Levél MAGomtól MAGamnak

Közzétéve Szerző:

Kedves Jocó!

Amikor az alábbi gondolatokat az utolsó írásaid olvasva most a napokban leírtam, és már kérdő címekkel is elláttam, nem állhatom meg, hogy ne ismertessem meg Veled is. Kérlek, hogy mint ahogyan küldöm, fogadd szívbéli szeretettel, és ha valahol esetleg hibádzik, javítsd, ki és használd egész-séggel.

MAGad is pont ugyanolyan (megfigyelő) szem-pont vagy, mint MAGam is vagyok, és ezért a “szemet” illetően is EGY SZEMponton, és ugyanakkor EGY SZEMpontban, de ennek az egész SZEMnek is szemlélésében is vagyunk?

Vajon kitől-mitől is van, hogy mindent (még tehát IS-TEN-t és TEN-MAGunkat is) pontosan (is) meg akarunk határozni, azaz nem csak kívül-belül, teljes körűen, hanem mintegy összegzetten is körülírva is ismerni akarunk? (Ezt a Valakit és Valamit, Akitől ez is van, most megpróbálom a „szem nyelvén” leírni.)

Minden létező néző-pont egy vele egy szemé, azaz egy „figyelő”-é, vagyis egy „szemlél-ő”-é, egy néz-ő-é, aki a figyelmét kiterjesztheti mindenre (a látható és láthatatlan teljességre), de figyelhet mindezeknek csak egy részére, vagy annak is csak egy szintén „figyelem-tárgyára”, vagyis csak arra a konkrét egyre (nézni- és ismerni-valóra) is összpontosíthatja (fókuszálhatja) akár minden figyelmét is, azaz teljesen is rávilágíthat magával arra, hogy teljesen is ismerhesse és érthesse azt a bizonyos figyelem-tárgyat, és ez a kép-letes (képi, azaz körvonalakkal behatárolt és ezért látható formai megjelenésű) tárgy lehet akár önmaga képe mása is, de a megfigyelt lehet a mez-telen ten-mag-a, és természetesen lehet még a leghatalmasabb SZEM: Isten a Szellem is, Akitől, és Akiből is van az Ő minden SZEM-mag-ja is, mint SZEM-ből való szem-mag, ahogyan szintén Belőle és Általa van a máshonnét szintén nem, mint ettől az EgyetlenEGY Forrástól eredeztethető minden más, vagyis a szintén szemlélhető mindenség is.

Az Ezékiel nevű „szem-mag” látta is, hogy az előtte megjelenülő IS-TEN a Teljességével egy olyan mindent (még a tulajdon mag-jait, és bennük MAGát is) látó, lobogó tűzszerű látszatú, azaz fénylőn ragyogó, világosságot árasztó SZEM, Aki még SZEM-mag-tárként is felfogható, mivel a teljes formája (alakja) mindenütt szemekkel borított is. Ezen tűzlátszatú kerek (teljes) “arculat” (megjelenési forma, lényeget kifejező érzékelhető megnyilvánulás) körül Ezékiel a látomásában ugyanakkor szivárvány látszatot is látott, vagyis egymásba olvadó színekből álló fényözön, azaz közvetlenül egy színpompás és lüktetésszerű fénykavalkád vette körül a mindent látó SZEM-et, az emberi alakhoz illetve szem-élyhez hasonlót: EGYMAGát a tárgyi szemekkel viszont teljességgel láthatatlan EGY-IS-TEN-t. (Nem véletlen van a testi szem esetében sem a pupillát, a szembogarat, a kerek fekete nyílást, a szem-köz-pont-ot körülvevő szivárványhártya és a szemfényt sugárzó sugártest, de a fény fókuszáláshoz szükséges, sugárizom sem. A tárgyi formákról visszatükröződő kisugárzott fény ezen a pontszerű nyíláson keresztül azonban nem csak az agyhoz, hanem közvetlenül a mindent látó SZEMhez is kerül, de Isten ezen szemein keresztül csak „kinézni” is tud a „külvilágra” vagyis rátekinthet így is a valójában szintén Benne, és Vele egységben, ámde ellentétben Vele és legközvetlenebb Valóságával csak ideiglenes jelleggel létező egész tárgyi valóságra. Ezt a tárgyi egészet Ő tehát még akkor is látja, ha figyelmével nem rá fókuszál. Az EGYnek, MAGnak, és SZEMnek is nevezhető felülmúlhatatlan LÉNY illetve LÉNY-EGi-ség az egész tárgyi valóságot, vagy annak részeit (egyedeit) azonban ezen tárgyi szemek nélkül is mindig tökéletesen látja, vagyis, ha csak úgy, vagy úgy is akarja, „nézhet ki” rá, lényegében azonban tekinthet rá anyagi szemeken keresztül is. Innét pedig aztán már azt sem lehet nehéz elképzelni, hogy a SZEM a Vele egyazon „orcáját”, illetve az azzal egy világát (világosságát), hogyan is tudhatja egy, több, vagy minden szem-magjára akár még ráragyogtatni is, vagyis (IS)TEN-MAGÁT a SZEM-MAGát közvetelnül is rájuk “vetni”.

Most pedig már csak az van hátra, hogy a jelen nézőpontból, a mulandó fennmaradású figyelem-tárgyak oldaláról is teljesen megismerjük és megértsük a lényegében, azaz a LÉNY-EG mivoltában csakis EgyetlenEGY-ként „számolható” (azaz egy másik ugyanolyan LÉNY-EG-hez, mivel nincs ilyen nem, de senki máshoz sem hasonlítható) SZEMet, Aki egyszere létezhet így EGY-MAGában és ugyanakkor pedig sok szemként is, vagyis SZEM-ként, akinek sok szintén látó, rá hasonlító tagja is van.Több szemként azonban IS-TEN egyáltalán nem azért létezik, mert “több szem többet lát” (Ö EGYMAGában még az összességüknél is többet, tovább, és előre is ugyanígy lát), hanem egész egyszerűen csak azért, hogy Ő ne legyen egyedül, ne legyen „társak” nélkül, mert nem jó egyedül lenni. MAGát összpontosítva, vagyis egyetlen kiterjedés nélküli pontba összevonva ugyanis teljesen EGY-MAGa, azaz Egyed-ül (mintegy egymagában elüldögélve) van, noha minden, ami jót korábban a szellemi minőségű teljes és tökéletes fényalakjába (az egész világosságába) teremtett a magjai révén is, az ez esetben is mind benne van (az emlékezetében tárolva létezik), csak éppen mozdulatlanul és megnyilvánulatlanul, ahogyan ez esetben Ő is van, illetve így is lehet, ha csak Egyedül EGYMAGa szeretne lenni. Az Ő esetében azonban a mozdulatlanság is tevékeny létnek és életnek bizonyul, amit azonban az itt használatos szavakkal csak igen kör-ül-ményesen, vagyis ahogyan ez is valósággal van, le sem lehet írni, körül sem lehet írni.)

Ennek az egésznek leírása után pedig az világosodott meg mag-omban avagy szem-emben, hogy az EGY és MAG szavak nélkül a LÉNYEGet a teljességében meg se lehetne próbálni még csak rá mutatóan sem leírni, vagyis mindig csak két „másik” ugyanazt nyilvánvalóvá tenni tudó révén lehet itt kijelenteni (érzékelhetően megnyilvánítani, kifejezni, körülírni) az itt számunkra a jelen általános tudatállapotunk miatt még csak „egyetlen Istenként” megérthető legfelsőbb és leghatalmasabb, örökkévaló, mindent látó, és mindent tudó (teljesen és tökéletesen ismerő), és mindenre korlátlanul hatni is tudó LÉNY-t, Akitől, Aki által, és Akiből van minden, ami van, és az is ugyanígy lesz, aki és ami még lesz. Egyazon (azaz EGY azonosságú) megbonthatatlan, és valósággal megoszthatatlan LÉNYEGnek három fő megnyilvánulási formájáról van Egy-szer-űen tehát szó, EGYszóval (és mindig is) EGY a Lényeg és EGY-LÉNYEGűség (Is) van, és csak ez van igaz valósággal is, vagyis ez az EGY az EGYetlen valós igazság, az IGAZSÁG is.

Végezetül még annyit, hogy megértem, hogy már csak a CSEND-ben szeretnél lenni, mivel ezzel magom is ugyanígy vagyok.

Szeretettel, baráti öleléssel:

Laci

Beautiful-Sunshine

A fenti levelet V. László testvérem beleegyezésével osztottam meg, annak bizonyságképpen, hogy az EGY tudása Mind-MAGunké, mind-Ő-nkben megébred, amennyiben sorsunk része. Az EGY MÁSainak EGY-MÁSra találása olyan élmény, ami miatt érdemes az EGYben, az Egyből a Kettősségbe lépnie a tapasztaló tudatnak, hogy újra és újra felfedezhesse önMAGa igaz valóságát, hogy csak az EGY-ÉN van, és Te, Ő, én, Mi, Ti, Ők mind-EGY VAGYOK. EGYetlen abszolút, állandó, kezdet nélküli VALÓ van csak, és mi mindnyájan AZ VAGYOK. Köszönöm Laci énemnek, hogy segített a felemelő emlékezésben!

The following two tabs change content below.
FJT

FJT

Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)