A magasság minél MAGosabb
A mélység annál mÉJebb
Lefoszlik rólad minden MÁSságod
S felragyog MAGodban ÉNed.
A világ van ÉNedben, s ÉNed a világban
Álom a Valóban, s a Valló az álomban
Felragyog benned a Mind-ÉNsÉG
EGY VAGYOK, MAGunk a Mindenség
Éonok Oka és örök álmodója
Minden teremtés élő alkotója
Nincs már MÁS ok – csak ÉNem, a ki vagyok
Örökké Valóként az EGY és EGYetlen OK
Örök SZER és SZORzás az EGYetlen valóban
Bonthatatlan EGYség, igézet a szóban
Világok világa, teremtés virága
Bennem nyílik s szárad, életben s halálban.
Lényem örök rejtély, bennem s túl mindenen
A Teljesség vagyok, A Megnevezhetetlen
Tudatom tükrében végtelenné válok
Magad is tükör vagy, MAGod bennem látod
Végtelen tereknek minden közÉPében
Vég nélküli idő időtlen ölében
Álmom benned való, lényed bennem álom
Valósággá úgy válsz, hogy igazzá álmodsz
Éberség és álom, kettős ÉG játéka
ÉNünk lét és nemlét forrása és oka
Semmi és Minden, az örök ígéret
Világoknak léte, mágia s igézet
A magasság minél MAGosabb
a mélység annál mÉJebb
felébredsz és látod IS
TEN MAGunkban ÉNed.
Latest posts by FJT (see all)
- Túl a vízen - 2019. február 7. csütörtök
- A szolipszizmus zsákutcája - 2018. december 11. kedd
- Metafizika - 2018. december 8. szombat
- A csapda - 2018. november 23. péntek
- A kEGYelem VALÓsága - 2018. november 15. csütörtök