A pragmatikus ész legnagyobb problémája önmagában van elrejtve. A pragmatikus ráció, a világot önmagában és folyamatosan egy megoldandó problémaként közelíti meg. Nem látja át a saját csapdáját, hogy önön szemlélete az, amely az örök problémákat újra és újra előidézi. Miért gondoljuk, hogy a világot – mint egy problémát – meg kellene oldanunk? Minden megoldott probléma újabb megoldatlan problémákat eredményez, a láncnak így soha sincs vége. Az élet nem megoldható, de miért gondoljuk mindenáron, hogy meg kell oldanunk, ahelyett hogy azt annak és akként ismernénk meg, mint ami annak természete?
