Pesszim Ista és Optim Ista beszélgetnek.
Pesszim Ista: ennél lejjebb, ennél @rabb már nem lehet.
Optim Ista: te Ista, légy optimista, dehogy nem!
A verbális, írott és szimbolikus kommunikációnak megvannak a maga sajátos korlátai, melyek a maguk szintjén nem kerülhetnek áthágásra. Többször szembesültem azzal, hogy bármit is írjak le az általam tapasztaltakból, látottakból – szellemi értelemben – azok teljes mértékben ki vannak téve az azt értelmezők tudati tartalmainak, vagyis tapasztalatainak, nézeteinek, világlátványának, világnézetének, szellemi irányultságának, vágyainak, törekvéseinek, céljainak stb. Ebből következően az is előfordulhat, hogy az általam közreadottak teljesen más, az én nézőpontból tekintve teljesen torz, alapvetően más irányultságú szellemi utak alátámasztását is szolgálhatják. Ezek a jelenségek megelőzhetetlenek, nem hiába nem hagytak maguk után semmilyen írott művet a metafizikai abszolútumot realizált tudatok (Krisztus, Buddha). A valódi ezotéria soha, semmilyen korban nem tárta ki kapuit tömegek előtt, mivel a valódi ezoterikus – belső – tudás, lényegét tekintve átadhatatlan. Ma eljutottunk odáig, hogy magukat spirituálisnak nevező irányzatok, már nyíltan hirdetnek olyan téziseket, mint például, hogy minden ember – sorsától függetlenül – eljuthat ugyanazon avatottsági szintekre, megvilágosodhat, vagyis metafizikai értelemben véve abszolút, realizált tudattá válhat, továbbá ezen utak, napjainkban már válogatás nélkül és minimális erőfeszítéssel elérhetőek bárki számára. Ennél tovább menve egyes – nem véletlenül igen populáris – magukat spirituálisnak beállító, ám lényegükben álspritiuális irányzatok nyíltan hirdetik, hogy az emberiség egy olyan korszak küszöbén áll, melyben automatikusan minden emberi tudat magától fel fog ébredni, nem lévén tekintettel addigi sorsára, egyéni útjára, céljára stb. (pld. a New Age, és egyéb paraspirituális, álezoterikus utak.)
Mindenki útját tiszteletben tartom, így az alábbiakat ennek szellemében teszem közzé, így fokozottan érvényes, hogy „kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon után és fordítva”. Ugyanakkor az EGY és az EGYség általam használt értelmezését úgy tapasztaltam, hogy sokan – elkerülhetetlenül és természetszerűen – a mai kor, tömegirányzatai szerint értelmezik és faragják a maguk szája ízére, belelátva, beleérezve ezekbe olyan érzelmi, mentális, jelentésbeli, szimbólumbeli tartalmakat, melyekkel emberileg nem vállalok, nem vállalhatok közösséget. A tagadás útját használva, néhány fő szempontban megragadnám, hogy az EGY-ÉN-MAGomság útja mi nem. Vagyis melyek azon aspektusok, melyekkel a mai, divatos „ezoterikus-spirituális” utakkal ellentétben, szellemi értelemben merőben más létszemléleti valóságot képviselek.
Alapvető fogalmak melyek a mai korban használatosak (a teljesség igénye nélkül):
EGY, EGYség, mindeki EGY, EGYségtudat, EGYségélmény, tudat, tudatosság, tudatos tudatosság, tiszta tudat, képzelet-imagináció-teremtés, az igazság, megvilágosodás, ébredés, felébredés, tömeges ébredés, felemelkedés, meditáció, jóga, meditációs és jóga tanfolyamok, pénz és spiritualitás.
1. EGY – végső VALÓként nem meghatározható, a kezdet és a vég EGYszerre, a Teljesség fogalmilag pusztán érinthető, lényegileg azonban megragadhatatlan szimbóluma.
2. EGYség – nem a megnyilvánultság nivellálatlan, hierarchia mentes, differenciálatlan masszája.
3. Mindenki EGY – ezen egység nem jelenti az egyéniség felszámolását, az „egó” megsemmisítését, a különbözőség megszűnését, semmi köze a nivellacionista-egalitárius felfogásokhoz, a megnyilvánultsághoz elengedhetetlen minőségi különbözőségek eltörléshez, vagy a spirituális egalitarizmushoz. Nem a sokszínűség, a sokféleség, a különbözőség hiánya, annak eltörlődése. Sokkal inkább ezek meghaladása a metafizikai realizáció egy magasabb lépcsőfokán úgy, hogy ezen minőségek tudatilag nem törlődnek el, hanem visszatérnek, visszakerülnek abba az eredendő, és eredendően tudati jellegű EGYségébe, melyben mindig is léteztek, s melyben létük és nemlétük IS egy.
4. EGYségtudat – ma már igen ritkán, óvatosan használom ezt a fogalmat, amióta világossá vált számomra, hogy ez valamiféle olyan, mindenek felett álló realizációs szintként van feltüntetve a mai exoterikus, ám magukat ezoterikusnak hirdető szellemi utakban, mely szint valamiféle önmagáért megcélzandó, végső tudati állapot. Az „egységtudat”, vagyis tudatában lenni minden létező, minden dolgok egységének, önmagában még nem jelöl semmiféle kitüntetett realizációs szintet.
5. EGYségélmény – a spirituális önmegvalósítás – metafizikai értelemben realizáció – útján a valódi üdvösségre, a végső felébredésre törekvő lény, nem élményeket keres, nem élményeket hajszol. Ez ugyanis egy még masszívabb pszichikai függés felé vezet, nem pedig a metafizikai realizáció, megszabadulás, üdvösség és/vagy ezek feletti állapotokhoz. A valós spirituális út nem egyszerűsíthető le egy „élményszínház” szintjére. A metafizikai értelemben vett EGYség – minden létezővel és nemlétezővel – a Lét és a Nemlét kettősséget is meghaladóan NEM ÉLMÉNY, nem mentális-pszichikus kategória, hanem olyan transzcendens VALÓság, mely meghalad minden emocionális, mentális kategóriát. Mindaz ami „élmény” az az átélés lelki szintje, mely a metafizikai értelemben vett realizáció útján semmiképp nem cél, sokkal inkább cél minden emocionalitás meghaladása, azon tudati, megvalósultsági szintek eléréséhez, melyekből az alászállás tudati-mentális-pszichikus folyományaként az emóciók világa, vagyis a lélek szférái is erednek. Az EGYség tudati megvalósultsága nem egy tünékeny, illékony, mulandó élmény, hanem szinonimája az önMAGa forrásába visszatért és visszavonhatatlanul megállapodott, ezért megvalósultnak nevezhető tudatnak, mely krisztusi, buddhai tudatminőséget jelent. Az „egységélmény” összekeverése, egybemosása ezen szintekkel hatalmas tévedés, miként annak propagálása is, hogy ma már mindenki krisztusi, buddhai szintekre juthat.
6. Tudatosság, tudatos tudatosság, tiszta tudat – a tudatosság talán az egyik legszennyezettebb „spirituális” fogalom a jelen korban, melyet úton-útfélen, valamiféle varázsszóként lebegtetnek, mindenféle ál- és paraspirituális irányzaton belül. Metafizikai szempontból, a spirituális értelemben vett tudatosság nem egyenlő valamiféle tudatos cselekvéssel, vagy egy önmaga létének tudatára ébredt létező tudatos cselekvésével. Ilyen értelemben akkor pld. egy házfalat tudatosan építő kőműves is „tudatosnak” nevezhető. A tudatosság mint fogalom elve nem is használatos magasabb spirituális minőségek megjelölésére, mivel ilyen formában értelmetlen. A „tudatos tudatosság” ennek még torzabb formája, mert kérdem én, létezik-e tudattalan tudatosság is? Lehetséges, de mint spirituális tudat-minőségi fokozat inkább a humor kategóriájába sorolandó. Tradicionális, jól körülhatárolható értelemben egyedül a tiszta tudat fogalma használható egyedül, mint a metafizikai értelemben vett realizáció legmagasabb, tudatom belül megtapasztalható szintjén megállapodott, megszilárdult, megvalósult tudat, amely az önMAGával azonos, saját forrásába visszatért, minden tudati tükröződéstől, téves azonosulástól, illúziótól, májától megtisztult ŐS-Tudat, VALÓság szinonimája. Az ind-hindu, a jóga és a budhista tradíciók őrizték meg a mai napig a legtisztábban a tiszta tudat jelentését, ám a nyugaton populáris változatai ezeknek, többnyire már teljesen kiüresedtek, és félre lettek értelmezve ezen a téren is.
7. Képzelet-(imagináció)-teremtés – „A titok” – című film óta e három fogalommal sikeresen kimosták a nagy tömegek agyát egy olyan tisztán materialista-spiritiszta bázisokon nyugvó „ezotériával”, mely középpontjában pusztán az anyagi gyarapodás mágiája áll, semmi más. Sokan ennek eredményeképpen az ilyen „tudásokat” magasrendű spirituális szinteknek tüntetik fel, és ma már számtalan módon, számtalan irányzatban használják fel ezen imaginációs praktikákat. Hangsúlyozni kell, hogy nem arról van szó, hogy a metafizikai realizáció ösvényén járó tudatnak nem szükséges megtapasztalni a képzelet teremtő erejét, hanem arról, hogy a magasabb megvalósulási szinteket megcélzók számára az ilyen fajta mágikus praxis soha nem lehet cél, pusztán bizonyos szintek megtapasztalásának az eszköze, melyek mindenképp meghaladásra kell kerüljenek, és semmiképp sem ragaszthatják bele a törekvőt a májá kozmikus, materiális szintjeibe. Az ilyen szintekbe való beleragadásnak, melyek pusztán az emberi lény materiális aspektusaira koncentráltak, pusztán az anyagi jólétet, anyagi gyarapodást célozzák meg, sokkal több közük van a spiritizmushoz, mintsem a valódi, tiszta értelemben vett spirituális törekvésekhez. Ezen szintek átlátása azonban – törvényszerűen – csak azok meghaladása által lehetséges, ilyen módon tehát akik, ezen szinteket célként jelölik ki a maguknak, metafizikai értelemben kétségtelenül egy fontos megtapasztaláshoz jutnak, juthatnak, de többnyire semmiféle realizációs törekvéssel nem rendelkeznek, így ezen jelenségek semmiképp sem tárgyalhatóak spirituális értelemben. A mágia tudása és művelése – lásd képzelet-imagináció-teremtés – önmagában semmiféle spirituális törekvést nem szükséges feltételezzen. (Az ókori Egyiptomban nem egy mágus-iskola működött, ahol az arra fogékonyak különböző mágikus praktikákat sajátíthattak el, bármiféle spirituális irányultság nélkül. Például a theta-healing és a hozzá hasonló módszerek, a fentiek alapján semmiképp sem nevezhetőek spirituális utaknak, sokkal inkább ellenspiritualitásnak, materialista mágiának, posztmodern-kori pszeudospiritualitásnak.)
8. Az igazság, megvilágosodás, ébredés, felébredés, tömeges ébredés, felemelkedés – Bármit is írjak le, bármit is mondjak az soha nem Az Igazság, pusztán arról egy relatív nézőpont. Az Igazság nem birtoktárgy, amit adni-venni lehet, ez túl van minden emberi igazságon, és paradox módon ugyanakkor magában foglalja mindezen lehetséges nézőpontokat is. Igazsággá csak válni lehet (személy feletti minőségben, EGY-ÉNként), amikor én, mint személy nem birtokolhatom Az Igazságot, hanem Az Igazság kell birtokoljon engem. Ez a Tiszta Tudat szinonimája is egyben. Ilyen módon az, aki kijelenti magáról, hogy ő az egyedüli igazság birtokosa, az abszolút értelemben nem vehető komolyan.
A megvilágosodás – abszolút értelemben – maga a Tiszta Tudat, és a teljes Felébredés. Krisztus és Buddha – a jegyzett történelemben – azon örök szimbólumok, melyek fennmaradt jelzőkövei ennek. A megvilágosodásnak azonban – önmaga beteljesüléséig – rengeteg tudati fokozat lehetséges, bizonyos kiemelt jelentőségű tudatpontokkal egyetemben. Az ébredésnek is lehetnek fokozatai, hasonlóképpen, ilyen módon a megvilágosodás és az ébredés egymás szinonimái, ám Felébredett – azaz metafizikai értelemben a teljességet megvalósító tudat – csak az lehet, aki Az Igazság, A Megvilágosodás minden szintjét birtokolja, önMAGa nem más, mint abban végleg és visszavonhatatlanul megállapodott EGYetemes Tudat, mely meghaladott és MAGában megvalósított minden lehetséges létszintet.
A mai korban nem egy „tanító” hirdeti magát megvilágosodottnak. Egy megvilágosodott megvilágosodottságáról igazából csak egy másik megvilágosodott nyilatkozhatna hitelesen, ám az ilyen jellegű okoskodás csapdája az, hogy egy avatatlan tudat számára mindez addig úgyis hiteltelen, ameddig maga is megvilágosodottá válik. Ilyen módon tehát – e sorok írója sem kivétel ez alól – csak azon szellemi realizáltság szintjei átláthatóak a maguk teljességében, melyeket az adott individuum már megvalósított önmagában. Ezért könnyen előfordulhat, hogy sokakat megtéveszthetnek az olyan tanítók, akik a megvilágosodás abszolút értelemben vett teljességétől még igencsak messze állnak.
Metafizikai szempontból az úgynevezett tömeges ébredés, megvilágosodás és „spirituális felemelkedés” olyan álezoterikus vagy paraspirituális hitrendszerek része, melyek lényegüket tekintve a materialista értelemben vett evolucionista nézeteket importálták és gyúrták egybe bizonyos valós, vagy részleges, ősi spirituális tanítások elemeivel. Ki kell hangsúlyoznom, hogy minden olyan törekvés, mely a metafizikai értelemben vett spirituális önmegvalósítást valamiféle automatizmusként fogja fel, mely egyéni akarattól függetlenül, tömegesen bekövetkezhet, az egyfajta spirituális kommunizmusra emlékeztet, melyben az egyed egyéni útja ilyen szempontból teljesen lényegtelen, hiszen bármit tesz, úgyis automatikusan „felemelkedik”, megvilágosodik, felébred, már földi életében. Ezen tanok nem csak naivak, de alacsony szellemi szintjüknél fogva igen alkalmasak egyfajta „spirituális” populizmussal karöltve, a széles tömegek számára való valláspótlék szerepének a betöltésére.
9. Meditáció, jóga, meditációs és jóga tanfolyamok
A nyugati ember tévhiteinek egyike az, hogy valós, ezoterikus, spirituális tudást tanfolyamokon szerezni lehet. Hogy ezen tudások, mindenféle előzetes avatottsági szint nélkül megszerezhetőek. Hogy a jóga testgyakorlat, ászánák összessége. Sorolhatnám még, de értelmetlen. Nehéz elfogadni azt, hogy igazi, mély jóga tudás nyugaton nincs és nagy valószínűséggel már nem is lesz, mivel nyugat eleve alkalmatlan a jóga ősi gyökereinek a befogadására, azon egyszerű tényből kiindulva, hogy a nyugati civilizációkban és kultúrákban nem meghonosítható az a fajta létszemlélet, melyből a valódi jóga tudása kisarjadhat. Nagyon ritka, egyéni kivételek természetesen vannak, és lehetségesek. (Ajánlott irodalom, Mircea Eliade: Jóga. Halhatatlanság és szabadság c. a nyugati szellemtörténetben egyedülálló és kiemelkedő műve.)
10. Pénz és spiritualitás
Spirituális tudásért, beavatásért pénzt kérni az a kategória, mely már minősítésre sem érdemes. Egyéni megtapasztalás részeként, ugyanakkor vitathatatlanul szükséges lehet egyes egyedeknek. A pénz és a spiritualitás álezoterikus összebékítése olyan, mint Isten felé törve szövetkezni az Ördöggel. Nem állítom, hogy lehetetlen, de a polaritások világában nem hiába vannak irányok, irányultságok, melyek bizonyos helyekre vezetnek. Minden út EGY, és minden út EGYben és EGYhez vezet, de a mind-EGY pusztán annak az önmegvalósítás legmagasabb fokát elért tudatnak, VALÓságnak, EGY-ÉNnek érvényes, aki a Mennyek Országán is túl emelkedve tekint a Mennyország és a Pokol duális lét-egységére. (A pénz a vaskori rend kikerülhetetlen része, azonban egy magasrendű spirituális célt követő törekvő számára a pénznek – mint mobilis tudati energiának – a szerepe soha nem terjedhet túl a minimális eszköziség létén, amennyiben a pénz már mint cél szerepel, úgy az olyan tudati béklyót képez, mely a végső megszabadulás eszköze csak igen kis valószínűséggel lehet. A kérdés a fentiekből eredően az, hogy kinek mi a minimum, mit jelent az eszköziség, és mi a metafizikai értelemben vett önmegvalósítás útján a legmagasabb, önMAGa számára sorsszerűen meghatározott, elérendő és megvalósítandó cél.)
Latest posts by FJT (see all)
- Túl a vízen - 2019. február 7. csütörtök
- A szolipszizmus zsákutcája - 2018. december 11. kedd
- Metafizika - 2018. december 8. szombat
- A csapda - 2018. november 23. péntek
- A kEGYelem VALÓsága - 2018. november 15. csütörtök
“Az általad (m) közreadottak teljesen más, az én=te nézőpontomból tekintve teljesen torz, alapvetően más irányultságú szellemi utak alátámasztását is szolgálhatják.”
Ezért a szinoptikus látásmód elengedhetetlen a metafizikai felébredéshez.
(saját tapasztalat)
Azok az erők amelyek jelen korban hatnak, mindig lefelé ható erők a tudatalattiból származnak amit én inkább tudattalannak neveznék.
Egy példával tudnék előjönni amikor a TM nem a Tudatfelettit helyezi előtérbe. David Lynch alászállása : http://mesetleg.blogspot.hu/2013/01/tizenkettedik-bejegyzes-david-lynch.html
Köszönöm az ajánlott példát.
Ha minden létező és nemlétező, Lét és Nemlét és ezt meghaladó nem más mint Tudat(om), EGY-ÉN-MAGom ŐS-Tudatának EGYsége, akkor az, amit tudattalannak (tudatalattinak) nevezhetünk nem más, mint EGY-ÉN-MAGomtól elkülönített, elkülönült RÉSZe(m) része, az EGÉSZ(s-ÉGem)ben.
Már jó ideje töprengek azon, miként lehetne ezt úgy megragadni, hogy a pszichológiai terminológia mellőzésével is érthető legyen. A tudattalan ugyanis – metafizikai rátekintéssel – a személyes tudat részeként létező azon tudattér, mely egyrészt tartalmazza a fizikai-metális-pszichés személyiségem ösztönszintű működését meghatározó mechanizmusokat, másrészt szellemi-spirituális értelemben azon uralatlan tudati erők magvait, csíráit, késztetéseit stb. melyek pontosan eme uralatlanságuk folytán, potenciálisan nyitva állnak az emberalatti szférák lehúzó késztetéseinek. (melyek ugyanúgy tudattermészetűek) Nevezhetjük mindezt lefelé ható erőknek. A tudat(om) ily módon – bizonyos nézőpontból tekintve – felosztható az uralt és az uralatlan tudat-szférára, tudattérre, ahol az uralt szféra a tudatos, az uralatlan a tudattalannal fogalmaival feleltethető meg.
A személy feletti ÉN, vagyis EGY-ÉN-MAGom felé megnyíló, önMAGom forrására rátáguló, abban a metafizikai értelemben vett önmegvalósításban ki és beteljesedő egyedi, személyes (individuális) tudat önmeghaladásának a fokozatai ilyen módon a személyes tudatot meghaladó tudattereket újra önMAGaként ismeri fel, vagyis kitárulkozik, rátágul az emberi személy(em) szempontjából “tudat-felettinek”nevezhető, EGY-ÉN-MAGom szempontjából viszont az ŐS-Tudatnak, Tiszta Tudatnak nevezhető VALÓság teljességére, vagyis EGY-ÉN-MAGom teljességére.
A Mag (szubsztancia) az ami tartalmazza a lehetőségek tárházát az esszencia az ami átitatja, de kinél így ,kinél úgy.
Csemege, csak erős idegzetű törekvőknek:
http://meditacio.org/kivonas-meditacio/mi-a-meditacio/
“Ebben az évben is 4.556 ember vált Igazsággá; ők soha nem fognak meghalni és ismerik a világ összes elvét, van-e ezért olyan, aki ne akarná csinálni ezt a tanulást?”
Valóban , amikor valaki közöl valamit másvalakivel , akkor az a másvalaki teljesen az ő tudata , világnézete szerint fogja értelmezni.Egy burokban él mindenki és ami a másik burokból vagy a burkon kívülről éri , az ő saját burka megszűri azt.Ez egy érdekes dolog , mondhatni egy isteni szivatás.
Hiszen mindenki túl akar lépni a burkon , de ami onnan jön segítség , azt a saját buroktudata eltorzítja.
Viszont , ez lehetővé teszi azt hogy valóban abból az elszakíthatatlan szálból eredjen ami összeköti őt a burkon túlival.Ez a tudat önmagába merült és feledkezett részének olyan tudatosodása ami által az egész , mintegy örömmámorba kerül , újrahatározza magát , gazdagodik , megújul.
Az adó részéről pedig az válik lehetővé hogy úgy szólítsa meg a másikat , hogy ne adja fel a saját világát beleszállva a másik burkába , de ne is legyen túl távoli a másik számára.Az aranyközépet kell megtalálni ahol megérintheti , hathat a másikra és az majd eldönti hogy lép-e vagy sem.
Ez igazi “mesterség”.Minden embernél máshol van ez a pont és valóban tudatnál kell lenni ahhoz hogy a középpontban navigálja magát az adó.
A meditálásról azt gondolom , hogy az az igazi amikor az egész élet válik meditációvá.Nem csak egy óra vagy bizonyos időmennyiség a 24 órából.
Minden szó , gondolat és érzés feletti uralom , tudatosság az amikor igazi meditációról beszélhetünk.
Tudatában lenni annak a valóságnak amit az egyén magának választott.Talán az nem is számít hogy mi.
Részemről tudatában lenni hogy az idő nem egyenes , a tér nem máshol van , a történés nem véletlen és sorsszerű.Tudni magam és látni a valóságom az számomra a meditáció.Biztos jó a meditáció ahogy ma ismeretes , de számomra ez olyan mintha a spirituális ember munka után vagy vasárnap délután a húsleves után spirituálgat aztán meg totál elfeledkezik mindenről.Vagy olyan mint a keresztény ember aki vasárnap a templomban próbálgat keresztény lenni azon kivül meg minden csak nem keresztény.
A meditáció egy életmód ,életforma , életvitel maga a tudatos élet.
Könnyen bele tudom magam helyezni az általad leírtak nézőpontjába. Ma már annyi mindent neveznek meditációnak, hogy ezen a téren totális káosz uralkodik. Amit én tapasztalok az az, hogy sokan a meditációt még csak nem is valamiféle magasabb spirituális cél eszközeként, hanem pusztán egyfajta anyagi létben való, materiális kiteljesedés érdekében használják. Hogy sikeresebb legyek, hogy többet bírjak dolgozni, hogy a munkahelyi stresszt csökkentsem stb. Nem ítélek el senkit sem, csak egy mellet állok ki, hogy ezt ne nevezzük spiritualitásnak. Mert ez olyan, mintha misére csak azért járna egy keresztény, hogy a szentáldozás erőt adjon neki arra, hogy még több pénzt tudjon szerezni, különböző célok érdekében. Itt nem etikai, morális kérdésről van szó, hanem egy magasrendű lényegiségnek az alászállításáról.
Unásig van csépelve és hangsúlyozva ma úgynevezett ezo-spiri körökben, hogy minden út egyformán értékes, mert minden útban az EGY tapasztal. Nem ezt vitatom, hanem meg szeretném jegyezni, hogy a tapasztaláson kívül, még lehet egyéb aspketusa is a megnyilvánult létnek. Tehát nem szerencsés leegyszerűsíteni azt, pusztán arra, hogy minden úgyis mindegy, mert a lényeg, hogy valamaiféle evolucionista módon elképzelt tapasztalás-halmozás legyen a cél. A metafizikai értelemben vett önmegvalósítás ugyanis elsősorban irányultságot jelent, aminek a megtapasztalás van alárendelve, és nem fordítva. Tehát ha kijelölök egy tudati szintet, akkor azt nem pusztán megtapasztalni akarom – mondjuk egy meditációs vagy egyéb technika által – hanem megvalósítani, megvalósítani pedig annyit tesz, hogy tudatilag teljesen, tökéletesen és visszavonhatatlanul azzá válni, végleg megállapodni, megvalósulni benne. Ebben természetesen segíthetnek a meditációs vagy egyéb technikák adott esetben, sőt. (Nem nagyon kedvelem ugyanakkor ezt a materialista-technicista szemléletet, ami a meditációt technikák halmazaként értelmezi, és semmi másra nem fókuszál, csak bizonyos technikák elsajátítására való törekvésre. Ez olyan durva leegyszerűsítése a dolgok lényegének, melyben többnyire csak egy alászálló tudati folyamat “technikai” megtámogatása jelenhet meg. Profán, vulgáris példával mindez olyan, mint két emberi lény közötti potenciális szerelmi beteljesedés leegyszerűsítése, a szexuális aktus technikáinak a szintjére. Pont a lényeg vész el a leegyszerűsítésben.)
A metafizikai értelemben vett önmegvalósítás útján az emberi személy és az élet meghaladása az a cél, mely megkerülhetetlen. (akár az emberi létforma előzetes megvalósítása) Vagyis az élet soha nem cél, pusztán eszköz egy magasabbrendű lét számára, a megnyilvánultságban való önmegtapasztalásra. Az élet céllá válása mindig a lét-élet egységéből kizuhant tudati terekben élő, jellemzően materialisztikus létszemléletű korszakok jellegzetessége. Ezzel szemben bizonyos “spirituális” iskolák pld azt hirdetik, hogy az élet a legfontosabb. Az örök életet pedig egyenesen fizikai testben képzelik el. Ezek olyan nyilvánvaló alázuhanásai, aláhanyatlásai, lefelé tartó irányai a tudati létnek, melyekről nem szükséges ítélkezni, de egy törekvő számára nem árt tudni, hogy ezen utak nem esnek egybe azon célkitűzésekkel, melyek a metafizikai felébredést célozzák meg.
Én is elképesztőnek tartom azt hogy a meditációt , de magát a spiritualitást arra használják hogy egy emberi korlátolt életet hozzanak létre.Azért akarnak ma az emberek felvilágosodni , felemelkedni vagy bárhogy is nevezzem , hogy létrehozzanak egy biztos anyagi forrást , egy boldog kapcsolatot és sikeres pályafutást a munka világában.
Ezért nagyon menő a mentalizmus , mert az pont az ilyen külső dolgokra fókuszál , ott változtat.A mentalistákat ezért értékeli a társadalom és ezért van rengeteg pénzük is.
A mai társadalom teljesen mentalista beállítottságú.
A másik ami nekem nagyon tetszik amit mondtál , hogy az élet eszköz.Ezt már én is megfogalmaztam és ezért is esik jól ezt hallani.Sőt az ember is eszköz.Minden a tudat eszköze.Ez egy mentalista embert nagyon rosszul érint , hiszen le van minősítve valamiféle eszközre.Viszont , egy tudatos ember számára ez súlyos terhet vesz le a válláról , felszabadítólag hat.
A mai, “szellemi” irányzatok zöme ugyancsak egy anyagi értelemben vett “felemelkedést” céloz meg. Ezek nem a személy feletti, a transzcendens valóságra fókuszálnak, hanem bizonyos mentális-mágikus praktikákat használnak a számszára valóságának a manipulálására. Ezekkel ugyanúgy járnak kezdeti sikerek, mint hatalmas bukások. Csak az utóbbiakat általában jó mélyen elhallgatják a különböző módszerek lelkes hirdetői.
A mentalizmus – mint jelenség – teljesen és tökéletesen materialista szellemi bázisokon nyugszik, semmi spirituális vonatkozása nincs, akárcsak az úgynevezett paranormalitásnak. Ez is a szánszára valóságának manipulálására irányuló mágikus praktikák része. Persze ha a mágia szót meghallja egy materialista beállítottságú ember, rögtön hajlamos valamiféle babonás, misztikus, okkult, tudománytalan valamire gondolni. Pedig a mágia nem más, mint mentális törekvés, a fizikai-metális-pszichikai szint manipulálására. A mágia mindig alulról, vagyis az alászállt létező irányából tör úgymond egy őt meghaladó tudattér, tudati szint felé, annak valóságának a megváltoztatására. Mint azt többször leírtam már, ezzel alapvetően semmi gond, ha valaki a mágiát a spirituális út részeként, bizonyos beavatási fokozatok részeként gyakorolja, a teremtő erők tudatos uralásának és megnyilvánításának a megtapasztalásaként. A problémák akkor adódnak, mikor valaki nem ilyen szándékkal teszi amit tesz, és főleg azért, mivel egy alsóbb szintről sosincs rálátás a manipulálni kívánt valóság egészére, így a legtöbb beavatkozás látszólag lehet, hogy megold egy problémát, de ezzel párhuzamosan újabb problémákat generál, melyek sokszor csak később válnak nyilvánvalóvá. Metafizikai aspektusból a karma és a sors (mely alapjában véve azonos fogalom) mágikus eszközökkel történő megváltoztatása mindig újabb és újabb karmát generál. Ez a törvény minden realizálatlan tudatra vonatkozik, ez alól csak a karma törvényeit meghaladott tudat, vagyis a megvilágosodott, metafizikai értelemben felébredett tudat kivétel. Ilyennel én viszont – tudomásom szerint – még nem találkoztam.
“A másik ami nekem nagyon tetszik amit mondtál , hogy az élet eszköz.Ezt már én is megfogalmaztam és ezért is esik jól ezt hallani.Sőt az ember is eszköz.Minden a tudat eszköze.”
Pontosan, nagyon helyes és magasrendű meglátás. Valójában azt is mondhatnánk, hogy MINDEN TUDAT. Nem pusztán tudati természetű maga a lét, a létezés és az élet, hanem minden tudat. Ez az, amit a materialista tudomány soha nem fog megérteni. Hogy nem az alacsonyrendű szerveződik egyre magasabbrendűvé, mely aztán valamilyen szinten “kitermeli” magában a tudatot, öntudatra ébredve, hanem a magasabbrendű, vagyis az abszolút, teljes ŐS-Tudat, a Tiszta Tudat az ami alászáll, vagyis megnyilvánul, megnyilvánítja magát különböző aspektusaiként a létnek, a megnyilvánult világként. Itt nem a személyes, emberi tudatról van szó, hanem arról az EGY és EGYetlen, minden lét és nemlét forrásán is túl lévő, abszolút és teljes, az EGYetemes tudatot is meghaladó ŐS-Tudatról, melynek szinonímája a Teljesség, Abszolútúm, vagy a legfelsőbb lény, Isten, mely léte túl van minden dualitásán és polaritásán a létnek, ám amiben és amiből mindez önMAGát, önMAGából és önMAGában kibontani KÉPes. Így válik a Tudat erővé (energia) majd méginkább alászállva “megszilárdult” erővé, vagyis anyaggá. Az ŐS-Tudat: minden. Minden személyesség és minden személytelen EGYben.
(A valódi szellemi, spirituális értelemben vett alkímia nem a kémia őse, nem hókuszpókusz mániákus aranycsinálónknak, hanem azon magasrendű mágikus tudás eszköze, mely által a minőségek egymás közötti transzmutációját, konverzióját megvalósítani lehetséges. Így tulajdonképpen bármiből bármi lehetséges, bármi bármivé ALAK-ítható, és ennek végső magyarázata nem az energia transzformálhatóságának materialisztikus tételezése, hanem a tudat, az ŐS-Tudat természetében rejlik. Az anyagi megnyilvánulása ennek – pld aranycsinálás, materializálás stb. – pusztán csak tükrözi, nem generálja mindezt. Tehát az alkímia segítségével ténylegesen lehet aranyat csinálni bármiből, a megfelelő avatottsági szinten, ám az az alkimista, aki ennek a bűvöletébe ragad, és mindezt nem önMAGa önmagát egy magasabb megvalósultsági szintre transzmutálni, megvalósítani akaró, belső alkímiájaként gyakorolja, az köszönő viszonyban sincs a metafizikai realizáció magasabb szintjeit megcélzó, metafizikai realizációt céljául megjelölő törekvővel. Természetesen ezen tapasztalatok és sorsok létjogosultságát sem vonjuk, és vonhatjuk kétségbe.)
“Keressétek először Istennek országát és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6:33) Ez a Jézus Krisztusnak tulajdonított mély igazság többek között pont ezekre is vonatkozik. Vagyis, az anyagi lét, nem önmagában álló, önmagából származó valami, hanem mindig és mindenkor a legmagasabbrendű szellemi VALÓság megnyilvánulása. Így aki a szellemi, spirituális Igazságot, Az Igazságot, Istent, az Isten Országát kutatja, az – amennyiben üdvözülni képes, vagyis eljut a metafizikai realizáció eme igen magas szintjére – az az anyagi lét felett uralmat nyer, azaz mindent megkap ami abban számára szükséges: ráadásként. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha megváltozik a sorrend. Nem az anyagi létezést teszem mindenek alapjává és forrásává, hanem a szellemi létezést, és az anyagi létet pusztán a szellemi-tudati lét tükröződéseként, megnyilvánulásaként, kivetüléseként kezelem.
A mai napon a villamosmegállóban állva két guru is hirdette a megvilágosodást és a meditációs képzést. Az oszlop másik oldalán az óbudai love vagy lóvé jógaközpont féláras tanfolyamra invitál.
http://www.jogaobuda.hu/
László Andrásnak egy találó megfogalmazása jutott eszembe:
“Ahogy vonz bizonyos rovarokat a materiális világosság, úgy vonzza az
emberek nyomasztóan nagy többségét a spirituális sötétség”
Vagy három évvel ezelőtt megkerestek egy olvasott, népszerű magyarországi ezo-spiri portáltól, hogy publikálnák és promoválnák, népszerűsítenék az írásaim, és küldjek nekik olyan írásokat, melyeket nem jelentettem meg, mert kizárólagosságot is szerettek volna az írásaimra. Statisztikai adatokat is akartak az oldallal kapcsolatban, hogy láthassák, milyen eredményes a promóciós munkájuk. Udvariasan annyit válaszoltam, hogy minden, ami lényeges ezen az oldalon, az kizárólagosan ingyenesen elérhető, olvasható mindenkinek. Nyugodtan átvehetik őket a forrás és a szerző megjelölésével. A statisztikával kapcsolatban pedig annyit írtam, hogy kiszedtem az oldalból a statisztikai modult, mert számomra teljesen érdektelen, hogy hányan tekintik meg vagy sem az oldalt, mivel ezen szellemi tartalmak, természetüknél fogva nem szólhatnak tömegekhez. Választ sem kaptam, többé már nem kerestek meg. (Meggyőződésem amúgy, hogy nem olvastak semmit sem figyelmesen el, mert már ekkoriban is elég határozott módon elutasítottam a “ezo-spiri” csordaszellemet.)
Lásd: ./2013/10/18/ezo-biznisz-ego-biznisz/
Egy másik csodálatos idézet:
“Az ember szellemi feladata az emberfeletti létállapotba való transzcenzionális belenövés az Abszolútomot megcélozva, nem pedig az, hogy más létállapotokból a materiális állapotba hozzon át különböző entitásokat.”
Briliáns megfogalmazás.
Lehet hogy el kellett volna fogadnod azt a felkérést attól a magazintól.Természetesen tiszteletben tartom a döntésed és kijár érte a tisztelet is , mert hű maradtál önmagadhoz.Amiért mégis azt mondtam hogy lehet el kellett volna fogadnod az azért van , mert így ezek az írások be tudtak volna kerülni egy beteg spirituális közeg véráramába mint egy gyógyszer.Ezek az írások megállják a helyüket bárhol , sőt a szóhasználat és magasról rálátás , mélybe látás olyan szintje ami nem hiszem hogy létezik máshol.Tehát még ha az a magazin a te zsenialitásodon is élősködött volna , helyzetbe tudtál volna kerülni.Ma sok ember azt látja értékesnek amiért fizethet.Ami ingyen van arról azt gondolj azért van ingyen mert senkinek sem kell.Tehát , szerintem egy jó lehetőség lett volna.Talán.
Ha megismernek utána már adhatod ingyen is.
Igazából csupán az döbbentett meg akkoriban, hogy nekik ingyen mindez nem kellett. Ma már jól értem miért, amit te is jól látsz. Ugyanakkor már akkoriban is keményen górcső alá vettem azokat a kétes “spirituális” jelenségeket, amelyek miatt azon a portálon számomra elképzelhetetlen lett volna, hogy lehozzák ezen írásokat, vagy “futtassák” eme vonalat. Nem nevezem meg direkt az illető orgánumot, de nagyon “mainstream-ezo” amit képvisel, és igazából nem is értettem teljesen, mit akarnak tőlem.
Aki keres talál, Te is idetaláltál anno, s talán még más is idefog, amennyiben sorsának része. Örülök, hogy megláttad magad eme írásokban, és az sem véletlen, hogy itt vagy, és évek óta időről-időre felbukkansz, szellemi muníciót szolgáltatva írások megszületéséhez. Úgy vélem, nem tolhatom senki arcába a sült galambot. Aki keresni sem tud már, az ugyanis szellemi értelemben reménytelen, de leginkább menthetetlen.
Most jön a pesszimista énem:
Ezt a világot meggyógyítani már nem lehet, mert csak az tud meggyógyulni aki akar. De Te Jocó egy sugárnyaláb vagy a sötétségben
aki az isteni aranyfonalat belógatod a létezők közé, hogy aki akar és van ereje hozzá belekapaszkodjon.
Mikor az elme a Szívben pihen, megismeri a Békét, a Csendet. Isten SZEMe MAGunkban látni kezd. “Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.” Mt 5,6
Fohász Mind-ÉN-Kinek
MAGasztos égi ÉNem, SZERtüzedben láng-nyelv legyek, örök tanúja szent Fényednek, Lényednek, Lény-EGednek, égi Rended SZER-Ének, hogy mindaz ki Téged keres önmagában, az MAGasztos MAGod MÁSára ismerjen mindenekben, EGY-ÉN-MAGában, Benned.
“És ha én felemeltetem e földről, mindeneket MAGamhoz vonzok.” Jn 12,32
Igen , szerintem is így van , csak az tud meggyógyulni aki akar.Mindig is így volt ez.Igazából az az ismert mondás hogy amilyen a nép olyan a vezetője , igaz a szellemi mezőkre is -amire van igény , az meg fog jelenni a térben.Nem lehet rá erőltetni senkit semmire.A vallás erőlteti a nézeteit , a politika erőlteti , sőt erőszakolja a társadalmat , a gazdasági közeg szintén.Nem beszélve a “tömegtájékoztatás” eszközeiről.Olyan szinten van megnyomorítva ez a világ , hogy valami olyan kataklizmának kell történnie ami által tömegek térnek a saját eszükhöz vissza és aztán a saját forrásukhoz.Hogy ez mi vagy van -e ilyen azt nem tudom.
A pénz meg egy nagy kérdés.Magam sem vagyok egy olyan határozott véleményen ezzel kapcsolatban mint más dolgokkal.Egyrészt , abban biztos vagyok hogy az a tudás ami nem emberi , földi , hanem a forrásból van , az akárhogy is nézem , nem az enyém , nem a tiéd és senkié.Nem birtokolható.Tehát így , ezzel kereskedni az mindenképpen komoly manipulációt igényel.Hiszen , elveszem azt ami mindannyiunké és eladom neked mintha az enyém lenne.Ezt tette a vallás , kihelyezve a forrásunkat kivülre , nevet adva neki , megszemélyesítve és azt mondva hogy csak bizonyos emberek állhatnak vele szóba.Ez akkora perverzitás hogy nagyobbat alig tudok elképzelni.Tulajdonképpen ellopták az embert az énjétől.Ezt pedig csak úgy lehet megtenni ha az elmét manipulálják és ott tesznek be egy “kapcsolót” ami lekapcsolja az embert önmagáról és rákapcsolja egy teljesen hamis áltudatra.
(Az a sejtésem hogy az összes testet öltött járvány az elmúlt ezer évben ennek a szellemi járványnak a manifesztálása volt , amit vallásnak hívnak.Véleményem szerint az elmúlt ezer év legnagyobb vírusa az a vallás volt és még mindig az.)
Ha egy guru vagy tanító pénz kér azért a meglátásért amit ő is a közös mezőkből enged át magán az egyszerűen manipulál.Talán tudja ezt , talán nem.
Van egy pár olyan tanító , akit én hitelesnek látok és nagyon minőségi tanítást csinál.Én szeretem és tisztelem az ilyen embereket.
Pénzt kérnek a szolgáltatásukért , tudom.
És itt mondok ellent magamnak.Mert azt is mondom , hogy a tudás ahonnan ők táplálkoznak pont annyira az övék mint akinek átadják.Tehát nem kérhetnének pénzt természetszerűleg.Viszont , ha segítséget adnak hogy az ember visszataláljon a saját végtelen tudatához és erre tették fel az életük -megjelenve az igény hívásának e földi életben-
akkor nem elvárható hogy emelett még elmenjen még fő állásban is dolgozni hogy meg is éljen.Ez nem tisztességes elvárás szerintem.
Tehát az idő és energia amit annak szentel hogy másoknak is segítsen eljutattni a saját tudásukhoz , azért pénzt kérni véleményem szerint teljesen ésszerű és természetes.Sőt , az ilyan tanítványnak magától kellene felajánlani valamennyi pénzt , ha már megértette a nagyobb képet.
Tényleg pár ember van ismereteim szerint , aki erre a juttatásra méltó lenne.A többi megélhetési tanító az szóra sem érdemes.
Valóban , a pénz amíg cél , ha valakinek ez cél , az akármit is tanít vagy bölcselkedik , alapjaiban értelmetlen.Azt is tudom viszont , hogy aki igazán szabad , az bármelyik dimenzióban , bármilyen feltételek között szabad , beleértve a földön lévő életet a pénzzel.
Még egy dolog amit elfeljtettem , hogy ezek a hiteles és minőségi tanitók , akármilyen naprakész és mély tudással segitenek , még ők sem képesek arra hogy igazán kitörjenek ebből a buborékból.
Mert nem az lenne az igazi lét , hogy a pénzt úgy teremtsük meg hogy az kivülről jöjjön be az életünkbe.
Mert minden tanító , akármilyen mély is , még mindig a tanítványokból él.Pedig pont azt tanítja hogy végtelenség van , böség van.A legvisszataszítóbb számomra az , amikor mindenféle tanító mesterek , oktatók , drága tanfolyamokon azt zengedezik hogyan csatlakozz a bőségre , a mindenségre , hogyan legyél szadad meg gazdag meg hasonlók , miközben még ő maguk sem képesek erre és pontosan a tanítványok pénzéből élnek.Ez a legvisszataszítóbb az egészben.
“Miért foglalkoztatja önt a világ megmentése, amikor a világnak arra van szüksége ,hogy öntől meneküljön meg!?”
A forrás: http://www.bujiferenc.hu/download/forditasok/forditasok_13.pdf
Köszönöm Csaba! Én is csak ajánlani tudom minden önMAGát keresőnek.
Kedves István! Átérzem a benned megfogalmazódottakat. A pénz egyfajta folyékony tudati energia, ami önmagában sem nem jó, sem nem rossz. Egy eszköz, ami hogyha céllá válik, akkor nem mi uralkodunk felette, hanem ő uralkodik felettünk. A mai világ ilyen értelemben elveszett, és most nem a pesszimista beszél belőlem. Elveszett, mert a pénz olyan mértékben uralja a jelen emberiség tudatának jelentős részét, hogy maga az élet vált elképzelhetetlenné nélküle. A probléma gyökerét én itt látom, hogy a pénz van ma Mindenhatóként imádva, és nem a bennünk élő Isten.
Aminek alul kellene lennie, az felülre emeltetett, és aminek felül kellene lennie az alulra temettetett. Mondhatnám, hogy ez a Vaskor természete, ami igaz, de nem akarok felmentést adni ezzel senkinek sem, hogy akár pont ezen mélypont lehessen az a motiváció, ami által még mélyebb igényt érezhet, még bensőbb, még mélyebb és őszintébb vágyat arra, hogy igazi önvalóját, EGY-ÉN-MAGát keresse. Ehhez viszont elengedhetetlen a saját, egyéni helyzetünk felmérése a jelen korszak sajátosságának a megismerésével, feltárásával, elemzésével egyetemben. Csak akkor mászhatok ki a gödörből, ha először is tudomást veszek róla, hogy beleestem.
Ami a jelen kor spirituális tanítóit illeti, én magamat nem számítom közéjük. Nincs tanításom, hisz semmit sem birtokolok, ami nem Mind-ÉN-KIé. Amit megtapasztaltam és amit élek, azt viszont megpróbálom, a magam korlátos eszközeivel közzé tenni azoknak, akiben már fellobbant a láng, saját szellemükben. A szellem tüzét jöttem őrizni e földre.
Kedves István!
Az ember célja nem az hogy más létállapotokból a materiális állapotba hozzon át különböző entitásokat.( Tudatállapotok befolyásolásával haszonra szert tenni)
A szellemmel vissza lehet élni elvégre az ördög is isten ördöge, de a lélekben nyoma marad és azt kitörölni már nem olyan könnyű feladat.
A fentebb ajánlott Niszargadatta Mahárádzs párbeszéd nagyon jó példája annak, hogy az embernek nem az egóját kell feladnia mint azt az export-import guruk hirdetik, hanem önuralmat kell felette gyakorolnia.
Magyarán nem esünk kísértésbe a diabólikus hatásoktól, mert képesek vagyunk felismerni és névén nevezni azt.
A pénz az ördög mágiája! Neki varázseszköz a kezében mint adósság mint korrupció most már nem arany mint rég volt hanem csak egy bit.
Egy jó írás “tudatosság” témában:
http://nyilegyenes.blog.hu/2015/05/18/tudatos_eletmod_2_resz
Kedves Csaba
Magam is ezen a véleményen vagyok , hogy az ember célja nem az hogy más entitásokat hozzon be más létállapotokból.Sajnos nem tudom honnan következtettél arra hogy én így gondolom , különben adnék magyarázatot.
Abban is lényegét tekintve egy véleményen vagyunk hogy az embernek nem az egóját kell feladnia , hanem uralmat gyakorolni rajta.Én ezt kicsit másképpen szoktam fogalmazni , de a lényeg végül ugyanaz.De azért fontos az , hogy mit értünk uralom alatt.Mert az uralom lehet akár ugyanolyan hamis , mint a feladás.Aki az egót uralja az igazából nem ural , hanem megért.Megért mint megérti és megért mint egy “gyümölcs.”Legalábbis én ílyesmódon látom ezt.
A pénzről és az ördögről viszont más a véleményem.A pénz számomra egy jelenség , egy dinamika , egy materializálódott energia.
Az ördögnek pedig az én meglátásom szerint a legnagyobb mágiája az , hogy képes elhitetni azt hogy egyáltalán létezik.
Mert számomra nem létezik.
Természetesen ezeket amit írtam ,az én valóságomból idebiggyesztett , durva körvonalak.
Abból következtettem, hogy még ragaszkodsz ehhez a világhoz.
Javasolni tudnám neked Kodolányi János Én vagyok című regényét amit
2005-be adtak ki cenzúrázatlanul. Ebben a műben Júdás bőrébe bújva jutott az író saját protestantizmusával kapcsolatban Várkonyi Nándor
hatására önellentmondásba saját magával.
Nagyon megleptél ezzel a kijelentéssel bevallom.De teljesen tiszteletben tartom a következtetésed.
Én már lassan semmin sem lepődöm meg. A verbális kommunikáció nagy hátránya, hogy végső soron mindenki azt ért, amit ért. (én sem vagyok kivétel) Sokszor eltöprengtem azon, hogy mi lenne, ha abbahagynám a szavak szaporítását. A világ(om) még tisztább és még világosabb lenne. (Kérem, eme önkritikát senki se vegye magára.)
———-
„Semmit nem ismerek a három világban, ó szerzetesek, amely megfékezetlenül, ellenőrizetlenül, felügyelet nélkül hagyva és megzabolázatlanul annyi romlást hozna az emberre, mint az elme; és semmit nem ismerek a három világban, ó szerzetesek, ami megfékezve, ellenőrizve, felügyelet alatt tartva és megzabolázva annyi áldást hozna az emberre, mint az elme.” Buda
Lehet hogy már beszéltünk erről , valami mintha rémlene.Arról hogy van -e értelme írni vagy egyáltalán megnyilvánulni , mikor bármit írsz , mondasz vagy teszel , úgyis annak látnak akinek akarnak látni.Weöres Sándor is megírta már ezt egy versben aminek most nem tudom a címét.
Viszont az tagadhatatlan , hogy a forrástudat , őstudat vagy egyszerűen tudat olyan természettel bír hogy csak árad.
Én úgy látom ezt , hogy nem kérdés tehát az , hogy ezt az áradást engedjük vagy sem , hanem inkább az hogy hogyan , vagyis inkább azt hogy milyenné válunk általa és ezáltal kikké válunk a valóságunkban.Teljesen önzőnek hangozhat , de én elsősorban önmagamért vagyok itt.Ez letisztult előttem.Viszont az , hogy mi a dolgom ebben a társadalomban vagy világban az a mai napig rejtély számomra.De az már nyilvánvalóvá vált , hogy nekem a verbális megnyilvánulás teljességgel értelmetlen.
Akkor ne beszélj, csak írd le 🙂 Úgyis MAGodért teszed, ami a világ legtermészetesebb dolga a számomra. Az értelmetlennek tűnő dolgok, sokszor utólag értelmet nyernek, és fordítva. Olykor a kimondott, leírt szóval születik meg, ölt testet egy-egy számunkra fontos felismerés. A csend a bölcs ember kenyere. Én még nem vagyok az, mert a szót szaporítom, nem a kenyeret. (A kenyérszaporítással nem a fizikai értelemben vett munkamániára célzok.) De a sorsnak hiába állnék ellen. Meg kell tennem, amit meg kell tennem.