„Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” – magyar közmondás*
Miért nincs jelenlegi közös világunkban béke, boldogság, bőség, bölcsesség? Pedig a legtöbben ezekre a minőségekre vágyunk egész földi életünkben. Miért érthetetlen ősi közmondásunk és miért gondoljuk megvalósíthatatlannak a Szeretet Metafizikáját, melyet Jézus pontosan, EGYszerűen fogalmazott meg, és gondolatai bár máig élnek, de könnyen kapják meg részünkről az „elérhetetlen, idealisztikus, ködös, önpusztító, öngyilkos, megvalósíthatatlan stb.” jelezőket?
„Szeresd felebarátodat mint MAGadat” – Jézus
Miért is érthetetlen és megvalósíthatatlan ez? Miért temetődik lassan el a kereszténységgel együtt – látszólag – a Szeretet Metafizikájának örök törvénye?
