Lényegtelen, hogy egy mítosz tartalmaz-e igazságot vagy sem, valós vagy valótlan-e, életigenlő vagy életellenes-e, ami fontos az az, hogy azok akik hisznek benne, és magukénak vallva azt, a világot, a valóságot benne értelmezik, képesek-e valós közösséget alkotni, a mítoszt soha meg nem kérdőjelezve, így tovább éltetve azt és tovább élve benne.

A mítosz és az emberi létezés szinte szétválaszthatatlanul egybefonódik egymással, bármilyen korról is legyen szó a könyvekben ismertetett történelemben. Szándékosan mellőzném most azt a témát, hogy amit ma történelemtudománynak hívunk, az mennyire vehető komolyan, pusztán csak két szempont alapján is: először is a történelmet mindig és mindenkoron a győztesek írják,

…tovább »

(Szocio-ideológiai szájbergroteszk)

Létezik egy régi bölcs mondás: a sz@rnak hiába adsz új formát, mert attól a lényeg még ugyanolyan büdös marad. Kissé cizelláltabban úgy is mondhatnánk, a bélsár re-formálása (újra formálása) nem eredményez kellemesebb környezetet. Az ürülék építőanyagként való felhasználása viszont csakis mocskot, undort, bűzt, betegséget és túlburjánzó viszketegséget okozhat, ezt már Weöres Sándor is rég leírta. Isten hozott a szűnni nemakaró reformkorban, amelynek jelenleg a posztmodern utáni szakaszát éljük. A felvilágosodás és a Nagy Francia Elmezavar kora óta minden „modern” társadalmat állandó lázban tart, mint valami mágikus, hipnotikus varázsige, szociális mantra: a reform.

…tovább »

A jelenlegi korszak egyik meghatározó szemléleti bázisa a progresszió*, magyarul a haladás eszméje. A nyugati gondolkodás számára ezen létszemléleti kiindulópont egyszerre eszköz és egyszerre cél is, amiben önmaga ténykedését és a világot értelmezni igyekszik. Ezen szemlélet lényegi vonása az, hogy a jelent – egyfajta történelmi linearitás természetes folyományaként – a múlt tükrében értelmezve olyan átmeneti állapotnak tekinti, amely folyamatosan és szakadatlanul jobbításra, meghaladásra van ítélve, azaz a múlt ezen értelmezésben nem más, mint olyas valami, amit ezen szempontrendszer alapján csak és kizárólag a jelennél fejletlenebb, rosszabb, meghaladandó állapotait jelenti a létnek, a létezésnek és az életnek, melyet szükségszerűen és törvényszerűen meg kell haladni.

…tovább »