Az Élet értelméről

Mi az élet értelme?

A gondolkodó emberi lény számára, önön egzisztencialitásában való tudatosodása során, mintegy logikus, magától értetődő módon, előbb vagy utóbb feltevődik a kérdés: „Mi az élet értelme?” A különböző filozófiai, világnézeti, metafizikai irányzatok természetszerűen rendelkeznek a fenti kérdésre a maguk válaszával, melyek individuális átvétele, az azokkal történő egyéni azonosulás megszabadíthatja a kérdezőt, az emberi lét talán leginkább magától értetődő kérdésére adandó válasz keresésétől. Azon emberi lények, akik viszont nem érik be az előregyártott válaszokkal, hanem maguk szeretnének utána járni a fenti kérdésre adható feleleteknek, előbb utóbb szembesülnek azzal, hogy a fenti kérdés olyannyira általánosító jellegű, hogy arra csakis általánosító, tekintélyelvű, ideologikus megalapozottságú válaszok érkezhetnek. Másként fogalmazva, rossz kérdésre nem érkezhet, csak hibás válasz. Mit is értek ezalatt?

A fenti kérdés jellegénél fogva olyannyira általánosító, objektivizáló jellegű, hogy az arra adható feleletek nem rendelkezhetnek semmilyen, mindenre és mindenkire kiterjeszthető, alkalmazható és érvényes tartalmakkal. Maga a kérdés is arról árulkodik, hogy az olyan tudati térben született, melynek éncentrumából az individuum önmagát zárta ki azáltal, hogy az életet – mint ezáltal önMAGától elvonatkoztatott, absztrakt fogalmat – önön szubjektív tudati valóságán kívülre helyezte, majd ezt mint valamiféle önön tudati valóságától független objektív valóságot szemléli. Az élet ténye – minden absztrakció mentesen – ugyanis az individuumnak, vagyis ÉN-MAGamnak, önön, saját tudati valóságomnak énközpontjából kiinduló, egyéni és egyedi átélése által tapasztalható csak és kizárólagosan meg. Az önátélésben megjelenő megtapasztalása az életnek nem más, mint önmagam élőként való azonosítása, önmagam az élettől elválaszthatatlan, azzal megbonthatatlan egységként való, tudati-érzelmi tartalmakként való át- ás megélése. Én egyaránt vagyok egy, a tudati valóságomban megjelenő élők közül, de ugyanakkor ÉN VAGYOK az EGY és EGYetlen én, amely magát az életet, mindenféle absztrakcióktól mentesen át- és megélni képes. Minden más tudati tartalom, mely a tudatomon belül megjelenő MÁSok önátéléséből származik, származhat, annak természeténél fogva máris absztrakttá, tőlem elvonatkoztatottá válik, mivel azok már csak értelmezésként jelenhetnek meg önön tudati valóságomban, és nem közvetlen, önMAGom éncentrumában át- ás megélhető megtapasztalás által. Ezen bonyolultnak tűnő okfejtés nyomban érthetőbbé és értelmezhetőbbé válhat, ha megfogalmazom, hogy valójában miként tehetném fel helyesen a fenti kérdést.

A „Mi az élet értelme?” kérdés helyesen, minden absztrakciótól megszabadítva csakis én, önMAGam számára tehető fel a következőképpen: „Mi az én életem értelme?” Ez a kérdés ugyanis az absztrakt, személytelen, önMAGam középpontjából kifordított valóság, általánosított, objektivizált szemlélete helyett, én önMAGam felé mutat, éncentrumomat visszahelyezve a létem, ezen belül pedig az életem, középpontjába. A „Mi az élet értelme” kérdésre a helyes válasz tehát az, hogy „Mi az én életem értelme?”.

A „Mi az élet értelme?” kérdés az önmagát absztraháló emberi lény kérdése, a „Mi az én életem értelme?” kérdés pedig az önmagát önMAGa tudati középpontjaként közvetlenül átélő, önMAGa MAGát kutató, önön létének forrását kereső tudat kérdése. Ebből következik, hogy választ csak én önMAGam adhatok, eme önMAGamnak feltett kérdésre, hiszen a lét középpontja, tudatom abszolút MAGva csak és kizárólag önMAGamban, önMAGam által és önMAGam számára tárható fel. A „Mi az élet értelme?” kérdésre tehát önmagam számára semmilyen abszolút válasz nem adható, mivel számomra az élet, nem önMAGamtól elvonatkoztatható, általánosításokba foglalható lényegiség, hanem önMAGam létezésének szerves következménye. Amennyiben önmagamat az életet közvetlenül, minden absztrakciót mellőzően megtapasztaló élőnek tekintem, akkor egyes szám első személyben, önMAGam tudati közÉP-PONTjára fókuszálva, az önMAGam Létéből fakadó Élet létezésének, a forrásának kutatása által fejthetem meg azt, hogy „Mi az én életem értelme?”. Választ a kérdésre MÁS-OK nem adhat, a válasz csakis egyedi, egyéni, EGY-ÉNi lehet. Minden ezen kívül található válasz-tartalom az eleve absztrakt, önMAGomtól elvonatkoztatott, és ennél fogva annak önMAGamra és MÁSokra való kiterjesztése számomra érvénytelen.

FJT

erdo

The following two tabs change content below.
FJT
Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)

Egy hozzászólás a(z) “Az Élet értelméről” bejegyzéshez

  1. “Az ember kezdetben vakon keres, és még azt sem tudja, hogy az isteni énjét keresi; mert az anyagi Természet homályából indul, és még amikor kezd is látni, sokáig megvakítja a fény, amely növekszik benne. Isten is homályosan válaszol a keresésére; Ő keres, és úgy élvezi az ember vakságát, mintha az egy kisgyerek keze lenne, amely tapogatódzva keresi az anyját.”

    SRI AUROBINDO
    Thoughts and Glimpses, Cent. Vol. 16, p. 382

    A folytatás itt: http://anya.supramental.hu/hu/kerdesek-es-valaszok/hogy-lehet-hogy-keresunk-valamit-megsem-tudjuk-hogy-mit

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.