Elvárások börtönében

Közzétéve Szerző:

Életünk folyamán sokszor fogalmazunk meg egymással szemben olyan elvárásokat, melyek hiányától többnyire csak mi magunk szenvedünk. Szenvedésünk okait viszont képtelenek vagyunk önmagunkban azonosítani. Az elvárások csak a saját börtönünkbe zárnak újra és újra minket, mert nem azzal akarunk szembesülni ami van, hanem azzal ami nincs és csak szeretnénk, hogy létezzen. Jogos-e elvárni bármit is másoktól?

Vulgáris példákat hozok. Ha valaki az utcán lökdösődik elvárhatjuk-e, hogy ne tegye ha mi sem tesszük? Ha valaki gyilkol, elvárhatjuk-e, hogy ne tegye ha mi sem tesszük? Egyáltalán honnan vesszük a bátorságot, hogy azt gondoljuk, bennünk nem létezik az a részünk, mely a másikban előtérbe kerül akkor, mikor lökdösődik és mikor gyilkol? Félreértés ne essék, nem a szeretethiányt és az ebből születő fájdalmat szeretném propagálni. Arra már abból az okból sincs semmiféle szükség, mivel nem hiszem azt, hogy a szeretet csak egyes emberek privilégiuma lenne. A szeretet ugyanolyan mértékben lakik minden emberi lényben mint amennyire ott lakik benne a gyűlölet. Aki gyilkossá válik az csak annyiban különbözik tőlünk, hogy az egójában súlyosan felborult az egyensúly, és a benne lakó negatív energiák törtek pusztító formában a felszínre.

Egyszerűbb elítélni embereket és elvárásokat fogalmazni meg velük szemben, mintsem szembenéznünk saját emberi természetünkkel. Egyszerűbb kivetíteni másra azokat a tulajdonságainkat melyek gyűlöletesek bennünk, de ezekkel képtelenek lévén szembesülni másokban akarjuk elítélni és gyűlölni azokat. Ha ugyanis elfogadnánk azt, hogy a jó ugyanúgy emberi természetünk és pszichénk része mint a rossz, (hogy életünket a szeretet fogja dominálni vagy a gyűlölet az is csak a mi döntésünk eredménye azáltal, hogy mennyire vagyunk tudatában emberi természetünknek és ezáltal mennyire tudatosan élünk és tarjuk fent önmagunkban a pozitív és negatív polaritás közötti egyensúlyt) akkor rájönnénk arra, hogy elvárásaink bárkivel szemben elvesztik létjogosultságukat.

A tudatosság hiánya az, ami minden önutálat, gyűlölet, félelem, pusztítás, brutalitás és erőszak oka.

The following two tabs change content below.
FJT

FJT

Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)