Egy művészlelkű barátommal beszélgettem a csevegőn. Ebből nem csevej, hanem egy érdekes párbeszéd született. Talán a párbeszéd kissé túlzás, inkább választ próbáltam adni pár kérdésre, melyeket a barátom felvetett. A kezdés kicsit érdekes, de nem akartam több bevezetőt mindehhez, a lényeg ugyanis nem abban volt, hanem az alábbi sorokban. (Virágember: a barátom, J: én magam)
J: Most nem magamról beszélek. Nagy szomorúság az, hogy a mai világban az igazi tehetségek nem tudnak érvényesülni. A kalmár szemlélet miatt sokan oda sem jutnak el, hogy egy kiállításuk legyen, és vannak olyanok akik pedig teljesen csak maguknak alkotnak mert úgy érzik nem akarják vállalni ezeket a dolgokat.
