Személyes és Személytelen

A Viszonylagosság (relativus = viszonylagos) világban a Teljességről (absolutus = teljes, feltétlen, független) érdembeli fogalmi kommunikációt folytatni lehetetlen. De mi is lehetne vonzóbb annál, mintsem ennek tudatában megkísérelni mindezt? A kettősségek világában, az örökös változások örvényében meglátni az örökké változatlan, mozdulatlan lényeget nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Pusztán tudatunk fókuszát kell áthelyezzük a külsőként érzékelt valóságból önmagunk középpontjába, és hagyni, hogy az elménk hullámai elcsituljanak, belesimuljanak a Lét Óceánjába.

Minden relatív, személyes egyéni nézőpont mögött, annak középpontjában, MAGvába – ami a viszonylagosságok világában létezik és létezhet – ott rejtőzik  az abszolút személytelen SZEMlélŐ.

…tovább »

„A munkapszichológia tárgya a munkaerő” – hallottam ma reggel egy rádióadásban egy munkapszichológustól, aminek hallatán bevallom kínos nevetés tört rám, bár sírni is tudtam volna. Nem tudom, vajon hány ember tudja, akarja, képes a mai korban a fenti mondat lényegét a maga súlyában értelmezni, de a fenti – látszólagosan jelentéktelenül „tudományos” – meghatározás mélyebbre vezethet minket a nyúl üregében mintsem gondolnánk. Kissé hasonlatos a helyzet ahhoz, mikor valaki puszta kézzel, ujjaival szeretné megfogni egy cigarettavég még egyben maradt hamuját. Teljesen mindegy, milyen szögből közelít, az eredmény általában garantált: szétesés,

…tovább »

Ezen írás egy jelenségre világít rá, melyet nem hivatott elítélni, csak egy jól meghatározott szempontból megvilágítani pár aspektusát. Mind-ÉN-KI a MAGa útján ugyanis azt kell megtapasztalja, amit elsősorban vágyott, így önmagában az alábbi jelenség sem nem jó sem nem rossz, de korunkra igen jellemző. A materialista spiritualitás és a spirituális materializmus édes testvérek, jelen paradigma és világkorszak által jutottak egyre dominánsabb szerephez az irányított szellemi terekben.

A spirituális materializmus egy olyan szellemi erőtér, mely önmagát tiszta, magasrendű spiritualitásnak állítja be, mely az „elavult” tanok helyébe valamiféle új, tudományos-materialista bázisokon alapuló szemléletet helyez a középpontba.

…tovább »

Mi az élet értelme?

A gondolkodó emberi lény számára, önön egzisztencialitásában való tudatosodása során, mintegy logikus, magától értetődő módon, előbb vagy utóbb feltevődik a kérdés: „Mi az élet értelme?” A különböző filozófiai, világnézeti, metafizikai irányzatok természetszerűen rendelkeznek a fenti kérdésre a maguk válaszával, melyek individuális átvétele, az azokkal történő egyéni azonosulás megszabadíthatja a kérdezőt, az emberi lét talán leginkább magától értetődő kérdésére adandó válasz keresésétől. Azon emberi lények, akik viszont nem érik be az előregyártott válaszokkal, hanem maguk szeretnének utána járni a fenti kérdésre adható feleleteknek, előbb utóbb szembesülnek azzal, hogy a fenti kérdés olyannyira általánosító jellegű,

…tovább »