Az ifjú a világot akarja megváltoztatni és megváltani, a spirituális törekvő önmagát, a bölcsességre vágyó pedig már egyiket sem, mert a világot önMAGaként ismerte fel, és önMAGában a világ, a valóság és a tudat TeljessÉG-ÉNek a Forrására lelt. A világra és annak valóságára mint tudatának tükröződésére tekint, a megnyilvánult létezőkre, személyekre, másokra pedig mint EGY-ÉN-MAGa kiáradására.
Amikor az elme a Szívben pihen, az üdvösség fénye ragyog a létezésben,
és a létezés visszatér, feloldódik, átszellemül az üdvösség fényében. A valódi bölcsesség: boldogság, üdvösség, amely nem az elme világteremtő, megismerő tetteiből fakad, hanem a lét és a nemlét kettősségét meghaladó EGY és EGYetlen, öröktől fogva létező VALÓ, mely EGY-ÉN-MAGom VAGYOK.
Latest posts by FJT (see all)
- Túl a vízen - 2019. február 7. csütörtök
- A szolipszizmus zsákutcája - 2018. december 11. kedd
- Metafizika - 2018. december 8. szombat
- A csapda - 2018. november 23. péntek
- A kEGYelem VALÓsága - 2018. november 15. csütörtök