Isten a lét megnyilvánulása mindenben. Dualista rendszerben könnyen tévesen értelmezhetem, mert a dualista gondolkozásmódban azt tapasztalom, hogy Istent csak a jóság, a szépség, a tökéletesség stb. tulajdonságaival vértezik fel. A rossz, a csúf, a tökéletlenség ezen gondolkodás szerint nem Istentől származik, hanem valamiféle rajta kívül létező, egyes magyarázatok szerint például a “Sátán” műve. Megérthetjük a gonosz létét ha felismerjük, hogy minden általunk negatívnak észlelt megnyilvánulása a létnek tulajdonképpen a mi teremtő erőnk egy másfajta irányú kivetülése. De ez is még mindig a dualizmus választási kényszerének csapdájában tart minket, mert bár elfogadjuk, hogy Isten csak a pozitív tulajdonságok összessége és a negatív tulajdonságokat kivetjük belőle, és ilyen módon legjobb esetben is pusztán az ember teremtő műveként magyarázzuk, de ezzel azt tesszük, hogy így az embert elkülönítve kezeljük még mindig a a MINDENSÉGtől, így magában az emberben is megnyilvánuló Istentől.

A tézisem tehát a következő:

Isten teljessége nem definiálható a duális gondolkozás viszonylagos jó-rossz ellentétpár gondolat rendszerében. Más foglomkészletek viszont nem állnak rendelkezésünkre, tehát csak ezeket használhatjuk. A jó és rossz klasszikus, dualista, egymást egymás ellentéteként meghatározó szeparációja helyett (a vagy-vagy effektus) Isten megértéséhez elengedhetetlenül szükséges a jó és a rossz, szeparációtól megszabadított szintézise, EGYbeolvasztása. Az EGY fogalma alatt a Mindenséget, a Teljességet, a Forrást értem.

Amennyiben tehát Isten megismerését mégis a dualista fogalomrendszer segítségével próbáljuk meg, szükséges a következő megállapításokat tegyem:

Ha elfogadom hogy az Isten a teljesség, vagyis MINDEN és SEMMI teljessége, – rajta kívül semmi nem létezik és a rajta kívül létező semmi is csak az ő része lehet, továbbá ebből következik, hogy mi Emberi Lények is az Isten megnyilvánulásai vagyunk, amint a világunkat alkotó legkisebb porszem is az, ilyen módon EGYlényegűek vagyunk Istennel – akkor Istennek az emberi gondolkodás által “jónak nevezett” ugyanúgy része mint a “rossz”.

Ebből paradox módon következik ugyanakkor, hogy valójában sem a jó sem a rossz fogalma nem létezik Istenben. Ez pusztán dualista világunk értelmezhetősége szempontjából szükséges, ahol a világ értelmezhetősége az EGYség állapotában lehetetlen, mert a lét dinamikáját csak annak “mozgása” közben, a térben és időben lehetséges megismerni az emberi észlelés és érzékelés eszközeivel. Isten ugyanakkor jelen van az érzékelhető és a érzékelhetetlen teljességében is. Nem lenne logikus azt állítani tehát, hogy Isten csak ez, vagy csak az, és például csak az érzékfelettiben található meg az ő teljessége. Az érzékek birodalma, a dualitás játszótere is ugyanúgy része a Lét teljességnek, mint az elmén túli csend tökéletes üressége.

Nem fogadhatjuk el tehát azt a paradigmát, hogy Isten tökéletessége, mindenhatósága és teljessége csak az emberi gondolkodás által amúgy is abszolút módon, pontosan relativitása miatt értelmezhetetlen jó-rossz polaritásából kiragadott jó által értelmezhető. Ideje szembenézni egy ebből adódó lényegi következtetéssel: ISTEN MINDEN. Ebből következik, hogy ha Istent nem zárjuk ki semmiből sem, akkor az Emberi Lény nem csak hogy Isten része, de maga az ISTEN. Az Emberi Lény valódi isteni teremtő képessége pedig nem a jó és a rossz tudásából, vagy annak értelmezéséből fakad, hanem az úgynevezett jó és rossz létrehozásának a képességéből. Mert ez a valódi Isteni természet: Isten mindenben önmagát megtapasztaló vég nélküli kiáradása a parttalan létben, a teremtésben. A teremtésnek az Emberi Lény tehát nem csak része, hanem maga a Teremtés. Nem csak a teremtés tartalma, hanem maga a Teremtés is EGYben.

A dualitások világában megismerésre törekvő elmének a szeparáció az egyetlen eszköze, hogy meghatározza, körbehatárolja a létet. (Ez ugyanakkor abszurd törekvés is, mely pontosan a körbehatárolás általi mesterséges közeget hozza létre, melyben a tanulmány tárgya, a lét EGYsége megszűnik létezni.) Ezért van az, hogy Istent csak “jó” tulajdonságokkal ruházzuk fel, a “rossz” tulajdonságokat pedig mintegy szeparáció, vagy kivetítés képpen egy tőle elkülönült formában összegezzük és teremtjük meg, Gonosznak, Sátánnak stb nevezve, aki vagy ami nem lehet az Isten része.

A fentiekből következik tehát, hogy önellentmondás Isten létében, hogy ha Isten a MINDENség, akkor az úgynevezett Sátán, Gonosz stb. – léte legyen az bár az Emberi Lény teremtő energiáinak köszönhető – ne az ISTEN RÉSZE LEGYEN. A dualizmus világában is megérthetjük azt, hogy nem lehet a TELJESSÉG az, ami bármit önmagából kirekeszt. A jó és a rossz fogalma az emberi létben csak valamiféle viszonyítási alapként, minden EGY-ÉN világának szerves részeként nyer értelmezést és értelmet. A jó és rossz morális értelmezésének egységesítésére pedig a mai napig folyamatosan léteznek kísérletek. (vallások, etikai kódexek stb.) De elválasztható-e valamiféle emberen kívül létező Isten törekvése minderre? A fentiekből következik, hogy mivel az Isten MINDENNEK a teljessége, így az EMBERI LÉNY MAGa is ISTEN ezért a kör bezárul: Minden mindennek a része és a teljessége.

Végkövetkeztetések:

El tudjuk-e fogadni, hogy Isten MAGunk vagyunk, és mindaz amit a polaritások világában érzékelünk és dualista módon határozunk meg az Ő része, miként Mi is Ő vagyunk és Ő Mibennünk EGYben?

El tudjuk-e fogadni, hogy a “jó” ugyanúgy akár a “rossz” a Teremtő teljessége, elkülöníthetetlen és szerves EGYségben létező megnyilvánulása?

El tudjuk-e fogadni, hogy minden, a világunkban megtapasztalható valóságnak a forrása nem CSAK “rajtunk kívül” van, hanem bennünk IS, mindenben, az EGYben? A kívül és belül nem tőlünk függetlenül létezik, az elkülönültség érzetét csak az emberi elme és érzékelés hozza létre? A kívül és belül ugyanakkor általunk és bennünk is megteremtődik és ez ugyanúgy a teljesség része.

El tudjuk-e fogadni, hogy a TELJESSÉG nem a vagy-vagy szétdarabolt állapotának minősége, hanem az IS-IS IS-TENi önvalónk EGYsége?

Ha igen, akkor itt a játék kezdete és vége.

********

(Az alábbi gondolatok előzményeinek jobb megértéséhez két írásom szükséges, az egyik a “Honnan származik a Gonosz?” a másik pedig “Az Én Genezisem“)

The following two tabs change content below.

• A Szerzőről
• Legutóbbi bejegyzések

FJT

Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.

Latest posts by FJT (see all)

• Túl a vízen - 2019. február 7. csütörtök
• A szolipszizmus zsákutcája - 2018. december 11. kedd
• Metafizika - 2018. december 8. szombat
• A csapda - 2018. november 23. péntek
• A kEGYelem VALÓsága - 2018. november 15. csütörtök