Aligha van még egy ilyen relatívvá vált fogalom a világunkban, melyre annyiféle jelentés, értelmezés rakódott mint a spiritualitás. Nincs szándékomban semmilyen új értelmezést adni ennek a már amúgyis ködös, túlontúl terhelt és önkényesen értelmezett szónak, sokkal inkább igyekszem feltárni a legegyszerűbb, legősibb tartalmat, ami az intuitív megismerés útján feltárult előttem. Előrebocsájtom, hogy nagy valószínűséggel mindez nem fog egyezni azon általános jelentésekkel, melyekkel eddig jó eséllyel bárki találkozhatott. Ezen nézőpont értelmezéséhez elengedhetetlenül szükséges az a fajta metafizikai szemlélet, mely jelenleg egyedüli ismert módszerként áll rendelkezésünkre, hogy a materialista szemlélet káoszába süllyedt relativizmus önabszolutizáló világértelmezésén átlátva, megtisztíthassuk az évezredek alatt a „spirituális” fogalmára rakódott értelmezések egyre materialistább, egyre anyagiasabb jelentéstartalmaitól: a szellemit.
Mi a spirituális szó eredete és jelentése?
A latin nyelv szótárát felütve a következőt találjuk. (Finály Henrik: A latin nyelv szótára)
spiritus, us, hn. [spiro]
1) (költ. és újk.) szellő, fuvallat, légfolyam, mozgó levegő (vesd. ö. anima, aer): s. Boreae; aer movetur spiritu aliquo.
2) a levegő a mennyiben lélekzésre szolgál, lélekzet: cibus, potio, s.; ducere spiritum, lélekzetet venni, lélekzeni.
3) a lélekzés cselekvése, beszivása a légnek, lélekzetvevés, lélekzetvétel: uno s.; hujus coeli s., e levegő beszivása; anima quae ducitur spiritu. Innen
A) élet, lélek: reddere s., a lelket kiadni, spiritus naturae debetur.
B) (költ.) illat, unguenti.
C) (költ.) sohaj.
D) a kigyó sziszegése.
E) nyelvt. hehentés.
F) lélekzetnyi idő, időrész, ütemrész.
G) kigőzölgés, gőz, párolgás; aeris spiritus graves, veszedelmes, robbanó kigőzölgések a föld alatt (bányákban stb.).
H) átv. ért. a) lelkesedés, ihlettség: spiritu divino tactus, inflatus, istentől ihletett; homines divini spiritus. b) (költ. és újk.) szellem, lélek: morte carens s.; spiritus regit hos artus. c) gondolkozás, érzület, hostilis, generosus. d) lángész, ész, elme, ingens. e) magas szellem, bátorság, küln. dölyf, gőg, büszkeség, szél, dacz, nagy gondolatok v. tervek: sumere sibi ss.; capere alicuius ss.; ez értelemben többnyire t., azonban így is s. regius. Innen f) (újk.) boszuság, kedvetlenség, harag.
I) egyh. személyesítve: sp. sanctus, a «szent lélek»; spiritus nigri, a gonosz szellemek. ― Ft. így is: spirita, ae, nn. és spiritum, i, kn.
spiritalis v. spiritualis, e, mn. [spiritus]
1) levegőhez v. léghez tartozó, lég-, légtől mozgatott, machina.
2) lélekzethez tartozó, fistula, a lélekző cső.
3) egyh. lelki, szellemi, néha még lelkészi, papi; t. mint fn. kn. spiritalia (spiritualia) nequitiae, a gonosz szellemek.
spiritalitas (spiritualitas), atis, nn. [spiritalis]
szellemiség, szellemi természet.
A fenti jelentéstartalmakat szemlélve jól látható, hogy a latin nyelvben a spiritus szó alapvetően több rárakódott jelentést hordoz, aminek következtében már eleve problémás önmagán belül is. Egy nyelv minél gazdagabb annál pontosabban képes a különböző fogalmakat morfológiailag és tartalmilag, jelentéstanilag is pontosan különválasztani. A spiritus szóval az alapvető probléma az, hogy a lélek és a szellem jelentése egybemosódik benne, pusztán értelmezés kérdése, hogy szövegkörnyezet függvényében mit is jelent. A magyar nyelvben nem véletlen, hogy a lélek és a szellem szavak léteznek, és egymástól jól elhatárolható módon használhatóak fogalmi jelölésre. A spirituális fogalmi tisztázásánál tehát látnunk kell, hogy a modern köztudatba elsősorban a római kereszténységgel bekerült fogalom, magán a kereszténységen belül is miért mossa egybe, a szellem és a lélek fogalmát.
A keresztény teológiákon belül is jól kivehető az a fogalmi zavar, ami például a Szent Lélek, Szent Szellem jelentéstartalmi egybemosódásaiban nyilvánul meg. A katolikus teológia újkori fogalmi rendjében következetesen a Szent Lélek (Spiritus Sanctus) használata az általános, és a szentháromság tanban is (Atya, Fiú, Szent Lélek) ez szerepel, a spiritus szó fogalmi használatával kapcsolatosan pedig alapvetőleg két jelentéstartalmat különböztet meg, az első a lélekhez kötődik, a másik pedig a szellemiséghez. A spiritualitás ilyen módon elterjedt jelentése tehát némileg mosódott, mivel egyszerre fordítható lelkiségnek és szellemiségnek. Ennek a problémának a gyökere nem pusztán a latin nyelvben keresendő, hanem abban a világ egységét már látni képtelen és azt feldaraboló paradigmán belüli materialista szemléletben, mely már paradox módon a kereszténységen belül megnyilvánult, ezért az emberi lénnyel kapcsolatosan a szellem és a lélek értelmezése egyre inkább egybemosódott az utóbbi évezredekben.
Ezzel párhuzamosan kezdetben a szellem egyre inkább csak materiális, a lélek pedig csak vallási értelmezéstartományokba záródott fogalommá vált, és az az egység ami a latinban még ösztönszerűen megvolt a szellem és a lélek között – fogalmi egybemosódottságával együtt – lassan egyre töredezettebbé, és egyre önkényesebben értelmezetté vált napjainkra. A jelenkori materialista világképében a szellem, szellemi, szellemiség már csak mint valamiféle intellektuális fogalmi kör értelmezése létezik.
Az emberi lény a keresztény tanok szerint test-lélek-szellem hármassága. Ebből a hármasságból azonban a keresztény felfogás – saját látens materializmusának köszönhetően – a szellemmel nem sokat tud kezdeni, és ezért a szellem-lélek párosa általában értelmezhetetlenül egybemosódik. A bibliai teremtéstörténetben ugyanis az Úr az anyagba lehel lelket, Ádám teremtése ebben az értelemben nem más, mint valamiféle eleve létező anyagba utólag lehelt lélek megtestesülése. A föld porából vétetett ember tehát bár Isten képmására van teremtve, teremtésének aktusa mégis ellentmondásos, mivel különválik benne már a teremtésekor a test – mely porból vétetett, vagyis eleve a szellemtől külön létező lényegiség – és a lélek, mely az előzőleg létrehozott testbe mintegy utólag, azt átlelkesíteni, életre kelteni hivatottan kerül bele. Ebben a kontextusban tehát eleve nem szerepel más csak anyag és lélek, a szellem tulajdonképpen értelmezhetetlen, mintegy felesleges.
A bibliai teremtésképben az Isten, aki és ami a Szellem, mintegy különválasztja magától az Anyagot, melybe lelket lehel, és ez a történet bármilyen furcsa is, de lényegét tekintve a mai materialista világképet hordozza magában, mely az anyagot eleve, önmagától fogva létező lényegiségként tételezi, mely anyagban aztán valamilyen oknál fogva egyszer csak megjelenik az élet, vallásos értelmezésben ennek analógiájaként pedig a lehelet, a lélek. Az ember fogantatását és magát az emberi lény létrejöttét is ugyanezzel a materialista szemlélettel tekintik ma az emberiségen belül mind a vallásos mind a nem vallásos, de materialista paradigmában kondicionálódott emberi tudatok. A vallásos szemlélet szerint a lélek megtestesül, ami eleve azt tételezi, hogy létezik a szellemi valóságtól különálló anyag, anyagi valóság, amiben a szellemi valóságként létező lélek megtestesülhet, magyarán a női és férfi ivarsejt az egyesülés pillanatáig pusztán lélektelen anyag, mely kizárólag biológiai értelemben él, és biológiai információkat hordoz, és majd csak miután biológiailag egyesül, és kialakul az első őssejt, akkor ebben úgymond kívülről beléköltözik a lélek, akárcsak a bibliai teremtéstörténetben. Az eddig vázoltak tökéletesen materialista felfogást tükröznek és metafizikai perspektívából szemlélve magát a szellemi létet darabolják fel olyan, látszólag egymástól különálló részekre, melyek következménye a materialista spiritualitás megjelenése, mely egészen konkrétan a mai kort is magában foglaló és azt meghatározó paradigma egyik alapköve, melyből aztán a mai tisztán materialista alapú világkép is kifejlődhetett.
Ezen a ponton szükséges a tisztázása annak, hogy mi a szellem metafizikai értelmezése, melyből aztán érthetővé válnak mind a fenti következmények, mind a mai paradigmán kívül eső ősi hagyományok, melyek a Bibliában értelemszerűen nem találhatóak meg, kívül esvén annak világértelmezési tartományán. Metafizikai értelemben véve a szellem az az ős lényegiség, mely minden létező megvalósult és megvalósulatlan tartalmi és formai egysége. A Szellem tiszta intelligencia, de nem pusztán valamiféle racionális leegyszerűsítésben. A Szellem minden intelligencia teljessége, mely minden potencialitását és minden megvalósultságát magában hordja a létnek, a létezésnek és az életnek ugyanúgy, mint a nemlétnek. A legteljesebb intelligencia MAGa a SZERetet.
A szellem szelében lélekzik a lélek. A szellem tűz, levegő, szél, a lélek lét, élet, lélek(g)zés. A magyar nyelvben érzékelhetjük a szellem és a lélek közötti szoros kapcsolatot, ugyanakkor a határozott fogalmi megkülönböztethetőséget is. Metafizikai perspektívából szemlélve a szellem számára az anyagi megnyilvánulás egy potencialitás, egy megnyilvánulási lehetőség, forma. A szellem tehát nem megtestesül az anyagban, hanem ő maga az, ami anyaggá válik. Az anyag a szellem formát öltése. Nagyon fontos pontja ez a kifejtésünknek, mert itt válik élesen el a metafizikai értelemben spirituálisnak nevezhető a materialista-spiritualitásokban – úgy mint például a vallások zöme – spirituálisnak nevezett létszemlélettől és világképtől. Metafizikai értelmezésben tehát a bibliai teremtéstörténet egy alsó perspektíva, melyben a világ szellemi értelemben vett egysége súlyos csorbát szenved. A szellem különválik az anyagtól, a lélek pedig a szellemtől különvált élettelen anyagban ölt testet. Ez vegytiszta materializmus, melyet a mai kor tudományos-materialista világképe is hirdet, miszerint a szervetlen, élettelen anyag valaminek a következtében szervesül, életre kel, vagyis megjelenik benne az élet. Ugyanez vallásos értelmezésben a föld élettelen porából gyúrt test, melyben az Úr lelket lehel.
Milyen is lehet a teremtéstörténet metafizikai nézőpontból? A Teljességben a Szeretet túláradásából az abban foglalt végtelen Szerelemben a teremtés vágya fellángol. Ez a Szent Tűz nem más, mint maga a Szellem analógiája. A Szellem az Intelligencia és a benne foglalt potencialitások összessége. A Szellem és az Anyag EGY. A kettő egymástól szétválaszthatatlan, mert a Szellem a tartalom és az Anyag a forma, melyben a Szellemi valóság végtelen sok szinten képes alakot ölteni. Minden Szellem, az anyagi világ a Szellem misztikus metamorfózisa. Az EGYben ezért nincs semmi sem megnyilvánulva, mivel a Szellem mint minden Intelligencia és potencialitás megnyilvánulatlan összessége létezik. A Kettősség nem más, mint az EGYben önmagában, önmagától, önmagából létrejött Teremtés, melyben a Teremtő Szellem végtelen sok lehetőséggel életre kel. Az EGY Lelke minden létezőben a Teremtés legelső pillanatától a tér-idő kontinuumába lépve létezik. Nem utólag ölt testet valamiféle szellemtől függetlenül létező anyagi valóságban. Az EGY és EGYetemes lélek végtelen sok részre képes szakadni az EGY és EGYetemes ŐS-Tudat egyedi, teremtett részeinek a képében úgy, hogy közben minden látszat ellenére EGY marad. Az EGÉSZ RÉSSZÉ válik, hogy önmagát önmagától tudatilag elkülönülve megtapasztalhassa. Az elkülönültség képzetébe záródott tudat és lélek az elmén belül létrejött valóság kizárólagosságaként éli meg az anyagi valóságot különállónak, önmagától, önmaga okán létezőnek, mert a testet öltött szellemi valóság egységét – az ily módon egyéni tudatként szeparálódott EGYetemes Tudat – látni már képtelen.
A valódi, tiszta, metafizikai értelemben értelmezhető spiritualitás magyarra fordítva annyit jelent, mint a Teljességben megnyilvánuló Valóság, Szellemi EGYségének szemlélete. A Szellem nem egy szellemiség, nem egy vallásos, materiális és/vagy egyedi nézőpont, hanem maga A Látás, mely túl van a ráció által értelmezhető és abszolutizálható valóságtartományon, és ez az intuitív valóság EGYsége. A valódi spirituális szemlélet az, mikor bármire is tekintünk, nem látunk már mást csak magát a mindenben megnyilvánult, érzékeinkkel érzékelhető, vagy érzékelhetetlen SZELLEMET. A Lélek önmaga valóságaként éli meg a Szellem által megnyilvánított Valóságot, mind EGYetemes mind egyedi, teremtményekbe záródott szinten. A Lélek minden létezőben ott van, függetlenül attól, hogy emberi szemmel azt élőnek vagy élettelennek tekintjük. Az Isten Lelke benne van Mindenben és Mindenkiben, és Minden és Mindenki benne van az Isten Lelkében. A Szellem és a Lélek ugyanabból a Forrásból ered, ugyanabból és ugyanabban a Teljességből nyilvánul meg. Ez az a pont, ahol a Szellem és a Lélek elválaszthatatlanul összefonódik, ugyanis a Szellem Valósága csak a Lélek Valóságában élhető meg, a Lélek Valósága pedig csak a Szellem Valóságában jöhet létre.
Latest posts by FJT (see all)
- Túl a vízen - 2019. február 7. csütörtök
- A szolipszizmus zsákutcája - 2018. december 11. kedd
- Metafizika - 2018. december 8. szombat
- A csapda - 2018. november 23. péntek
- A kEGYelem VALÓsága - 2018. november 15. csütörtök
