mind elektronikus, mind nyomtatott formátumban hozzáférhetőek, ameddig a készlet tart.
