Ha őszinte, mély vágy él benned, hogy megismerd önMAGad, akkor nem kell mást tenned, mint ráébredned arra tényre, hogy bármi és bárki – mi körülvesz téged – nem más mint egy tükör. Ha van elég bátorságod, erőd, hogy legyőzd minden félelmed, amit a tükrök látványa kelthet benned, akkor végül megkapod majd a legnagyobb ajándékot, a felismerést, hogy minden létező saját MAGod tükröződése. Ha nem csak azon tükrökbe tekintesz bele, melyekben önMAGad szépnek, okosnak, erősnek, intelligensnek, bölcsnek és szeretetteljesnek láthatod, hanem azokba is, melyekben ezek hiányának, ezek ellentétének, akkor emberi valóságod kiteljesedhet, mert megláthatod a végleteit ugyanannak a létezŐnek, ugyanannak a LÉNY-EGnek.
Ha szembesülsz azzal, hogy mind az iSTeNt mind a SáTáNt te MAGod teremted az elméd képzeteivel való tudati-lelki azonosulás által, akkor eljutottál a valódi szabadság kezdetéhez. Szabaddá csak az az ember válhat, aki képes szembenézni saját elméjében kivetülő mindkét pólusával az EGYnek, és meglátni a minden tükörvilágon túli EGYségét, osztatlanságát ugyanazon VALÓságnak, mely a Létből az Életbe lépve MAGunkban és MAGunk által nyilvánul meg. Az Élet a Szabad Tudat és Lélek választása, mely őszinte vágy és nem kényszer. Kényszerré akkor válhat, ha emberként belebonyolódunk az elme teremtéseinek végtelen szövevényeibe. Mikor elfeledkezünk arról, hogy a szabadság és a szeretetet az, amit senki és semmi nem adhat nekünk meg, mert ahhoz nem vezet semmilyen út, semmilyen tan, semmilyen módszer. A Szabadság és a Szeretet az EGY és EGYetlen valóság, mely önMAGunk LÉNY-EGe, és nem kell semmi mást tennünk, mint elengedni minden elKÉPzelést, amit elménk teremthet, hogy a SZÍV bölcsessége által – az elme KÉPzeteiből kilépve – a tapasztaló Tudat és Lélek ráÉBREDhessen saját természetére: a Végteltségre. Ahol minden KÉPzelet és KÉPzet véget ér, ott kiteljesedik a valós ÖNismeret, mert személyiségünk visszatalál saját forrásába, az EGY-ÉNbe, mely minden valóság EGY és EGYetlen, osztatlan LÉTezése.
A valós ÖNismeret annak a felismerése, hogy minden létező EGY, és mindegy kire és mire tekintek, mert Mind-ÉN-kiben az EGY-MÁSait, önMAGom szemlélhetem. Ehhez el kell engedni minden KÉPzetét a teremtő elmének, amiben a VALÓság kettőssége, végletek közt feszülő látszata megszülethet. Az elme a viszonylagosság világának, a kettősség játékának teremtő eszköze, mely természeténél fogva nem arra hivatott, hogy visszavigyen minket a Teljességbe. Az elme – paradox módon – mégis magában hordozza minden lehetőségét annak, hogy az abban megjelenő Valóság Forrásához minket visszavezessen. A Forrással újra EGYbeolvadni, eggyé válni azonban csak az önön valósága KÉPeitől, kivetüléseitől megszabadult tudat tud, a lélek által. Az EGY VALÓságát meglátni a Szív által csak a Lélek képes. A valódi látás nem érzékelés, nem viszonylagos, egyéni nézőpontok szintézise, hanem tudati-lelki EGGYé válást jelent minden Lét Forrásával, a Mind-ÉN-s-ÉG-ben és Mind-ÉN-KI-ben tükröződő EGY-ÉNnel. A valós ÖNismeret az EGY-ÉNben való megvilágosodáshoz vezet, az Élet varázslatos, káprázatos álmából a Lét EGYszerű VALÓságába való végső felÉBREDÉShez. Az EGY-ÉN örökkévalósága MAGa a Lét ébersége az Élet örökké változó álmában.
F.J.T.
Latest posts by FJT (see all)
- Túl a vízen - 2019. február 7. csütörtök
- A szolipszizmus zsákutcája - 2018. december 11. kedd
- Metafizika - 2018. december 8. szombat
- A csapda - 2018. november 23. péntek
- A kEGYelem VALÓsága - 2018. november 15. csütörtök