4 hozzászólás a(z) “Korok RENDje” bejegyzéshez

1. Ez érdekes volt , az 1 dollárosról.Nem mentem bele mélyebben , de totál egyetértek az elemzéssel.És valóban , mennyire nem az a “hivatalos valóság” , mint amilyennek látszik.Még mindig képes vagyok meglepődni , elámulni ezen az életemben.
   Egyszerűen teljesen hamis életet élünk , sokkal hamisabbat mint hinnénk.

   “…Ilyen módon a szimbólumok, üzenetek észrevétlenül ültethetőek be az emberek tudatába, ahol azok lassan fokozatosan az elme teremtő erejének köszönhetően valósággá válnak.”

   Ez egy kulcs kérdés.Szerintem , pont ez az igazi kihívás ennek az erőnek , ez az igazi eksztázis , orgazmus , éltető és mozgató ereje , hogy nem közvetlenül manipulál , hanem rendkívül fortélyos módon közvetve.Egy létező saját erejét használja a maga számára.
   Mert ez az erő , ha el akarta volna pusztítani ezt a bolygót és az emberiséget , megtehette volna.De nem ezt akarja.Inkább azt , hogy az emberen kiélje az uralkodás és manipulálás minden “örömét”.

   De mi ez a szellemi erőtér , ki van ennek a csúcsán?
   Fel lehet állítani egy jól meghatározható hierarchiát , a munkástól kezdve addig a pár bankárig akik pénzelik a rendszert.De véleményem szerint , talán még ők sem igazán látják át , miben is vannak.Felettük még vannak.
   Én egész elmennék a nem földi eredetű létezőkhöz.Sőt , azok is valahonnan táplálkoznak.
   Egy olyan erőt “látok” vagy képzelek , ami egfajta űr , a szeretet teljes hiánya.A szeretetet most nem a már milliószor megrágott értelemben értem hanem , az EGY , a rend , a valódi hiearchia látásának a teljességet és nyugalmat adó létérzését.Vagy nem tudom hogy fogalmazzam igazán.Nem tudom megfogalmazni mi a szeretet , de biztos nem a maszlag amit egymásnak dobálnak az emberek , főleg most karácsony közeledtével.
   De ez a hiány , ez az teljesen hideg , néma és vaksötét érzet amiből ez a szellemi erótér ered.

   Többször megfogalmazódott bennem a kérdés , hogy egy ilyen mesterien és kifinomult rendszert , hogyan képes megalkotni egy ember?
   A politikus egy síkhülye idióta , a létezés csúfsága , az univerzum hülyéje , ilyet nem tud.A bankároknak aprópénz csörög a fejükben , őket csak a profit érdekli.A Think tank-ekben sem tudnak ilyen mesterművet kidolgozni.Akármilyen zseniális tudósok , pszichologusok , elmeszakértők csoportja is áll össze , ilyenre nem képes.Annál is inkább mivel ez minimum száz éveket ölel fel.

   Részmunkákat kitudnak dolgzoni , hogyan hat egy dolog az emberi elmére , hogyan és mit kell tenni hogy egy ember ilyen és olyan legyen.De ezek részmunkák.Az egész , a mestermű az kinek látható át?Ki dolgozza ki?
   Kinek van olyan rálátása hogy az 1 dolláros miként hat az emberre?Ki állt elő ezzel , hogy tegyünk szimbólumokat rá?
   Mert egz tudós csoport kikísérletezhette ugyan hogy a szimbólumok hogyan is működnek és ennek tudatában a hatalmon lévő már tudta hogyan is használja.
   De ki fogja össze ezt az egész hadműveletet?

   Mert ez , el kell ismerni , egy lenyűgöző mestemű , és igen , meg van csinálva.

   Én úgy vélem , ami ezt az egészet összefogja , téren is időn át , ez a szellemi erőtér , az abszolút hiány.A létezés ellentéte , a pusztulás.
   És szerintem ennek a pusztító , leépítő erőnek pontosan ugyanolyan teremtő ereje van mint az építőnek.Amit te fekete és fehér mágiának mondtál.

   Érdekes , hogy amikor mondtad , hogy “rábólintott kezdeményezéseinkre” , nekem az jutott eszembe , hogy egyszerűen bizonyos emberek megidézték ezt az erőt.
   Fekete mágia.
   És ez tökéletesen a szándékaik szerint ki is bontódik a lehető legtökéletesebben , a szemünk előtt pedig ki is bontakozik.
   Tehát , egy “ellenteremtés” -ben vagyunk.(?)

   Egy pusztulásban.És valóban , minden rohad a mai világban.Ez egy rohadt rendszer , és megrohasztja a világot is mint kifelé történő mozgásban és az embert is , mint a szelleme felé tett lépésben.
   Egy mesterséges és tökéletes rendszer , ami az abszolút pusztítás gyakorlata.

   Sokszor rémisztő az , hogy az emberek tömege valóban olyan amilyennek leírtad.
   Én senkit nem akarok semmiről meggyőzni és nem is nyilvánulok meg , csak egy helyen írok pár írást olykor.Meg most itt.
   Az ingerküszöb olyan kicsi , hogy az emberek egyik fele például azt hiszi ha meghal , akkor kész , nincs tovább.A másik fele , meg azt hogy a mennybe jut.Szószerint.Ja , igen van a spirituális , aki igazából egy elképesztő buborékba rakta magát és tiszta homály.Nekem sokszor úgy tűnik , a spirituális emberek kicsit mintha meg lennének zakkanva.
   Nekem ezzel a fajta mondókámmal nincs nagy mozgás terem ebben a társadalomban.De azért a közegben ahol vagyok beletudom vinni az esszenciát , a közeg befogadó képességének megfelelően úgy , hogy az nekem se legyen önmagamra nézve romboló.

   De hogyan kell akkor létezni , hogyan is kell szabadnak lenni?
   Ez olyan , ami nagyon összetett és nagyon egyszerű is.De mindenképp bele kell fűzni az erről kialakult tudást a mostani fizikai életbe , mert máshogy nem megy.

   Ügy hiszem , az ember vagy teremti az életét , a valóságát vagy számára teremtik meg azok , akik számára lemondott róla.
   Amikor pedig van az ember körül egy észlelt világ , egy kép akkor abban nehéz olyat teremteni , ami az észlelt képen kívül van.
   Itt szoktak vizionálni , a vonzás törvényét “kínozni” , imádkozni , mantrázni , agykontrolloskodni , mentalistáskodni.
   Itt téved el a legtöbb ember.Ez egy fontos csomópont ahol a választott irányt követni csakis egy olyan navigátorral lehet , ami felülről látja ezt a csomópontot és ez a saját forrásunk.

   Más:
   Ezt a bújj , bújj zöldág mondokát nem tudtam tovább..De jó hogy leírtad , elképesztő milyen egyszerű és esszenciális.

2. „De mi ez a szellemi erőtér , ki van ennek a csúcsán?
   Fel lehet állítani egy jól meghatározható hierarchiát , a munkástól kezdve addig a pár bankárig akik pénzelik a rendszert. De véleményem szerint , talán még ők sem igazán látják át , miben is vannak. Felettük még vannak.”

   Regény lett…

   Közeledünk az EGYre izgalmasabb kérdésekhez. Én mostanában mindent megpróbálok majmolás nélkül a „triszmegisztoszi” alapra egyszerűsíteni: A Valóságra. Én magam ugyanis művészi irányultságomból kifolyólag mindig túlértékeltem a fantáziát és annak a szerepét. Eközben pedig sokszor elmentem a valóság mellett, mivel a fantáziát sokszor a valóság pótlására, tagadására, használtam. Szerencsére a valóság nagyon makacs fajta, mindig amikor már tökéletesnek látszó fantázia építményt hoz létre az ember akkor előbb-utóbb feltűnik, bekukucskál, és ennek nyomán pillanatok alatt dőlnek dugába az évek munkájával kimunkált illúziók, valóságról éltetett képek. Én magamon azt vettem észre, hogy mindig kilógtam a művészek közül is, mert a legtöbbnek vagy túl őrült, vagy túl realista voltam azzal, hogy valahogy teljesen soha nem tudtam átadni magam hosszú távon semmilyen agymenésnek, mert igencsak előbújt belőlem időszakosan a Tamás. Vagyis a KÉTség, hogy szép szép ez a sok spirituális dolog, de a valóság elől minél jobban menekülünk, annál jobban el kell számoljunk majd vele. Szép szép, hogy most már istenek vagyunk, meg teremtők, meg minden elképzelhető és elképzelhetetlen, de valós tudás nélkül, ha kiraknak minket egy erdő szélén az álmodozás hamar véget érne. Ahogy te is írtad, egyszerűen félelmetesebbnél félelmetesebb pszeudo-valóságokat hoztunk létre intézményesített, vagy egyéni formákban.

   Úgy vélem a spiritualitás szót meg kellene először is tisztítsuk, a könnyebb értelmezés végett. Ha lefordítanánk egyszerűen magyarra, egyből átláthatóvá válna, és az a sok misztikum amit így latin alakjában mögé lehet gyömöszölni, rögtön varázsát veszítené. Ha azt mondom, az ember a spiritualitásban saját szellemi lényét kellene megélje, saját szellemiségét, mivel a spirituális az szellemit, a spiritualitás pedig egyszerűen szellemiséget jelent, akkor szerintem ott is vagyunk a lényeg közepében. Tehát valódi szellemi lényünk megismeréséhez szerintem pont hogy nem a valóságtól való teljes elrugaszkodás vezet, hanem a valóság EGY és EGYetlen, isteni teremtéssel szembesítő KÉPessége. Ezt ha magyarul leírom, akkor többet magyaráznom sem kell. A meditatív állapot, melyben az elménket hagyjuk megtisztulni a gondolatoktól, pont olyan fontos, mint a zajló forgataga az életnek, egyik a másik nélkül teljes sutasághoz vezet, Ezért tartom én önámításnak, hogy egy életen át csak meditációval foglalkozzanak emberek, mert közben elmegy mellettük a valóság, amiben viszont a megismerés egy pótolhatatlan módja tárul fel. Az emberi elmét rengeteg módon lehet kondicionálni arra, hogyan végén a képzelt valóságot tartsa az egyedüli és kizárólagos primer valóságnak. Érdekes és izgalmas kérdés az, hogy kinél mi dominálja leginkább a primer valóságérzékelését? Mert kiegyensúlyozott embernél a primer valóság mindenképpen a valóság talajára kell felépüljön, és mindaz, amit más módon ebbe beleilleszt lesz az az ellensúly, ami mondjuk úgy az intuitív valóságot kapcsolja be a valóság talajába.

   A múltkoriban fogalmaztam meg, hogy rádöbbentem arra, a gondolat soha nem lehet szabad. Miért? Azért mer tulajdonképpen a gondolat az mindig a múltban létezik. Az ami pont velünk történik, az tulajdonképpen az időben nem mérhető, mivel a most, a jelen pillanata nem határozható meg az idő intervallumával. Az ami a jelenben történik velem, a mindig a múltban értelmeződik csak, legyen bármilyen pici is a késé, amit gyakorlatilag „real time” összefüggő pillanatok folyományaként élünk is meg, mégis ez már mind a múlt, mivel a történést az elme a jelenben, a mostban, amikor a történés, az esemény létrejön akkor képtelen értelmezni, mert akkor az elme eggyé válik a cselekménnyel, a történéssel, vagy éppenséggel csak mint megfigyelő van jelen. Egyik esetben sem képes csak utólag a gondolat alkotásra, tehát a gondolat mindig a jelen visszfénye. A gondolat soha nem a jelen. Én erre jutottam, és az ominózus értetlenkedő vagdalkozás is ezen indult a Csend, szabadság, meditáció kapcsán. Tehát a szabadság tulajdonképpen szerintem az, amikor az elménk a jelenlét során megszabadul a gondolati tevékenységtől, egyszerűen csak létezik, csak jelen van, megfigyel de nem értelmez. Ebben a szabadságban, ritka kegyelmi pillanatokat élhet át az emberi lény, szó szerint egyesülhet a teremtővel és nem máson, mint a Valóság intenzív megélése által. Mert a valóságot is akkor lehet a legtökéletesebben megélni, ha az elemző elme nem piszkít bele. Az elemző elme feladata mindig az utólagos konklúzió, absztrakció készítés, mely által a valóságról egyre jobb és jobb minőségű modelleket hozunk létre. Ebben viszont művészet megtalálni az egyensúlyt, hogy az absztrakcióink ne engedjük, hogy rutinból felülírják a most pillanatait, megölve ezzel a valóságban feltárulkozó jelent. Többnyire valljuk be, a múltból előtüremkedő gondolatok rendesen belepiszkítanak a valóság megélésébe, sokszor teljesen ellehetetlenítve azt. Tehát, a gondolatnélküliség PONT hogy nem a valóság tagadásának a legtökéletesebb lehetősége, hanem lehetőség arra, hogy maximálisan át tudjuk adni magunkat a valóság MAGélésének, és ne a múltból hozott prekoncepcióink, ne a múltból hozott reflexeink, beidegződéseink tegyék tönkre azt az egyedi valóságpillanatot, amiben lehetőségünk lehetne egy új megtapasztalásra, de a régi rutinok lefutása nélkül. Ez az igazi művészet, a valóság megélésének a művészete, és ez az amit igen kevés ember ért meg. Ezért van az, hogy az egyszerűbb utat választja, és ahelyett hogy a maga útján fedezné mindezt fel, megpróbál egy az egyben magára erőszakolni valamilyen spirituális utat, megoldást, meditációs technikát stb. Itt sem szól másról az egész dolog, mint az út megspórolásáról, ami véleményem szerint lehetetlen. Ha a valóság szövedékét, annak pompás, semmihez nem hasonlító ezerszínű kelméjét akarjuk magunkra ölteni, akkor először is le kell dobnunk magunkról mindent, és csak utána következhet bármi érdemleges.

   A szellemi lét valós hierarchiájával is csak a valósággal való szembesülésünk során találkozhatunk. Úgy látom egyébként, hogy mivel a teremtésen belül egybe kapcsolódnak és egymást foglalják magukban a különböző szintek, azért valójában minden szint médiuma egy őt meghaladó szintnek. A különbség abban van, hogy mint médium egyrészt el tud e jutni saját maga médiumiságának az észlelésére, és így akár tudatosan lehet médiuma egy számára fejlődést, feljebb lépést, megismerést, önismeretet és tapasztalást elősegítő, tudásban beavató szellem erőtérnek. Tehát valójában minden hierarchikus szint véleményem szerint egy ilyen szellemi gravitációs erőtérrel rendelkezik, melyben képesek megtartani a médiumukká tetteket. Ez egyáltalán nem rossz dolog, sőt. Ez nem jó vagy rossz kérdése. A médiumlét a hierarchia „kelléke”. Médiumságunk tudatának a felismerése az, ami sok felesleges fantáziálástól és koordinációs képzelgéstől menthet minket meg.

   Mielőtt “szellemtudományi” képzelgésekbe mennénk, tisztázom végre mit értek médiumságon, médium létem. Az, amikor valaki tudatosan a befolyása alá képes vonni és tartani a maga szellemi erőtere segítségével egy másik létezőt, úgy hogy amaz nincs tudatában ennek, vagy ha tudatára is ébred médiumságára, az őt meghaladó szintet akkor sem képes átlátni avatottsága hiányában. A médium létet egyébként lehet nagyon tudatosan is vállalni, mint a beavatási út, beavatási rend alapját képezőt.

   Pontosan azért ilyen kaotikus a mi világunk, mert ebben a hierarchia elrejtette magát, és így mivel nyilvánosan nem látható, ezért nagyon nehéz bármiféle koordináció, mely szellemi mozgás és cselekvési terünk feltérképezéséhez szükséges. Még egyszer kihangsúlyoznám, hogy én a mostani fizikai síkban hierarchiának nevezett alakulatot, amit méltán gyűlölnek egyre jobban az emberek, nem tartom valós szellemi hierarchiának. Ez egy ál-hierarchia, mert itt olyan emberek vannak sokszor a ranglétra felső fokán, akiknek valós szellemi potenciáljuk, és valós beavatottságuk (TUDÁS) szintje sok esetben sokkal kisebb azoknál, akik a társadalmi hierarchia alsóbb fokain állanak, viszont ők a valós szellemi hierarchia fokán, egy vezetőiket jóval meghaladó szinten vannak. Ezért nyomatékosan kihangsúlyoznám, hogy a társadalmi hierarchiát nem szabad összekeverni a valós szellemi hierarchiával, mert ez utóbbi a teremtés realitása, annak valós hierarchiája.

   Léteztek szakrális társadalmak, amelyek a valós szellemi hierarchia mintájára mintázták meg a társadalmi alakulataikat, pontosan annak érdekében, hogy valós koordinációjuk minél átláthatóbb legyen. Vagyis magyarra fordítva, ideális esetben a társadalmi rang, kaszt lefedte az illető valós szellemi hierarchiában betöltött helyzetét, és megfelel valós szellemi képességeivel, potenciáljával. A mai világban ezt tette tönkre ez a látszat hierarchia a hamis egyenlőség elvével. Mert az emberek között hatalmas szellemi képességbeli különbségek vannak jelenleg is, de társadalmi szinten ezek nem értelmeződnek, illetve sok esetben pont fordítottan értelmeznek. Ezért jogos sokszor az a hozzáállás, mely azt sugallja az embereknek, hogy a másik sem több mint én, hisz egyenlők vagyunk, nehogy már ő mondja meg nekem. Igen, mert ilyen módon akik ugyanazon a tudati szinten vannak, nincs is miért többnek képzeljék magukat. Van ugyanis egy másik nagyon lényeges vetülete a hierarchikus valóságszemléletnek. Minden ember más és más tudat befogadóképességgel rendelkezik. Vannak közöttünk, akik tudata sokkal nagyobb szeletét képes észlelni már az EGY valóságának, s vannak, akik még óvódás szinten, szinte ösztönlényként élnek. Na most ha ezt valaki ma kimondja, akkor kirekesztőnek, megkülönböztetőnek, stb. bélyegezik, pedig ez egy ténymegállapítás nem ítélkezés. Itt jön persze képbe az, hogy mégis ki milyen alapon mondhatja egy másik emberre, hogy ő mondjuk ösztönlény szinten tapasztal jelenleg, a másik viszont nem, mert ő már egy tágabb tudati szinten, magasabb szellemi igényekkel és magasabb szellemi megértéssel éli meg ugyanazt az isteni valóságot. Pontosan ez az, ami egy nyilvános hierarchiában, ahol a szellemi szint megnyilvánul adott esetben a társadalmi pozícióban is, ez nem kérdés. Egy példával élve, Egyiptomban egy földműves soha nem kérdőjelezte volna meg egy magas szintű beavatott tudását, mondjuk egy királyi főpapét. Abban az időben ugyanis nem a pénz, nem a társadalmi pozíció juttatta úgymond „előnyhöz” a szellemi hierarchiában az embereket, hanem pont fordítva. Tehát, a tudás, a rátermettség, a beavatottság szintje alapján jutott valaki társadalmi szerephez. Én pedig ezt sokkal egészségesebbnek látom, azzal együtt, hogy bizonyára ez sem tökéletes, és bizonyára az emberi rész itt is ezernyi hibát tartogathat. DE a beavatás rendjében van valami nagyon lényeges, ami összehasonlíthatatlanul magasabb rendű azzal a társadalmi tákolmánnyal, melyben jelenleg tengetjük az életünket.

   A beavatási rend a léte középpontjában az élet teljességének, a szakralitásnak az élet minden területén való támogatását tűzte ki céljául. Így mindenki érdekeltté volt téve a társadalom egészében, hogy a másik ember beavatódása sikeres legyen, mivel a beavatódás egyenlő volt mind a tudás megszerzésével, mely az adott társadalmi pozíció sikeres működtetéséhez volt szükséges, ugyanakkor létfontosságú volt az egész rendszer érdeke, hogy a TUDÁST mindig a legrátermettebb beavatott vigye tovább. Létfontosságú volt mind az egyénre, mind a társadalomra nézve. Az EGÉSZben a RÉSZ akkor lehetett EGÉSZséges, ha maga az EGÉSZ is RÉSZvett a rész EGÉSZségében. Magyarul tudományos fokozat helyett volt konkrét beavatódás mester által, diplomák helyett pedig megmérettetések sora, melyek alkalmával a beavatandó bizonyíthatta rátermettségét, önmagát megpróbálhatta, és beavatódhatott a tudásba, a beavató mesteritől kaptat információ KONKRÉT tudássá válhatott benne. Ez volt a záloga a beavatási rend és a benne élő társadalmak fennmaradásának. Itt pedig érdemes elidőzni egy percre. Nézzük csak meg, hogy például az EGYiptomi társadalom és kultúra hány ezer éven keresztül volt képes fennmaradni? Hasonlítsuk ezt össze a mai kor társadalmi rendszereivel…azt hiszem nem kétséges, hogy a mai rendszerek mindegyike bukásra áll. Mert hiába igyekeznek ma egyrészt szándékosan, másrészt tudatlanságukból fakadóan úgy beállítani a társadalmunk történelemgyártói a régi, beavatási rendet, mint valami erőszakos, primitív, fejletlen, vallásos csökevényeket, mikor azok nemhogy nem voltak azok, de pont ezek ellenkezője. Egyiptomban például nem volt vallás, az a sok istenség, amit ma feltártak, és azok kultuszai valójában csak a judeo-kereszténység egyistenhitet mint valamiféle spirituális evolúciót prezentálói számára tűnik zavaros politeizmusnak. A legfőbb akadály a mai paradigmában kondicionálódott tudat számára eleve az, hogy megpróbálja a saját szűklátókörűségét félretéve szemlélni egy más paradigma kultúráját, amely szellemi teljesítményét illetőleg nem hogy ő alatta pozicionálható egy semleges nézőpontból, hanem pont őt meghaladóan. Mert az EGYiptomiak számára az a rengeteg istenség mind az EGY arcai, egyéniségei voltak, és nem valamiféle politeizmus dúlt, amint azt ma nagy buzgalommal próbálják velünk elhitetni az elve a spirituális megközelítésre alkalmatlan materialista tudományok. Elefánt a porcelánboltban effektus az, amikor a mai kor tudósa botorkál az egyiptomi szellemi relikviák között, ráadásul azzal a meggyőződéssel, hogy az egyiptomi kultúra vallásos és babonás volt. A vallás már az új paradigma találmánya, mely pontosan a régi tagadására jött létre, és a lét szakralitásnak egészét bezárta a vallások börtönébe. Magyarán a lét szakralitásából kiragadott és elkülönített kultusz vált a szakralitás rezervátumává a vallás formájában.

   A fenti persze csak egy megközelítés, mely bizonyára nem tökéletes, és akár elfogult is lehet, mert az embernek mindig jobbnak tűnik az ami nincs, ahhoz képest ami pont a lábujját nyomja. Nekem a mai kor életellenessége egyébként pontosan az ókultúra paradigmájának a tükrében nyer értelmezést. A mai kor paradigmája, amely nem képes érzékelni a részt az egészben és az egészben a részt, pontosan érzéketlensége okán válik az élet tudatos pusztítójává. Ez egy nagyon mély téma, ebbe mélyebben nem megyek bele, de ajánlanám a témába vágóan Sütő Zoltán: Paradigma c. művét, mely hatalmas precizitással dolgozza fel az ókultúra paradigmáját és a jelenkor paradigmáját. Nagyon következetesen fejti fel azokat a dolgokat, melyeket itt csak karcolgatni merészelek.

   Visszatérve a hierarchiához, tehát teljesen egyértelmű -a mint te is látod -, hogy a jelenleg látható hierarchia, pusztán egyrészt ál hierarchia a fentiekben leírtak okán, másrészt teljesen médiumai az őket meghaladó hierarchikus szintnek, amely viszont láthatatlan, nem nyilvánul meg direkt módon sohasem láthatóan, de ezt nevezem én szellemi erőtérnek, bár nem csak az. Mert véleményem szerint valós személyek alkotják, akik valós tudással és beavatottsággal rendelkeznek, és akik ugyanilyen módon örökítik át generációról generációra a beavatás által a tudást, és itt kihangsúlyoznám, hogy sokan leegyszerűsítik mindezt holmi vérvonalakra, de van valami ami a beavatás lényegéből fakadóan sokkal fontosabb a vérvonalnál, és ez a rátermettség, és az alkalmasság, hogy a tudást a legmegfelelőbb személy vihesse tovább. Ezért nincs ezekben a körökben demokrácia, mint ahogy a beavatási rendben sem lehet, mert a tudást az arra legrátermettebb kell tovább vigye, és ez nem valamiféle demokratikus népakarat kérdése. Egyébként tisztán látható ma már, hogy a demokráciákat pont ezek a szellemi erők inspirálják a tömegek felé, mert a demokráciában az önmagukat szabad választás képzetében ringatók pont azt nem veszik észre, hogy valójában maga a demokrácia a legdiktatórikusabb és legigazságtalanabb társadalmi rendszer, és hogy olyan hogy demokrácia a mai értelmezésben véve soha nem is valósulhat meg. Ez ugyanis népakaratot jelent, és egyrészt nem feltétel ebben a kontextusba a rátermettség, másrészt eleve az a gond vele, hogy mivel nem a kompetencia az alapja a választásnak, elegendő pusztán valamiféle elkötelezettség, szimpátia, vagy sima anyagi érdek, ezért mindig a társadalom többsége mondja meg ideális esetben is (ami nincs) hogy a társadalom kisebbik része milyen akaratnak vesse magát alá. Más értelmezésben tehát a demokrácia nem más, mint a többség által demokratikusan választott diktatúra a kisebbség felett.

   A mai kor valós irányító rétege szerintem évezredek tapasztalatát adta át egymásnak, és ők mivel megtartották egymás között a beavatási rend minden előnyét, ezért van az, hogy zseniális elmék vannak közöttük, akik ilyen értelemben bármilyen paradoxnak is tűnjék, de csodálatra méltóak. Én nem keresgélnék ufók között, ez egy sokkal egyszerűbb és valósabb magyarázat. A beavatási rendben ugyanis hihetetlen módon képes koncentrálódni a valós tudás pontosan azáltal, hogy mindig a képességei, beavatottsági szintje által legrátermettebb van a neki megfelelő helyen a valós hierarchia építményében. Tehát ők véleményem szerint megtartottak minden jót az ókultúrából, de mindezt elrejtették a színfalak mögé azzal, hogy egyrészt folyamatosan letagadják saját létüket (lásd az állandó összeesküvés elmélet áradat, vagy maga az összeesküvés tényének nevetségessé tétele az emberi tömegek tudatában, mintha az olyan elképzelhetetlen és irreális kellene legyen, hogy emberek közös érdekből generációkon keresztül nagyszabású terveket készíthessenek és kivitelezhessenek művészi szinten) Azért terjesztik ezt a sok sületlenséget az interneten is, hogy az emberek bárhol keressék a valódi ellenfelet, csak hús vér emberek formájában ne. A mostani valódi irányítói az emberiségnek bárhová elmehetnének, mert senki nem ismerné fel őket. Senki. Bemehetnének egy moziba, vagy étterembe, ha sima polgárnak öltöznének fel, és senki az ég világon rájuk sem hederítene, és fogalmuk sem lenne arról a tényről, hogy az illetőnek államok, államfők vannak a kezeiben, és őt nem pénz érdekli, mert a pénzt ő maga állítja elő ahhoz, hogy ezt az egész játékot játszathassa az emberiséggel. Azzal az emberiséggel, aki sem létéről nem szerez tudomást, és akinek véleményem szerint javarészt tetszik is az az őrület, melyet kitaláltak neki, a nála jóval magasabb szinteken.

   Ez az a pont, ahol ma már a kényszerzubbonyt simán bekészítik neked, ha folytatod a fejtegetéseket. Sajnos a logika erre terel, még akkor is, ha erre semmi bizonyítékom sincsen, azon kívül, hogy a ténykedésük, a hatalmas történelmi perspektívákat átölelő tervezéseik nyilvánvalóan kivehetőek pontosan azért, mert egy bizonyos távolságból szemléleve remekül kirajzolódik az a szellemi kontinuitás, mely árulkodik egy nagyfokú tudatosságról. A világ valódi irányítóit, tehát saját tudatosságuk árulja el, és következetességük, melynek segítségével igen nagy időintervallumokon átnyúló cselekvési potenciállal rendelkeznek. Ezért van az is például, hogy a hollywoodi filmekben megjelenő futurisztikus dolgok például 20-30 év után lassanként már mindennapjaink részei lesznek, de ennek mindenki örül. Aminek nem örül és a legtöbbünk észre sem vesz az viszont az a masszív, tudatosan megtervezett, és messzemenő részletességgel előkészített, és kivitelezett elmekontroll, mely segítségével jelenleg az emberiség tudatának nagyrészt programozzák úgy, hogy az emberek nagy többsége önként és dalolva vesz részt ebben az történésben. Ez pedig mély elismeréssel tölt el. Rég túl vagyok már azon, hogy azt higgyem, ez a láthatatlan birodalom az által, hogy én lefitymálom, vagy a létét tagadom, összeomlik majd. Azért is nagy biztonságban látom a létét, mert azok akik ma ébredeznek, többnyire ugyancsak az ő előregyártott álmaikban hiszik magukat felébredetteknek. Persze rám is mondhatja ezt akárki. Én is médiuma vagyok az engem meghaladó szellemi hierarchiának. Igazából az az érdekes, hogy akkor a legtökéletesebb a manipuláció, ha az ember nem is sejti, hogy manipulálják éppen. Akkor van esélyünk egyáltalán tenni is valamit, amikor ráébredünk, hogy amit teszünk az nem a mi akaratunk, és nem szolgál bennünket. Ehhez viszont tevékenyen résztvevői kell legyünk életünknek. Megfigyelőként, elemzőként, a valóságban élőkként kell létezzünk, mert csak és kizárólag az EGY valósága az, amelyben eljuthatunk az újabb és újabb tudati ébredésekhez, beavatódásunk újabb és újabb lépcsőihez.

   Teljesen egyetértek azzal amit írsz, hogy ez is a játszma része. Valójában csak tanulhatunk mindenből. Még ettől az életellenes hierarchiától is, mert szellemi építményük egyszerre kelt csodálatot az intellektusban és egyszerre szomorúságot a lélekben. Én magam is arra jutottam, hogy ők valójában saját lelki sivárságukat kompenzálják ezzel hihetetlenül magas szintű szellemi építménnyel. Ugyanakkor pont ez az a pont, ahol sebezhetőek. Az amit szeretetnek nevezhetünk az, amitől ők nagyon eltávolodtak, talán tőlünk is jobban. Ezért egész ténykedésük ebben a FÉL-elemben zajlik, félelemben a lelepleződéstől, a félelemben, hogy egyszer csak az emberek tömegesen elkezdik észrevenni azt az egyszerű tényt, hogy a valódi király meztelen. Itt van előttünk, csak nem vettük észre, mert félelemében nem hegyi barlangokba rejtőzött el, hanem talán ott él közöttünk valamelyik lakótelepen…Mert ugyan, ki keresné a valós hatalom képviselőt nyilvánvaló helyeken? Senki… Ez persze fikció, semmi több. Egy biztos, tanításuk több rétegű.

   Egyrészt láthatjuk és saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg, hová vezet az az állapot, amikor saját a MAGunk lényegét képező SZERtől, isteni RENDtől eltávolodunk. Nem tudom, hogyan lehet megfogalmazni a szeretet lényegét, mert mint már többször leírtam, a szeretet az, amit az emberi gondolat még nem érinthetett meg, mert a szeretet a szabadság lényegében tárulhat csak fel szerintem. A szeretet és a szabadság pedig édes testvérek. Ugyanakkor nem hiszem, hogy a szeretetet misztifikálnunk kell. Úgy vélem, a SZER nem más mint az isteni REND. Az isteni RENd MAGa a SZER, és a SZER maga a REND. REND-SZER. Vagyis a szeretet nem egy kizárólagosan csak pozitív tudati minőség, hanem az a pártatlan, mindenki számára egyenlő módon megtapasztalható, mindenben önMAGát szétosztó, mindenben jelenlévő, mindent alkotó LÉNYEG, ami a Teremtő, az EGY tudatMAGva, lelke-szelleme. Ott van mindenben és mindenkiben, de nem birtokolható. A szeretet olyan, mint a nap fénye, mely egyaránt mindenkit megfüröszt áldásában, fényében. Ezért látom én a SZERt minden létező lényegének, és nem valamiféle kisajátítható, érzelgős valaminek. Az emberi érzelmek hogy létezhetnek egyáltalán, az is a SZER érdeme. Gyűlölni és szeretni is csak a SZERben lehet, mert minden látszat ellenére csak a SZER az ami létezik, a polaritás az a mi elménk által hozza létre a végletek valóságát, és benne azt amit szeretetnek és gyűlöletnek nevezünk. A két érzés valójában EGY és EGY tőről fakad. Ez biza az egyik legnagyobb zsenialitása az EGYnek. Aztán mi persze eldönthetjük, hogy a SZERben inkább a számunkra kellemesebb állapotokat keressük, vagy a számunkra és mások számára is talán kellemetleneket. Mindkettő elengedhetetlenül segíti a tudatunk kiteljesedését, beavatásunkat. Ha elég érzékennyé tudunk válni a valóságra.

3. Ez akár tetszik , akár nem , lehet tagadni és a fejet a homokba dugni , de ma akkor is egy iszonyatos diktatúrában élünk.Mert valóban , azt sem tudjuk kik uralkodnak felettünk , hogyan teszik és egyáltalán mi vezérli őket erre.
   Azt hiszi a mai ember hogy szabadságban él , akire elmegy szavazni 4 évente az hozza a törvényeket felette és a a PIAC vezérli az egész rendszert.Meg a befektetők…
   De annyira hihetetlen ez , még akkor is ha már eltelt vagy 8 év mire elkezdtem én is magamhoz térni , de mégis egyszerűen elképesztő az , hogy mennyire durván hamis az egész rendszer.

   Látjuk azt , hogy a társadalmi szinteken egyáltalán nem az arra megfelelő képességekkel rendelkező ember áll vagy ül.
   Ez nekünk magyaroknak már nem veri ki a biztosítékot , mert sógor , koma jóbarát…hozzá szoktunk.Próbálja mindenki ezt tenni akkor.Meg a kommunizmusban ismerté vált hogy szándékosan a legsötétebb embereket rakták be egy pozícióba.
   És tudom , nem csak a szaktudásról beszélünk itt , hanem a valós EGY átlátásának tudományáról is.De ez meg olyan messze van valahogy ebben a mai életben , hogy igazából , rajtad kívül még senkit nem hallottam erről egyáltalán beszélni.
   Ha most ezt a mai mintát fognánk és ráhúznánk Attilára és a hunokra , akkor a táltos az lenne akinek van egy rokona a megfelelő helyen , esetleg pénze , de táltosi képessége semmi nulla.Íjkészítő az lenne , aki a legolcsóbban árulná azt és nem az aki a legjobbat csinálja.Attila sem lett volna az első helyen ha nem a valódi tudás juttatta volna oda , hanem valaki egész más , aki közel volt a tűzhöz.De a hunok teljesen mások voltak.És szépen össze lehet hasonlítani a vele egy korban létező romai birodalommal , ami olyan mint a mai nyugati civilizáció.
   (Van egy jó könyv erre , Attila a hun üzenet a címe , Cei Bert Róbert.)

   És a mai vezetőség legszívesebben kiégetné az ilyen ismereteket az elméből.Mert pont hogy ad egy kontrasztot , ad egy viszonyítási pontot az embernek , amit már gyerekkorától kezdve folyamatosan elveszített , az egyetemen pedig végleg elveszett.

   Szóval te úgy hiszed , hogy vannak olyan tudású emberek akik valójában olyan beavatottak akik uralmuk alatt tartják a kiépített rendszert és folyamatosan fent is tudják tartani?Számunkra láthatatlanok , ha láthatók akkor sem azonosíthatók?
   Ez nem idegen tőlem sem , sőt..De amit én kicsit másképp látok az , hogy ezek a beavatott és olyan valódi tudással rendelkező emberek amit eltitkolnak a tömeg elől , ezek az emberek a teremtő erővel dolgoznak.
   Például , ha meg akarnak teremteni egy olyan kiszolgáltatott társadalmat amit teljesen kontrollálni tudnak , akkor szerintem , nincs konkrét elvárásuk hogy hogyan váljon ez valóra mondjuk Magyarországon.Hanem maguk tudják magukat uralkodónak , felsőbbrendűnek és a tudásuk miatt és a többség ennek a tudásnak a hiánya miatt képesek , ahogy te fejezted ki médiumává tenni az emberiséget.

   Legalábbis szerintem.De nem biztos.Csak tényleg nem tudom elképzelni , hogy van pár beavatott és a rendet átlátó ember és egyik rámutat egy apró részletre hogy annak pont úgy kell valóra válnia.
   Erre a bravúrra szerintem csak az EGY szere képes.Talán a szeretet?

   Tehát , azt én is úgy látom , hogy ebben a mostani hierarchiában vannak olyan beavatott emberek akik tényleg nem ismertek , kilétük alig ismert még a magasabb beosztásúaknak sem , de ezen emberek , véleményem szerint nem tesznek mást mint gyakorolják a tudásukat és alkalmazzák a teremtő erőt , ami ezt fekete mágiává teszi pedig az hogy ellopják a teremtő erőt másoktól -ezáltal téve őket másokká – és azt saját akaratuk szerint használják , ami a hatalmuk fenntartása , ami pedig egyenlő az elnyomással.

   Az ufókat én igazából olyan lényeknek tartom , akik szintén érdeklődést mutatnak eziránt a rendszer iránt és részt vesznek benne valamilyen fokig , asszisztálnak.Vagy éppen a jó fiúknak mutatják maguk.De semmiképp nem tartom őket felettes erőknek vagy akár az emberiség megmentőjének , ez mindkettő elképzelés egy tudatos félrevezetés.Sokan hihetetlen fanatikusan hisznek ezekben.

   Ami most igazán foglalkoztat az , hogy hogyan lehet a gondolat mögötti jelenlétet alkalmazni.Hogyan lehet valóban jelen lenni , szabad lenni és alakítani az anyagi valóságot.
   Mert mondunk itt ezt meg azt , de a lényeg ennek a tudásnak az életben való alkalmazása.Tehát ezt le kell hozni ide a földre , a mi életünkbe és ezáltal élni azt.
   Mert ez a mai hatalom pont ezt teszi és az egyetlen dolog amit tehetünk ha valóban le akarjuk rázni a bilincset , az hogy megmutatjuk azt , hogy mi szabadok vagyunk.
   Át kell konvertálni az EGY tudását , egy emberi helyzetben.Emberi szemen keresztül belátni a valóságot.Belátni az életből az életünkbe.

   Ahogy mondtam itt akad el a legtöbb ember , én is itt akadtam el.Sokkal nagyobb mértékben kell önmagamnak átalakulni ahhoz hogy érdemes legyek arra amiért itt vagyok.
   Az egész tudást el kell engedni arról , amit a mai életről tudok.
   Ez nem olyan nehéz az elmében , de erre alapozni az életet , ebből megnyilvánulni , ebből építkezni , ebből döntést hozni az teljesen új.
   És mindig oda lyukadok ki , ki vagyok én?És nem tudom.Ami felszabadító is , de kicsit ijesztő is.

4. Kedves István!

   Nagyon jó a meglátásod, hogy a hierarchia tudatának hiánya hova vezeti az emberiséget. A mai állapotok nem a véletlennek köszönhetőek, és valóban naivitás azt hinni, hogy ezekből valamiféle szemléletváltás, netán materialista vagy spirituális módszerekkel kikecmereghet az emberiség. Valódi paradigmaváltásra van az emberiségnek szüksége, ehhez azonban mindenkinek egyéni erőfeszítésének gyümölcseként először is el kell jutnia a jelenlegi paradigma feltérképezésére, érzékelésére, és annak tudatosítására.

   „Szóval te úgy hiszed , hogy vannak olyan tudású emberek akik valójában olyan beavatottak akik uralmuk alatt tartják a kiépített rendszert és folyamatosan fent is tudják tartani?Számunkra láthatatlanok , ha láthatók akkor sem azonosíthatók?
   Ez nem idegen tőlem sem , sőt..De amit én kicsit másképp látok az , hogy ezek a beavatott és olyan valódi tudással rendelkező emberek amit eltitkolnak a tömeg elől , ezek az emberek a teremtő erővel dolgoznak.”

   Semmiképpen nem szeretnék semmit sem hit tárgyává tenni, és ezt nem is javaslom senkinek. Úgy fogalmaznék inkább, hogy azok a mozaikok, melyek a birtokomba kerültek, a mostani megértési szintemen, jelenleg ezt a képet adják ki előttem, többszöri összeillesztés során ezek bizonyultak a legreálisabb magyarázatnak a történésekre. Ezért nem is akarok fantáziálni arról, hogy kik ezek az emberek, mivel ha utam további részében dolgom lesz velük, akkor bizonyára megnyílnak majd azok a kapuk bennem, melyek képessé fognak tenni az ő felismerésükre. Úgy vélem, hogy igyekeznünk kell minden körülmények között az EGY valóságból kiindulni és arra vezetni vissza mindent. Mindent csak az aktuális avatottsági szintünkön értelmezhetünk, és soha nem szabad elfelednünk, hogy a mi valóságunk az abszolút, teljes valóság, az EGY valóságának a része, a rész az egészben, mely az egész ismeretében nyerhet tökéletes értelmeződést. A tudatunk a végtelen EGY isteni tudatának, az ŐS-Tudatatnak része. Ezt nevezem én tudatMAGnak. Ez minden emberi lényben közös, ugyanakkor ami megkülönböztet minket az az isteni EGY-ÉNiségünk, valamint az a beavatottsági szint, amely mindenkoron tükrözi a mi valós képességeinket, tudásunkat, és a tudatunknak az EGY egyetlen valóságának egészére való rányílásának fokát, annak mértékét. Ezek olyan dolgok, melyek itt most elvontnak tűnhetnek, de pusztán a fogalmi megnevezések zavarhatnak be, illetve azok definiálatlansága. Ha egy egyszerű példát hozok, mindjárt érthetőbb lesz.

   Az hogy mindnyájan az EGY valóságát érzékeljük, csak különböző képen, és ennek az érzékelésnek, a megéléseinknek, és az ebből fakadó modellalkotás eredményeképpen létrejövő egyéni valóságot hogy nevesítjük, a pusztán a fogalmi rendszeralkotás kérdése. A megtapasztalások viszont mindenki számára kézzelfoghatóak. Ezeket az egyéni megéléseket azonban soha nem tudjuk a maga teljességében megosztani egymással addig a fokig, ameddig a valóságot is tükör által szemléljük. Vagyis a valóságról kialakított képünk elsődlegesen az érzékszervi érzékelés, észlelés eredményét képezik. Ezekről írtam is több írásomban, most nem részletezem. Ezért van az, hogy bár ugyanazt a valóságot tapasztaljuk mindnyájan, mégis mindenki más és más módon írja azt le, és ezét van az, hogy a tudomány objektivizáló kísérlete eleve reménytelen, mert a legnagyobb precizitással is csak a maga alkotta rendszerekkel, absztrakciókkal készíthet egy közelítő meghatározást a végtelen valóságról, ráadásul az amit a tudomány objektív nézőpontnak nevez, az valójában egy illúzió. Miért nem létezik ez a tudomány által nevesített objektív valóság? A tudomány objektivizmusa ott bukik meg, hogy vizsgálódása eszközeként megpróbálja önmagán kívüliként kezelni azokat az absztrakciós rendszereket, melyeket a valóság leírására, modellezésére hoz létre. Ezzel már ott baj van, hogy ezek semmi mást nem képviselnek, mint modelleket, és mint tudjuk a modell soha nem azonos, soha nem egyenlő az élővel. Mert A Valóság ÉL. Ezt tovább fokozza, hogy az így létrejövő modellek segítségével érzékelt valóságot olyan abszolút nézőpontnak próbálja meg feltüntetni, mely tőle függetlenül létezik, holott az absztrakciós modelleket (például a matematikai, fizikai képletek, kísérleti, modellezési módszerek) ő maga hozta létre. Azután ebből az általa „objektívnek” nevezett nézőpontból próbálja mintegy visszacsatolva értelmezni az abban létrejött valóságot, ami újfent ott bukik el, hogy az így nyert eredményeket hús vér emberi lények értelmezik, a maguk szubjektív szemléletmódján keresztül. Objektív tudomány nincsen. Ezt emelkedettebb szellemi képességekkel és csökkentebb elfogultsággal rendelkező tudományt művelő emberek is hajlamosak elismerni. A tudomány viszont ma a materialista ember vallásává lépett elő, ezért ennek ugyanúgy megvannak a maga korifeusai, főpapjai és egyházi hierarchiái, mint bármely becsületes vallásnak. Ezek a képződmények pedig leginkább azt a törekvését lehetetlenítik el a tudomány intézményesített formájának, mely megpróbál minél kevésbé elfogult lenni elsősorban saját maga és saját maga alkalmazott módszereivel szemben.

   A valóságnak a szubjektív és objektív felosztása helyett én javasolnék egy metafizikainak nevezhető szemléletet. A szubjektív valóság helyett a már többször tárgyalt EGY-ÉNi valóságot használnám, mely analóg de nem egyenlő a tudomány, pszichológia stb. által nevesített szubjektív valósággal, de egy sokkal kiterjesztettebb, bővebb értelmezés, mivel a tudomány a valóság tárgyát hajlamos a puszta fizikai megnyilvánulások szintjére redukálva vizsgálni, ami enyhén szólva egy végzetes csőlátást eredményez. Az EGY-ÉNi valóság ugyanis MAGában foglalja az én megközelítésemben a szellemi-lelki-testi valóságát az emberi lénynek, amely szétdarabolásával soha nem juthatunk el a dolgok valódi természetének megértéséhez. El kell felejtenünk azt a megközelítést véleményem szerint, mely szerint az ember egy test, ami rendelkezik jó esetben lélekkel, bár a pszichológia hivatalosan ezt is tagadja. Az ember a végtelen isteni tudat és szellem EGY-ÉNi megnyilvánulása, és mint ilyen rendelkezik lélekkel és testtel. Ez a hármasság egyedül az, amit én Emberi Lénynek nevezek. Amennyiben ebből a hármasságból bármi is hiányzik, azt már nem nevezem Emberi Lénynek, ugyanakkor a testi valóság megszűnésével nem szűnik meg sem a lelki sem a szellemi valóságunk. A másik lényeges szempont ebben a megközelítésben az, hogy fontos tudatosítanunk, hogy a szellem az az oka, az ős forrása mindennek, és a szellemünk az, ami mint az isteni tudat, az EGY része, EGY-ÉNiséggel rendelkezik, mely egyéniség által vagyunk képes mind magának az EGYnek, mind önMAGunknak, mint az EGY részének az értelmezésére. A részben az egész, és az egészben a rész így értelmeződik, és így képes az önmegismerésre. Valójában tehát én azt érzékelem, hogy a bennünk élő isteni tudatMAG az ami EGY-lényegű minden teremtményben, ugyanakkor a differenciálódásunk, vagyis az EGY-ÉNiségünk létrejötte érdekében szükségszerűen senki és semmi nem egyenlő csakis és kizárólag önMAGával. Így minden teremtmény EGY-ÉNi, EGYedi és megismételhetetlen.

   Az objektív valóság helyett én az örökkéVALÓság fogalmát használom, ami annyit tesz, hogy létezik egy olyan, minket is magában foglaló de minket meghaladó EGYséges, EGY és EGYetlen isteni valóság, melyben a mi EGY-ÉNi valóságaink létesülnek, léteznek és folyamatosan a mi tudatos vagy tudattalan teremtő erőnk (tudat, elme, képzelet) által teremtődik. Ez az isteni örökkévalóság valójában magában foglalja az idő síkját, de nem függ attól, mert ő maga nem más, mint az idő teljessége. Benne a múlt-jelen-jövő EGY és EGYetlen pontban létezik, mely mind a tér mind az idő síkját magában foglalja. Ezt a valóságot a maga teljességében egyedül csak az EGY látja, érzi, érzékeli a maga teljességében. Mivel az emberi tudatMAG ugyanúgy ennek az EGYnek a része, és ugyanúgy birtokolja annak a tejességét, ezért úgy vélem, hogy amikor képesekké válunk a valóságba való egyre magasabb szintű beavatódásunk által egyre tágabbra nyitni a tudatunkat, egyre jobban rányitni erre az örökkévalóságára az EGYnek, akkor az Emberi Lény meghaladva emberi mivoltát képessé válhat ennek a valóságnak a teljességének, isteni tudatként való érzékelésére. Ez az a legmagasabb, legteljesebb tudatállapot amire rálátásom szerint az ember képes, mivel ebben az állapotban valójában tökéletesen eggyé válik teremtőjével. Saját EGY-ÉNi tudatMAGva tökéletesen eggyé válik azzal a valósággal, melynek egyszerre a része, és mely részben viszont ott van az EGÉSZ, az EGY, a MAGa teljességében. Így teljesül az egészben a rész és a részben az egész valósága.

   „Ami most igazán foglalkoztat az , hogy hogyan lehet a gondolat mögötti jelenlétet alkalmazni. Hogyan lehet valóban jelen lenni , szabad lenni és alakítani az anyagi valóságot.
   Mert mondunk itt ezt meg azt , de a lényeg ennek a tudásnak az életben való alkalmazása. Tehát ezt le kell hozni ide a földre , a mi életünkbe és ezáltal élni azt.”

   Ami Téged foglalkoztat, az MAGa a mágia. Ez az a mágus tudás ugyanis, amitől a mágusokat a régi korokban isteneknek tartották az emberek. Mert a mágus nem más, mint az isteni tudatához felérő, és azt tudatosan működtetni képes ember. Ez első sorban magasrendű beavatottságot és a vele járó tudást jelenti a számomra. Ezért írtam le a fentieket, mert szorosan kapcsolódik ide. A mágusnak ugyanis tudatában kell lenni a Valóság fogalmával, másként mi az amit alakítani akarna? Ha nincs kristálytiszta, egyénileg megélt KÉPünk a Valóságról, akkor hogyan akarunk benne és általa tudatosan teremteni, tudatosan formálni azt? Mert ez itt a földi lét lényege, véleményem szerint nagyon jól látod. Ahhoz, hogy a valóságban testet ölhessenek a mi tudatos teremtéseink, ahhoz szabaddá kell válnunk első sorban a tévképzeteinktől, azoktól a téves elképzeléseinktől, melyek eddig éltek bennünk a világról, és a valóságról. Ezektől való megszabadulásunk által juthatunk el, avatódhatunk be fokról fokra, egyre magasabb szintekre jutva abba a tudásba, mely képessé tesz minket annak a létsíknak az uralására, melyben jelenleg csak elszenvedjük a tudás és a beavatottság hiánya miatt azokat a történéseket, melyeket mások hoznak létre.

   Legelőször is tehát legfontosabb, hogy a saját MAGunk tudatát elkezdjük fokozatosan, lépésről lépésre, kitartó és szűnni nem akaró munkával feltárni. MAGunk tudatának megismerés ugyanis egyet jelent az EGY tudásába, ismeretébe való beavatódással. Magyarnak lenni egyébként véleményem szerint ezt jelenti: MAGusnak lenni. Nem egy nép, nem egy nemzet, a magyarság nem zárható ezekbe a dobozokba be. A MAGok urai valójában a MAGuk urai, vagyis mágusok. Mágussá pedig úgy vélem, csak a fenti úton válhat minden emberi lény. MAGában, saját isteni tudatában lévő isteni tudatának megismerésével. Ez pedig egy állandó folyamatot jelent, melynek nincs vége, mivel az EGYben található tudás végtelen, így ennek a gyakorlásához, elsajátításához szolgáló út is az.

   „Ahogy mondtam itt akad el a legtöbb ember , én is itt akadtam el. Sokkal nagyobb mértékben kell önmagamnak átalakulni ahhoz hogy érdemes legyek arra amiért itt vagyok.
   Az egész tudást el kell engedni arról , amit a mai életről tudok.
   Ez nem olyan nehéz az elmében , de erre alapozni az életet , ebből megnyilvánulni , ebből építkezni , ebből döntést hozni az teljesen új.
   És mindig oda lyukadok ki , ki vagyok én?És nem tudom. Ami felszabadító is , de kicsit ijesztő is.”

   A mai világban nagyon kevés ember jut el az álltad megfogalmazottakra. Számomra viszont EGYértelmű, hogy a legjobb úton vagy ahhoz, hogy fokról-fokra egyre jobban megnyíljon számodra az a valóság, melynek az ajtóit döngeted. Mindnyájan ezt tesszük, akiket a valóság általi beavatás érdekel, akik a világ eme ősi, valós rendjére ráleltünk. Úgy vélem ez nem véletlen, és mindenképpen segítségünkre van a minket meghaladó szellemi hierarchia ezen törekvésünkben. Mert az égi hierarchia lényege szerintem többek között pontosan az, hogy az EGY VALÓságának egyre magasabb és magasabb rendű ismeretébe, megismerésébe és TUDÁSába, gyakorlati tudásába avasson be bennünket. Mert a valós, isteni hierarchián belül, minden alsóbb szint, egy felső szintnek a teremtménye, és a Teremtő mindig akkor a legboldogabb, ha teremtménye eljut az ő teljességének a megismerésére. Ezt nevezem én szeretetnek, amikor a teremtményednek odaadod mindened, MAGOdat, tudásodat, lényegedet, és benne élsz ő pedig benned.

   Ez pedig nem képzelődés, nézzük meg a valóságot. A szülő nem-e így él benne saját teremtményében, gyermekében? A szülő nem-e így avatja be saját gyermekét be a valóságba? Nem-e adja húsát-vérét neki? Létezhet-e egyáltalán a gyermek a szülő akarata nélkül? Felnőhet-e a gyermek a szülő gondoskodása nélkül? Ha a szülő, semmi de semmi információt nem ad át a gyermeknek, vajon mennyi eséllyel indul bele a világba? ( Itt most nem a kondicionálásról, és tudatos agymosásról beszélek, mert az információ közlés jó esetben nem azt jelenti, hogy kimossuk valakinek az agyát, mert ha valaki tudja, hogy az információ még nem tudás, de tudássá válhat a gyakorlat mezején, a beavatódás által benne, akkor nem mossa a gyerek agyát, hanem megpróbálja megtanítani arra, hogy önállóan gondolkozzon, és hogy később maga vizsgálja felül azokat az igazságokat, melyeket átadni igyekszik neki, mert ami igaz, az úgyis kiállja a próbát, ami hamis az viszont úgyis elbukik. Nézzük csak meg, hogy a mágusok népe, milyen beavató meséket hagyott hátra az egyszeri embereknek. Hihetetlen gazdagságát tükrözik ezek a Valóság Tudásának, az EGY tudóinak.)

   „Való való, nincs benne KÉTség, biztos, megbízható”. Én ezt tapasztalom, ezt élem, és nem azért mert Hermész Triszmegisztosztól elolvastam. NEM. Pont fordítva. Életem abban a pontjában találkoztam ezzel a nem véletlenül hátrahagyott megerősítő üzenettel, amikor is a a magam erőfeszítésével pontosan az álságos pszeudo-valóságok burkait igyekeztem minél nagyobb erővel letépni magamról. Ahhoz viszont pontosan arra volt szükségem, hogy beleszülessek ebbe a világba, és megismerjem a hazugságot. Minden a mi beavatódásunkat szolgálja István, minden. A legkisebb részletig, minden azért vesz bennünket körbe, hogy egyre mélyebb tapasztalást, egyre elmélyültebb megéléseket nyújthasson nekünk az EGY valóságáról, mert csak és egyedül ez által avatódhatunk be a világ valóságát teremtő TUDÁS ismeretébe, mely által MAGunk felett nyerhetünk uralmat, és ha magunk felett uralmat nyertünk, akkor uralmat nyerhetünk teremtéseink, és teremtményeink felett. Ez a mágia, ez a tudás. Hogy ezt majd mire használjuk fel? Az a mi szabad döntésünk, szabad akaratunk következménye. Egy biztos, a teremtő hatalmas szabadságot ad minden teremtményének, de egyre nem hajlandó, méghozzá bárki kedvéért, bárki imájáért, stb. sem felülírni a világban található RENdet. DE megadja a lehetőséget mindenkinek, hogy megszerezhesse azt a tudást, mellyel uralhatja a RENdet, és a benne létrehozott teremtéseket. Egy egyszerű példával tenném ezt világossá: annak az embernek a számára, aki avatatlan, egy avatott ember cselekedete sokszor tűnhet csodának. Ami az avatottnak TUDÁS, az az avatatlannak CSODA. Nemde? Na mármost csodák nincsenek, mert a mai értelemben vett csodák ellentétesek a valóság természetével, azt feltételezik ugyanis, hogy időnként a Teremtő kivételt téve, felülírja annak a RENDnek a működését, melyet maga teremtett. Ez lenne a csoda. De a csoda, csak annak tűnik csodának, aki maga sem nem érti annak a létrejöttét, sem nem képes ebből értetődően annak létrehozására. Ezért van az, hogy a tudatlan ember számára a mágus Isten. Pedig a mágus csak annyira isten, amennyire képes a benne élő isteni tudatMAGban rejlő tudáshoz való hozzáféréshez. Csodáról tehát szó sincsen, szó van viszont egy teljesen átlátható valóságról, vagyis aki képes megérteni a valóság működését, az képes élni a valóságban fellelhető végtelen sok lehetőséggel. De csak tudásához, beavatottságához mérten.

   Az EGY tehát igazságos. Mindenkinek érdemeihez mérten adja meg azt, amire ő törekszik. Ezért mondta szerintem Jézus Krisztus (aki véleményem szerint maga is a mágusok népének magas rendű beavatottja volt) hogy „kérjetek és megadatik, zörgessetek és megnyittatik”, továbbá, hogy „keressétek az igazságot, mert az igazság szabaddá tesz titeket”. Mert az aki nem kér, akiben nincs vágy, tudásszomj, az nem is kaphat, szomja ki nem elégíttethetik, és aki nem zörget a hierarchia kapuján, annak nem is nyitják az ajtókat meg, pontosan azért, mert senkire nem erőszakolják a tudást rá. A Teremtő maximálisan tiszteletben tartja ugyanis mindenki szabad akaratát, pont annyira maximálisan, mint amennyire maximálisan támogatja mindenki vágyát az ő EGY és EGYetlen valóságának a megismerésében. Nincs erőszak, nincs kényszer. Szabad akarat van. Hierarchia van. Tudás van. MAGia van. Valóság VAN.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.