Éberség

Közzétéve Szerző:

A. D. 2016. augusztus 16-án, egy zöld polifoamon fekve, a szovátai hegyeket szemléltem, a relatív csendben magamba mélyedve. Hirtelen bevillant elmémbe, hogy tulajdonképpen milyen abszurd és felesleges törekvés az, hogy emberi énemhez bármiféle érzelmi kötődéssel viszonyuljak. Miért kellene emberi énemet szeressem, vagy gyűlöljem? Miért kellene bármiféle kötődéssel lennem irányába? Ha szeretném, ugyanazt tenném, mintha gyűlölném. Ha gyűlölném ugyanazt tenném, mintha szeretném. Kötődni és kötve lenni a maszk, a szerep iránt: nem a szabadsághoz, nem az egyedüli valósághoz, nem a maszk viselőjéhez visz közel.

A léghajó ahhoz, hogy egyre feljebb emelkedhessen, le kell dobjon MAGáról minden nehezéket, mindent ami visszatarthatja attól, hogy a nehézségi erőt az ÉG felé szállva legyőzhesse. A szellemi, az égi ember számára a test, az anyag az a káprázat, mely által önMAGát önMAGától különbözőnek, végletesen megMÁSultnak képzelheti, élheti át és meg. Kimondani azt: hogy ÉN nem a test, nem a maszk, nem a szerep, és végképp nem az vagyok, amit MAGamról és MAGamnak képzelek: felszabadító, magasrendű szellemi felismerés. Nem MÁS-OKért, hanem MAGomért teszem. Az EGY és EGYetlen ÉN, MAGam vagyok, ki soha nem született, soha nem volt, van és lesz egyetlen szerepnek sem alárendelve, és soha nem hal meg.

Az egyetlen igaz valóság, nem ez a test, nem ez a világ, ez az álom, amit valónak KÉPzelek. Az EGY és EGYetlen Valóság, a nemszületett, a halhatatlan, soha semmitől sem függő, tiszta léten és nemléten túli Szabadság, Boldogság, Teljes-ÉG: EGY-ÉN-MAGom VAGYOK. Aki az ÉG felé vágyik, de nem akar semmit elengedni mi a föld porából való, az az álmot hiszi valóságnak, mert nem ismeri a valódit: AZ Álmodót. Csak annak lehet hatalma az álom felett, aki felkutatja önMAGában az Álmodót, hogy felébredve minden álom fölé emelkedhessen: az ÉbersÉGbe.

The following two tabs change content below.
FJT

FJT

Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)

4 hozzászólás a(z) “Éberség” bejegyzéshez

  1. Vannak olyan kérdések , amik a mai társadalomban rendkívül kényesek.Ilyen a vallás például.De kicsit talán meglepő módon az értelmiségi kérdés is ilyen.Amikor az iskolázott , tanult ember önképének a valóságát feszegeted.De ez is , amit most felhoztál , az ember.Az ember akinek van egy szilárd önképe , egy jól megalapozott identitása , amihez jól ismert módokon viszonyul.Ezeken a módokon aki pedig változtatni kíván , az az átlag identitás világában nem kívánatos jelenség.

    Én az emberre , mint eszközre tekintek már régebb óta.A tudat eszköze , vagy ahogy te mondod , az egy én magom eszköze.
    Még nem gondoltam rá úgy , hogy szeretem vagy gyűlölöm.Épp úgy ahogy nem mondom hogy szeretem a karom vagy a lábam , mert ezek a testrészeim és csak vannak , mert így vagyok egészséges , egész test.
    Az ember is a részem.Ezért az ember is én vagyok.Számomra fontos az ember.
    Mert az ember az , akin át meg tudom élni a földi gyönyörűségeket.Az illatokat , a szép tájakat , a humort , az iróniát , az érintést , az autózást , a friss levegőt…Mindent.Az ember az , akivel együtt utazhatok valóságokon át.Nem szeretem , nem is gyűlölöm csak természetes hogy a részem.
    Igazán alámerülni csak az emberrel lehet , mert az ember képes arra hogy felvegyen egy saját identitást amiben aztán hisz és megfeledkezik rólam.De az ember amikor visszaemlékezik és újra felébred benne az ősi vágy hogy felfedezzen engem akkor számomra mint szellemi lénynek , a szabadságot újra értelmezi.

    Itt vagyok az emberben és igazából én mint ember , abbahagytam a keresést , mert azt érzem hogy megtaláltam azt amit mindig is kerestem.De ezzel nem tűntem el mint ember , de mindenképp meghaltam a társadalom számára.
    Jó embernek lenni , de már csak azzal az éntudattal amit te is említesz.Anélkül én már nem lennék semmi.

  2. “Távolságot tartva a létezőktől, magunkat nem másban ismerjük fel, s nem érezzük magunkat sem felette, sem azonosságban, sem alávetve másoknak. A lények itt lent a világban egyedül vannak, törvény, kiút és megbocsátás nélkül – pusztán erejükbe vagy gyengeségükbe öltözve: hegycsúcsok, sziklák, homok. Ez az életszemlélet első megszabadítása. Emelkedj felül a testvériség eszméjének ragályán, a „szeretek” és a „szeretve vagyok” érzésén, az összetartozás, azonosság és kötődés vágyán. Ezektől tisztítsd meg magad. Egy bizonyos ponton túl nem kötődsz senkihez, sem a vérség, sem a megtagadás, sem a szülőföld, sem a sors összefonódása okán. Csak azzal érzed Magad együvé tartozónak, aki ugyanazon az úton jár, mint Te – azon, amely nem az emberek útja és nem törődik az emberek útjával.” Evola

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.