EGYetemes ÉN-kutatás magyarul

Közzétéve Szerző:

Ki vagyok én?

1. én vagyok

2. EGY-ÉN vagyok (egyén vagyok)

3. EGY-ÉN-IS-ÉG vagyok (egyéniség vagyok)

4. Mind-ÉN-KI vagyok (mindenki vagyok)

5. Mind-ÉN-s-ÉG vagyok (mindenség vagyok)

Ki vagyok AZ ki ÉN?

6. ÉN vagyok AZ (A-Z) ki VAN. ÉN vagyok AZ (A-Z) ki vagyok.

7. Vagyok AZ (A-Z) KI vagyok

8. Vagyok A KI vagyok

9. A VAGYOK vagyok.

csillagok

Fogalmak:

én = személyiség, ego

EGY = teljesség, mindenség

EGY-ÉN (Egyén) = legfelső (leg-ELSŐ) ÉN, minden ÉNek énje, a valódi, minden káprázatot meghaladó, igaz, valós, kezdet és vég nélküli, születés és halál nélküli létező.

IS = Ős, Is, Istenség, az ősi magyar nyelvben az „I” EGY-MAGában az Isten jele, az „s” önmagában pedig „és”-t is jelent, az IS szavunkban tehát két betűben benne foglaltatik az IstenISég, és a dolgok valódi létezésének rendje, SZERe: EGYmás, az EGY-MÁSai mellé rendeltség.

ÉG = ég, eg, egész – az eg és az ég teljesen rokon szóbokor, mely a dolgok EGészségét, osztatlanságát, önmagán belüli teljességét takarja.

A KI (aki) = az ősi magyar nyelvben az „a” és a „ki” mint a mai „aki” jelentést hordozó vonatkozó névmás nem volt egybeírva. Az „a”, „az” névelő és a „ki” pedig egyben kérdő és vonatkozó névmás, valamint igekötő. Jelen esetben a „ki” szavunkban egyesül a kérdés és a válasz is, vagyis az aki felteszi a kérdést önmaga azonosságára vonatkozóan, hogy „ki vagyok” valójában már meg is adta önmaga számára a választ a kérdésben foglalva: „vagyok a ki (aki) vagyok”.

A = ábécénk első betűje, a kezdet szimbóluma.

AZ = ez a névelő valójában a magyar ábécé első és utolsó betűjét EGYesíti magában, ami a kezdet és a vég szimbóluma. Többnyire ez a fogalom napjainkban közismertebben a görög nyelvből emelődik vissza „Alfa és az Omega”, „Ά – Ω” révén („én vagyok az alfa és az omega”). A-Z (az) VAGYOK tehát ilyen értelemben magában foglalhatja a „kezdet és vég vagyok” jelentéstartalmát is.

tejut-atakama-felett

Értelmezés:

1. Mi az én-kutatás?

Az én-kutatás az a tudati-lelki út, cselekvés, melynek során az Emberi Lény közvetlenül képes visszajutni saját személyisége, énje (egója) Forrásához. Ezen belül több irányzat is megjelent a világban, melyek közös jellemzője, hogy az én-kutatás (önkutatás) középpontjába az anyagi kivetülésként kizárólagosnak értelmezett fizikai, elme-valóságnak, a májának az illuzórikus voltának a megtapasztalása áll. Az az emberi tudat-lélek – mely ily módon – megszabadul az anyagi létezést önmagába záródó, abszolútként értelmező valóság illúziójától, képes csak eljutni saját énje valós forrásához, minden létezés egó-nélküliségének a megtapasztalására. „Ki vagyok én?” Ez az én-kutatás alapvető kérdése. A cél a személyiség, az én, az egó forrásához, az EGY-ÉNhez, a LÉT, A VAGYOK, EGY, igaz, valóságos forrásához való visszajutás. A lényeg: az elme-valóságként megjelenő, kivetülő egyéni én, személyiség, (egó) abszolutizálásának a felszámolása, az én valódi forrásához való visszajutás által. EGY és EGYetlen ÉN létezik, az EGY-ÉN, minden amit észlelek a világban pedig énMAGam vagyok, az EGYetemes elme kiáradása. Mind-EGY, Mind-ÉN-KI vagyok, Mind-ÉN-s-ÉG vagyok.

A héber Tórában, és a keresztény Ószövetségben – bár egy emberen kívülre helyezett és értelmezett istenkép jelenik meg, melyben az ember alárendeltségi viszonyában nincs semmi szerepe az EGY-ÉN, az EGYetemes Forrás egyéni kutatásának – felfedezhető, hogy az EGYre, az Istenre hasonlóképpen hivatkozik az író: „És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.” II.Móz. 3,14. (Károli Biblia) Feltételezhető, hogy ez a retorika egy ősi, EGYségtudatú világ Isten-Ember viszonyából lett átemelve, kiragadva és átértelmezve, amelyben viszont A VAGYOK – mint a Lét örökkévaló Forrása, teljessége – nem az emberi lényen kívül álló Teremtő, Isten privilégiuma volt, hanem az Emberi Lény valódi létezése, mely a későbbi korokban az elme valóságát, a máját egyedüli, kizárólagos igazságnak gondoló emberi tudat számára kerül önMAGán kívülre.

Az én-kutatás útján – az EGYetemes elme önmagából kivetített valóságának a meghaladása által – önmegvalósított (EGY-ÉNné vált) Emberi Lény tudata-lelke képes csak annak megélésére, hogy az amit addig Istennek nevezett, az nem rajta kívül, hanem önMAGában létezik. Amit pedig az elme valóságába bezárult tudat és lélek valóságnak képzel az nem más mint illúzió, érzékcsalódás, álom. Az EGY és EGYetlen valóság, A VAGYOK, az EGY-ÉN valósága, a Forrás, a Teljesség, mely a végső megvilágosodásban tudatosul, az emberi mivoltát meghaladó, minden létezés Forrásával, az EGY-ÉNnel tudatilag-lelkileg újra EGYesülő egyéni, személyes én számára.

2. Miért az én-kutatás?

Egyéni utamat járva fokozatosan ébredtem rá arra, hogy minden létezés végső forrásának felfedezése, megtapasztalása egyre erősebb igényként jelentkezik bennem. Visszatekintve eddigi keresésemre, minden ezt szolgálta, tudattalanul majd lassan egyre tudatosabban minden ennek rendelődött alá az életemben. Mi az, ki az, aki, ami a személyiségem valódi forrása? Mi minden valóság egyetlen igaz, valós forrása? Tényleg nincs átjárás az Élet és a Lét, a Lét és az Élet között, vagy ez is csak az elme-valóság illúziója, a májá, mely arra hivatott hogy az Élet táncát járó, az Élet játékát játszó Örök Lény elől saját Forrását, LÉNY-EGét elfedje?

A keskeny utakon belül ez talán a legkeskenyebb út. Miért? Mert nem a személyiség, az egó megmentésére, konzerválására, túlélésére törekszik, hanem az EGY-ÉN valóságába való visszatérésre. „Keressétek a megvilágosulást, és a többit megkapjátok ráadásnak.” Sziddhártha Gautama – Buddha „Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá…” (Mt 6, 33) Jézus – Krisztus

Ami ezzel kapcsolatban bennem érett meg, azt pedig a következőképpen tudnám megfogalmazni: Aki meg akarj menteni egyéni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti azt az EGY-ÉNért, az EGYben örökké él. Az Élet az EGY Örökkévaló álma, melyben akkor válhatsz szabaddá, ha Örökkévaló EGYként önMAGod Forrásába ébredsz. Az Emberré vált, istenségéről megfeledkezett Isten felteszi MAGunkban, MAGának a kérdést: ki vagyok én? Az EGYedüli helyes válasz csak a MAGunkban élő Örökkévalótól származhat: Vagyok A KI vagyok, A VAGYOK vagyok. Létemnek nincs oka, mert MAGa a VAGYás, a VANás, a VAGY-OK vagyok, mely önMAGunk végső, kauzalitáson kívül létező, örökkévaló ŐS OKa.

Írta: F.J.T.

tejut

Kapcsolódó anyag: Robert Adams tanításai, tanúságtételei.

The following two tabs change content below.
FJT

FJT

Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)